Sub rosa

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Vincent a kikötõben keres egy helyi városõri kirendeltséget, és személyleírást próbál kérni az illetõ fõ lovagról aki maradt. Majd ha ezt megkapja, utána a 3 hajó után kérdez, és azok környékén hátha látta valaki a három hajü közül valamelyikre felmászni a lókötöt. Valószínúleg nem végez aznap, úgyhogy este felé felkeresi a megadott fogadót és megszál éjszakára*

Pénzét a páncélja rejtekében a nyakába rakott erszénybe tartja. az oldalán pedig egy 3 réz petákkal megrakott erszény van. //ha észre venné a tolvajt majd mondom hogy mi lesz//*

[Castor de Vinter]

Castor harc közben elismerõen méltatta Messalát:

-Jó... Nagyon jó!...Ez igen!...

Õ is kipirult, de nem lihegett. (Egész napos erõltetett menetekhez is hozzá volt szokva, teljes felszereléssel.)

-Asszonyom az ön testi ereje bámulatos, számra kívánkozik a kérdés, hogy egyátalán valóban van-e szüksége önnek testõrre?-kérdezi komolyan.

-Nincs kétségem felõle, hogy sikerrel tudná magát védeni. Erõs, gyors, veszélyes. Tulajdonképpen minek vett fel engem?-tárja szét a karjait.


A donna kérésétõl még komorabb lesz.

- Sajnálom asszonyom, de nem. Az én családomban fõben járó bûn ha valaki nõt üt meg. Szó se lehet róla! Mégis minek néz maga engem? Nekem már bizonyított. Biztos vagyok benne, hogy nagyon nehéz dolgom lenne önnel, tán még le is gyõzne. Azt hogy ököllel támadjak magára -még gyakorlat céljából is- meglehetõsen groteszk, neveltetésem és szívem ellen való merényletnek érzem. És most nem a férfibüszkeségemrõl van szó. Azt hiszem azon már túlléptünk. Püfölhet ameddig jól esik, de ÉN nõre támadni??? Most komolyan azt várja tõlem, hogy próbáljam meg mellbe vagy gyomorszájon vágni!??? Magának elment az esze! Legyek olyan mint azok az ork férgek akik megölték anyámat!? Vagdalkozzék, ameddig jólesik, de semmivel nem fog tudni rávenni, hogy kezet emeljek magára!

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________



-Mért fogadtam föl? Mert a látszat megkívánja. Mert nem érzem magam biztonságban testõr nélkül. A maga társaságában viszont más a helyzet. Ez elegendõ? S mint hallja, kijöttem a gyakorlatból. Lihegek, mintegy bolhás kutya a nyári melegben. Parancsolnom kell, hogy üssön meg, hm? Harcos nõt se üt meg, mert nõ? Ilyen ostoba lenne? Sõt, még mellét fel is fedné, hogy oda szúrjon? Azt a nõt se ütné meg, aki pengét emelne a feleségére? Mert vannak gyilkosok, akiknek nem férfi dísz lóg lába között. Azoktól ujjakat tördelve elfordul? Vagy ha mondjuk rám törne olyan? Visszakozna, hogy bocsásson meg, úrnõm, de én nõt nem ütök?!-lett egyre erõsebb a donna hangja, ahogy belelovallta magát.
-Még a végén kiderül, hogy maga is egy begyepesedett finnyás uracska, aki elõzékenyen nevet, ha nõ íjászattal foglalkozik s fegyvert óhajt forgani? Inkább zavarná hímzõkeret mellé? Ah, tudom mitõl rezelnek be az olyan marcona legények, mint maga: nõt sebesülten harctéren látni, és meghasad a kis szívük. Pedig a sebesült nõbõl szuka lesz, s mar mint a veszett állat, s jól rászedi az ingatag férfit, ha bedõl neki! Nem látott még maga izomkolosszust, akinek mellei vannak és varkocsával fojtani képes, ugye?-suttogta, majd egyszerûen rikoltva a férfira vetette magát. A korábbi kontroll, hogy nem gyepálja meg Castort, leomlott, ütni-verni kezdte. Mérges volt, s valakin le akarta vezetni-kapóra jött neki a férfi, s még a fejéhez is vághatta indulatait. Ám a kezdetektõl el volt döntve, hogy a férfi jóval de jóval erõsebb a nõnél, könnyedén a földre szoríthatja ha akarja.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
__________________________________________________________

