Három tallér - szórakozóhely és fogadó

[Navaratna]

(Dánica)

-Marad ülve, Groktma nagyon magas, én nem.-*kapta fel a kefét és vigyorogva dobálta kicsit. Persze nem úgy, mint a zsonglõrök, ám elvolt így is vele: egyik kézbõl a másikba. Ha nem sikerül elkapni, az se baj. *

[Eldwyr]

(Grokht)

-Ez teljesen kiment a fejembõl. *Huppan vissza az ágyra és figyeli ahogy Dánica a kefével játszik.*

[Navaratna]

Íme a khálcica és emberlányka esti programja...

Dánica felmászott az ágyra, ami jelezte, abbahagyta a dobálást, elseperte a khál haját a válláról, háta tetejérõl és szép óvatosan nekilátott.
-Hm, ha nem Dánica csinál ezt, ki csinál ez Groktma?

Grokht elmosolyodik a kérdésre:
-Grokth saját magának. -fordul hátra és néz a lány szemébe.

-De nagy te hát, nem ér el-vigyorgott s áttért a háta közepére. Érdeklõdve vette közelebbrõl szemügyre a khál bundáját. No meg hogy a bõre alatt mekkora izmok lapulnak.
-Fordul elõre, nem les, nem szimat.
Szépen kefélgette a bundát, idõnként leszedte a fölös szõrcsomót a kefe szõrérõl, majd váratlanul megkísérelte a háta közepét elhagyva megcsiklandozni az oldalát.

A felszólításra megfordul és élvezi, ahogy a lány munkálkodik a bundájával. A csiklandozásra enyhén megrezdül, és mély torok hangon felmordul.
-Nem vagyok csiklandós, de folytasd kérlek!

-És ezért kell csinál morgás? Ejnye, én nem tud, ez jelent az khál beszéd, sic, vagy jelent az, mrrr!-
Ujjaival gereblyézte kicsit a khál oldalát, majd háta alján fejezte be a szõrgyûjtést a kefével.
Elmélázott, s a megbeszéltekkel ellentétben felnyúlt Grokht hajához.
-Ez még vizes...-közölte s beleszagolt

Ahogy megérezte a lány érintését a sörényén önkéntelenül a keze irányába tolta a fejét.
-Bocsáss meg. A morgás inkább az elégedettséget volt hivatott jelezni, mint a sic-et.
-Igen a sörényem kicsit nehezebben szárad, de remélem azért nem büdös. Használtam tisztálkodó szereket - teszi hozzá szabódva.

-Cicaillat. Tiszta cicaillat.
-Várni szárad, akkor befon, mert ha nem vár, lesz kibontva göndör...
G. elé állt -azaz mászott, az ágyról lemászott- végignézett az ülõ khálon ,majd mosolyogva a kefét a mellkasához támasztotta s ott folytatta, persze finomabban mint ahátán.
-S Groktma mindig csinál ez egyedül? Nem segít neki senki?

-Kölyök koromban a Khag-ban anyám csinálta. Mióta számüzetésben élünk a nõvérem segítetett, de a harcossá avatásom óta egyedül oldom meg.
-Így sokkal kellemesebb.
-Miért kérdezed?

-Hm, én gondol, más khál vereksz, hogy csinál ez ne te egyedül-haladt a kefe már a khál hasán s Dánica elmélyülten fixírozta G.-t, somolyogva.
Kényelmességi szempontból bal talpát feltámasztotta a hím térdére, csakhogy szoknyát viselt...

Még a gyér fény mellett sem tudja nem észre venni a mozdulat miatt szabddá válló testrészt. Meglepõ módon enyhén zavarba jön, és egy pillanatra megmerevedik, majd igyekszik más felé nézni, de idõrõl-idõre a szoknya alá téved a tekintete. Ilyenkor alig észrevehetõen szaglászik is egy kicsit.
-Ööhm. Nem, nem volt efféle vita soha. Ha arra célzol, akkor nincs párom.

