Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

-Hogy mi van? Egy ereklye, ami elpusztítja a világot! Hát ezt már igazán nem kellene beadni nekünk! Azt hiszik ennyire ostobák vagyunk, hogy be lehet ilyennel etetni? Akármelyik ember tudja, hogyaz istenek más sorsot szának a világnak és nem hagyják hogy egy ereklye, bármilyen hatalmas is legyen nem tudja elpusztítani a világot! Azonkívül Chez, te ezt beveszed? És most ne jöjjenek azzal, hogy épp a mi sordsunk megmenetni a világot, mert ilyen ereklye nincs, nem létezhet! Ha egy isten szállna a világra le, mint egyszer messze északon már megesett, akkor se pusztulna el a világ!

<Legfeljebb itt döglünk meg. >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Kalmon, Carwyn
_____________________________________________________________

- Azért én kicsit óvatosabban bánnék a szavakkal Uram. - *szólt Chez Kalmonhoz, bár hangja nem bíráló és megrovó volt.* - Lehet bolondoknak néznek ki, de a tudás mi mögötte van megkéé - *mintha elakadt volna a hangja egy pillanatra, ránézett Patanantára, majd gyorsan fel is állt mellõle és pár lépéssel elment tõlle.* - Megkérdõjelezhetetlen a tudásuk. Ha õk nem lennének, s nem lennének ennyire mások, már a világot nem ismernénk ebben a formájában, ha egyáltalán létezne. Ennek ellenére õk is emberek, s hibázhatnak, amint halljuk ez meg is történt.
Méreg ügyben tudok segíteni, de elõször itt és most megtudunk mindent mit csak lehet errõl a bigyóról, és majd csak akkor fogunk hozzá, ha ön megkapta az ellenszer leírását. De mi van ha én sem tudok segíteni? Inkább veszni hagy mindent érte? Még Fergia kisasszonyt is? - *kérdezte Carwyntól enyhe célzattal, a folytatást csak õ hallhatta elméjében.* [Ritka kincs, és fontos személye neki.] *Végezetül Salahhoz fordult.*
- Az ereklyérõl nem sokat tudok, nem kérdeztem nem volt feladatom. Idehoztam és ennyi. Hogy mit tud és mit nem, mire képes nem tudom. Viszont én nem kételkedem a mester szavaiban. Nézz csak ki, vagy csak emlékezz mit okoz az a víz ami esik. Ha ez rászabadul a világra nem marad semmi. Nem lesz mit együnk, nem lesz semmi - növény, állat, ember és más faj minden elpusztul. Viszont a kérdésekre én is akarom hallani a választ. - *fordult vissza a papnõ és a mester ülõ alakjához. Pár pillanat csend következett, majd Patananta megmozdult, lassan kinyitotta a szemét, tekintetét végighordozta mindenkin kutatólag.*
- Nem várhatom el egyikõjüktõl sem hogy higyjenek nekem, nekünk. Bár maguk is láttak ezt-azt életükben akár a két szemükkel, akár csak olvasva valamilyen tekercsben, könyvben. Az ereklye Krán mellõl származik információink szerint. Hogy miben rejlik hatalma még nem tudjuk pontosan, de az biztos, hogy a térrel, idõvel és valósággal van összefüggésben. Nem tudunk többet, nem fedett fel többet magából csak amit látunk, s tapasztalunk. - *egy kicsi szünetet tart. Láthatólag nehezen böki ki a továbbiakat.* - Nekem már nincs hatalmam. Így én nem tudok ellene már mit tenni. Ezért van szükség magukra. - *Chez láthatólag emésztette a hallottakot, nem kívánt szólni, legalább is egyenlõre. A szemében az elszántság tüze lobbant fel.*

[Navaratna]

(Fergia)

