Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter
___________________________________________________________


-Ha taszítottál volna, sosem szeretkeztünk volna.
Angela tanácstalanul válogatott a szoba egyik falát elfoglaló nagy könyvespolcánál.Látszott nagyon keres egy könyvet. Messala kihasználta, hogy lánya most elfoglalt: kibontotta legyezõjét, maga felé fordította Castor arcát s ajkait a férfi ajkaira szorította. Kettejük arca elé vonta a legyezõt. Csak finoman adott csókot, semmi kiélt mellékzönge nem adódott hozzá, sem a nyelve. Idõben vált el a férfitõl, Angela megperdült, s a tantusz leesésének arckifejezésével halászta ki a keresett könyvet az írkás holmijai alól.
-Azt hiszem kezdhetjük is-köszörülte meg torkát a donna, s legyezõjével párat hajtott magára, arcára pír vonult.

[Castor de Vinter]

Rég nem ízlelt ajándékot adott a nõ a férfinak. Biz isten szerette volna most rögtön átvinni a nõt a szobájába és folytatni a "leckét", de csak leült Angelával és Messalával szemben és nézte mit csinálnak.

[Jomadar]

(Somuris)
Basszuskulacs, attól nem kell tartanunk, hogy a srác életét rajtunk kérik számon, hiszen nemesre - ráadásul várandós anyára támadt - de most már annyira nem bízom senkiben, hogy a pap is gyanús... Kockázatos dolog lett volna így számon kérni, de egy újabb ölet volt, ami füstbe ment. Mindenesetre ha a pap magyarázatot követel, akkor nem valószerû, hogy összejátszott a gyilkossal. Akkor tudná, mi történt, inkább arra lenne kíváncsi, hogy tudtuk legyakni a kis üdvöskéjét...

Gond nélkül állja a pap tekintetét
- Ismeri ezt az embert?

[Hakea Ello]

(Tia)

//Most van idõm írni, úgyhogy meg is teszem. Nem fogok visszamenõleg válaszolni minden kérdésre, de mindent megteszek, ami tõlem tellik.//

...a donna életveszélyben van. Nem lepte meg különösebben a helyzet, ám a szerencsétlennek tûnõ férfi metamorfózisa annál inkább. Idõre lett volna szüksége, hogy felismerje indítékait, de egy csapásra megváltozott a helyzet. Nem volt rossz taktika háttérbe szorulni, így a férfi nem vehette észre, amint igéket suttog a szoba csendjébe. Lehunyta szemét, és koncentrált. A férfi asztráltestébe próbált nyúlni, azonban félúton megakadt, saját magába botlott bele, és beleesett abba a résbe, ami a Vidék óta tátong a lelkén. Azt, ahogy hátrazuhant az ágyon ahol eddig ült, és fájdalmas arccal szorította két tenyerét a halántékához, társai már nem láthatták. Percekig feküdt így, agyát elborította a kín, a félbehagyott varázslat pörölyként zuhant vissza rá. Amint magához tért, meditatív mantrát kezdett el ismételgetni, hogy kitisztítsa ezzel elméjét. Nem tartott sokáig a procedúra, örült neki, hogy ilyen helyzetben senki sem látta, ám egyúttal átkozta is magát, hogy nem tudott a segítségükre lenni. Felállt az ágyról, elsõ lépései ugyan bizonytalanok voltak, de utána igen gyorsan elfutott a donna szobájához. Odabent pedig valami olyasmi fogadta, ami teljesen letaglózta. Fogalma sincs, hogyan történhetett ez az egész. A helyzet azonban szükségessé tette a beavatkozást, így rövid bocsánatkérés után -amiért késett- kiküldte a férfiakat, Hanastól átvéve a kisdedet. Mivel látta, hogy a férfi nem mosdatta le kellõképpen, saját kezûleg lát a dologhoz. Közben kissé izgatott hangon kérdezi a donnától:

-Mivel vágták el a köldökzsinórt, ha szabad kérdenem?

Amint letisztította a babát, szárazra törölgeti valamilyen tiszta, lehetõleg puha ruhadarabbal, majd keres neki egy pólyát, amibe bebugyolálhatja. Amint végzett, az anya kezébe adja.

-Tartsa óvatosan. Minden rendben?

Ezek után a donnának ellátja a sebét, majd tisztára mossa a nõ testét. Tekintete meg se rezzen a meztelen test láttán, keze biztos, óvatos, tapintásán érezni, hogy szakmabélirõl van szó, ami igencsak furcsa lehet Madlaena számára.

-Ha bármire szüksége van, szóljon. Szívesen vigyázok a gyermekre, ám az elsõ napokat mindenképpen töltse vele. Bár gondolom, nem cselekedett volna másképpen amúgy sem.