-Mért ráncol orr? Büdös van?-sandított a khálra. Természetességbõl támaszkodott így, látszott, eszébe sem jut, hogy ez kissé illetlen póz.
Ám a vakarászás lejjebb érkezett, már kényelmetlen volt neki a támaszkodás, legugolt s a khál hasa alját kefélgette. Vigyorogni kezdett.

-ÁÁ nem! Nincs büdös csak még mindig érezni a vadvirágok illatát a hajadon.
Figyeli ahogy a lány elé gugol és érzi az érintését a hasa alján. Ezzel egy idõben azt is érzi, hogy a szíve vért kezd pumpálni egy bizonyos testrészébe. Lenéz és látja a vigyorgó lányt.
-Min mosolyogsz?

-Ha ezt Groktma visel, én nemtud jól megkefél...-a szójátékon tovább vigyorgott, áttért a khál combjára, de közben ujjaival elkezdte a hím köldökét keresni.

-Hát, ha gondolod levehetem, de akkor meztelen leszek. *szusszant a mondat végén.*
-Kár, hogy neked nincs bundád. Én is megkefélném.

-Van, de az lenni kevés és nem tartani jó soká...-incselkedett szabadszájún.
Letette a kefét a földre, sarkaira ült, úgy nézett Groktmára. Mosolya visszafogotabb lett, kezeit a khál térdére tette:-Ugye te tud hogy te szép?

Kezdte élvezni a lány incselkedését és már éppen válaszoni akart valami olyasmit, hogy: "Azért megpróbálkoznék azzal a kevéssel is", amikor a lány utolsó mondata teljesen meglepi.
-ÉN?
-Ezt még senki nem mondta nekem, de nem is igazán foglalkoztatott a dolog. Szerintem inkább te vagy szép!

-Ez nem verseny, Groktma. Természetanya minden gyermek szép. -keze elhagyta a khál térdét, megindult a combjain. Dánica végig a hím szemeibe nézett. Már nem mosolygott. Figyelt.

A lány szemei mintha megigézték volna. A lélegzete is elakadt. Fejét oldalra fordította és lassan közelebb hajolt a lányhoz.

A lány nem volt szívbajos. Combja belsõ oldalára irányította kezeit, kefe helyett ujjaival fésülgetve.

A khál torkát dormbolás szerû ütemes hang hagyta el és csapot néhányat a farkával, majd a lány hóna alá nyúlt és talpra állította. Közelebb húzta magához és az arcát a lányéhoz dörgölte.

Dánica lehunyta szemeit és kicsit felnyögött, karjait nyomban a khál nyaka köré fonta.

Puha mancsával simogatni kezdte a lány hátát, nyelve simábbik felét lassan végig húzta a nyakán.

A lány beleremegett.-Várni, Groktma várni, nem végez én te szõr...

-Nem bír várni!Erre a várok az aréna óta! -zihálja miközben a mancsával a lány szoknyája alá nyúl, majd a combjaira fog velük és felemeli a lányt. Szét tárt lábakkal az ülébe ülteti.

Combjait összezárja, rekedten felnevet picit.-Kérlek, várj...nekem fontos vár...-mondta, pedig szemei vadul csillogtak.
Megerõltette magát, lassan lefejtette magáról a khál mancsait.
Újra felvette a kefét.
-Hagy nekem csinál te kéz még, Groktma, hagy...-mondja halkan, s szinte szertartásosan megfogta a hím jobb mancsát.

Nem sok hiányzik, hogy elveszítse a fejét, de még éppen a határon innen volt. D. kérésére elengedi, de leplezetlen vággyal az arcán figyeli, ahogy ismét neki lát a bundájának.
-Bocsáss meg. Nem akartalak sietettni.