*A nõ mit semtudva a fenti eseményekrõl lenn üldögélt békésen Avyval. Látja, a nõt teljesen elképesztette vad beszédével. Porhintés az egész, vicc, a valóság sem áll messze tõle-szerinte. Fenn hallja az erélyes beszédet -talán carwyn volt?-, és elvigyorodott. Aha, valami van, reméli nem újabb adakozási roham tört a hímbanyára, kiábrándító lenne. Kedvesebb az élõkhöz mint õ, ez kiderült, de azért ne legyen már elérzékenyülõs, mert az már rókázásra ingerli.*
-Nyugi, kislány. Van egy púp a fejeden. Randa, de le fog lappadni. Ha a látásod rendben és majd szédülés nélkül is meg fejfájás nélkül fogsz tudni cselekedni, akkor veled is minden rendben lesz. De ha aggódsz, Morgena ide vagy oda, feladhatom az utolsó kenetet...A kinti arcrohasztó esõ miatt talán nem is lenne rossz ötlet. Bármi nyakunkba zúdulhat.
*Belenézett a könyvbe, amit Carwyn lenn hagyott(?). Aztán megerõltetve tompa nyelvtudását meg egyebét böngészni kezdte a kérdéses polcot. Felvigyázás mellé kell valami hasznosság is.*
<Aludnom kéne. Az elmém olyan, mint egy kasztrált ökör herezacskója.Üres! Az isteni erõkrõl ne is beszéljünk. Nem túl sok és most uram morci.>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Unott arcot vágok az ömlengésre és ismételt szószaporításra.*

-Tehát nem fog válaszolni a feltett kérdésekre? Akkor hogy várja hogy segíteni tudjunk?! Márha ennyi lekezelés és semmibevétel után még maradt lelki erõnk egyáltalán segíteni. Ha Velar a teremtett világ végét rendelte, akkor a teremtett világnak vége. Ebben egyetértek Salah társammal.

[Alauron]

(Salah)


- A sok meditálás elvette az eszeteket! Most mondom utoljára, és lassan hogy mindenki jól értse, olyan ereklye nem létezik ami elpusztítja a világot! El tudok képzelni olyat ami katasztrófát okoz egy területen, talán egy nagyobb várost is elspör, de a világot az istenek alakítják, és azok ynevi helytartói. Minden hitnek megvan a maga magyarázata a világ végére is, és aki hisz bármiben is, az nem hiheti, hogy igazuk lehet. Önhitt varázslók talán elhiszik, hogy holmi mágikus természetû csecsebecse képes olyasmire, de egy sem közelítheti az istenek hatalmát! Én ebben nem veszek részt. Most mond meg, Kalmon, még ezek nevezik magukat pyarr hitûnek, amikor épp most kérdõjelezik meg isteneik létét, és teszik magukat oly nagy fonosságba, hogy õk bizony a világot védik...nosza rajta, tüntessetek el, mint Flammot! Megáll az eszem, ez egy rémálom, vagy nem is, jobbat tudok, ez egy vicc, ugye Chez? Elõre megbeszéltétek hogy jól megtréfáltok...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Salah, Kalmon, Carwyn
_____________________________________________________________

