Sub rosa

[Saggaras Zenir]

Vincent

-Arra mérget vehet kisasszony hogy még találkozunk.

*Majd ezzel el is távozott egy kéz csók után, és amikor láta a címeres kocsit bele is huzott lene késse az indulást.

<A tegnapi nap után ez az este minden pénzt megért, meghát mikor lesz lehetõségem ujra nõhöz megint ki tudja?>

*Leszáll lovárol és elkezdi felvezetni a fedélzetre.*

Jó reggelt mindenkinek. Kézcsók hölgyeim.

[Jomadar]

(Somuris)

Úgy látszik a hideg és a hajó látványa nem dobja fel túlzottan
- Az álmoskönyvek szerint a puszta tény, hogy elbúcsúzunk a Távoli Szeretõtõl és helyette a vasszûzzel kell megbarátkoznunk már önmagában elég, hogy a fekete melléklet oldalait olvasgassuk el... Ki adhatott a hajónak ilyen nevet? - néz vádlón a donnára.
- Nem akarok ott lenni, amikor megbánja...

//Holnaptól péntekig a Tátrában hasítom a havat, nem tudom lesz-e ott netem. Ha lesz, biztosan jelentkezem //

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, este majd reggel
Résztvevõk: Mindenki
___________________________________________________________


*A donna fél füllel hallotta Somuris panaszát, szeme felderült. A két páncélostól ellépve összecsapta tenyereit:*
-Kapitány! Mi addig ki nem futunk, amíg azt a borzalmat le nem vakarja a hajó orráról! Jól hallotta! Nagyon is jól tudom, hogy az általam készíttetett csinos szobor lenn van a raktérben, lepelbe burkolva, csak arra várva, hogy elfoglalja méltó helyét, amiért már évek óta harcol! hallja, még az álmoskönyvek is amellett szólnak, hogy baljóslatú!
-De úrnõm...-*állt meg a férfi szájában a szotyola.*
-Nincs de úrnõm! Vége! Emlékszem, hogy azóta van ez az izé a hajón, mióta egy vihar után orrdísz nélkül méltóztattak megérkezni a tengerrõl,de hogy ki volt az a beteg elme, aki egy kiszolgált kínzóeszközt tetetett a helyére, nos az személyemmel nem egyezõ, de hogy istenesen nem rúgták fenéken, az szinte bizonyos!
-Most azonnal szedjük le?!-*nyelt egyet a kapitány, de félre, köhécselni kezdett rekedten.*
-Igen. Van három markos legénye, üttesse le a szegeket, és kész! Az se érdekel, ha a kikötõ vizében fog nyugodni ez az átok! Anyit még nagyon is tudunk várni? Nem igaz, dalnok uram?-*kacsintott a vörös nõ Somurisra. Õt nem zavarta a pocsék idõ, felébredt és elemében volt. Aztán kapóra jött neki a lovag érkezése, kezét csókra nyújtja felé, középsõ ujján Wassath pecsétgyûrû virít.*
-Don Montariny! Csak idetalált! Bár nem nehéz, egy ilyen rémálomba illõ hajóorral!-*szúrt még egyet szavaival a kapitányba, aki sóhajtott és valóban hívott három vállas, izmos karú matrózt...*
-Õszintén sajnálom hogy szertelen hugom kelemetlen helyzetbe hozta önt, ugyan így éreztem énis magam, amikor szóltak, csatlakozik a vacsorához. Mért nem kérte, engeszteljem ki szállásadással önt? Igazán szánom-bnom, hogy ilyen furcsa véget ért estebédje s még el sem tudtam öntõl búcsúzni! Ugye nem õriz neheztelést irányomba?
*Tia és Hanas shadoni nyelvpergés áradatát hallhatja, értelme talány. Égnek meredõ, kefehajú matrózfiú elvezeti Vincent hátasát. Közben a fiú nagyot nyelt, meglátta Tiát, és õ nem csak majdnem, hanem valóban felbukot. Térdre esett. Hamar felpattant, leporolta térdét és iparkodott el a szépség elõl, nehogy még nagyobb szégyenbe kerüljön. A távolabb álló két páncélos férfi felnevetett a fiú esésén, aztán leplezetlen érdeklõdéssel néztek Tia irányába. Hiába, a külcsíny néha igen nagy népszerûséggel jár! S bár a donna szép volt, úrnõ volta miatt nem legeltették barmok módjára rajta a szemüket, ám Tia nem volt az úrnõjük...