-Nincs baj, nincs-duruzsolja. Majd ervre vált, miközben kefélgeti a karját válltól könyökön át mancsig:
-Istennõm, vezesd hozzám fiad, ki bojong az erdõben...Mutasd meg neki, honnan ered valóban s mi néki otthona...
Megcsókolta a jobb mancs fejét, majd a bal karra tért át.
-Engedd hozzám közel, hogy érezzem erejét s vadságát, mi belõled táplálkozik...-ugyan úgy megtisztogatta a bal kezét és mancsát, majd a végén ugyan úgy megcsókolta a mancs fejét, letette a kefét, ellépett egyet a hímtõl s lassan levetkõzött elõtte: levette a felsõjét, megsimogatta saját kebleit, majd szoknyájához nyúlt, hogy azt is levegye.

Ugyan nem érti a szavakat, de mégis megborzong azok hatására. A csókok még jobban felkorbácsolják vágyát, a vetközésrõl már nem is beszélve. Feláll és leoldja ágyékkötõjét. Hagyja a padlóra zuhanni.

Dánica lassan közelsétál hozzá és egész testével hozzábújik

Mancsával a nõ hajába túr, és lehajol és befejezi azt, amit az elõbb elkezdett. Megvárja amíg a lány összkulcsolja a lábát a derekán és hátra dönti kicsit, hogy végig nyalhassa a melleit. Vigyázva, nehogy az érdesebb résszel teggye.

A lány aztán nem rejti véka alá, ha tetszik neki valami, halk nyögdécseléssel tudatja ezt.
Magához húzza a khál fejét, nagyokat sóhajt.-Mutat meg Dánica, hogy Grkotma lakik tûz!

-Õstûz! -súgja a khál mély rekedtes hangon és ágaskodó hímtagját D. combjai közé tolja.


A khál, ha nem volt túl heves elsõre, nem okoz fájdalmat az érezhetõen már nem szûz lánynak. S a késõbbiekben már csak a lány fáradtsága szab határt annak, mennyit áldoznak az õsi szerelem oltárán. Annyi bizonyos, a felhozott bor és élelem az utolsó salátáslevélig elfogyott hajnalra, s a khál is gazdagabb lehet egy újszerû élménnyel. Mert hol lehetett vadabb is, hol meg mint egy szelíd házicirmos. Összekuszált bunda volt a végeredmény, bárhonnan nézzük is.
Mauno, ha hajnalban megérkezik, azonnal szembesül mindenneL: egyrészt mellbevághatja a tömény ember és macskaszag, ami az izzadságból fakad, no meg a szeretkezésé is, ami szinte vágható a helyiségben. Dánica a khálon alszik, kimerülten, homlokra tapadt hajjal, popsija még csak be sincs takarva, kiterülve nyúlt el a khálon, aki háton hevert az ágyuk közepén. A fogadóban lakóknak sem kellett kitalálni, mitõl morgott az egyik szoba...Más kérdés, tudtak-e, akartak-e aludni tõle.

[Alauron]

(Mauno)

A fiatal kártyazsonglõrnek nyereség lapult a zsebében, még akkor is, ha egy ezüstnyi pénzt drága italokra vert el borravalóval együtt, mert a szép felszolgállólánynak nem volt kár adni. A Három Tallérba visszafelé bandúkolva arra gondolt minek is akar festeni, ha szépen megélhet a szerencséjébõl, de aztán rájött valószínûleg túl sokat ivott ahhoz, hogy normálisan gondolkodjon, még jó, hogy nem a játék közbe szállt fejébe a fínom ital. Hiszen õ mûvész! S a sorsa hogy híres legyen.

A reggel még nem érte el Eriont, de az ég keleten már kezdett világosondni, mikor betoppant a közös szobába, és megcsapta a terjengõ bûz. Akkor se féltette az orrát, csak Dánica formás hátsója lebegett a szeme elõtt, s jókedvûen odasétált s rácsapott egyet a kerek idomokra. Majd nem is törõdve vele hogy felverte a szendergõket lerogy a csomagja mellé az ágyra, amit hála akármelyik istennek a pyarroniak közül üresen talál, és kipihenheti magát. Mivel játék közben egyszer bevetette minden tudományát, álmaiban nemcsak pihenést, de ihletet is keres a tûnékeny látomások világra bocsájtásához...