*Patanantának egy izom megrándult az arcán Kalmont elhallgatván, de továbbra is nyugodt maradt az arckifejezése. Megvárta szépen csendben a válaszokat, s Kalmon felé fordult.*
- Fogok válaszolni Uram a kérdéseikre. És nézze el nekem, hogy az elõbbi kérdésözönére nem feleltem meg teljes egészében. Nem könnyû egyszerre itt lenni és vívni máshol tudati síkon csatákat. - *míg õ beszélt a mester alatt lévõ mágikus jelekbõl haloványan fonál szerûségek alakultak ki, s nyújtóztak az égig, eltûnve a plafonban. Valami nyugodság szállta meg a helységet, mintha a rohanó idõ lassú, lomhává szelidült volna. Patananta egy darabig a mesterre meredt, majd visszafordult a férfiak felé.*
- Rosszabb a helyzetünk. Az ereklye hatalmat nyert felettünk. Sodor a saját világa felé, melyben nincs más csak a halál, pusztulás. Egyetlen megoldás van, ha magát az ereklyét végleg elpusztítjuk. A mesternek sikerült blokkolnia a hatalmát. Ám az õ ereje sem véges. Nem tudja mennyi idõnk van, sietnünk kell. Az ereklye a toronyban van a többivel, merthogy ez a kicsiny hely itt eldugva a nagyvilág szeme elõl, ilyen és ehhez hasonló démonikus, vagy isteni gonosz hatalommal átitatott dolgokat õriz.
*Salah szólása után Chez csak nemlegesen ingatta a fejét, arra, hogy ez nem vicc. Csenben hallgatta Patanantát végig, majd komor hangon hozzászólt.*
- Ha jelenleg nem bírsz istened áldásával, talán jobb lenne elõször hozzá fordulni, úgy jobban, hatékonyabban tudsz segíteni. Már ha akarsz. Addig mink lemegyünk és közöljük e nem rózsás híreket a többieknek - hátha valaki nevetni is képes lesz rajta. Hm... Fergia bizonyára - *mondta az utolsókat szinte magának halkan. A nõ arca megkeményedett, szeme megvillant, de mielõtt szólt volna Chez megelõzte.*
- Jobb ha nem szólsz semmit jelen helyzetben. Nem mink tehtünk róla, hogy így alakultak a dolgok. Talán ha elejétõl fogva másképp álltál volna hozzánk, akkor lehet mi is másképp viselkednénk. És tojok arra hogy kicsoda vagy. Lehet idebenn te vagy a minden, de kint már más a helyzet... és ugye nem kell magyaráznom a többit?! - *fenyegetõ volt a hangja a nõ felé, aki összeszorított szájjal hallgatta. Elõször látszódtak valódi érzelmek arcán, s látszott most minden önuralmát összeszedte, hogy ne szóljon vissza. Chez folytatta.* - Na... összefoglalom. Van egy csecsebecsénk ami pusztulást hoz szép lassan mindenre egy olyan toronyban melynek nincs ajtaja. Nem baj, majd valakit kinevezünk faltörõ kosnak. ... El kell pusztítani valahogy... de még Ti sem tudjátok miben rejlik hatalma. Széééép.... Egy ilyen csecsebecsét nem lehet csak úgy eltüntetni Hm.... nagyon alaposan meg kell fontolnunk hogy mit teszünk vele.
Egyébként - *fordult itt Salahhoz* - bár a világ végérõl szóló isteni rendelkezések igen ködösek nem hiszem hogy így lenne vége. Túl vicces lenne, bár Dartonhoz illõ.... de nem mégsem. Lehet nem véletlen, hogy mindannyian itt vagyunk pont most... Ha van kérdésetek akkor még tegyétek fel, aztán magára hagyjuk a kisasszonyt... Vélemény? - *nézett körbe a három férfin kíváncsian.*



_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: Fergia, Avyen
_____________________________________________________________

*Az asztalra letett könyv toroni nyelven íródott. Mérgezõ növényeket taglalt oldalakon keresztül, rajzok - kis jegyzetek lapszélen. A vége felé egy kissé ismerõs ábrát látott - hasonlított ahhoz a bogyóhoz amit a hajón kapott be, s lett rosszul tõlle. Csak a képen nem volt annyira ráncos, aszalt. Majd a polchoz sétálva eszébe jutott egy apró mozzanat. Iona készített a szállásukra valamit amikor leteperte mert azt hitte kutakodik. Felsejlett a papnõ elõtt a kép: kosárban fa, másik kezében egy ezüst kehely. A polcot böngészheti nyugodtan, de eredményesebb lenne, ha tudná legalább, hogy mit is keressen pontosan.*

[Navaratna]

(Fergia)

*A beugró képpel nem tud mit kezdeni. A nõ félretette a könyvet. Se nem beszél se nem ír toroniul. Majd számolgatni kezd az ujjain. Salah, Carwyn, Kalmon odafenn. Avyenn idelenn. Flamm? Körbenéz, de nincs hely, ahova bebújhatna ha kedve tartaná. Eszébe sem jut a nõt megkérdezni róla, hisz õ nemrég alélt fel.*
-Óvatosan mozogj, felmegyek kérdezni valamit a többiektõl...
*Feláll, elindul, de már menet közben kiereszti a hangját flegmán, hogy a fentiek hallják:*
-Flamm hol van?