//Rendben, Jómadár, ha még sem sikerül nethez férni, megoldom, amúgy pedig jó síelést!//

[Castor de Vinter]

Castor értetlenül állt a nõ akadékoskodása elõtt, de ennek nem adott hangot.
<-Most akkor kell a segítség vagy nem? -Mégis ki a nyavalyához tudnék fordulni, hogy fogadja be Angelát mint Erik bátyámhoz!?>

-Nézd Messala-kezdi.-Arról szó sem lehet hogy hónapokat dekkoljanak valami fogadóban! Végül is a lányomról van szó! Mást tart illetlennek a shadoni társadalmi kódex és mást a dwoon. Elfordulni a család segítségre szoruló tagjától a dwoonoknál nem illetlenség, hanem árulás. És Angela már az. Õ már a miénk is. A mi családfogalmaink nem állnak meg a szülõknél meg a gyerekeknél. Kicsit olyanok vagyunk mint a nagy tolvaljklánok, már ami az egymáshoz való lojalitásunkat illeti. Aki a körön belül áll, az a miénk. Angelát be fogják fogadni, mert én kérem, mert énhozzám tartozik, mert elismertem õt lányomként. Én ugyanígy tennék ha bármelyik unokatestvérem, vagy bárki a Lamar, vagy a Vinter családból hozzám fordulna. Ez nem szívesség a részemrõl, hanem kötelesség. Nem élünk egymással egy nagy kommunában, de nem vágna a földhöz, ha valakinek a családból meleg ételt és fedelet kéne adjak a feje fölé. Mikor mi magunk között vagyunk nem táplálunk egymással szemben büszkeséget, és nem állítunk falakat. Nincsen gróf úrazás, meg bárónézés, meg tudom is én mi. Olyankor bátyja van, hugi, meg öcsém, meg testvérek.Volt már rá példa, hogy egy nagycsaládi vacsorán unokatestvérem, egy lány, széttört a fejemen egy tányért, vaskos, ízetlen térfámért. Aztán nem állt meg a világ, csak jót röhögtek rajtam. És azzal az unokatestvéremmel is jó a viszonyom. Megírtam Eriknek hogy én úgy saccolom egy-másfél év, mire minden ügyedet le tudod zárni, hogy hozzám költözhess.
-És nehogy azt hidd hogy a dwoon ideál, már ha létezik ilyen, a tûzhely felett fakanalat szorongató anya képe. Látnád egyszer a csajokat egymás között, hát õk is megérik a pénzüket! Ajaj, de még hogy! Szerintem nagyon is jól ki fogsz jönni velük. Attól félek túlságosan is. Nem adok fél évet, és te leszel ott a "vezérkavaró".-vigyorgott a dwoon.

Mikor az anyja elkezdi öltöztetni Angelát, a férfi valóban megnyugodott, hogy a kislány jól van, de még mindig elégedetlen volt, mert nemt tudta, hogy hatott-e a kencéje. //Gondolom teljes testfelületen takaró hálóruhában alszik.//
Odalép a nõhöz és megkéri:
-Kérlek Messala nézd már meg a gyerek bõrét, hogy tapasztalsz-e rajta valami változást. Addig kimegyünk a szobából Tariq-al.
Megvárja az eredményt.

