Sub rosa

[Castor de Vinter]

//Off: Szita, ha most belép Tariq, vagy Angela, vagy a társalkodónõ ránk veri az ajtót, vagy valamelyik marha inasnak most jut eszébe megmondani hogy kész az ebéd, én azt soha nem bocsátom meg neked! //

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas fogadó utcája
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
__________________________________________________________




Az alak -olyan harmincas éveit taposó, hosszú sötét hajú fickó, borostával- szisszent a fém érzetére. A jelenetre páran megtorpantak, két fõkötõs szolgálólány összekuncogott és végignéztek a lovagon. A fickó szeme cikázott, menekülési utat keresve. A nagyobb utcán nem nézett úgy ki, hogyhamarosan õrség tûnne fel. de sebaj, az uta népe adogatta a kéretlen tanácsokat:
-Rúgd fenékbe!
-Mér' ne már arcon? Ismered a mondást: csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!
-Lecsapják még a tolvajok kezét?
-Elég ha a fémjeivel ráhasal, oszt már ki is nyúvad a súlytól az ipse!

[Mesemondó]

// Muhaha...//



___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________




A donna a hajtúrástól felnyögött s még jobban magához húzta Castort.
-Szeretné ha jobb kedvem lenne? Akkor folytassa a hûséget, odaadást, áldozatot, odafigyelést...

[Castor de Vinter]

//Off: : D Rendben,Szita, én még nyomhatom a témát, és meg is próbálok a jóizlés határain belül maradni, de így sem vagyok egészen biztos benne, hogy még sem moderálod, de ha tovább folytatjuk ezt az eszmecserét és soha nem ütöd le a labdát, ad egy: fel fognak kérni kettõnket egy kövekezõ sikergyanús pornófilm forgatókönyvének elkészítéséhez; és ad kettõ: a topicba kirakják a 18.as karikát, ad három: úgy kivágnak innen mintkettõnket mint macskát sz*ni. Bár megvallom nem olvastam el a Sub Rosa eddigi összes hozzászólását és nem tudok véleményt alkotni hogy ezen a téren itten én vagyok az ûttörõ, vagy minden harmadik napra jut egy vad ágyjelenet. Bár azt mintha olvastam volna hogy Vincent is "belenyalt a csokiba." Trixivel meg Mimivel bár nem feltétlenül ebben a sorrendben, de lehet hogy egyszerre(?) már nem nagyon emlékszem hogy nyomta //


Castor a nõ szavait bátorításnak értékelte. A karjaiba vette és finoman az ágyra fektette. Kicsomagolta a törölközõbõl, mint valami ajándékot. (És úgy is tekintett rá. Végigcsúsztatta a tenyerét a nõ hasán, mellein, mindig mielõtt tovább ment volna várt egy kicsit, egyrészt, hogy ez milyen hatással lesz a nõre, másrészt, hogy eldõjön, a feje a nyakán marad-e, ha folytatni meri. Ha nem tapasztal ellenállást, megcsókolja a vállát és szép lassan komótosan elindul lefele... nagyon le. Ha már úgy érzi a nõt is teljesen magával ragadták az ösztönei csak akkor próbálja magáévá tenni, de úgy mozog, mintha legalábbis tojásokon feküdnének.

[Mesemondó]

//Hosszabb offokat inkább küldd el nekem privibe, jó? //

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

A nõ nem csapta le Castort. Átadta magát a simogatásnak, a csókoknak, s hagyta, hadd végezze be a férfi, amire teste hívja: szorosan ráfonódott a dwoonra, egészen kipirult, s feledve a fürédést, leizzadt ismét. Ajkát jól összeharapta, hogy ne árulja el kettõjüket a házban dolgozó szolgálóknak, vagy a mumus Marjának. Az édes halál múltával elernyedt, lehunyta szemeit. Még mindig ölelte a férfit. Nem szólt semmit, csak a levegõt kapkodta.

[Alauron]

(Hanas)

- Ti beszélitek a helyi nyelvet. Mondjátok meg, hogy vallott, hogy õ ölte meg a papot aki velünk volt. - nem mondja ki a nevét - és hogy bevallotta, de félt a büntetéstõl, és inkább megmérgezte magát.... - suttogta társainak. Kezdte úgy érezni, hogy együtt tud mûködni Trixivel, meg Somurissal, de Guido megint nem volt sehol, Tia meg még mindig megfoghatatlan lényként lebegett lelki szemei elõtt. Nem találta el az elf, vagy a léha férfi lényegét, de Somuris rafinált fickónak tûnt, Trixi meg egész rendesnek.

