Alidax - Alsóváros

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 3:12

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

Tekintetét nem kerülte el az a sejtelmes mosoly … Ahogy figyelmét sem, az utolsó szavak … És inkább menekülni látszott … Kitérni, egy átlátszó színjátékkal …

- Nem köt … Ez nem az én dolgom … Nem az én problémám …

Menti ki magát hirtelen, elfordulva az ablaktól … S az ajtó felé tartott, utána nézni mi is lehet már vizével …

- Hamarosan úgy is tovább állok …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 3:17

-Hm.

Mosolya szélesebbre húzódott, játékossága mögött azonban érezhetõ volt, hogy átlátta a cselt.

Amint kinyitotta az ajtót, látta, hogy egy három cselédbõl álló csapat tart a szoba felé, gõzölgõ vödrökkel a kezükben. Az elsõ vállán törülközõ és szappan. Szó nélkül teliöntötték a kádat, majd miután az ágy szélére helyezték a tisztálkodási eszközöket, gyorsan távoztak.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 3:23

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

A lány szélesedõ mosolyát már nem láthatta … S mit sem sejtett, kudarcba fúló színjátékáról … Éppen kinyitotta az ajtót, mire az elsõ inas megjelent … Támasztotta mindvégig, amíg azok dolguk végezték … S eközben csak is a lányt figyelte … És annak mosolyát …

- Köszönjük …

Vetette oda szívélyesen az utolsó fiúnak, majd becsukta az ajtót …

- Amíg végzel, odalent megvárlak …

Suttogta, szavai még is furcsán csengtek … De nem mozdult, a lány szavaira várt …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 3:30

Arcára szórakozott közöny ült, amint hallotta a férfi szabadkozó szavait.

-Ha úgy gondolod, várj meg lent, bár úgy hiszem, kinõttem a szégyenlõsködésbõl.

Kicsit beletúrt mézszõke hajába, vékony ujjai selymesen siklottak a tincsek között.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 3:38

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

Raddaq arcán letörölhetetlen mosoly tündökölt … Mert most bizony Õ nyert … Még ha a lány nem sejti … Bár, hogy eme kettejük között vívott néma párharcból ki is kerül ki gyõztesen … Csak is az égiek a megmondhatói …

- Akkor maradok …

Ellökve magát a faltól, gyönyörködött még egy darabig a lány mozdulataiban … Levetette kabátját és az asztalra hajította … Majd szórakozottan kihúzta az asztalnál álló széket, s helyet foglalt … Háttal a kádnak … Közelebb húzta magához nyákját, és miután kioldozta a szíjakat, elõvette naplóját …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 3:44

Amint háttal ült a lánynak, a hangok világába merült. Elõbb a lakkcipõk halk kopogása, majd néhány, alig hallható puffanás...ruhái. Egy apró csörgés; az öve. Utána puha talpak nesze, a függöny suhogása, és a csöndes, csobogó hang amint a hamvas test elmerül a vízben.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 3:53

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

Habár hazudott a lánynak percekkel korábban, el nem mondaná … Hiába lapozgatta kötetét, nem talált benne jegyzetet az éji vadászról … Úgy érezte Abdul al Sahred mûvében kell keresse a válaszokat, ki nem mondott kérdésére … Bár, hogy fellelheti e itt a világ végén, nem tudta …

- Öhöm … Hol találok erre felé kódexeket ?

Kérdezte miután megköszörülte a torkát, s a lány csak ejtõzött … Igaz, hogy a szende kis bárd lány idõvel kivetkõzte önmagát, és sokkalta vonzóbbá érett … Azért hátra tekintett válla felett …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 10:35

-Legendárium vagy tudományos mû?

A kérdés amilyen egyszerû volt, olyan megdöbbentõ. Hátrapillantva Rad nem láthatott egyebet, mint egy sötét sziluettet, amit a kád mellé helyezett mécses fénye képezett a lányról a függöny falára. Kezén szánkáztatta éppen a szappant, kecsesen, mint egy királynõ.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 10:44

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

- Is … is …

Felelte, míg az árnyak játékában gyönyörködött … Bár a lány csak sejthette, hogy Rad tekintete Õt fürkészi, ezen pillanatokban … Miután sikerült elszakadnia a látványtól, visszapakolta naplóját a zsákba … Felemelkedett és megszabadult köpenyétõl is … Kimért léptekkel, sántítva kissé most õ telepedett meg az ablaknál … És a várost figyelte …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 11:29

Raddaq az ablakon kitekintve láthatta, hogy a város épp ugyanolyan csendben remegett, ahogy otthagyták. Ami fény volt, azt a holdak szolgáltatták, lámpást sem utcán, sem a házakban nem gyújtottak; ez alól talán a néhány kisebb-nagyobb fogadó volt kivétel.