Indulás elõtt a hintónál, megsimogatja Angela fejét, istenveledet-mond neki. Leguggol elé. Lehúzza az ujjáról a nemesi gyûrûjét. Kezébe veszi a kislány kis kezét, a tenyerébe teszi a gyûrûjét és ráhajtja az ujjait.
-Vigyázz rá. Nekem most egy darabig nem lesz rá szükségem.
Tariqhoz lép.
-Tariq, itt van ez a két levél. Ez Angela örökbefogadási nyilatkozata, ez meg a nagybátyámnak írtam, Erik de Lamarnak. Vidd magaddal ezeket. Ha Davalonban vagytok keresd a Napszekér nevû fogadót. A cégérérõl megismered. Keresd a fogadóst, Benett-nek hívják. Hivatkozz rám, mondd hogy Castor de Vinter kéri, hogy küldesse el ezt a levelet a herold hivatalába, a másikat meg a nagybátyám címére. Eriknek meg írtam hol lesztek, várjátok meg õt az ivóban. Nagybátyám óvatos ember, mindenütt kémeket, meg behatoló fejvadászokat kerget. Nem fog bízni benned. Angelának adtam a nemesi gyûrümet, mutassátok fel neki. Ha még mindíg akadékoskodik, mondd meg neki, hogy Hektor kutyája nemrég pusztult el és hogy Castor unokaöccse nagyon sajnálja, hogy nem lehetett ott Aglese húga kézfogóján. Erre már hinni fog. Téged is vendégül fognak látni, mert megírtam, hogy Angela testõre vagy és hogy csak te érted a közöst, meg a shadonit is. A macskával gondok lesznek. Nem tudom hogy ez a sivatagi állat hogy fogja bírni az északi klímát, és fõleg Erik bátyám vadászkutyáit, de ti tudjátok...Ranil áldjon, vigyázz Angelára. Remélem azért a kis bunyóért már nem vagy haragos. -nyújtja a kezét Tariq felé. -Ja, és Tariq-szól vissza még Castor- ne takard el az arcod, ha a dwoonok között jársz. Egy beburkolt fejû titokzatos lepelbe öltözött idegen nem olyasmi, amit szabadlábon hagynak mászkálni. Fõleg nem egy gyerekkel. Rossz emlékeket ébreszt a köznépben. <Te jó isten ki ne nyírják nekem!> Lássák a járõrök az arcodat jó? Véletlenül se térj ki az utukból, ha feléd mennek, nem jársz te tilosban! Válaszolj nekik nyíltan egyenesen ha kérdeznek és akkor nem lesz baj. Hivatkozz rám, mondd hogy a lányom testõre vagy, az én nevemet a legtöbb katona ismeri.

Castor a kikötõbe már teljes harci díszben, páncálban ment, pallos a kezében, egykezes csatabárd a fegyverövben. A dwoon úgy baktatott Messala mögött, mint aki minden egyes lépésével egyre nagyobb trágyahalomba lép. Ismerõs volt neki a szituáció. Aki már élvezte egy ilyen hajó vendégszeretetét, nem felejti el hamar.
<Még egy rohadt rabszállító!!!> -szinte felsajogtak a hátán a gorviki gálya "emlékei". <Bár ez, ahhoz képest egy karavánszeráj.>
Mikor elõpattant a két hajbókoló vasvértes:
<Ki ez a két kretén? A tengerbe ugrom, ha ez az elõ, a másik meg a másodtiszt!>

[Castor de Vinter]

Mikor Castor szem-és fültanúja lesz a donna és a kapitány közötti beszélgetésnek, némi szolidaritás, együttérzés támad benne a hajó parancsnoka iránt.
Egy alkalmas pillanatban közel áll a donnához és halkan, hogy csak õ hallja megjegyzi.