[Alauron]

(Salah)

-Szóval te beveszed ezt Ches...látom. Hát jó, de egyet mondok: Flamm járt a legjobban. -Kezdett lenyugodni, mintha dühe mérséklõdött volna. - Legyen veletek az égi vigyázótok amikor majd ez a ti nagy erekjétek lesújt szép világunkra hogy elpusztítsa azt.
Odalép a mesterhez, és finoman megfogja a vállát.
- Tarts ki pajtás...
Szája ismét szóra nyílt, de végül úgy döntött megtartja gondolatait, és csak legyintett egyet, aztán leballagott a lépcsõn.
- Szép Gyöngybõrû Fergia, Flamm már egy jobb helyen vigyoroghat! Kísérjenek téged a Megváltó Halál, és a Csend Békéje életedben, s utána is.
Búcsúzott a nõtõl, majd kilépett az ajtón és kiállt az esõre.
<Gyémánttrónusodról az Egek Kincshalmán, tekints le rám õ Dicsõséges Doldzsah, ki merész fiaidat és leányaidat bátorsággal vértezed fel szívükben, hogy kiálják a sorsnak pusztító homokviharát! Mindaz amit itt mondtak nekem nem lehet igazi. Talán a többi is hazugság, talán a parton fekszem, talán a hajón ahogy lezuhantam, vagy az is lehet túl sokat ittam, és ott fekszek az asztalon az Énekes Kolibriban. De azt tudom, hogy itt valami, vagy minden csak hazugság. Csak Te vagy biztos Jóuram, legyen hát neved örökre: Dicsõség.>

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Lemondóan legyintek csupán.*

-Tõlem mehetünk. Itt úgyse tudunk meg semmi érdemlegeset.

*Ezzel elindulok lefelé én is, majd lent megtalálnak ha indulunk átvenni a felelõsség súlyát ismét. Fergiával nem váltok szót csak elmegyek mellette. Hátha õ kiborítja eléggé a fentieket. Leérve Avyt még nem veszem észre az asztaltól, de nincs is idõm szétnézni látva Salah kiállását az esõre. Ez beteszi a türelmem kapuját! Kirontok és lendületbõl lekenek neki egyet, mielõtt még õ is valami transz szerû bambaságba sülyed, mint a fa-nõ. Ha visszatámadna, akkor védekezek és próbálom lefogni, ha nem ellenkezik nagyon egyszerûen betaszítom a toronyba vissza.*

-Na nem! Nem most fogsz meglógni és nem ilyen könnyen! Ti papok hülyébbek tudtok lenni mint egy marék tökmag!

//Nem akarom annyira megütni, hogy sebesülés lenne a vége. Ezért nem is veszem alapvetõen harcira a szitut, de ha kell akkor védekezek. //

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Avy elég hülye arckifejezéssel néz Fergiára. Látszik rajta, hogy nem igazán hisz a nõnek. Azt hiszi, hogy Fergia csak szokásos játékait ûzi vele. Sóhajt egyet, aztán pár percre visszafekszik. Gondolkozik, hogy mi a fene történhetett. Miután nem jut semmire, felül megint. Látja Salah és Kalmon kis közjátékát, és egyre jobban kezdi azt hinni, hogy csak halucinál, és õ õrült meg. Megpróbál felkelni és a többiek felé botorkálni.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

A üzenetre nem válaszol, csak keresztbefont karral vár. SEMMIT nem szándékozik tenni, amíg nem kapja meg amit akar.

Jellemhiba, vagy egyszerûen a vére, de ez a helyzet.

[Navaratna]

(Fergia)

*A hallgatás neki nem válasz. Kalmon tehát nem tud semmit. Halad tovább. Salah lerohanását nem tudja mire vélni, marad a félvér. Oda érve összefûzi maga elõtt ujjait. A fehér hajú férfi körüli kacsokon elmereng, úgy dönt, nem firtatja, majd ránéz Carwynra:*
-Flamm hova tûnt? Vagy inkább jobb ha nem tudom? A toroni nyelvû könyved nem értem...

