(Azaghal)
*Fel sem veszi, ahogy az ork az arcába sziszeg... Gondolatok... a múlt képei cikáznak szemei elõtt... vad orkok tucatjai pusztultak már csatabárdjától, s tértek meg Orwella kénköves poklába...
Udvari? ... Vad? ... Mit számít... egy tõrõl fakad... mindkettõt mágia alkotta... fikarcnyit sem érnek... Mennyi jóravaló törp harcos hullott már el a tárnák védelme közben... hány család maradt apa nélkül.... s mind ezeknek a zöld fattyaknak köszönhetõ.... Pusztuljon mind...*
- Jól van, jól van... ha ennyire félted az életed minek álltál zsoldosnak? De mindegy is... majd a Mester úgyis tájékoztat minket. - s Sazuval nem törõdve újra Alyrra figyel...