-Messala, ez nem követelõdzés, csak tanács: én nem vagyok matróz, de annyit tudok, hogy aki a tengernek szolgál az mind nagyon babonás népség. Ne becsüld le egy egyszerû jelkép hatalmát. Lehet hogy ez neked gusztustalan, és beteges vagy eretnek, de az alárendeltjeid ettõl érzik jól magukat. Nagyon úgy néz ki, hogy a tengerészeid az orrdíszt tekintik a Vasszûz lelkének. Ettõl lesz ez a hajó számukra egy személy, aki vigyáz rájuk. Nézz a kapitányod arcára: mintha legalábbis azt kérted volna, hogy a tökeit vágja le. Legszívesebben ki se futna. Tisztelem a dalnok finom ízlését, de ez nem éri meg, hogy emiatt leesen a moráljuk. Odakint a tengeren ha bármi gubanc történik- ne adj isten börtönlázadás- csak õrájuk számíthatsz. Egy uralható, irányítható, rendezett és engedelmes és fegyelmezett alakulatot akarsz, vagy egy ide-oda rohangáló söpredéket, akik sápítoznak, hogy ez is azért van mert a tengerbe dobattad az imádott Vasszüzüket? Kérlek gondold ezt át még egyszer. Mostmár ne vondd vissza a parancsot; de legalább azt engedd meg hogy ne a tengerbe dobják, hanem vigyék le a hajófenékbe, a rabok szintjére. ott jó helye lesz, legalább féken tartja a rabokat, elvégre ki tudja miért van az ott? Ezzel mindenki jól jár, te nem vesztesz a tekintélyedbõl, õk meg megtarthatják azt a vackot, ha ettõl boldogok. Ha megengeded, én diszkréten megbeszélem ezt a kapitánnyal.

Ha a donna engedélyt ad rá:

Castor a kapitányhoz lép és csendesen beszélni kezd.

-Üdvözlöm kapitány. Castor de Vinter vagyok a donna testõre. Ne haragudjék, hogy beleütöm az orrom a dolgukba, de sajnálnám megfosztani a seregét a "vezérlobogótól". Sikerült annyi engedményt kicsikarnom a donnától, hogy ha annyira kell az a förtelem, hát bevihetik a rabok szintjére. Csak csinálják gyorsan, míg Messala úrnõ meg nem gondolja magát!

[Jomadar]

(Somuris)

*Némi elégtételt érez, ahogy a kapitány szájában megállt a szotyola... Vajon milyen szobor rejtõzhet a hajó fenekén, amit a kapitány nem mert felavatni eddig? Bár új nevet akkor sem fog kapni a hajó szerintem. Mellesleg jobban belegondolva a Távoli Szeretõ sok halált hozott, bár egy életet is.*
Trixinek odasúgja:
- Népszerûek leszünk a legénység körében... Mindenki a donna embere? Ismeri õket?

[Alauron]

(Hanas)

Még annyi ideje sincs, hogy rendesen elszívjon egy bagót, mire máris a kocsi mögött baktat a lován, node jó lovashoz méltón, és mivel már számtalanszor csinálta nyugodtan pöfékel tovább a lóháton, ahogy az utcán halad a donnáék mögött. A hajó dolgában nemigazán érti mirõl megy a vita, de annyira azért rájön fogy boztos az elején lévõ nagy súlyon vitáznak, legalábbis fogalma sincs arról hogy az elvileg dísz lenne, meg hogy egy kiszolgált kínzóeszköz.
- Te Sumoris! Minek erre a hajóra az a súly az orrára? Attól jobban megy?...
- Don kapitány! Nekem a lovam is jön, akkor mennyit kóstál az nekem? Van ám itteni pénzem is, nem kell úgy nézni rám...szóval ehm..két ezüsttannum elég?

[Hakea Ello]

(Tia)

A hat ezüstöt szó nélkül elteszi. Nem nagyon számít neki, inkább formalitás, és pénzt nem illik visszautasítani. Amint a "szállítmány" kerül említésre, arca elkomorodik, és már most tudja, nehéz útja lesz. A takarókkal kapcsolatosan bólogat, bár nem igazán tart a hidegtõl -északi származása révén-, a Felföld éghajlati viszonyainak nincs tudatában, így beleegyezik.