Kristálytiszta tekintettel nézett a donna szemébe, ajkai kedves mosolyra húzódtak. Furcsa volt, szemeibõl olyan mély nyugalom és jóság áradt, hogy aki látja, joggal kételkedhet emberi mivoltában. Maga a tisztaság. Földre szállt angyal.

//Na jellemzõ. Most olvastam tavernát, és...na mindegy. Remélem nem harapod le a fejem.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk:Tiarren
___________________________________________________________

//Üdv újra itt, a tavernában pedig csak csínyján a szavakkal! //

-Amm...Hanas valami késsel...Jó, hogy itt van, már azt hittem, elveszett...


A donnán kellett mit segítenie Tiának. A méhlepény is követte a gyermeket idõvel s elgyengülve a fürdéstõl csak arra vágyott a nõ, hogy feküdjön. A kisbaba egészségesnek mutatkozott, kicsit sírt a macerálásra, de aztán szájával cuppogva jelezte, mire vágyik. A donna széles mosollyal vette kezeibe.
Az ám, de a szobában rendetlenség uralkodott: dulakodás nyomai, a széttört ládika, egy buzogány...És a don fojton ott lebzselt, látni akarta a lányát meg a feleségét.
-Ön igen ügyes. Méghogy könyvtáros! Ápolónõ veszett el kegyedben!-szólt elismerõn a don. A donna most nem a földön járt, õ a kislányára figyelt csak.
-Guidoval minden rendben? A feleségem elküldte õt donna orsanához, hogy a délutáni teázásról kérdezzen, de úgy hiszenm, ezt el kell halasztani, vagy mi több, törölni. Két nap és kikötünk Ber-Tannedában, addig a nejemnek feküdni kell, nem teázgatni, jól mondom, kisasszony?-firtatta a don.
-Istenem, ön úgy adta a kezembe a lányom, mintha maga is anya lenne! Ön anyának termett!-mosolygott a donna Tiára és elsírta magát.
-...pedig nem vagyok elérzékenyülõs alkat...-magyarázkodott.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk:Hanas, Sumoris, Trixi
___________________________________________________________


-Nem ismerem. Szabad tudnom, mért halott, ahelyett, hogy átadhatnánk a törvény embereinek élve? Hányan tanusítják, hogy ez az ember ölte meg hittársamat?
-Én tanusítom, így vallott-szedte össze magát Trixi.
-Hm, ön uram, ön, és ön is?-váltott közös nyelvre a pap. A kérdés Somurisnak szólt.
-Minden érdekel, lépésrõl, lépésre, hogyha a törvény a hajóra lép, már kész hírekkel szolgálhassunk. Errõl a kapitány természetesen tudni fog. Mindazonáltal Perráék örülhetnek, hogy ilyen testõrök vigyázzák õket, bár az izgalmak megártottak a donnának és megszült.
-Tényleg, mi lett a gyermek neme?-kapta fel fejét Trixi. Akár említete korábban a dalnok, akár nem, õ most nem tudja

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter Messala, Mimi
___________________________________________________________


Az ebédig fennmaradó idõben a kislány bizonyságot tett olvasótudományáról. Még gyakorolnia kellett, mert el-el akadt, de más összetenné a kezét, ha így tudna olvasni már. Megdicsérte õt anyja, aztán mehettek is a bõséges ebédre. Mert ez bizony az volt: tárkonyos húsgombócleves, ropogós malacpecsenye fokhagymás mártással, törtburgonyával, savanyúkáposztával, meg egy tálca rostonsült kappannal, salátával. Angela tágra nyílt szemmel figyelte ezt a csuda sok étket. Mimi az orrát vakargatta, közös nyelven mondta:
-Ezt azért nem kellett volna.
-Dehogynem, az életben egyszer vagy 26 éves! A vacsora is majd önmagáért beszél, kérésedre nem hívtam meg senkit, mondván õk nem illenek a ház falai közé.
-Azok az alakok nem is.
Castor észrevehette, Tariq sosem eszik velük együtt, mindig étkezések után, az ajtóban várja kis védencét. Most sem volt ott. A férfi kedvére ehetett, a mennyiséggel sem kellett óvatosan bánnia, majd mikor már csak iszogattak a félig leszedett asztalnál, s a fekete ember elment Angelával, akkor szólalt meg Mimi:
-Mért nézel olyan gyakran a testõrödre? Valami gond van? Egyébként holnap fut be a Távoli Szeretõ. Reméljük nõvérünk egyben van, és nem hoz sok idegent.
-Castor, számítson rá, hogy holnap ideutazó nõvérem és még pár ember érkezik.
A donna mások elõtt magázta a férfit, de az igaz, ebéd közben párszor rá-rá nézett a férfira.
-Ez még semmi. A hírek szerint galambbal üzent a kapitány: a hajón gyilkosság történt, pap vére folyt, a kikötõ tömve lesz paplovagokkal meg inkvizítorral, a városi õrségrõl ne is beszéljünk.
-Semmi gond, már pecsét van a levélen, ami számukra szabad kijutást biztosít a fedélzetrõl. Így nem kell a kihallgatószobában napokon át rostokollniuk. A Vasszûz sem késlekedhet miattuk örökké.
-Hogy intézted el?
-Mimi, kérlek, illetlen ilyet kérdezni. Az ismerõseim keze sokáig elér.
-Ahá-biggyesztette száját a világos hajú nõ, majd Castort kezdte el vizslatni.

