__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután Helyszín: Haonwell, az erdõben Résztvevõk: Arbor __________________________________
-Avenelvera? Az az otthonod? 2-3 nap innen...messze van...Neked talán ha akad annyi idõd, ami alatt más megesz egy almát lassan! A lovad tud úgy otthon lenni? Tud repülni mint a gondolat?
<Szóval csak ájult vagy. Nekem az pont megfelel.> Ellép a táskájáig és az ájult férfihoz viszi. Kipakol belõle szinte mindent, az övét keresi. Amint megleli a kulacsából vizet rálocsol (ha nincs benne, megteszi a nyál is, igaz kicsit idõigényesebb). Amint a vizezéssel kész van a férfit hasra fordítja nehezen (kivéve ha úgy fekszik ), hurkot csinál az övébõl és a két kezét szorosan összehúzza, összeköti a vizes bõrövvel. Nem kíméli a ffi kezét, amennyire csak tudja megszorítja az övet. Ha ezzel kész a lábát veszi kezelésbe: a koszos ingjével köti össze a két lábát, olyan szorosan amilyenre csak tudja. Most már csak várnia kell még magához tér. A saját sarlókését magához veszi, kézbe és vár. ... Várakozás közben eszébe jut a toroni szava, hogy a társa haldoklik a fák közt... de ki lehet? Leellenõrzi az alélt férfi kezén és lábán lévõ kötést, ha rendben találja elindul, amerre a hangokat hallotta, amerre sejti, hogy ott van az, aki haldoklik.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
-Hm..már csak olyan kevés idõm lenne hátra?Pedig kezdett enyhülni a fájdalom,mi kinzott.Ugyan ismerek egy papot a közelben,de neki más a hite mint az enyém igy nem áldana meg.Más lehetõsség?
__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután Helyszín: Haonwell, az erdõben Résztvevõk: Arbor __________________________________
-Csalóka rontás, csalóka...Más megoldás?-közelebb hajolt-Adj számot az életedrõl-mndta szomorún, billegni kezdett sarkán. -Vagy...Nem, te nem alkuszós vagy. Te ahhoz túl fennhordod az orrod és fittyet hánynál az adott szóra is!
Az enyhe fájdalom ott sugárzott még az elf testében, de tûrhetõ volt.
__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután Helyszín: Haonwell, az erdõben Résztvevõk: Arbor __________________________________
-Látod, erõl beszéltem. Segíthetnék, de ilyen jellemûnek minek? Önzõ vagy és dölyfös, nem érdemled meg. S biztosra veszem, nem segítenél, alkudoznál a saját halálod felett is. Sajnálom kicsi elf, te most szépen elmész-pattant fel, Arbor mögé szökkent s leütötte. Nem volt nehéz dolga.
Pat rájöhetett, egyszerûen leönteni vízzel bõrszíjat frászt se ér, áztatni kellene, de arra sem ideje, sem módja. Durvábban de sikerül összekötöznie, bár az beletelik egy kis idõbe. Közben Arbor magához tér s olyan iszonyú fájdalom munkálkodik megint benne, hogy a fetrengésen kívül más nem nagyon jöhet szóba. de hihetûnek tûnhetett, hogy ebbe belehalhat. Alig érzett magában erõt a folytatáshoz. és beszivárgott mostmár a kétségbeesés is a férfiba. Pat ebben az állapotban talál rá a sápadt, nyúzott, szenvedõ férfira. Szemei bevéreztek. Pat mögött ott állt a fura nõ, de csak Arbor látta. Lemondóan ingatta fejét az elfet nézve. Szomorú volt. -Még egy roham és vége. Kár hogy ilyen büszke vagy...
A korábbi füttyre, ha késve is, de hallattszott más üstökös lábdobogása.
