Alidax - Alsóváros

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 23:43

A tetem látványa ugyan nem rendítette meg, a tett helyszínébe fagyott fájdalom azonban iszonytató volt. A lányon több mély karmolási nyom volt látható, melyek vádliján és lábszárán egészen csontig hatoltak. A szerencsétlen szörnyen küzdhetett életéért, több tagján olyan harapások nyomai látszódtak, melyek nem voltak elég mélyek és nem olyan helyeken érték, ahol végezhettek volna a lánnyal. Mint macska az egérrel, jutott a varázsló eszébe a közhellyé vált szólás. A végsõ harapás nyomából változatlanul ömlött a vér; a lány nyakából hatalmas darab hiányzott; a harapás eltörte, sõt, összetörte a gerincét.

Amint kifordult a sarkon, láthatta, hogy Hermelin ugyan ott állt ahol hagyta. A földre nézett, szomorúan...nem törõdött bele egykönnyen a dologba.

-Csoda, hogy életben hagyott. A lány...mindegy. Nem is szeretném inkább tudni.

Amint közelebb ér hozzá a varázsló, rövid szünet után megkérdezi.

-Láttad õt?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:46

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Kifordul a sarkon, és megpillantva Hermelint … Nem is hisz a szemének … Mintha mozdulatlanná dermedt volna, szobornak tetszett a szélben … Alig pár órája érkezett csak, de ez az Alidax, minden pillanatban meglepetésekkel képes szolgálni …

~ Még jó, hogy hallgat rám …

Csóválta meg a fejét, de csak oda ment a lányhoz …

- Az … Csoda …

Dünnyögte csalódottan …

- Láttam, de elmenekült … Gyors, iszonyú gyors …

Jegyezte meg, míg vállára igazította zsákját …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 23:47

-Nem, nem menekült. Egyetlen ember van Alidax városában akitõl félnie kell, és az a Kristálykirálynõ.

Halkan felsóhajtott, majd a holdra tekintett.

-Menjünk innen, kérlek. Sajnálom azt a lányt, nem szeretnék itt maradni tovább. És sajnálom hogy a város ezen oldalát kellett elõször megismerned.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:52

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

~ Mégis elfutott …

Nyugtatta magát a varázsló, s tekintete a lányét követte az égre … A kék arcú még mindig büszkén uralta az eget …

- Nem a Te hibád …

Raddaq megfogta a lány kezét, s miután meggyõzõdött róla … Senki sem más sincs az utcán, elindult … Vissza a házak közé …

- Haza kísérlek … Nem akarom, hogy egyedül járkálj ilyenkor …

Suttogta a féltõ szavakat, bár a valós érzelmi indíttatás hiányzott … Csak is a bizonyosság volt, hogy az a különös lény látta az arcát … És, hogy találkoznék még a városban … És a tény, hogy a lányt körülölelõ szövedék sokkalta erõsebb nálánál … Tudta, ha könyvek közelébe kerül mi lészen majd elsõ dolga …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 23:53

Amint megindulna a lánnyal, amaz közelebb húzódik hozzá, és halk, csengõ hangján mondja.

-Ha haza kívánsz kísérni, akár el is engedhetsz. Ez a házam. Mennyezete a csillagos ég, lámpása a hold, nincsenek nyomasztó falak, nincs sötétség.

-Miért tetted? Miért próbáltál áttörni elmém pajzsain?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:54

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Ahogy a szavak halkan felcsendülnek, mosoly kúszik ajkaira, és megtorpan …

- Szép otthon …

Jegyzi meg, egy kevés gúnytól csepegve …

- Mert van, amit szem nem láthat … S az igazság gyakorta szemmel nem is látható …

Magyarázza, míg lefejti karjáról a lányt … De kezeit nem engedi el, épp ellenkezõleg … Erõsen markol rá a felkarokra, s egészen a közeli ház faláig kényszeríti a lányt …

- Mert titok élnek … A hazugság buja leplei mögött …

És nincs tovább, csak is a hideg kõfal … És a varázsló …

- Ki … Vagy … Te … ???

