Alidax - Alsóváros

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.02.14. 0:20

A Fellegvár árnyékában kushadó város házai cseppet sem örököltek a hatalmas márványgigász fényûzõ pompájából. Az itt élõk gyûlölik a Boszorkányúrnõt és házanépét, ha az utcákon halálsikoly viszhangja száll, fellélegzik mind; ma sem kerültek sorra. Hogy mi tartja õket itt? Félelem...és mágia.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 21:37

- Raddaq -

[ Alidax kikötõjében ... ]

A kék hold már fenn ragyogott az égen mire a bárka a mólókhoz ért ... Eseménytelen utat mondhattak magukénak, leszámítva az idõjárás viszontagságait nem is történt nagyobb kellemetlenség ... Ifin bár már messze volt már, annak népes forgataga mély nyomokat hagyott a varázslóban … Raddaq nehézkes léptekkel indult el a móló deszkáin ... Próbálva megszokni a szilárd talajt ... Néha még megbotlott, de hamar ráérzett, szerencsére ... Sajnos a tengeren töltött idõ megviselte, talán jobban is mint kellett volna ... Majd ahogy a móló végéhez ért, s már az utcán toporgott, elgondolkozott egy pillanatra ...

~ Szállást kéne kerítenem ...

Tekintgetett körbe …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 21:49

A napszálltával mintha valami hatalmas szörnyeteg elhabzsolta volna a város nyüzsgõ embertömegét. A házak ablaka feketén tekintett a holdfényben úszó utcákra, csupán a kikötõ apró, takaros halászkorcsmája, a Gyöngyhalászhoz címzett fogadóból hallatszott csendes szitárzene. A csend kísérteties volt...a gyönyörû idõben furcsának tûnt a kevés járókelõ.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 21:54

- Raddaq -

[ Alidax kikötõjében ... ]

Habár szél hevesen járta táncát a kikötõben, esõnek még nyoma sem volt … Ahogy a készülõdõ viharnak sem … A csillagok ragyogtak ott fenn az égen … Hiába is tekintgetett felfelé a varázsló, nem volt ez másként …

~ Sehol egy felhõ …

Furcsállta a dolgot, hogy egy árva teremtett lélek sem volt a környéken … Még a csónakok is magányosan ringatóztak a vízen … Társai kik vele érkeztek, sebtiben pakolták ki a ládákat … Megigazítva vállán zsákját, az egyetlen fényforrás felé tartott …

~ Fogadó a Gyöngyhalászhoz …

Betûzte ki közelebb érve … Majd csalogatva a muzsikaszótól, benyitott az ajtón …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 21:54

Amint kitárult a fogadó ajtaja, a kráni orrát sült hal illata csapta meg és valami egészen különös gyümölcsszag. Egy kocsmában? Különös...

Legelõször a zene forrását fedezte fel; az ajtóval szemben néhány vaskos asztalt toltak össze a markos rakodók, hogy emelvényt képezzenek a zenész alatt. A szitár húrjain egy törékeny lány finom ujjacskái játszottak; mézszín haja tépett, elöl alig ért homloka közepéig, hátul csupán a válláig, ívelt ajkain jóságos mosoly ült, tejfehér bõrét aranyszínûre festette a lobogó lámpafény. Vak, ezt Raddaq könnyedén felfedezhette, tekintete olyan üres volt mint a tompa holdvilág, ám ez a tény talán csak még titokzatosabbá, vonzóbbá tette, a fogadó gyöngyévé. Apró, fekete lakkcipõjével halk ütemet dobolt az asztalok egyikén, a nagyjából huszonöt fõs közönség egész tûrhetõ gajdolásától kísérve...a matrózok egynémelyike leplezetlenül vizslatta karcsú lábait; ostobák.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 21:57

- Raddaq -

[ Fogadó a Gyöngyhalászhoz … ]

Kimért mozdulatokkal került beljebb, s tette be maga mögött az ajtót … Lassan emelte fel tekintetét a hang irányába, majd hogy alaposabban végigmérhesse ama törékeny teremtést … Hátra hajtotta köpenye csuklyáját … Érdekes jelenség volt az asztalokon imbolygó, üveges tekintetû lány … Aranyszín kócos fürtjei, hamis mosolya, hívogató tánca mosolyt csal Raddaq sápadt arcára is …

~ Talán ünnep van .. ? És hol a többi .. ? Hmmm … Sült hal ...

Állapította meg … Finom illatok árasztották el helyiséget, eltekerve Raddaq gondolatait … És a zsibongó tömegen át, megpróbált beljebb kerülni … Nem akarta a kelleténél jobban magára vonni a kósza pillantásokat, vigyázott … Szabad asztalt akart keríteni, ahol végre kipihenheti a hosszú hajóutat … Ahol végre ehet valami emberit is …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 21:59

Nem volt nehéz dolga, a népség bõ része a lányt tapsolta állva. Amaz amint közelebb ér hozzá a varázsló, egy pillanatra elrontja játékát; egy hang csupán...