[Castor de Vinter]

Castor szó szerint meg volt rendülve. Még nem nagyon élt át, efféle élményt, legalábbis így nem. Úgy érezte most ha a következõ pillanatban meg kellene halna, tulajdonképpen az élete elérte végsõ célját, mert a karjaiban tarthatta ezt a tündért.
Persze az eszével makacsul próbálta sulykolni, hogy neki nem itt van a helye, õ Ranil-lovag lesz és visszatér északra. A szíve ezzel ellentétben viszont azt, hogy hagyd el hazádat, hagyd hátra mindened és el ne mozdulj ezekbõl a karokból, még ha ez lesz az utolsó cselekedeted is a földön.

Ábrándozásából nagyon hamar feleszmélt. Azért volt annyi érzelmi intelligenciája, hogy tudja, Messala viszont ezer szállal kötõdik Shadonhoz. Castor a jég hátán is megélne, tulajdonképpen csak saját becsvágya hajtaná vissza északra. De a donnának ott van Angela. nem vállalhatja fel, hogy társadalmi-politikai hullát csinál magából, mert összeáll egy jötmentt idegennel. Mi lesz akkor Angelával, ha Shadon kiközösíti õket? Lehet hogy a nõnek volt egy gyenge pillanata, rossz passzban volt és társra vágyott. Ennyi. Castor kéznél volt. de akkor is csak Messala csatlósa, szolga. Nincsenek különleges jogosítványai a nõ felett, mert az az ágyába engedte.
Messala nemsokára magához tér és ismét úrnõnek kell lennie. nem szeretne az ágyában lenni, mikor ez bekövetkezik.
Óvatosan kihámozta magát a nõ ölelésébõl és öltözni kezdett. Nem fürdött meg. Legalább ennyitt szeretett volna elvinni a nõbõl. Nem szólt, nem mondott köszönetet, nem jött hang a torkára. Annyira halkan, amennyire tellett tõle, felölti a vasait. nem piszmog sokat, majd kint megigazítja.
Nem mert a nõre nézni mert félt, hogy elveszíti kontrollját. Becsülte annyira, hogy meg akarta adni a nõnek az esélyt, és az idõt hogy ismét fel tudja venni Castorral szemben a lépés távolságot. De az nem fog segíteni az ügyön, ha egymás karjaiban találják itt õket a szolgák.
Halkan nyitja ki az ajtót és csukja be maga után. Kilép a folyosóra, talpig vasban, pánélban, fegyverrel. Strázsapozíciót vesz fel a nõ ajtaja mellett és így várja, hogy a nõ ismét önmaga lehessen. Az elhaladó szolgáknak biccent, köszön egy-egy jó napot. De elégedett és boldog.
Áldja az istenét, amiért arra a gorviki gályára vetette.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

A nõ szeme felnyílt, amikor Castor felkelt és öltözködni kezdett.
-Most hova...? Ó...-fordult hasra, arca elborult. Nem mozdult, hagyta, hadd öltse magára fémjeit a férfi, és hadd álljon ki az ajtó elé.
Mikor immár szépen felöltözve kilépett a szobából, egy almazöld ruhát viselt, szegélyein arany hímzéssel. Szomorú pillantást küldött Castornak, majd sóhajtva végignézett a folyosón.
-Az ebéd?
-Úrnõm, késni fog. Az egyik lány leforrázta a karját és lassabban haladnak.
-Súlyos?
-Nem, úrnõm, nem súlyos, de mára nem lesz alkalmas konyhai munkára.
-Hadd pihenjen. Mi türelmesen várunk. Jöjjön, addig a lányom felolvas nekünk.
Ezzel Messala bevezette Castort lánya szobájába. A kislánynak népi hímzéses faliszõnyegje volt, semmi fodros-habos giccs nem fertõzte a helyiséget. Kis komódján faragott használati tárgyak pihentek-a jobbik, igazi kézmûves fajtából, nem a kontár bóvliból-, egy cserépben vitorlavirágot nevelt. Marja, látva, hgy úrnõje szeretne lányával lenni, felállt és meghajlás után távozott. A kislány épp betûket gömbölyített egy fûzött, üres lapokból álló könyvecskébe. Messala leült lánya ágyára, onnan nézet, hogy a kislány egy magas széken az asztalnál ír. Tariq is felemelkedett:
-Úrnõm, délidõ van.
-Tudom, menj csak.
Hármasban maradtak. A kislány kezében sercegett a lúdtoll, elmélyülten alkotott. Messala halkan megszólalt:
-Bocsáss meg nekem. És tudd, nem kell nekem semmit tanítanom neked: ha engem nem kaptál varkocson, akkor mást sem fogsz, ha akarsz. Heves, erõteljes férfi vagy, nekem ezzel nem volt semmi bajom. Ám ha kérdésed lenne bármikor, megfelelem, ha tudom.
Fészkelõdött kicsit a donna, egyszerre volt zavarban és egyszerre volt szomorú. Nem úgy nézett ki, mint aki újra donnás akarna lenni a férfival. Letegezte.
-És kérlek ne tégy úgy, mintha egy parancsot hajtottál volna végre a szobámban, mert akkor megsértesz.Épp elég marhának érzem magam, hogy szóba hozom, ahelyett hogy tapintatos dámaként hallgatnék.

