*A nevetgélésre kezében lévõ fegyverét úgy állította meg, hogy a nyak felé álljon hegye. A kezessé válásra bólint egy aprót.* - Jó fiúcska. - *sejti, hogy ez nem csak a fellépése következménye, majd Arbor szavaira bólint is egyet.* - Ki megbízó? Hová vitték a Napszûz? - pontos legyen ám megmondani hely! Mit akartok, mi célotok mindezzel vele?
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, délután Helyszín: Haonwell, az erdõben Résztvevõk: Arbor, Pat __________________________________
A férfi meglepetten nézett a sarlókésre meg a nõre, aztán vartyogni kezdett. Ez nem volt nevezhetõ beszédnek. Artikulálatlan volt, mintha egy fogyatékos ork akart volna beszélni. Egy részeg fogyatéákos ork...Pedig a tekintete tiszta volt. Teljeséggel érthetetlen volt.
- Felesleges bármire is kérnem. Ez nem fog beszélni. Nincs nyelve, anélkül meg érdekes lenne... - *mondta közös nyelven Arbornak hozzáfordulva. A tanácstalanság kiült az arcára, melléje meg egy kis szomorúság. Aztán visszafordult a férfihoz. Toroniul:* - Te bólintasz ha igen kérdésre: írni tudol?
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, este Helyszín: Haonwell, Kacagó-tisztás Résztvevõk: Alauron, Jeffete, Maldar __________________________________
*A lómotozásra Morik felkapja a fejét. Elhúzza a száját:*
-Uram, ön szerint egy idegen, felszerszámozott ló a minden rendben-hez tartozik? Ó, te ....!-*forgatta szemeit a pap szavaira. Felállt és öles léptekkel a hátashoz ment. Összefont karral bámulta.*
-Nagyon jó. Van még több is? Mit keres itt? Kié? Takaró és iszák is van rajta. Kinek van még oka enyire benn az erdõben járni most? Újabb gyanús tagok, vagy esetleg az eltûnt nõ nevén nem nevezett társai?
-Nem tudni, ez ló nem beteg s nem sovány. Van rajt mind, mi kell ülni háta ember. Ez ló ember-ló. Talán elszök? Nem köt ki jól? Én nem látok több társa neki, sem lovasa neki.(Alauron)
-Hm, jobb lesz ébernek maradni. Csak úgy nem szoktak lovat szélnek ereszteni...
- Írni sem tud. Nem szedünk ki belõle semmit.... hogy aza.... - *folytotta magába a további szitkozódást. Kiült arcára, hogy lassan elszakad a cérnája idegi alapon - dühös és csalódott volt egyszerre. Kicsit lehiggadva Arbornak: - Még megkérdezem, hogy van-e nálla olyan bot, mely elvisz oda, mint amilyet az a mágus használt. Ha nincs... - *nyelt egyet, de nem folytatta. Visszahajolt a megkötözött férfihoz.* - Van nállad bot, melyet fõnök használ eltörve majd elmenve helyre? Elhullot társaidnál van lehet?
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
-Bólintani azt még tud...Tedd fel egyértelmüen a kérdeseid
Aztán lehunja a szemeit.Kinyul a szellem erejével,hogy elérje a "süket,vak,néma" férfi gondolatait.Olyan mélyre ás,amennyire csak lehetséges s megprobál mindent kideriteni.
__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, késõ délután Helyszín: Haonwell, az erdõben Résztvevõk: Arbor, Pat __________________________________
A botos kérdésre a férfi rázta a fejét nemlegesen. Hirtelen azt sem értette, milyen botról van szó, szemei értetlenek voltak. De már a mágus és fõnök szavaknál is bambán lesett. A nap színe narancsabbá vált.
- Tegyem fel egyértelmûen.... nem bírok olyat megtenni melyre személy nevét kellene válaszolnia, vagy egy városét - sõt még konkrétabb helyet megjelölnie. ... De most nézd, ezzel meg mi lett már megint? Elbambult, mint akinek nincsennek otthon a fejében. ... Arbor?.... - *elnézte az "alvó" elfet. Elfutotta a méreg. Tehetetlenségében majd fel robbant, de tûrtõztette magát, hogy se egyiknek, se másiknak ne menjen neki. Száját összepréselte, sarlókését megmarkolta annyira, hogy fehéredtek az ujjai. Lecsukott szemekkel várt míg hirtelen öldökölhetnéki vágya elmúlt. Nem tartott soká, s egy kicsit nyugodtabban tekintett szét ismét maga körül.* <Méghogy tud segíteni kideríteni dolgokat. Nem is törõdik semmivel. Alszik. .... És ha mégsem? Várok még egy kicsit, ha nem mozdul meg felköltöm, de abban nem lesz köszönete. Ezzel meg már nem tudok mit kezdeni - befuccsoltam...> *Azért még tesz egy próbálkozást hogy a férfi érti-e amit mond, bár sok reményt nem fûz hozzá. Kezét szeme elõtt elhúzza párszor.* - Hee, hallasz? Toronba vitték a Napszüzet? <Nem mintha a válasszal sokra mennék. Toron qrva nagy - bárhol lehetnek...>
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
__________________________________ KM esemény: [Szitakötõ] Idõpont: koratavasz, 10. nap, késõ délután Helyszín: Haonwell, az erdõben Résztvevõk: Arbor, Pat __________________________________
*A férfi magánál volt. Összevonta szemöldökét a hadonászásra. Majd kétszer igenlõen bólintott. Mocorgott fektében de szája szegletében somolygott, mint aki jól szórakozik. Még barátásgos pillantást is megeresztett Patra.*
//Schinter, priviben, részletezve kérem, a karid mit és hogyan csinál-ha csinál.//
*A mocorgásra leguggol hozzá, a kis mosolyra meg felhúzza magát. Ép kezével megfogja a nyaka alatt a ruháját és kissé szorontatva megfeszíti. Gyûlöletes szikrák pattognak szemébõl.* - Te szórakozol velem. - *volt ez inkább kijelentés mintsem kérdés.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.