Néhány perc múlva alig három réz árán ízletes hal gõzölög asztalán, némi paradicsommal körítésképpen és egy kerek cipóval a tál mellett. Jó üzlet volt. Mire belekezdett, a lány már abbahagyta játékát és a gajdoló tömeg kérelmeinek ellenére sután ingatta fejét, majd leszállt az asztalról, és valahol a szoba sarkában leült egy másikhoz. Nem udvarolt neki senki, valódi szépsége csak hosszasabb megfigyelés után bontakozódott ki.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 22:31

- Raddaq -

[ Fogadó a Gyöngyhalászhoz … ]

Egy pillanattal ezelõtt mintha megbotlottak volna a lány ujjai a húrokon … Apró tévesztés csupán, melyet a lelkes közönség tán észre sem vett … Csak Rad fülét sértette, az az árválkodó, aprócska hang … Bár nem rajongott különösebben a mûvészetek eme ága iránt, szívesen elhallgatta volna még egy darabig … Úgy foglalt magának asztalt, jó szokása szerint, hogy hátát a falnak vetve … Valahogy félúton helyezkedhessen el a fûszeres illatokat árasztó, és a külvilágot kirekesztõ ajtók között … A rálátással nem is bajlódott, hiszen nem volt oly messze … Ráadásul még a terem közepénél gyülekeztek … De ahogy helyet foglalt, a muzsikaszó is félbe maradt … Szemeivel követte a lányt, egészen asztaláig … Majd a többi embert vette szemügyre … Mindet helyinek ítélte meg, de hogy a lányt magányra kárhoztatta ennyi fél részeg … Nem értette igazán … Még a szemfüles fogadósnak sem sikerült meglepnie, ki már is elébe tárta tálcát … Három rézzel fizetett a finom falatokért, immár megbizonyosodva róla … Csak is valami ünnep félébe csöppenhetett … Raddaq megszabadult kesztyûitõl, s neki esett a cipónak … Hatalmas karéjt tört le belõle, és úgy gyömöszölte a szájába … A kenyeret egy paradicsom követte … Majd a csontos ujjak a halat filézték … Szaggatva esett neki, szétmorzsolva ujjbegyei között, hogy megszabaduljon a kellemetlen szálkák sokaságától … A képet melyet festett … Miszerint úgy zabált mint aki hetek óta nem evett, nem is esett messze az igazságtól … A hosszú napokig tartó hajút alkalmával inkább mellõzte az étkezést, mielõtt még valami ragály neki nem veselkedett volna … Percek alatt végzett a halakkal, s mind a paradicsommal … A fûszeres levet pedig, maradék kenyerével itatta fel … Ajkait összezárva fojtotta el, gyomrának elégedettségét, mikor arrébb tolta a tányért … S míg e világi porhüvelye szokni igyekezett a most reá zúduló hatalmas áldást, pihent és a lányban gyönyörködött …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 22:33

Furcsa látvány volt, idegennek tûnt ezen a vidéken, legalábbis ezt sugallta a helyiek napbarnította, olajos csillogású bõre, mely élesen elütött az övétõl. Valamin gondolkozhatott, mert állát tenyerébe támasztva, némán ült percekig asztalánál, majd egyszercsak felállt, és távozni készült.

Elszállhatott az idõ, mire Raddaq feleszmél, a vendégek közül már csupán néhányan tartózkodnak itt, a fogadós pedig már kioltja a lámpásokat.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 22:35

- Raddaq -

[ Fogadó a Gyöngyhalászhoz … ]

Sûrû éj köszöntött a kikötõre … S ahogy Rad kitekintett az ablak üvegén, megborzongott … Kísérteties szelek döngették az ajtót … Mire visszatekintett a lányra, már épp távozni készült …

- Várjon …

Egyenesedett fel ültébõl …

- Kérem …

Hangja halk volt, de kezét nyújtotta az idegen felé …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 22:37

Ijesztõ biztonsággal tekintett a kránira a vak lány, a hang forrását követve egyenesen arcába nézett. Megtorpant, a szitár egyik húrja halkan megpendült ennek hatására, majd új zene csendült, ezúttal a szépség szájából.

-Uram?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 22:39

- Raddaq -

[ Fogadó a Gyöngyhalászhoz … ]

- Nem vagyok én úr …

Felelte mosolyogva, és ellépett az asztal mellett … Vasalt talpú csizmáit kicsit erõteljesebben verte a deszkáknak, hogy a lány segítségére lehessen … Mert ha valójában vak, ahogy azt ösztönei súgják … Még élvezetesebb lesz az elõttük álló éjszaka …

- De igazán boldoggá tenne, ha kimentene a magány mocsarából … S inna, beszélgetne velem egy keveset …

Magyarázta közelebb érve, és ha csak valami folytán el nem lép a különös idegen … Raddaq a lány keze után nyúl …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 22:41

Szemét lehunyja és szégyenlõsen a padlóra veti tekintetét, rövid habozás után egyetlen szó nélkül Raddaqnak nyújtja a kezét. Tapintása olyannak bizonyult, mint ami bõre alapján sejthetõ volt: finom mint a tej. A fogadóból kiérve világosan látszik, hogy a lánynak nincs szüksége segítségre, magától is könnyedén megtalálja az utat.

-Engem Hermelinnek hívnak, ön viszont még adós nekem nevével.

Pacsirtát megszégyenítõ hanggal szól, minden bizonnyal gyönyörûen énekel.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 22:44

- Raddaq -

[ A Fogadó elõtt … ]

A vegyes benyomások kétségeket ébresztenek a varázslóban Hermilen látását illetõen … De szóvá nem tenné, inkább csak tovább játszik a lánnyal … Elõre engedte, majd az ajtót is a helyére húzta maguk után … Az ajtón kiérve, megigazította vállán zsákját … Majd felhúzta kesztyûit is … És megsokszorozva lépteit, felzárkózott a lány mellé …

- Chyran Chasseius …

Suttogta halkan …

- Gyönyörûen játszik … Mondták már … ?

Faggatózott, hátra tekintve válla felett …

- Mit ünnepeltek odabent … ?

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 22:45

A bók hatására még csak meg sem rebben szempillája.

-Gyakran mondták már, de csupán kontár zenésznek tartom magam. Egyébként nem volt ünnep, magam kívántam ott játszani, csupán némi ételt kértem érte.

Pillanatnyi csönd után folytatja.

-Szívesen elfogyasztok önnel egy italt, csak mondja el, mire vágyik

Ki van itt