Az éjszaka békésen telt számára, a hajnal ólmos ege azonban igencsak lehangolta. Szomorúan, szótlanul csatlakozott társaihoz, a szegény lovászfiúra sajnálkozva nézett egy pillanatra, és kívánta neki a gyors felejtést. Megfogadta Trixianna tanácsát: vastag, bõ ujjú köpönyeget kerített maga köré, alatta több réteg ruhával; azonban még így is majdnem elveszett a köpenyben. Bundát a világért sem volt hajlandó fölvenni, ennek okát nem fejtette ki, de szemébõl könnyedén kiolvashatta bárki, hogy nem képes felvenni olyan ruhadarabot, ami tucatnyi állat halálát követelte.

Kedve jócskán enyhült a kocsiút folyamán, a kikötõben történt mókás baleset kis híján megnevettette. A vizslató tekintetek éreztén azonban egy pillanatra megrebbent a tekintete, majd mintha észre sem vette volna õket, félrenézett, tekintetével a Vincent nevû lovagot keresve. A Vasszûz elnevezésre egyébként nem nyilvánít véleményt, a szörnyû szerkezeten egy csöppet elidõzik, és amikor önkéntelenül beleképzeli magát, ahogy finom húsát átdöfik a hatalmas szegek, iszonyú rosszullét fogja el, egy pillanatra meg is szédül. Szerencsére azonban sikerül megállnia a lábán, és egy perc múlva már a sirályok sikoltozását hallgatja.

[Jomadar]

(Somuris)

Hangosan felnevetve
- Ugyan Hanas, annak a szerkezetnek még fontosabb funkciója van. Tudod vannak emberek, akik ha meg akarnak gyõzni valamirõl, szavakkal kardoskodnak. Vannak, akik inkább dorongot ragadnak és azzal próbálnak jobb belátásra bírni. A finom befolyásolyásolásnak egy még kifinomultabb módszerét jelképezi ez az otthonos szerkezet, ahová a védtelent belesegítik, hogy átformálják kismértékben a testét, annál látványosabban a lelkületét. Azért drága cimbora egy jótanácsot fogadj el: ha valaki arra invitálna, magad próbáldd ki, találj egy jó kifogást...

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Felmegy a hajóra és amikor meglátja, hogy a kis matróz gyerek bénázik:*

<azért ennyire nem kéne megszédülni eme csodálatos szûz láttán.>

*Majd amikor halja a nomád mit tárgyal a kapitányal, kissé dübe gurul, de csak szemén látszódik.*

<Nem hiszek a fülemnek, ha ez a suhanc felhozza a gebéjét joval olcsobban akkor én beleharapok a páncélomba, no hiába legközelebb takarékosabban kell bánnom a pénzemmel, még jo hogy lefülelték a kicsajt, mert akkor nem tudnám mibõl fedezni ezt a "pazar " kis utat.>

*Mélázása közben összenéz a fiatalnak látszó Tiával, de csak futva látszik, hogy gondolatai kissé másutt járnak.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, reggel
Résztvevõk: Mindenki
___________________________________________________________

//Castor, ezzel csak egy gond van: shadoni nyelven társalgott a kapitány a donnával, amibõl drága dwoonod egy kukkot nem tud a köszönéseken és igen-nemeken kívül... Legközelebb inkább kiírom az aktuális nyelvet, hogy ne legyen zavar. //