[Mesemondó]

//Alauron saját kérésére kilépett a kalandból. Köszönöm Neki ez úton is, hogy kitartott eddig és emelte a játék színvonalát itt létével!!!

Yvett//


_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a kolostorban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap dél környéke
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Salah amint kiállt az esõre bõre rohamosan öregedni kezdett az esõ hatására. Kalmon késve érkezett hozzá - bár a keze lendült, és valószínûleg alaposan pofán gyûrte volna a dzsadot, ha teste ott lett volna még akkor. Ugyanis eltûnt!... Nem úgy mint Flamm - az õ alakját nem vette körbe fehéres ragyogás - egyszerûen minden elõjel nélkül eltûnt - mintha nem is lett volna ott sosem. S az északi feleszmélhet nagyon gyorsan, érzi amint arca változik - kinn áll õ is az esõn, s ázik...*
*Avyen felül sikeresen, azonban hirtelen mindenki elhagyja a helyiséget. Salah elõbb, utána nem sokkal Kalmon viharzik ki, Fergia pedig felindult az emeletre - vajon mi leht ott, s mi lehet itt, vajon mennyi igaz abból amit a papnõ mondott neki? És hol van Gorden meg Joakim? - fut végig az agyán a gondolat.*
*Odafent Chez amint látta Carwyn nem mozdulását enyhén elmosolyodott.*
- Jöjjön, keresünk gyógyírt a dologra. - *azzal elindult lefelé, nem törõdött sem a mesterrel, sem azzal, hogy Patananta úgy nézett rá, mint aki rögtön megfolytaná inkább. Fergia ekkor érkezett fel. Chez nem várta meg egyiküket sem, lement.*

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Megfeszülnek az izmok az állkapcsomon a haragtól, de mivel nem adom ilyen könnyen fel gyorsan bemegyek a toronyba. Bent ledobom magamról a felsõrészt és megtörölközök.*

<Mostmár tényleg legyen elég! Ennyi idiótát egy rakáson még nem látott a világ!>

[Navaratna]

(Fergia)

*A nõ a félvér elé áll:*
-Kiböknéd hol van a félelf? Nem akarom agresszívan felhívni magamra a figyelmet, de ha kérdezek valamit, válaszolhatna is valaki rá...
*Utána természetesen megy le vele, hisz segíteni szeretne a shulurinak. Ha leér és látja, a dzsad sehol, Kalmon pedig a kiborulás határán teljes ideg, szemei elkomorulnak, sötéten mondja, nem szórakozva:*
-Ez egy nagyon rossz vicc. Mutasd ezt a nyavaját.
*Szeretné megnézni az esõ nyomait futólag a sárgán. Szeme se néz Avyra, úgy mondaná neki:*
-Ne imbolyogj, felesel, bevágod a halántékod az asztal sarkába és temethetlek. Én mára elég volt a röhejes halálnemekbõl...Hm, halál...?
*Furcsának tartja, hogy bár látható és tapintható elváltozást okoz az esõ, de senki nem érez semmit, amikor ez történik. se azt hogy hideg-e az esõ, se azt, amikor roncsolja a szöveteket. S míg korábban nedvesített az esõ, s nem csinált efféléket, most már mintha fittyet hányna arra, hogy ezt kéne tennie...Vad következtetés kezd megformálódni benne:*
-Ez nem igazi károsodás. Akkor érzéketlen lenne a felsõ hám. Ez kamu. Salah kiment az esõre? Mit tapasztatatok? Meghalt, Kalmon?-*tudakolja monoton hangon, látható, forog az agya. Itt neki bûzlik valami. Szkeptikusan kezd az égbõl hulló valamire nézni. *
<És ha nem is hullik semmi...?>
*Ezt nem tartja elégnek. Vizsgálat után, amit reméli, hagy a sárga, nem több pár pillanatnál, mnegkocogtatja Csegevara hátát:*
-Odafenn mivel tömtétek a fejüket, hm? Nem vidám egyik sem.