Ahogy így eltûnõdött, észre sem vette, hogy Hermelin kiszállt a kádból. Nem állt messze tõle, csendes sóhaj kíséretében törülközni kezdett, háttal állva a varázslónak.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 11:34

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

A város látványa semmi érdekeset nem tartogatott … Különösebben nem is igazán érdekelte … Lassan fordult meg, és ahogy megpillantotta a lányt karba fonta kezeit mellkasa elõtt … Megtámasztotta lábait, és miután keresztbe vetette õket, újra megkérdezte …

- Merre találom õket ?

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 11:52

A lány segítõkészen válaszolt, bár jól láthatóan nem érdekelte nagyon a dolog. Válasza közben, hogy jobban láthassa a varázslót, féloldalt fordult. Anyaszült meztelen volt.

-Legendáriumot bárhol, olyan könyvet, amire neked van szükséged, legfeljebb a Fellegvár könyvtárában. Pontosan azonban nem tudom, melyik kötetet keresed.

Rad nem volt felkészülve a látványra, ez hamar tudatosult benne. Ellana kis papnõje halavány csillagnak tetszett Hermelin átható, emberfeletti gyönyörûségéhez képest; be kellett vallania magának, hogy ilyet még életében nem látott. Neves bölcsek jutottak eszébe, hazájának szülöttei, kik becsmérlik az emberi fajt, férgekrõl beszélnek...mind, mind néma elismeréssel hallgattak. A lány tökéletessége mégsem volt feszélyezõ, nem üres márványszobor volt, mint a pökhendi széphölgyek többsége; angyal és szfinx, gyönyörûség és ezer titok õrzõje.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 12:07

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

Hogy Hermelint cseppet sem érdekelték újdonsült gondjai, nem lepték meg … Talán így volt rendjén … Amíg ott támaszkodott, arca nem tükrözött érzelmeket … Csak tekintete mélyén lobogott az az olthatatlan tûz, mely mindig is naggyá tette sajátjai közt … Valami mássá … Ajkai némák maradtak, és már már bántó volt minden, szemérmetlen pillantása … A lány alakja, varázsa magával ragadta … És nem tudott betelni a látvánnyal, akárhányszor is mérte végig … Vonzódott Õ hozzá, amióta csak megpillantotta a fogadóban … És a lelke mélyén rejtõzõ titokzatosság, még csábítóbbá tette … S egyben veszélyessé is …

- Be kell juttass oda …

Szerző: **Airun Al Marem** » 2007.03.16. 12:14

Gondolkodóba esett, arca gondterheltnek tûnt. Meztelenségével mit sem törõdve helyezte kezét az állára, majd tanácstalanul rázta fejecskéjét, néhány kövér vízcseppet hullatva a parkettára.

-Semmi biztosat nem tudok mondani, de esetleg megpróbálhatom. Szabad bejárást semmiképpen nem tudok biztosítani, viszont a könyvet talán meg tudom szerezni, ha elárulod a címét.

A mondandója végén kérdõ oldalpillantást vet a varázslóra, aki úgy érzi, egyenesen a szemébe néz a vak lány...paradox.

Szerző: **Raddaq** » 2007.03.16. 12:23

- Raddaq -

[ Fogadó az Ónixhoz, egy emeleti szoba … ]

~ Ezer s egy lappangó titok …

A lány újabb szavai, csak elmélyítették Rad képzeteit … És menekülve azon átható pillantások elõl, segítve karjaival eltolta magát a párkánytól, és lassan a lány hátához ért … Ahogy lehunyta szemeit érzete illatát, de szabadulni próbált a varázstól … Maga felé fordította tenyerét, és jobbkezének ujjaival érintette meg a lányt … Vigyázva, nehogy körmeivel fájdalmat okozzon, végigtáncolt vállán … S közelebb hajolt a lány füléhez …

- Tedd meg a kedvemért …

Hangja halk volt, és nagyon lassú … Ki érzõdött belõle minden elfojtott vágy, szenvedély …

Ki van itt