Haonwell városa

[Mesemondó]

//Amint ír Anathor és Schinter, folytatom//

[Schinter]

off

asszitem kinomban tovább szenvedem

on

[Anathor]

(Maldar)

*Belemerül a gondolataiba, csak késõbb veszi észre besötétedett. Felül, majd vlaahogy odatámolyog a többiekhez és leül enni. Amint befejezte az evést elindul fát gyûjteni, ami lehetõleg jó lesz mankónak. Ha talál olyan fát, leül és farag rajta egy keveset, hogy jó legyen. Elpepecsel vele egy kis idõt az biztos. Csak azután tér alvásra mikor elvégezte a "munkát".*

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, az erdõben
Résztvevõk: Arbor, Pat
__________________________________


Ditte életét az újabb vonaglás megmentette. Mert csak bõrét vágta az elrántott kés pengéje, nem a nyaki ereket. A férfi Pat mozdulására be akarta végezni a szûz kivégzését. Mikor felfogta, a dwoon nõ nemsokára odaér -pillanatok múlva- ellökte magától a lányt és a sarlókést Pat felé állította hegyével. A férfi gyors volt. Pat késõn látta meg, hogy a fegyver felé kezdett el állni, nem Ditte felé. Egyenesen a meztelen pengére fogott a nõ, húsába vágott erõsen. Ám a rúgását lendítette, a fájdalom késõbb csapott le kezére, mintsem meggondolta volna magát: rúgott, d ea férfi lába nem rogyott be tõle.
-Látom, még buksz a magunkfajtára. Felejthetetlen egy toroni alatt nyögni, mi? Patríszia...-vigyorgott a férfi és magához rántotta az így már közel került nõt. Ditte villogó szemekkel nézett fel, de ennél nagyobb baja nem esett. Az íjászról nem lehetett tudni semmit.

Arbor két meztelen lábszárat látott maga elõtt. Gyöngyházfényû bõrrel. Tulajdonosa, a korábbi fára mászó nõ legugolt, szomorúan nézett az elfre:
-Haldoklasz...-suttogta. Szemeiben nem találgatás volt. Tény.

//Pat: -3fp//

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, este
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Alauron, Jeffete, Maldar
__________________________________



Szita alig húzódott be a sátorba aludni, Morik a követhez fordult:
-Nem sípolnál nekünk valamit? Ülünk itt a tûznél, mint a bús tolvajok. Neked meg mi lett a lábaddal?-lesett a farigcsáló Maldarra a dzsad.

[Anathor]

(Maldar)

- Baleset. Nem figyeltem és beleléptem valami pocsolyába vagy forrásba és megégette a lábam... De nem komoly...
<...legalábbis remélem ...>

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Az, felejthetetlen. - *villant meg a nõ tekintete* - De az élvezet jobban megmaradni, mikor torok átvágni társadnak. - *sötétült el szeme, majd az egyetlen támadási felületet megcélozva felrántotta térdét ágyék felé.*

**Támadódobás 1: 65
A második támadást majd annak függvényében írnám meg, hogy ez milyen eredménnyel fejezõdött be...**

[Ralog Gebbro]

(Jeffete)

- Túléli. De az biztos, hogy legközelebb jobban figyel a lába elé idegen helyen. - *mondja inkább Maldarnak mint sem Moriknak. Magában azért még hozzáteszi: <Ezt elszúrtad, Morik sem hülye.> Az õrségre készülvén kényelmes helyet csinál magának a tûz mellett, botját állandóan kézközelbe teszi le. Ha a tûz kívánná tesz rá fát, hogy ne aludjon ki. Nem csak társaira figyel, hanem a környezetet is fürkészi, nyugtalanítja Pat és Arbor hirtelen eltûnése.*

[Schinter]

Arbor Vitus


Amikor megpillantja a 2 lábat egy pillanatra mintha el is felejtette volna a testét kinzzó fájdalomról ám amilyen konok az hamar ismét az eszébe jutatta.Fájdalmai miatt csupán nyögdécselni a tud a nõnek.

-Még nem haltam meg.S még élek addig van remény.

<remélem igazam van és van remény,mert ha sokáig fojtogat ez a fájdalom nem tudom,meddig birok ellenállni... Kalahorák segitsetek >

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, az erdõben
Résztvevõk: Arbor, Pat
__________________________________