[Jomadar]

(Somuris)

- Persze-persze.

- A donna gyönyörû kislánynak adott életet. Épp a legnemesebb pillanatokra értem oda, segíteni már nem sokat tudtam, de Hanas barátunk nagy hozzáértéssel kezelte az ügyet. Képzeld, abban a megtiszteltetésben volt részünk, hogy mi adhattunk nevet a gyermeknek.

- Na nézzük, mit találhatunk még az emberen. Hátha visel valami nyomot a testén.
- Tisztelendõ úr, volna szíves valóban értesíteni a kapitányt a történtekrõl?

[Castor de Vinter]

Egy újabb tesvér említésére megállt Castor kezében a villa.

<Hát hányan vannak ezek???? Akkor tehát ha jól sejtem, lesz szerencsém megismerni a teljes Wassath-lánykollekciót. Feltéve ha még valakit elõ nem rántanak a szekrénybõl itt nekem. Te jó isten remélem az már nem valami szõke szépség lesz...>

Különösebben nem vágyott megismerni a három nõvért, a maga részérõl csak a középsõt szerette, de azt nagyon...dehát szerelme testvérei.

Castor nemigazán az étkezéssel volt elfoglalva. Messalát bámulta mint egy szerelmes kamasz. Le nem vette a szemét a nõ arcáról, nyakának ívérõl, vállairól. Igazából Messala látványát habzsolta. És éppen a reggel történt szeretkezésük lassított felvételeit böngészte a fejében.
Egy korg barbár is észrevette volna, hogy Castor szerelmes, nemhogy a legfinomabb érzelmi rezdüléseket is meglátó Mimi.
Egyszer nézett Mimire. Mikor a nõ arcába nézett, mintha nem is õt, inkább a távoli múltba merengene és rajta TÚL nézne valakit.

Durva, "törvénytelen" boszorkány-kacajt hallott, egy ereni lány hangját:

<Mit képzelsz te rokkant nyomorék? Nézz már tükörbe te szerencsétlen! Most a karjaidba kéne vetnem magam? Kíméjen uram, mert a végén elhányom magam!>

... lesütötte a szemét, önkéntelenül rándult egy nagyot, mint akit a hideg ráz, és felborított egy borospoharat.

- Elnézést...-motyogta.

Végighalgatta Messalát az új hírekkel, majd biccentett felé és azt mondta.

- A testõr dolga a szolgálat.

Felállt az asztaltól, és a két testvértõl kicsit távolabb a falnál megállt, hogy ne zavarja õket a beszélgetésben.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala, Mimi
___________________________________________________________




A villamegállásra Messala magyarázóképp hozzátette:
-Négyen vagyunk testvérek, és mind lányok.
-Igen, ez maga a pokol...-fanyalgott Mimi.
Amikor Castor feldönötte a poharat, Mimi tenyerét legyezte a férfi arca elõtt:
-Belelógott a keze a bilibe? Messala, mit csináltál a testõröddel, hogy rádtapad a szeme? Így aztán simán lenyilazhatnak téged, mert hogy így nem a feladatát végzi, az tuti. Kezdetben józanabbnak tûnt, most meg...
-Mimi, légyszives fogd be. A véleményed tartsd magadban.
-De ha te meg õ...
-Mimi! Tudod jól, mi a szabály Shadonban, még akkor is, ha te egy megveszekedett aszisz vagy is: ami a hálószoba ajtaján túl történik, az senkire nem tartozik. A szolgálókra sem.
-Már bocs, de ez mindenhol így van. Amúgy meg ezzel azt akarod mondani, hogy ...?
Messala hûvösen meredt a hugára,aki bezárta a száját és nem fejezte be. Grimaszolt és imár hátradõlt székén, összefonta karjait, úgy nézte Castort.
-Tõlem aztán...De ha gyereket nemz neked, mit csináltok, hm?
Messala szépen felállt, ráérõsen a hugához ment és pofon csapta.
-Bár féltestvérek vagyunk, közöttünk igen mély rang és vagyonbeli szakadék lebeg, ezt jó lenne, ha sosem felejtenéd el. Koncentrálj arra, amiért itt vagy, s amiért mi egyáltalán beszélgetünk, és ne fantáziálj olyan dolgokról, amik tudtommal benned sosem pendítettek meg húrokat!.
-Sosem múlik el alkalom, hogy ne húználak fel-dörzsölte arcát a lány.-És pont a születésnapomon pofozol meg, szééép.
Mindez közös nyelven zajlott le a két nõ között.