[Navaratna]

(Dánica)

*A lány megrezzent, felnyitotta szemeit a farveregetésre:*
-...anyád...-*morogta, majd látta, hogy Mauno az, s épp elmerülni készl az álmok birodalmában. szemei a khálra vándoroltak s elvigyorodott félig lehunyt szemhéjjal*
<...basszus, ezzel lépést bírni alig tudtam!...Csak nem fárasztottam le annyira, hogy holnap elhortyogja a viadalt telt ház elõtt...!>
*Vidáman meghuzigálta a khál egyik bajszát.*

[Eldwyr]

(Grokht)

*Normál esetben nem jöhetett volna ilyen közel hozzá senki miközben alszik, de még életében nem volt ennyire kiütve, így a hangos csattanásra ébredt és csak kevésen múlt, hogy a vigyorgó Mauno-ra támadjon.*

-Csak te vagy az? *enyhült kicsit a vérszomjas kifejezés az arcán, és lassan visszahúzta karmait* Ezt ne csináld többet! Az életeddel játszol.

*A bajusz huzogatást, egy dörgölõzéssel viszonozza. Az este történtek után nagy valószínûséggel szó nélkül tûri majd a lány érintését.*

-Aludj csak tovább! Úgy látom jó estéje volt. *bök a fejével a fáradtan elnyúló Mauno felé* ... Neki is.

*A lányra néz. Neki köszönhetõen fáradtnak, ám furcsa módon energiával teltnek érzi magát. Naivan úgy érzi, hogy Õ a legszerencsésebb alak egész Erionban, amiért a lány megajándékozta a csodás és feledhetetlen élményekkel. Ekkor érzi meg feszülõ hólyagja parancsát. Lekászálódik az ágyról vigyázva, hogy ne ébressze fel mégjobban Dánicat, felköti az ágyékkötõjét, odasúgja a lánynak, hogy mindjárt visszajön, és kimegy a szobából. Mivel csak a földszinten vélte felfedezni az illemhelyet, lemegy oda. Akár tiszta akár nem, nem érdekli. Becaplat a közös vizeldébe és elõkapja szerszámát. Guvadt szemmel veszi tudomásul az esti entyem-pentyem újabb következményét*

<ÁÁÚÚÚ! Ez fáj!>

*Dolga végeztével átmegy a kihalt helységen, odaszól a személyzet még talpon lévõ tagjának, hogy nap közép elõtt két órával ébresszék fel egy hatalmas adag reggeli kíséretében, és a szoba felé veszi az irányt. Piszok jó kedve van. Ha tudna fütyülni, talán meg is tenné, helyette viszont az éjszaka jeleneteire gondol vissza újra meg újra. A szobába lépve az ágyhoz megy nézi egy percig Dánicat, majd mosolyogva visszafekszik.*

[Navaratna]

(Dánica)