A férfi számított a rúgás pontos helyére. Csak vigyorgott. Igaz jól megütötte Pat a térdével a férfit, de mivel nem ért érzékeny pontot, nem ért el kellõ hatást.
-Kis szuka csak arra tud gondolni, még harc közben is! Mik vannak!
Lódobogás ütötte meg a fülüket. Négy paripa ügetett a fák között meglepetten. Ezt Arbor is hallotta s látta. Ugyan az a négy volt, amit felfedezett a fákhoz kötve. Ám most szabadon kóboroltak.
A férfi megnyalta Pat arcát, majd ellökte magától. Felszisszent és sarlókéses kezére nézett. Pat nem látott semmit, de valami pillanatok alatt kicsavarta a kezébõl a fegyvert.
Ditte szemei élénken csillogtak. Õ megint láthatott valamit amit Pat nem. Az íjász férfi ájultan hevert. Pat elõbbi fogvatartója morrant egyet, majd Dittéhez lépett, abban senki nem akadályozta meg.
-Hát szivi, nem maradt más választásom!-lerázott magáról egy láthatatlan kezet -a mozdulat annyira sajátos volt, hogy Patnak nem kellett gondolkodnia a fura vállmozdításon- s legugolt Dittéhez sebesen, kezét a lányra tette. A lány szemeibe nézett, amitõl Ditte elsápadt. A férfi a köpenye alá nyúlt. Bár ne tette volna. Egy kis pálcát vett elõ, a tehetetlen lány szájába dugta, s eltörte, majd megint visszanyúlt köpenye alá. Megkavarodott az avar körülöttük, délibábszerûen megremegett Ditte és aztán a férfi kontúrja, majd alakjuk elhalványodott, míg el nem tûntek.

A nõ böködni kezdte Arbort:
-Rontást kaptál, rontást kaptál, megöl téged hamar! Ó, imádkozz, hogy hamar legyen!
A fájdalom ellenben csekélyre csökkent, már nem bénította meg tagjait.Így tanúja volt, annak, hogy a környezet misztikus energiái hullámot vetettek mint mikor valaki megzavarja a tér szövedékét.

//Arbor-1fp//

[Alauron]

(Alauron)

<Végre valaki aki értékeli a mûvészetemet >
Hogy ne legyen olyan bús a hangulat, elõveszem a pánsípomat, és "sípolok nekik" valamit
<Fel kellene vidítanom õket egy kicsit, talán valami hazaival, amit nem biztos hogy hallottak.>
Bár Doran emlékei már halványulni kezdtek, ifjúkorának dallamai elevenednek meg most mégis, olyan emberek dalai, akik a tudós fõk mellett rendíthetetlenül szolgálták a kicsi, de erõs országot, gyökereiket sosem feledve, olyan dallamok melyek az északi Hármak zenéjéhez nyúlnak vissza, csupán átalakultak az idõk során.

[Schinter]

Arbor Vitus


Felcsillant a szeme mikor a nõ tudata vele,hogy rontásról van szó.Ezek szerint pontosan tudja-legalábbis jó esély van rá,hogy tudja-,hogy hogyan lehet ezt semlegesiteni,igy fel is teszi a kérdését.

-Hogy ûzhetem el a rontást?Egy megtartó segithet nem?

[Yvett de Crei]

(Patricia)

*Rúgása után még megpróbálja megütni a férfit, de nem jár sikerrel. Ahogy kicsit messzebb került tõlle, s felfogta, hogy valaki megtámadta egy újabb lehetõséget látott meg a támadására. A toroni kezébõl kiesõ sarlókés után nyúlt az avaron, majd gondolkodás nélkül feléje dobta - mozdulatából kitûnik, hogy birtokában van e fegyver dobásának rejtelmeivel.
Amint a fegyver megállapodott a férfi hátában rávetette magát - azaz csak akarta volna.... Ugrás közben látta, hogy Ditte és a toroni kontúrja megremegett és halványul. már ekkor feltör belõle egy dühös és egyben tehetetlen "Neeeeeeeem!"...... aztán arccal az avarra esik, s jó alaposan meg is üti magát - az esést tompítani fél kézzel nem tudja. Nem törõdik fájdalmával, feltérdepel és az avart kezdi túrni ott ahol Dittéék voltak - mintha csak az avar alatt akarná keresni õket. Aztán megáll - eszébe jut egy mozzanat életébõl, hogy hogyan is jutott "közel" Launderhez. Dühtõl eltorzultan állt fel a helyérõl és az íjászhoz megy. Megnézi, hogy él-e még a férfi...*

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután
Helyszín: Haonwell, az erdõben
Résztvevõk: Arbor, Pat
__________________________________


-Megtartó, igen, annak keze gyógyír! De közel s távol egyet sem találni! Szegény fiatal elf, most bizony haldoklik igazán!-görbült le a fura nõ ajka s búsan kuporgott a férfi mellett.

Az íjász aléltan hevert az avarban.

[Mesemondó]

__________________________________
KM esemény: [Szitakötõ]
Idõpont: koratavasz, 10. nap, este
Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás
Résztvevõk: Alauron, Jeffete, Maldar
__________________________________

Alauron egy igen szép darabot választott, régi mitikus meséket idézõ hangulatút. Morik fél füllel hallgatta csak mert maldaron legeltette szemét-nem ismerkedési szándékkal.
-Aha. Beleléptél valamibe. Ami forró volt. de a csizmád feje egyben. Figyelj, marhának nézel engem? Címeres ökörnek? Kinek sumákolsz? A babádnak? A társnõd is nagyon csendben van ám! Be is húzta magát a sátorba! Nem tetszetek ti ketten nekem!
-Morik, csitt. Valaki aludni próbál eme muzsika ringatásában!-morogta Szita
-Pf! Ti félre akartok vezetni engem.