Egy ajtótlan, földszinti helyiségben megtalálta a kikötõi õrség melegedõjét. Kialvatlan szemekkel nézett két katona Vincentre és így is hallgatták végig érdeklõdését. Csak akkor élénkültekfel, amikor illatozó kávét hozott egy fiatalabb harmadik társuk. Melengetni kezdték a kis facsészét, fujkálni tartalmát, és kortyolgatni.Ketten kezdték el firtatni a témát:
-Körözött lovagok? Lássuk csak. Jelenleg hárman vannak.
-Igen, hárman. Ahogy mi hívjuk õket: a Felforgató, az Õrszem és a Hírnök. A Felforgató a vezetõjük.
-Úgy, úgy. Az Õrszemrõl nincs leírásunk, csak a másik kettõrõl.
-Az egyik egy füstös képû, szerintünk nem is lovag, inkább pengebáró-ezen a kifejezésen összedöcögtek a férfiak-És csak lovagi álcában inal. Szóval a Hírnököt az északi partokon sikkasztással már körözik. A Felforgató régen a Tizek lovagrend tagja volt. Összekülönbözött a vezetõvel, bevert pár orrot, majd megpattant. Csak nem szolgáltatta vissza a felszerelést, hanem belekezdett a maga hadjáratába.
-Azaz lopkodásba, gyilkosságba.
-Aztán az a hír terjeng, elhagyta a városunkat hajón a társaival egyetemben.
-No, ácsi, más szerint még itt bújkál, és csak ezt terjeszti magáról, hogy meghúzhassa magát.
-Jó, jó, de ha már egy katonákkal megrakodott hajó kifutott, nem hiszem, hogy ez igaz.
-És két évvel ezelõtt hogy hjártunk? A rossz fülest fogadtuk el igaznak, és az Anyaszomorító még két nõt felmetszett, mire valóban kézre kerítettük.
-Nyughass. Ha elment, akkor vagy a Lápi Póc fedélzetén, vagy az Üvegszemen, vagy az Egy Csókot Aranyom! fedélzetén tehették. A legvalószínûbbnek a Lápi Pócot tartják. Az a rángkóros matróz is onnan való volt.
-Igaz, igaz.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

-Urak és a másik két amtróz akit elfogtak? Õk melyik hajórol jöttek?

<Igy is több hónapja üldözöm õket most meg vízre kéne szálnom és mire megbizonyosodnéka megfelelõ irányról még az is lehet, hogy itt van, ez szörnyû, most mihez kezdjek, nem vagyok én több plecsnis öregróka, hogy kiszaszeroljam egy ilyen mindenhájjal megkent gazficko terveit... Szörnyû.>

*Vincent arcára az értõ szem észreveszi, hogy kiült a kétségbeesés.*

<De ha már eddig eljöttem mégsem hagyhatom abba, de feleslgesen sincs kedvem vízre szállni. Kéne valami megbízható tipp, no de honnan senkit se ismerek itt, új nekem ez az egész koceráj.>

[Castor de Vinter]

Castor elõszõr maga elé emelte karjait és duplafedezék mögött, megpróbálja kivárni míg a donna dühe csillapodik. De miután látja, hogy a nõ teljesen be van pörögve, érzi hogy muszáj taktikát váltania. Egy két-jól sikerült orrbavágás után //gondolom most már a feje is szabad préda lesz a donna számára//

<Most már kezd elegem lenni belõle, hogy mindenki a pofámat akarja szétverni, mióta ebbe a kurva országba jöttem!>

Nem üt vissza. Véletlenül sem. Hirtelen ötlettöl vezérelve testharcba megy át. Castor külön órákat vett a kiképzõjétõl bírkózásból.
<Visszamegyek a seregbe még tíz évre, ha szorítófogással nem tudom leállítani!!!>

A gyakorlatban persze kb háromszor olyan gyorsan kéne csinálnia, de nem akar a nõvel durva lenni. Közel engedi magához Messalát, (még ütést, rúgást is bevállal az ügy érdekében.) Nagyon lassan, szelíden, de határozottan megragadja a derekát, átfordítja a tengelyén, úgy hogy a háta a férfi mellkasához szoruljon, tehát a férfi a nõ mögött áll és rá van tapadva. Két lapáttenyerébe fogja a nõ és jobb és bal csuklóját, karjaikat keresztbe fûzi a mellkasán, és két, méretes vállával szinte kalodába zárja a nõt. Mióta az eszét tudta sohasem csinálta ezt még ilyen finoman, inkább szelíd, de lehengerlõ ölelés volt, mint komoly, agresszív támadás.
<Ha ezt Hirsch kiképzõtiszt látná elsírná magát!>
A nõ szabadon lélegezhetett, Castor annyira nem szorította, hogy akár ne tudjon visítani, harapni, ha akar. Testével elnyeli a nõ dühös rángatózását, de már nem ereszti el; és miközben a donna a medveölelésben tombol, komolyan, halkan a fülébe duruzsol -mintha a nõ legalábbis valami megvadult kanca lenne- és kérlelni kezdi:

- Csssssss.....asszonyom......kééérem...fejezzük ezt be.