[Saggaras Zenir]

Vincent ves Montariny

-Ahelyett hogy tanácsokat adnának szóljanak már egy városõrnek!!!
-Térdre tolvaj feküdj!

*Ha megteszi Vincent "lepattan" a lováról, és mivel úgyis ekkor megpróbál mrgszökni, kardal rögtön maradásra bírja, ha tovább igyekszik télleg kardklevágás lesz.*

[Castor de Vinter]

-Nem errõl van szó. -kezdte Castor. -elmondja ugyanazokat a gondolatait, amik öltözködés közben jártak a fejében, mert érzi magyarázattal tartozik a nõnek.
- Azt hiszed én nem szerettem volna a kardomba dölni, mikor otthagytalak az ágyban? Azt hiszed nem feküdtem ott volna veled estig? Már abban sem vagyok biztos hogy egyátalán valaha is haza akarok térni az Únióba. Elvetted a régi céljaimat a szívembõl és mást raktál a helyébe:magadat.
Angelát féltettem. Ha benneteket kiközösítenek, mert nyíltan vállalsz egy külországbelit, mi lesz akkor a lányoddal? Még több gond szakad rátok mint eddig. Én nem vagyok Shadoni nemes. Magamon kívûl mást nem tudok neked adni. Szeretlek Messala. Nem hinném el, ha nem velem történik, mert soha nem gondoltam volna hogy ez pár nap alatt lehetséges, de nem tudom más szóval elmondani amit érzek.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk:Hanas, Sumoris
___________________________________________________________


-Én még most sem értem meg, mért kell hazudnunk, de legyen. Jöjjön be!-mondta hangosan az utolsó két szót shadoniul Trixi. A pap kimérten belépett, nyomban a halottra vándorolt tekintete, majd a jelenlevõkre:
-Ezt most gyorsan magyarázzák meg.
-A férfi, aki most halott, rátámadt donna Perrára. Ártalmatlanítottuk. Kifaggattuk, hogy...hogy...-Trixi félrenézett. A pap olyan áthatóan nézett rá, hogy lerítt: nem fog tudni neki hazudni. Ezt még a nyelvet nem beszélõ Hanas is látta.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas fogadó utcája
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
__________________________________________________________


Valaki elrohant, mert nemsokára két õr érkezett. Az egyik grabancon ragadta a fickót, és átkutatta, a másik Vincenttet kérdezte ki:
-Mi is történt pontosan? Ki ön és mit vettek el magától?
A fickó gyûlölködve nézett arra a nyúlánk teremtésre, aki szólt az õröknek. Még lihegett a futástól, de ugyan az volt, aki a lovat vezette ki a fogadó udvaráról. A lány sajnálkozón vállat vont a tolvajnak, majd nyelvet öltött és fityiszt is mutatott neki.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________

