KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: mindenki
___________________________________________________________
Hanas elsunnyoghatott. Az öregnek újabb balek azaz térítendõ személy került útjába, egy gyûrûkkel telehintett ujjú köpcös férfi, aki már erélyesebben hajtogatta el magától az ürgét.
Estére ért az udvarházba, lámpással engedte be a kapus, egy szolga vödröket pakolt a fürdõhelyiség falához kívülrõl, üresek voltak, de még gõzölögtek, jelezvén, frissen csinált fürdõt. Az udvaron más mozgás nem volt. Ha óhajtja, megmutatják neki a szobáját, miután felcaplat a lépcsõn. Az inasnak nem tetszik a férfi mosdatlansága, de nem szól, csak arca rándul, amikor a nomád felõl érkezõ levegõ megcsapja az orrát. Vacsora elõtt nyugodtan dohányozhat szobája nyitott ablakában, még hamutálat is szermányolnak neki

Castor kapott parfümöt, tüsszentett is tõle ahogy megszagolta. Marja szerint a férif olyan votl, mint vaddisznó a budoárban masnival, de szeme mosolygott. Valóban nemesebb külsõt kölcsönzött neki a ruházat, s nemesi gyûrûje mellé feltette a koronát. Talán csak egy jólfésült haj hiányzott volna, mert az a kis serke, ami nõtt a tökfején, nos, az nem illett a képbe.
Kibételesen hamarabb készült el õ, mint úrnõje, a szobájába lesietett Marja s megkapta a beosztását, hol késett, a haja sehol nem tart, nem találja az egyik nyakékét, ráadásul ami ruhát fel akart venni, meggyûrõdött, válasszon újat! Marja homloka gyöngyözött. elébb férfit csomagolt, most meg az úrnõjét kell! Ám a panaszok ellenére is volt valami izgatottság a nõ hangjában. Csak nem bevált volna kence a kislányon? Marja nem firtatta a dolgot, csak mosolygott, de szót annyit sem lehetett kihúzni belõle. Ám annyi kiderült, a kislány ágyba kapja a vacsit, fekvésre van szüksége.
Majd a donna megjelent díszében: rézvörös szûk, testhez simuló nehézselyem ruha, dekoltázs felé szemeket vonó nyakék bújt keblei közé vékony láncon liliomot formáló medállal, kismliliomok voltaka fülében is. Haja izléses kontyban tekergett fején, s apró cirkonia kövecskék szikráztak benne. A ruha hosszú ujjú volt, de hiába ez a visszafogotság ott, ha a dekoltázs vérforraló volt...! s az a kósza vörös tincs, ami ott tekeredett nyakán le a lapockáira...
Ezt a látványt Vincent is élvezhette, mert mikor a donna kifordult a folyosóra testõrével, telibe kaphatta a szédítõ látványt. Férfit ez nem hagyhat hidegen. Ez ebben az udvarházban már a második jelenés volt...
S hogy lehet, hogy a lovag nem vígasztal valahol fél szívvel egy Lola nevezetõ lányt? S mi lehetett az elsõ jelenés, ami próbára tette az erkölcsöt és illemet a fiatal lovagban? A válasz egyszerû. Lola bele se kezdhetett panaszába a parkban. Két katona jelen tmeg, s a meglepett lányt karon ragadta. Közölték, hogy letartóztatják lopásért. tiltakozott, de kipakoltattak vele egy õpadra. S bizony Vincent frissen kaparintott erszénye is ott hevert a szerzeményei között, meg egyebek is. Azonnal visszaszolgáltatták a holmit a lovagnak, aztán cipelték is a lányt a jól megérdemelt helyére...Lám, még kiderül, nem is lógás miatt rúgták ki a lányt, vagy ha mégis, érthetõ, hogy üzlet miatt jó lógni a tömött embersorok között a kikötõben...Kihagyhatatlan állapot egy zsebmetszõnek...Semmi akadálya nem volt, hogy sötétedésre a Wassath udvarházba érjen hátasával. S ha berzenkedett is Lola árulásán, alig engedték be a kapu s vezették el lovát s tolmácsolták a meglepetést, hogy nem számítottak a lovag úr látogatására, egy idõsebb szolga rúgta farba a lovászfiút, mert az leskelõdött be a földszinti ablakon, ahonnan csak egy erõtlen gyertyaláng szûrõdött ki. S kiderült mi lehetett a figyelem tárgya: egy földre szállt anygal lépett ki késõbb onnan: haja selmyesen omlott vállaira, maga volt a kecsesség és a tökély, bõre hamvas fehér, lépése könnyed, már-már éteri. Mint egy eleven tündér, úgy libbent el elõtte a lány.