*A kapitány húzza az idõt, kelletlenül mondja matrózainak, mi lenne a feladat. Azok elkerekedett szemmel néznek rá, majd óvatosan az úrnõre, majd az egyik szemében csillan vaami. Azonnal megosztja a kapitánnyal, aki combjára csapott, élet költözött a szemébe, vissza a donnához izibe! Ekkor lép elébe Hanas, csakhogy a kapitány igen betyárul tudja a pyart, de ha Vincent hallja, enyhén fejébe szökhet tõle a vér:*
-Szõke nem fizet kapitány, szõke lova fizetve által donna. Nem kõ' tantum, szõke. No, út ada, mene donna, siet, siet, hej!
*Mit érdekli a kapitányt, hogy úrnõje épp a lovagtól kér bocsánatot!*
-Úrnõm, egy szóra, fontos, ha egy kicsit is számít önnek drága embereinek lelki üdve! Ötletem van, s az elnyeri tetszését! Olyan, hogy kegyed is elégedett lesz, meg mi is, s a bolondnak mondott megjelenés is tompulni fog! (shadoni)
*A nõ elnézõen nézett Vincentre, türelem, mindjárt lelép a szotyis.A kapitány ezt annak vette, hogy folytathatja*
-Kitölöttük a fiúkkal, mi lenne, ha csak arrébb raknánk kicsivel a ki díszünket, s mellé, párnak feltennénk a maga szobrát?(sh)
-Öhm...erre nem gondoltam...szabad egy hajónak két...?(sh)
-Igen, igen, mért ne szabadna! Lényeg, hogy legyen!-(sh)*kapott a szón. A vörös nõ igazított egyet csinos ajkán, majd rábólintott.*
-De hamar legyen kész! (sh)
*A hajósok fellelkesültek. A dalnok legéánységre vonakozó kérdése jókor jött, Trixi Tiát is közelebb intette:*
-Ezen a hajón eddig csak egyszer utaztam. Amikor a felföldrõl jöttem el. Azok a vértes ürgék a rabokért felügyelnek, közük sincs a kapitány legénységéhez. Akadhat még belõlük, csak odalenn. Személyesen senkit sem ismerek, Fernand Blant kapitány egy jelenség. Kedvenc nassolása a szotyolázás. és minden úton vele van a felesége is, akár mit gondolnak felõle. Ezen a hajón ezt már megszokták, mások nevetnek a háta mögött. (pyar)
*Amikor a donna látja, Vincent elmélázott, lebiggyesztette ajkát:*
-Ön rám se bagózik. Szépen állunk. Kérjen meg valakit és megmutatják a kabinját, ami az 5-6 napos út során szállásul szolgál!(sh)
*Ezután meghajolt, testõrének intve elindult a hajóközbe. Ott egy sötét, szûk folyosó után jobbra a második ajtó egy szûk kis kabinba vezetett, két ággyal. *
-Ez lesz a mi kabinunk...-*majd a nõnél eltörött a mécses és sírva borult a testõr nyakába. Arcát oda fúrta, így nem tudni, mért teszi...

Tiára igen furcsán néztek, amikor az udvarban nem akart bundát elfogadni, de Trixi leintette az erõsködét, mondván, most még eszmék és divatok nemet mondatnak a nõvel, de ha rájön, mással nem ûzheti el a hideget, a praktikusság ledönt minden buta falat.
Vincent lovag igen fiatal még, emberi idõben ha 20 évet megélt, talán igaz. Ám hiába fiatal, kemény kötésû, erõ lakhat tagjaiban, nem kevés. fényes páncélt visel, büszkén ám, nemesi vér csörgedezik ereiben, s annak sajátos gõgje ott van az szép arcán is. Haja barna, tekintete tiszta. jelenleg épp bosszankodik valamin.

Csattogás, húzdmegezés, a vasszûz arrébb került az orron, csattogás megint, majd két férfi egy letakart szobrot hozott fel. Ahogy lekerült a lepel, kiderült, mért vonakodott anno a kapitány felrakni: a donnáról készítették...Félmeztelen szobor volt, melle fölött keresztbe tett karokkal. A szobor vörös haja kibontva, dereka körül -mert csak addig tartott a szobor- egy piros anyagredõzet volt csak. Élethû másnak tetszett ez az alkotás.*

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Amikor a donna letorkolja csak meglepetten néz, mint aki nem is tudja igazán holvan, majd gyorsan elnézést kérõ szóra emelné a száját ám, a donna el is viharzik.*

<Na szépen vagyunk, már vérig is sértettem egy úri hölgyet, jol kezdõdik ez az út is.>

*MAjd magához int egy matrózt aki éppen nem futkorászik valéamerre.*

-Bocs megmutanád hol fogom eltölteni a következõ egy hetet? Melyik kabin lesz az enyém?