- Messala (elõszõr nevezte keresztnevén a nõt) kérem.... csillapodjon már,... csssssss.....én nem vagyok az ellensége!- suttogott tovább.

- Kérem úrnõm....vége van.....csssssssss......-még egy kicsit ringatja is hozzá, mintha Castor valami eleven bölcsõ lenne, és a nõ pedig a síró gyerek, aki menne kézzel-lábbal, de nem tud. ....a ringatást a férfi nem is hagyja abba, amíg a nõ le nem csillapszik.
Ha már érzi hogy a nõ feladta az ellenállást, megkérdi:

-Befejezte? Ugye nem fog pofán vágni, ha most eleresztem?

[Castor de Vinter]

Castor mielõtt a nõt eleresztené azért még csendesen mesélni kezd:

-Kérem bocsásson meg nekem amiért csalatkoznia kellett bennem. Bocsásson meg nekem szentimentális baromnak, amiért valóban megindít egy sebesült nõ látványa.

Tudja az én anyám nem változott veszett szukává, mikor egy ork csatabárd lecsapata a karját, egy gõrbe tõr pedig felhasította a gyomrát....csak szenvedett...nézze el nekem amiért már csak ilyen ingatag testõre van, de azt hiszem már nem változok...

-félrefordította a fejét, hogy vérzõ orra ne kenje össze a nõ ruháját.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


A nõ ott ütötte ahol érte. Castor arcát csak egy karmolás érte el, az sem volt mély, és nem oda esett, ahol már valóban sok seb éktelenkedett. Inkább a férfi karját és felsõtestét szemelte ki magának.
Mikor közel engedte magához Messalát, egy gyomormellé esõ rúgást kellett elvielnie hozzá.Lefogva már tekergõzött, mit egy megvadult állat. Még a lábával is rugdalózott, kis híján felhúzta magát, de mivel nem volt józan esze, ezt nem tudta végigvinni. Kicsit húznia kellett Castornak azon a finomkodó szorításon ahhoz, hogy ne fickándozzon ki Messala. A visítás megvolt, ahogy a harapás is. Castor arcába gyúlt a nõ borzolódó haja.
Lassan csillapszik. Mikor már úgy tûnik, vége, akkor rúg még egyet magán. Fújtat, teste feszült, lassan enged ki. Akkor már nem veszi olyan erõsen a levegõt, elernyed. Hagyta, hadd ringassák. Szinte tartatta magát a férfival. A kérdésre nem felelt, szólni is csak jó idõ múlva szólt. Csak halkan, berekedve ennyit mondott:
-Ha nem ölt még nõt, meg kell tanulnia. Számítania kell rá...
A donna le volt izzadva, jól kitombolta magát. Ahogy elengedte õt Castor, sebesen megfordult. De nem mosott be a dwoonnak, hanem közelrõl a szemébe nézett. Az orrát a férfi orrához nyomta, de többet nem tett. A szemei villogtak, de nem úgy, mint aki mindjárt élbõl kasztrálni akar. Farkasszemet nézett.

[Castor de Vinter]

Castor álmában sem gondolta volna, hogy egyszer valaha az életben olyan helyzetbe kerül, hogy "ügyfele" a szájába fog lihegni. Márpedig ilyen közelrõl a donna máshova nem nagyon tudta fújni a levegõt. Azt meg fõleg nem hogy a szája két centire lesz Messaláétól.
Érezte, nem lenne tisztességes kihasználnia a nõ pillanatnyi gyengeségét, meg aztán tudta õ jól, hol a helye a házban. Egy másodpercig élvezte a nõ lehelletének meleg, édes illatát, majd egy lépést hátrált, meghajtotta a fejét és kimondta a már jópárszor halott mondatot:

- A testõr dolga a szolgálat. - mondta olyan hangon, mint akinek kést forgatnak a szívében.