-Belémszerettél? Ez nagyon szép bók, elhiheted, de biztos nem a fél éves nélkülözés és lelki megerõltetés lökött ebbe az álapotba? Nem szeretném, ha becsapnád, áltatnád magad, és aztán holnap rájössz, ez csak hirtelen felindulásból fakadó valami.
A férfi kezét nézte, a fejét törte. Nem lett rossz kedvû Castor kijelentéstõl, meglepõdött inkább. Amit mondott, jóakarattal mondta.
-Nem szabad egy nõ miatt a hazát sutba dobni. Várnak ott rád, mert levelet küldtél. Nemes vagy, tehát birtokod is van. s terved, hogy megnõsülsz, Vinter utódokat nemzel. S ha fenyegeti valami a néped, ott leszel az elsõ sorokban. Ezek szép és nemes tervek, rossznak érzem magam, ha elébük állok. Kivéve ha...-itt a donna merengve emelte kék szemeit Castorra. Valami megoldásféle csillant a szemeiben, valami olyan, ami nem döntötte letargiába, de nem formálta meg szóban. Félrenézett, és ruhája hímzését kezdte el piszkálni. Somolygott.
-Van sok szál, mi ide köt, de a fele hazugság és színlelés. Nyíltan csak olyan személyt vállalnék, aki nem csak szeretõi babérokra tör. S ültethetõ virág vagyok én, más földben is kihajtok. Ó, elrohantam, bocsánat.
A toll egy ideje már nem sercegett. Angela Castort meg anyját figyelte. Mikor a donna ránézett, lemászott a székrõl, és anyjához ment, rámosolyogott Castorra meg anyjára, kérdezett valamit. Messala zavartan felnevetett, inkább könyvért intette lányát.
-Bájos lányka, de távoli álmai vannak. M, egyébként úgy tartom, aki testét adja, de csókját nem, az nem õszinte.

[Alauron]

(Hanas)

Láta hogy a nõ bajban van, gondolta bedõlt a pap fegyverének. Hanas is vallásos ember volt, de a hite nem volt olyan bigott távolságtartó, mint a shadoniaké, s tudta azt is, a papok sokszor használják ezt a fegyvert. Megtanulnak úgy nézni, mint aki a vesédbe lát, deközben csak emberek. Az istenük hatalmáért imát mormolnak, úgy tényleg képesek leleplezni a hazugokat, de tekintetükkel nem látnak az emberbe, csak ha a hívõ is elhiszi.
- Meghalt. Megrémülhetett a bûnei súlyától, s inkább végzett magával, de bevallotta, hogy õ ölte meg a társunkat, Rutilust. Én nem ismerem az itteni törvényeket, de igen elretentõ lehet, ha valaki igy tesz. Pont mint a másik, aki felakasztotta magát. Talán õ még remélte, nem bukik le.

[Castor de Vinter]

Castor felsóhajtott. Feleslegesnek tartotta tovább jártatni a száját, mindent elmondott amit akart. Bántotta, hogy a nõ nem ad hitelt a szavainak, de nem tett szemrehányást érte.

-Csók? Nem tudom Messala feltûnt-e már, hogy néz ki az arcom. -és régi sebesülésére mutatott.- Tudod a nõk nem éppen efféle férfiakról álmodnak. Azért nem erõltettem a szájcsókot, mert még most sem hiszem el teljesen, hogy nem találsz taszítónak. Meg tudod...több mint tíz éve már annak, hogy én nõtöl utoljára csókot kaptam...tizenhétéves voltam ez még a Zászlóháború és a szüleim halála elõtt volt. Apám a Dwyll Únió követként ment egy ereni nemes udvarába. Minket is vitt. Este a nemes táncmulatságot tartott. A lánya egy nagyon büszke, karcsú jégszõke hajú lány volt, aki annyi idõs lehetett, mint akkor én. Töle kaptam életemben az egyetlen és utolsó csókot. Akkoriban még nem voltam ilyen rút. Tetszhettem a lánynak, mert hölgyválaszkor kézen fogott, berántott az egyik függönyös árkád alá és az az ajkamba harapott, majd kacagva ismét a tánctérre perdült. Nem is csók volt inkább csak játék, ingerlés.
Erenben ért minket a nagymester levele, hogy apám azonnal forduljon, és vonuljon be és szereljen fel, mert tizenöt légió toroni gyalogos, nehézlovasság lépte át a Dwyll Únió határát, a Fekete Lobogó alatt. Kitört a háború. A többit már elmeséltem. A szüleim meghaltak, nyakamba szakadt egy udvarház és egy kisebb birtok igazgatásának gondja. Mivel még fél év hiányzott a nagykorúságomig, ideiglenesen a nagybátyám vett a gyámsága alá mint "hadiárvát". Miután megörököltem a grófi címet és a birtokot, újra felkerestem az ereni lányt, hogy folytassuk, ahol abbahagytuk. Erre egy tükröt tartott az arcom elé. Még most is hallom a gúnykacaját. Utána meg már nem nagyon erõltettem egy nõnél sem ezt a csók-dolgot. Ezért tör ki a frász, ha a húgodra nézek.
Megcsókolnálak én ezerszer is, de nem tudom hogy kell. Megaztán félek is tõle, hogy nem szaladál-e ki undorodva.