*A lány már félig aludt, amikor a khál közölte, elugrik valahova. Csak arra kel, hogy irtó szomjas. A függöny rése elárulja: a nap már nem hajnalt világít, lehet már jócskán délelõtt. Macskásan nyúlik egyet, majd beszagol a hónaljába majd lába közé nyúl és kinyújtja fintorogva a nyelvét.*
<Ez mint a csiriz, hol egy falavór!>
*magára tekeri a takarót s azzal együtt vánszorog le résnyire nyílt szemmekkel, hogy mézsört kérjen, két kupával, s egy lavórt. Amint tisztára mosdott, leküldi az italt, rögtön jobb kedve kerekedik. Ígéri, majd egyenlíti a számlát késõbb s visszamászik a szobába. Azaz mászna. Mellbe vágja az oroszlánszag.*
-Hú, pedig még csak nem is durrogtattam hozzá a tetejébe!-*ezzel elhúzza a függönyt, vakul kicsit, majd kitárja az ablakot. Mit neki a kinti zaj, a levegõ friss! Az ablakba ült takaróstul s elméláz. Most, hogy már felkelt, elégedetten futotta végig az éjszaka eseményeit. Nagyon elégedett volt magával, a khállal és Istennõjével. Igaz egy ideig óvatosan ül le, s lágyéka lüktetni fog, megérte. Majd tovább gondolta, mi lesz ha ma agyonnyeri magát a khál, s hopgy lesz pénz ahhoz, hogy...*
<Nem jöhet...Basszus, nem! Az a hely veszélyes! Meg kell neki mondanom...Elébb vele hálok, aztán elveszelyteném? Nem vagyok olyan, na! >
*Halk kopogás zavarja meg a szoba csendjét, ha esetleg senki sem kelt volna ferl eddigre a lány ablaknyitására. Dánica lustán nyitja az ajtót. Reggeli érkezett, rendelésre. Az étel mennyisége elárulta, csakis a khál kérhette. Ám még akart valamit a szolgáló, a lányt várta valaki odalenn. Dánica a homlokát ráncolta. Ki tudja, hogy õ itt van: Jadrána lenne az, aki elszökött hazulról s meglelte õt?
A hirtelen támadt ötlet fellelkesítette. Hisz tudta, ikernõvére el akart jönni Erionba, hogy a Nekropoliszban hóhérnõvé válhasson. Vajon sikerült neki? Egy éve nem látta már!
Ám csalatkoznia kellett. Nem Jadrána volt az, hanem egy faliubelije. nyomban keresni ekdzte szemeivel mögötte apját, de nem volt ott. A narancsültetvényes egyik gyümölcsszedõje volt az, üzenetet hozott neki az öreg Samsától. S az üzenetet hallva kivirult kissé, s fanyalgott is, ám annyira nem veszette el eszét, hogy családjáról ne kérdezzen. Apja mogorva lett, anyja sírt, de aztán elcsitultak a kedélyek a második lány szökését követõen.
Dánica szomorkásan bandukolt föl az emeletre. Szerette szüleit, tudta, nagyon alájuk vág továbbállásával, de nem értették volna meg, mért. Mért nem akar feleség lenni, mi az, papnõnek lenni, s hogy azzal ez vele jár...Ám amint belépett a szobába lerázta magáról a melankóliát, ébresztésbe fogott, mégpedig úgy, hogy elkezdte maunót gyöntölni, amit a khálra tovább terjesztett:*
-Ébresztõ! Most! Itt a reggeli, és ma lesz a viadal! Groktma viadal! S Dánica most éhes, s akar nem egyedül enni!

[Eldwyr]

(Grokht)

*Miután visszafekszik már éberebben alszik. Érzékeli Dánica ébredését és a mászkálást is, de csak egy pillanatra nyitja ki szemét és már fordul is a másik oldalára. Csak a reggeli szó hallatán hajlandó jelét mutatni az ébrenlétének. Hagyja, had dögönyözze még egy kicsit a lány, röhög rajta és lustán, mint egy kövér macska nyújtózkodni kezd. Végül kimászik az ágyból. Odadörgöli a képét a lányéhoz, amikor meglátja az ablakot. A nyitott ablak és a beáramló friss levegõ gondolat ébresztõleg hat rá.*

<Vajon milyen szagom lehet a tegnapi éjszaka után? Asszem újabb fürdõre van szükségem. .. Jéghidegre.>

*Az asztalhoz lép letelepszik mellé, és a válogatot finomságok fölé hajol.*

-A reggelit kedvelem legjobban. A családom körében mindig olyan vidáman teltek a reggelik. ... Milyen éjszakád volt Mauno? *A vállaszt meg sem várja, jön a következõ kérdés. Ezuttal Dánicanak címezve* Mi volt ez a nyüzsgés itt reggel? *Valami szárnyas combja után nyúl és már harapja is*