[Castor de Vinter]

Mielõtt a pofon elcsattant volna,
Castornak megint elöntötte az agyát a dwoon dac és büszkeség.
<Nem elég, hogy ima közben, megzavar, most meg azt pedzegeti, hogy egy mocskos szemétláda lennék, aki otthagy egy nõt, ha a magját hordozza!

Uralkodott magán és az összes haragját lenyelte. Megnyugodott, mert a kérdés végül is jogos volt.

<Tényleg akkor mit csinálnék?>-tûnõdött

Csendesen a fal mellõl modta ki amit a szíve diktált.:

- Akkor Messalát feleségül kérném, Angelát a nevemre venném, és hazavinném a birtokomra, hogy az asszonyom, családom lehessen.-mondta komolyan, szárazan Mimi szemébe.

Mikor már kimonta, sejtette, hogy ebbõl nagy botrány lesz. Minimum gúnykacajt, tényérdobálást, szemkikaparást várt.

<Ostoba dwoon barom! Istenem ez ugye nem lánykérés volt? És fõleg nem a húgától?>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala, Mimi
___________________________________________________________


Messalának le kellett ülnie, úgy meglepõdött. Mimi eltátotta a száját, majd visszazárta.
-Õszinte részvétem a nõvéremhez. Nehéz eset.

Messala töltött magának bort és nyelés nélkül ledöntötte.
-Ezt azért még meg kell beszélnünk. Már ha egyáltalán sor kerül ilyesmire.
-És ha igen, milyen körülményeket tud neked biztosítani s Angelának? Egyáltalán melyik államból származik ön?
-Mimi, menj ki kérlek, van még dolgod, foglalkozz azzal, haladjunk.-hadarta Messala.-Egyébként gróf.
-hasára ütött és mondta, vagy valóban?
-Mimnosa, most már elég volt. Gályáról szabadult, mit vársz, családi címeres gyûrût, nemesi levelet?! Ne akard, hogy Vele tetessem ki a szûröd.
-Jó, jó. Elnézést. Ha ön valóban az, akinek a nõvérem mondja, akkor fõleg elnézést.-ezután meghajolt és kiment az étkezõbõl.

[Castor de Vinter]

Castor a beállt csendben bûnbánóan meredt maga elé.

-Ne haragudj. Ennél jobb lánykérést érdemeltél volna.-hallgatott egy picit.
- De komolyan beszéltem, ilyesmivel nem szoktam játszani.
- Messala, nem vagyok már tizenéves ifjonc, hogy évekig agyalogjak rajta mit akarok. Én téged akarlak. Reggel óta tudom. Feltétel nélkül elfogadtál, úgy mint még egy nõ soha. És én is feltételnélkül elfogadlak téged. Szeretném ha velem élnél, Angelástól, Pamacsostól és....nagyot sóhajtott...nem bánom Tariqot is befogadom.
-Hozzám jössz feleségûl?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala, Mimi
___________________________________________________________


A nõ hirtelen köpni-nyelni nem tudott, majd összeszedte magát:
-Ezt nagyon át kell gondolnom. 3-4 napja ismerlek, minden új, minden friss. Azt is szeretném, hogy jobban megismerj, mielõtt a házasság rabigájába hajtanád fejed. A házasság egy életre szól...Még fiatal vagy, 30 sem múlhattál...Ne hamarkodd el a lánykérést büszkeségbõl. Ne törõdj Mimivel. Õ ilyen arcátlan. Egek, mellbevágott a kérdésed, igazán!-legyezte magát sebesen a nõ, de a szemein az látszott, komolyan fontolgatja a dolgot, és nem éppen elutasító szándékkal, sõt. Felállt, egy tiszta kupába bort töltött, odavitte Castornak és finoman a kezébe adta, közben megsimogatta a férfi kézfejét.
-Kérlek, hadd dolgozzam föl, mit kérsz tõlem.

[Alauron]

(Hanas)

- Menj csak vele a kapitányhoz Trixi, mi elbirunk itt a helyzettel, és ne aggódj don Perra és donna Madlena, s kislányuk meglesznek addig. Bár kétlem, hogy találunk nála valamit. Egy bérenc sem szokott áruló nyomokat hagyni.
- egyenlõre kivár, nincs különösebb terve, a szerencse most nekik kedvez.