//Arbornak már csak 2fpje maradt. Ha nullázódik, a karakter meghal//
*Bár igaz, hogy nem tudja beáztatni az övét, de azért bevizezi amennyire csak tudja - az is több mint a semmi. Úgy a csomó is jobban egybecsúszik. Amikor Arbort megtalálja elõször födbegyökerezik a lába.* - Édes Istenem! Nem...... Arbor! - *gyorsan leguggol hozzá és megnézi az állapotát. Bár nem gyógyító, de annyit már tapasztalt, nem sok van neki hátra. Igaza volt a toroninak - haldoklik. Végigsimít az arcán nyugtatólag, szomorú hangon beszél hozzá (közös nyelven).* - Miattam... Nem hagylak magadra, megteszek mindent ... Talán, talán van annyi idõnk, hogy eljussunk Jeffetéig - Üstökös segít bizonyára... Gyere! Próbálj meg talpraállni, kapaszkodj belém - bízz benne, akard és sikerülni fog. Ne hagyd el magad kérlek, a faludnak, a családodnak szüksége van rád..... - *miközben azzal küszködik, hogy az elfet talpra állítsa fennhangon fohászkodik istenéhez (is) anyanyelvén.*
//Szöveg megy pm-ben.//
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután Helyszín: Haonwell, az erdõben Résztvevõk: Arbor, Pat __________________________________
A fura nõ már nem volt ott. Eltûnt. Ám susmorgást hallhatott az elf. Gyors, megbeszélés-lejtésût, ha a nyelv nem is volt érthetõ. Aztán közvetlen közelrõl valaki a fükléhez hajolt, érezte leheletét, de senkit nem látott ott. -Meggyógyítalak, ha segítesz ennek a nõnek, addig, ameddig kell, és abban, amiben csak tudsz! Ellenkezés és megalkuvás nélkül! Mit felelsz, kicsi elf?
Nõi hang volt. Arbor érezte, nincs idõ kérdezésre. ereje fogytán volt. Pat csak annak volt tanúja, hogy az elf a levegõnek beszél.
<Ó, már magában is beszél. Nem jutunk el Jeffetéig. Õk meg eltûntek, vagy ennyire nem ... Nem, akkor sem adom fel! Most már nem!!!>
- Gyere Arbor, Üstökös mindjárt itt lesz. Tarts még ki egy kicsit...
*Összeszorított szájjal, kemény elhatározással segít Arbornak felállni - szétnéz, várja Üstököst, hogy a segítségét kérje.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután Helyszín: Haonwell, az erdõben Résztvevõk: Arbor, Pat __________________________________
-Sajnálom, hogy így kell kiutat ajánlanom. A Napot szolgáljuk, s nem vagyunk halandók olyanképp, mint te vagy ez a félember. Ha becsapásnak s sarokba szorításnak érzed, ne fogadd el. Nem szolgának kellesz, hanem segítségnek...
-Nincs elég ideje. Túl körülményes és barátságtalan voltál. Lásd, ez lett eredménye.-mondta ezt egy férfihang, de Arbor nem látta tulajdonosát. A láthatatlanokkal való beszéd folytatódott.
*Maldar válasza után úgy dönt inkább hogy felkerekedik és tesz a tábor körül egy kört - ellenõrzés képpen. Szándékát meg is ossza a többiekkel.* - Megyek teszek egy kört a tábor körül, hogy minden csendes-e tényleg. - *aztán felkerekedik, nem megy messze a tábortól, csak annyira hogy lássa a tüzet. Egy kört ír le szándéka szerint.*
Szent a viharnak tombolása, mert eltakarítja a föld színéről, ami elburjánzik rajta és rothadásba fülled. Szent az örvénynek torka, mert elnyeli a nyüvek salakos hordalékát, amit a zúgó szél a tenger habjaiba söpör. Szent a vulkánnak gyomra, mert a benne lángoló tűz megemészti a mélyére rekedt mocskot, és kiolvaszt belőle mindent, ami tisztátalan. Szent a földmélynek sötétje, mert örökre elrejti a szemünk elől, ami nem bizonyul méltőnak rá, hogy visszatérjen a napvilágra.