Összeszedte magát, megköszörülte a torkát.

- Engedelmével asszonyom megmosdanék.-

Újra meghajol, és a fürdõ felé megy.

Mikor a dísztermet maga mögött tudja, hatalmasat sóhajt, fújtatva kifújja a levegõt.

<Te jóságos ég! Mi volt ez? Edzés??? Kiképzés??? Elõjáték??? Ölelés???>
Castor kissé megrogyva jött ki a donnától, remélte nem kísérik kíváncsi szemek. Az arca összekarmolva, a nyakán egy harapásnyom, amúgy meg totál összeverve az öve és a nyaka között. <Ha Messalánál így kezdõdik a jó szex, talán be kéne kérezkednie Tariqhoz hogy ott aludhasson! Inkább a dzsad, mint egy éjszaka ezzel a veszett nõsténnyel! Forrón remélte, hogy Messalának nem szottyan kedve vele a bírkózást gyakorolni, vagy ilyesmi.

Mióta a hajóról kiszabadult három napon belül egyszer szexelt, kétszer összeverték. (Tariq, aztán Messala) Remélte, sikerül még egy ágyjelenetet beverni Matildával a legközelebbi két verés közé, ebben a házban úgy látszik vagy simogatják, vagy verik.

Levetkõzött, szappant kerített és mosdani kezdett.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk:Hanas, Sumoris
___________________________________________________________


A donna nagyon elégedett volt a nevekkel, hálásan nézett a két férfira. A továbbiakban hanas is felszabadult: visszajött Tiarren, aki összecsapta a kezeit, milyen helyzettel találkozott, de magabiztosan vette kezébe az ügyet, és Hanast meg a dont finoman kiküldte, hogy rendbetegye a nõt, és a gyermeket.

Trixi nagyon is egyet értett a dalnokkal:
-Kisbaba van. S már tudjuk, a donna idõnként...bevadul. Méghozzá buzogánnyal...Te szent Klementinus! Buzogánnyal...!-sóhajtott. A halott férfit már levágta a kötélrõl, a padlón feküdt.
-A holmijait még nem kutattam át, az a szobájában van. Oh, Hanas...Rossz híreink vannak-nézett a belépõ nomádra-Miután kezet mosott, jó ha tudja: ez a szemét megmérgezte magát, és egy büdös szót nem húztunk ki belõle. Sumoris gyanítja, ennyivel még nincs vége, és talán lehetnek még társai, vagy társa. A holmijait át kéne nézni. Elhozná õket abból a füstös kabinból? Hogy hanyan láthatták? Hm...mikor kitört innen a donna után, még üres volt a folyosó. Aki elõ is jött, az már a szülés miatt tette.
Az ajtón kopogtak. Trixi fegyveréhez nyúlt.
-Igen?
-A hajó lelkésze vagyok. Bemehetnék?
Trixi kérdõn nézett a férfiakra.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
__________________________________________________________


-Õk-e? Az egyik az Üvegszemmel ment volna, a másik a Lápi Póccal.
-Eh, ez így sántít. Szétváltak volna?
-Meglehet-összebámultak a katonák, majd a kehesebb lehajtotta a kávét és elsietett.
-Na, ne vágjon ilyen fancsali képet. Látom, nagyon a nyomukban van, s lovagember: jöjjön vissza, még a délutáni mise elõtt (4óra) s akkor többet mondhatok. Addig kérdezek egy keveset, hogy ne ragadjon itt, és pontot teszünk erre az itt van vagy sincs ügyre.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