*Mondj ezt, nem a megszokott nemesi gõggel, mintha csak egy parazst bácsi szolt volna egy nmásikhoz. Majd ha kisegítik, akkor lemegy lekapja apáncélt és inkább amgára aggat anyi ruhát amennyit csak jonak lát ebben a csípõs idõben, hiába mellvértestül vízbe esni nem lehet túl vicces.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Ber-Tanneda, Vasszûz
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, reggel
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
___________________________________________________________

*Egy hunyorgó matróztól volt szerencséje megtudni, hogy menjen csak le a hajóközbe, ott egy folyosó van csak, középen, jobbra vannak a "vendségkabinok", balra a legénység és a kapitány által használt helyiségek, szemben a konyha ajtaja, nem lehet eltévedni. Jobbra a negyedik ajtót jelöli meg a férfi számára. A férfio nehezen értette a lovag shadleki dialektusát, de csak kihámozta, mit akar a férfi.
Valóban, elhagyva az elsõt, elhagyva a másodikat -ami mögül nõi sírás szûrõdik ki gyanúsan a donna hangján-, majd a harmadikat, jött az övé: de nem egyszemélyes volt! Hat hajós priccs várta az alacsony mennyezetû kabinban. Mivel Vincent magas volt, görnyednie kellett. Egyetlen biliforma edény állt rendelkezésre, falra szerelt asztallap, vékony szürke pokrócok alkották a berendezést. Se lavór, se szappan, se más. Igen-igen lehangoló berendezés! a kis ablakocskán vékony sugárban jött be a fény, a szoba gerendáján több gyertyacsonk díszlett elfolyatva.
A páncél lekerülte és a ruharétegek felkerülte kellemes meleget adott neki*

[Castor de Vinter]

/Mivel nyelvi korlátok nem teszik lehetõvé a korábbi hozzászólásom kivitelezését, helyette, mielõtt a donnával lemennének a kabinba azért még ezeket szeretném csinálni://

Míg Messala a kapitánnyal perlekedik, és fogadja a lovagot, szép komótosan tesz egy körsétát a fedélzteten. Megbecsüli a hajó hosszát az orrától a tatjáig. Vajon hány lépés lehet? Oda-oda biccent egy-egy elé kerülõ matróznak, felméri a legénységet, már akit lát. Kifélék-mifélék ezek a férfiak? Egyátalán mind férfi? Tõsgyökeres shadoniak vagy van köztük idegen, esetleg sötétebb bõrû? Akad náluk igazi fegyver, vagy jó tengerész szokás szerint csak-egy két görbe kés? Tapasztalt, meglett férfiak, vagy tejfölös szájú suhancok? Mekkora, hány fõs legénység? Hadrafoghatóak, vagy csak a vitorlázat kezeléséhez, meg a kötélcsomózáshoz értenek? Egyátalán el van látva valamilyen védelemmel ez a hajó, ha támadás éri? Tûzköpõ, dárdavetõ? Van legalább egy árva szigonyvetõ? Hányárbócos ez a hajó és milyen állapotban van? Hány ember képes egymás mellett támadni a hajó innensõ oldalán? Mentõcsónak van? Ha igen mekkora?- Castor a legrosszabbra készül, és igyekszik tájékozódni a környezetében, hogy legalább tudja mire számítson. Óvatosan kerülgeti a kötélcsomókat, elhajtja a fejét egy lendülõ csiga elõl, lehajol a vitorlarúd alatt, átlépi a vasmacska láncát. Körbesétálja a hajót.