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.15. 23:58

Hermelin kicsit megijed Raddaq reakciójától, amaz egészen a ház faláig tudja tolni. A szitár fülbántóan nekicsattan a falnak, a húrok vágják a lány hátát.

-Hermelin vagyok...az Iridani Csalogány. Ne bánts, fáj amit csinálsz.

Hangja sokkal inkább szomorkásnak tûnt, mint kétségbeesettnek.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.15. 23:58

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Raddaq szemmel láthatóan megelégszik a válasszal, mert elengedi a lányt, s hátrál egy lépést …

~ Egy énekmondó …

- Sajnálom …

Suttogja érzéketlen, hûvös hangján …

- És merre van az az Iridan, hol ilyen madárkák csivitelnek ?

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:16

Amint eltávolodott tõle a férfi, teljesen megnyugodni látszott. Furcsa teremtés volt, korához képest szokatlanul tapasztaltnak és fõképp bátornak tûnt.

-Látod a hegyet mely a város fölött magasodik? És ikerpárját, mely megkétszerezi a hold árnyékát? A város szülötte vagyok, innen ered az a jelzõ.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 0:19

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

A lány fiatalsága ellenére, rendkívül tapasztaltnak tûnt … Nem is beszélve az elméjét óvó pajzsokról, melyek nagy hatalomról tettek tanúbizonyságot … Ámbár, hogy félelem nélkül mert szembenézni a férfival, sokat látott vándort sejtetett … Még is érthetetlen volt, a percekkel ezelõtti események sora …

- Igen … Értem …

Tekintete újra a lányt fürkészi már, mit sem törõdve a hegyekkel … Tovább hátrált, egészen a másik falig, s térdeit hajlítva … Leereszkedett, egészen annak tövébe …

- És, hogy lett belõled dalnok ?

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:20

Fejét félrebiccenti, így próbálja kikövetkeztetni a férfi mozdulatait. Amint amaz megállapodik a fal tövében, maga is így cselekszik, miután hangszerét az ölébe vette.

-Az élet tett azzá, ami vagyok. Elárvultam, és bérbe adtam a hangom. Majd, ahogy egyre inkább eljárt fölöttem az idõ kereke, a történelem megváltoztatott, míg magam is részévé váltam. Alidaxban, legalábbis.

Rövid szünetet tart, majd folytatja.

-Nem érzed igazságtalannak hogy egy szót sem szólsz magadról?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 0:22

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

Amikor lány is leereszkedik vele szemben, az út túloldalán … Nagyot sóhajt … Remélve kihúzhat mindent a lányból …

- Megvá …

Kezdett volna bele, hogy újból kérdezzen … De hibázott, s engedett a lánynak …

- De igen … Felettébb …

Felelte elmosolyodva … És ahogy felhúzta térdeit, megtámasztotta rajta kezét, leplezve arcának mosolyát …

- Kérdezz hát … Csak tessék …

Intett szabad utat kezével …

- De után megint én kérdezek …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:24

Ajkai finom mosolyra húzódnak.

-Ne félj, nem fogok olyat kérdezni ami megtöri a titkod. A titokzatosság érdekesebbé, értékesebbé teszi az embert. Nem várom el hogy õszinte légy, de értsd meg, hogy más sem engedheti meg magának. Ne várj el olyat mástól, amit magadtól sem vársz el. Miért jöttél Alidaxba?

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 0:28

- Raddaq -

[ A partra vezetõ úton … ]

A lány elsõ szavai még kedvességet is rejtegettek … De az elkövetkezendõ okoskodó fejtegetések mit sem érdekelték … Ilyen leckék csak északiak fejében születhettek, vélte … Bár nem is értette õket igazán, meg se akarta érteni valójában …

- Mert haza, nem mehettem …

Feleli neves egyszerûséggel, széttárva kezeit … Várva a következõ kérdéseket, érdeklõdve … Hogy igazat felelve, a lehetõ legkevesebbet árulja el magáról …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 0:29

Egy kicsit elmélázni tûnik, majd úgy tûnik, mintha olyan kérdést tenne fel, mely már régen a bögyében volt.

-Miért kívánod a társaságom?

Ki van itt