-Fürdene? Helyes. Mára ennyi volt.-nyögte ki a nõ, és követte Castort. Nem kommentálta a férfi sóhaját. A folyosón elkapott egy szolgát, ahogy leértek az elsõ emeletre és a fürdõkádját a medvebõrös szobájába rendelte.
-E falakon belül csak nekem van kádam. Mivel kiállta a rohamom, abban fog fürdeni.
Felállítódott a donna paravánja, amögé beálították a kádat, s forró vizet hordtak bele, majd mély tálcán tengeri szivacsot és illatos, tisztaságszagot árasztó szappant hoztak. Ahogy Castor elfoglalta helyét a kádban-a donna ragaszkodott ehhez, hogy ott, abban fürödjön- kellemes élményben részesülhetett: meleg víz, ami majd a nyakáig ér, ha belemerül a vízbe. Igaz lábát nem tudta kinyújtani, de így is felemelõ volt. Még az ütések is halványulni kezdtek emlékükben. Aztán szappanozás közben ingben nadrágban megjelent a paraván mögött a donna, kezében kefével:
-Hajoljon elõre, a hátát kézzel úgy sem éri el.
Kicsit bûnbánóan nézett a férfira:
-Igazságtalan és durva voltam fenn magával-állt Castor háta mögé.
-Ráadásul nem igazán segítem elõ, hogy gyógyuljon a teste. Igen rossz emlékeket fog eltenni ön errõl a helyrõl, amirõl én tehetek. Várhattam volna ezzel a gyakorlással, vagy felrúghattam volna a hugomat. Bocsásson meg nekem-kezdte el súrolni a férfi hátát csendesen. Nem nyúzta le a bõrt a férfi hátáról, kíméletes volt. Majd amikor befejezte, legugolt a kád mellé és a férfi arcába nézett:
-Ha kiszállt, és vett magára valamit, bekenem az arcát és egyéb hegeit azzal a kenõccsel, amit a lányomtól kapott. Nagyon jó krém az. Szinte csodákat mûvel az effélékkel-mutatott az ütésnyomokra aférfi arcán, meg a karmolásokra, kezén a harapásokra.
-Hagyja, hogy jóvá tegyem a marhaságom.-kérte. Most elképzelhetetlen volt, hogy ez a nõ magából kikelve tud hadakozni is.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

- Hálás köszönetem urak megtisztelne ha szolgálatuk végén velem vacsoráznának.

*Majd Vincent visszáb megy a városab és keres egy hangulatos kis fogadot ami nem tûnik túl hivalkodónak, nem akar még jobban legatyásodni.*

<Remélem jutnak majd valamire>

*Majd ha megtalálta a megfelelõ fogadót, meg is ebédel.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, kikötõ
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
__________________________________________________________


Amit a donna ajánlott fogadót megtalálta,de az drága lett volna neki. Ám fél utcányira egy borostyánnak futtaott falon egy szépen faragott, egyszerû ajtó, és a cégére szerint a Lugas fogadó megfelelõnek ígérkezett. A fogadó bejáratától jobbkézre egykapu volt kinyitva, hátra az udvarba, egy nyúlánk lány egy lovat vezetett ki épp rajta. Megvillant a szeme , és szóra nyílt szája:
-Uram, meglopják!-Igaza volt. Vincent meg sem érezte, hogy oldaláról levágták a kis erszényt. A tettesnek már csak a lova faránál lévõ hátát látta, meg a korpás kabátvállát. Nincs messze, de ha inalásba fog, bottal ütheti a nyomát. ha a kis utcáról kifut a nagyobbra , annak lõttek.

[Castor de Vinter]

- Ugyan asszonyom felejtsük el! Elvégre már én is megcsináltam egy-két meredek dolgot amióta a házában vagyok. Gondoskodását szívbõl köszönöm és elfogadom.

Majd miután a nõ kimegy, hátrahajtja a fejét a kád kávájára, kilógatja a karjait, lehunyja szemét és ellazul, tán egy picit el is szenderedik.

<Ez a fürdõ tényleg mennyei. Ezt el bírnám viselni bármeddig...>

A meleg víz, a gõzõlgõ fürdõolaj megtette a hatását. Most már a lábait is ki lógatja és elterül mint egy béka, kézfejét összekulcsolja a nyaka mögött, azt használva kispárnának.

<Még egy perc és elalszom...>

Valószínû hogy a donna Angelán kívûl mást nem nagyon engedett még a fürdõkádjába. Nem tudta hányadán áll a nõvel, bár nagyon sajnálta volna, ha Messala elõbb elbocssájtja mint három év...azt túlzás lenne állítania, hogy szerelmes belé, de úgy vonzotta, mint az éjszakai pillét a tábortûz lángja. Élvezte a társaságát, és a fél karját odaadta volna, ha a díszteremben mégis történik köztük valami...történt, de Castor nemnagyon tudta megmagyarázni magának, hogy mi, megaztán nem is volt valami nagy lélekbúvár...félteni kezdte a nõt. Nem a zöld szemû szörnyeteg undok birtoklásvágyával, inkább valami sajátos védelmezésvággyal. mint ahogy egy tûnékeny de szép álmot, próbál az ember megõrizni az ébredés elõtti kijózanító pillanatokban, mert még rabja szeretne maradni, és be akarja szippantani minden pillanatát.

Elnyomta az álom.