(Portius)
- Mint mondottam kapitány jóuram, kilétük nem fontos. - Ingatja meg a fejét bocsánatkérõen. - Mert ha elmaradna e viadal, ön fátyolos tekintettel szemlélné õket hátralévõ utunk során. Én pedig nem rontanám senki ázsióját.
- Maradjunk annyiban kapitány - jut elhatározásra -, hogy estefelé a fedélzeten kicsit legyen ébrebb a szokásosnál. - Hajol meg a kapitány felé. - Nem tartom fel tovább.
Amint ismét egyedül marad a fedélzeten, leballag a szálláshelyre, keres magának egy ágyat. Katona múltjának átkos beidegzõdésétõl hajtva kínos pedanciával elrendezi fekvõhelyét. Saját takaróját teríti végül az ágyra, arra telepszik le.
A rum jótékony hatása már érzõdik. A gyomra remegése elmúlt, így egy könyvet elõvéve olvasni kezd. Rövidesen el is bóbiskol kicsit. Felsejlik még egy emlékfoszlány az álom birodalmának mezsgyéjén lebegve, amit még a nagy vándorló hírében álló nagyapja említett:
<Az alvás enyhíti a tengeribetegséget.>