<Ideje lenne pár szót váltanom az útitársaimmal.>

Mikor Somurishoz és Trixihez ér:

//Somuris, Trixi//

Castor Trixi elõtt sarokösszecsapással hajol meg, pont úgy köszönti, ahogy Messalát köszöntötte az elõ napon, a fogadótermében. Most Trixi a jelenlévõ legidõsebb nõ a családban, neki jár a hagyományos dwoon köszöntés:

-Jó reggelt nagytiszteletû asszony. Bocsássa meg bárdolatlan viselkedésemet a legutóbbi alkalommal igen tiszteletlen voltam önnel. Örülök hogy megismerhetem, Castor vagyok, a húga....testõre.-teszi hozzá pillanatnyi szünetet tartva.
Somurishoz fordul, kezet nyújtva felé, jól meg is szorongatja a férfi jobbját, ha megkaprintja.
-Uram. Sajnálom hogy nem halhattuk a...milyen hangszert is hurcolászik abban a tokban? Gitárt? Mandolint? Elnézést ha mellétrafálok, de nem volt szerencsém látni önt hangszeren játszani. Nos, reméljük jönnek még ránk békeidõk, mikor nyugszanak a fegyverek.

//Tiarren//

Castor vidáman mosolyog a nõre.
-Ááá, jó reggelt kisasszony. Tartsa szárazon a dohányát, mert nem felejtettem el ám a meghívását. Csak várjunk egy szebb reggelt.- Néz a komor égre a dwoon.- Bár ha ön is velünk utazik tán még a Nap is kisüt.
-biccent a dwoon, majd továbbmegy.

//Hanas//

Mi még nem találkoztunk ugye? Castor de Vinter vagyok, a donna testõre.-nyújt kezet a férfi.- Láttam tegnap az udvaron. Ha jól sejtem kegyelmed nemzetsége nem az a házépítõs fajta. Törzsének hol van szállásterülete? Tán csak nem Ilanor sztyeppéin hajtják a vadlovakat?

//Vincent//
Mikor visszaér Messalához már csak azt hallja, hogy Vincent lovagot eligazítja a szállásával kapcsolatban, nem volt szemtanúja a lovag elbambulásának. //De azért az érzékeli, hogy Hanas, meg Vincent ló-ellátmányozása, meg szállítása körûl van zûr.// Látja Messala intését hogy kövesse, de azért még odaköszön a lovagnak.

-Üdvözlöm uram. -fancsali képpel nézi, ahogy a legénység a lovakkal tipródik.- Mondja sire, nem nagy nyûg egy lovat hurcolászni mindenhova? Bár én csak egyszerû talpas harcos vagyok, de én nem tudnék ennyi mindent alárendelni egy hátasjószágnak, mint ön. Bár hazámban a Dwyll únióban én is szeretnék egyszer Ranil lovagjai közé emelkedni, de én már csak maradok ami voltam: katona. Szép napot.

//A kabinban Messalánál//

Castort mindig meglepik, az ilyen átmenet és elõzmény nélküli hangulatváltozások.
<Hihetetlen önuralma van ennek a nõnek.>
A harcos sejti hogy a nõ bánata az Angelától való elválásával kapcsolatosak:

Leveti és a földre dobja vaskesztyûit. Kezével szelíden cirógatja a nõ haját, tarkóját.

-Angela; ugye? - kezével letörli a nõ könnyeit. Nekem is hiányzik. De a szívem nyugodt, mert tudom hogy biztonságban, jó helyen van. Hatott anyám kenõcse? -kérdi csendesen a dwoon.

[Saggaras Zenir]

Vincent

//Még a fedélzeten castorral//

-Tudja, számomra ez nem csakegy talpas, õ az uti társam, hû cimborám, olyan mint másnak a hûn szeretett kutyája.. ezért ez a nagy hajcihõ.


-Már csak arra vagyok kiváncsi, hogy kivel fogok együtt aludni.

*Mindenesetre értékeit, kardját magára ölti, magához veszi a többi holmit elrakja az egyik ágyra amit ugy látszólag szimpatikusnak talál. Majd felmegy ismét a fedélzetre a donna bögésérõl tudomást sem, vesz. Most inkább azon morfondirozik, hogy kik lesznek a háló társai?.*