Vincentnek nem kellett lemondania a látványáról. Alig kápráztatta el õt a donna elõkelõsége és ingerlõ szépsége -aki mellesleg fogadta õt, bár maga is meglepõdött Mimi kéretlen meghívósdiján, s utólag kerített még egy terítéket a nemes ifjú számára-,jött a következõ...a lányé, akit az udvaron látott suhanni...Akit a bemutatás után Tiarrenként ismerhetett meg.
Somuris még kap idõt, hogy feleljen, de aztán Trixi sóhajt, lefelé bukik a nap, vége a szórakozásnak, s lehet, ez jó hosszú idõre igaz...Hív a vacsora s felmerül, a dalnok valóban tógában akar megjelenni egy nemesi vacsorán, feszegetve saját jóhírét?
A kérdés megoldódni látszik, hisz szobájukba lépve frissen vasalt ruha várja a férfit az ágyra készítve, szárazon. Valóban szaporák itt a kezek!
Így átöltözhet, Trixi csak csapzott haján igazít, simít a dalnok arcán, majd papucsban lép ki a szobából az étkezõ felé.
Két tünemény most a vacsora fénypontja: Tiarren és a donna. Az egyik a fiatalasszonyok izgató szépséégt csillogtatja, a másik a tiszta szüzek szelíd, vakító szépségét, de hiába minden visszafogottság, olyan formákkal bír a szókésbarna hajú szépség (aki remélhetõleg nem teszi közszemlére elf származását), hogy azért az nem hagy titkot affelõl, pompás, ruganyos testû nõrõl van szó, s ez földi vágyakat kelt, nem égi áhitatot. Hanas a maga pusztai romantikájában sajátos jelenség: õ nem fürdött, s nem zavarja, haja szélfútta, de elégedett, dohányszag érzõdik ki belõle.
Leülve a donna közölte a dalnokkal, sajnos a duett elmarad, kislány aszobájában maradt, így egyedül kell majd szórakoztatnia az étkezõket vacsora után a desszert alatt.
Minden jól indult, dacolva a nomád vad megjelenésével, egyszerû témák kerültek felszínre beszélgetés gyanánt, az étel finom vot ééls laktató -még a beles Castornak is,aki besöpörhetett egy elismerõ pillantást nem csak a donnától, de a meglepett Trixitõl is, azaz a bögyöstõl. Ám lehet, ha Mimi ott lett volna, õ kivigyorogta volna a puccos dwoont.
A desszert elõtti kellemes hangulatut utcai lódobogás, majd egy ablakon bevágott kõ zavarja meg. Ripityára tört az üveg, a donna felpattant, arca keskennyé vált, szinte szállt az ablakig. de már csak egy sötét köpenye sellovaglót látott. Felkapta a követ, amire üzenet volt rákötve. Szinte széttépte, olyan hamar látni akarta. Átfutotta, elsápadt, összegyûrte és nyomban gyertya léngja felé tartotta a kis fecnit.
-Hölgyeim és uraim...Sajnálattal közlöm, dalnokunk játékát el kell halasztanunk máskorra, és mivel úgy érzem, szükségem lesz testõröm jelenlétére, Tiarren kisasszony, le kell mondani a ma esti beszélgetésrõl. Kérem, pihenje ki magát, lesz még alkalom bepótolni! Uram, örvendek, hogy mégis egy hajón utazik velünk -*szólt ez Vincentnek*-, de most vissza kell vonulnom! ne aggódjanak, nem támadtak meg, csak barbár módját láthatták az üzenetküldésnek!