[Navaratna]

(Dánica)

*Mauno vagy jobban tûrte az efféle ébresztést, vagy ki volt dõlve, de tompa nyögésen és másik oldalra forduláson kívül mást nem csinált. Dánica elvett egy adag harapnivalót a khál táljáról:-
-Hm, csak engem keres odalenn...Majd elmond, ha végeztünk mai viadallal. Hm, Groktma szaga ééérdekes-*szimatolt a khál bundájába a lány majd gurgulázva nevezett s elcsípte a bojtot a farka végén s megmarkolta.*

[Eldwyr]

(Grokht)

*Maunora néz, mert nem érti miért nem kap választ. Az állapotát látva elvigyorodik.*

<Értem! >

*Dánica szavait hallva elkomorul egy percre, felemeli a lánytól távolabbi mancsát és a hónaljába szagol. Még õt is megüti a kisebb biológiai csapással felérõ hatás. Fancsali pofával ránja vissza fejét leengedi a mancsát és szorosan a testéhez szorítja, de folytatja az étkezést.*

-Egy újabb fürdõ nem ártana. *elvigyorodik* Kikeféled a bundámat utána?

[Navaratna]

(Dánica)

-Úgy, mint este, Groktma? Akkor nem lesz viadal sok harcos, hanem lesz páros viadal itt, de az nem hoz arany.-*simogatat meg kedvesen a khál bundáját.-
<El ne érzékenyülj te ribanc, vagy Ellena dörzsöli kezét feletted!>
-Emlékez még Groktma arra, mikor monda, hogy minden mi lakik erdõ, én istennõm gyermeke? Ha akar én megáld téged, hogy csinál jó harc aréna. Én hisz, akkor biztos nyer, s mosolyog rád istennõm.

[Eldwyr]

(Grokht)

*Komoly arckifejezéssel néz a lány szemeibe.*

-Igen emlékszem. Nagyon megtiszetlnél ha istennõd áldását viselhetném magamon a harcokban.

[Navaratna]

(Dánica)

*A lány is figyelmesebben folytatta, látva, talán nem talál innnentõl süket fülekre amit mond:*
-Dánica nem csinál erõszak s parancs: sõt kér, ha Groktma nem tud valami, kérdezzen. Tudod ki én Természetanya? Vagy elég tudni nagy macska azt, hogy õ te anya is, s minden khál anya is, akár tud ezt, akár nem sok rokon otthonodban. S tud-e Groktma hogy Dánica papnõ?

[Eldwyr]

(Grokht)


*Erre nem is számított. Jobban elfogadta Dánicat, mint az eslõre gondolta volna.*

<Tényleg! Hiszen szinte semmit nem tudok az áldás lényegérõl, és azt se tudom miféle istenség áldása lesz rajtam.>

*Egy perc hallgatás után válaszra nyitja száját*

-Számomra te már garancia vagy, de megköszönöm, ha egy felvilágosítassz a részletekrõl. Sajnos nem járok olyan régóta még köztetek, és tudásom még elég csekély.

[Navaratna]

(Dánica)

-Nos, figyelmez rám: mi hit szerint istenek csinál világ, irányít törvényei s ad segedelem, ha esik baj. S pár ember, ki érdemes, s kivív figyelem, lehet pap többi ember között, vagy papnõ. Õk kérhet erõ égi hatalmak, ha érzik úgy, kell az. S nem minden isten egyfoma ez nagy vallás, enyém istennõ nem ellenség többi isten, csak egyet nem szeret, kinek neve Mocsok, de õ gonosz nõ, csinál ork fajzat s bemocskol más isten mûve, mert akart lenni úrnõ szemétben. Eh, hosszú mese ez, legyen elég, én hitem van több istenben, de én csak van egy istennõ papnõje ezek közül. Van istene tudás, van istene harc, van istene szerelem, és így tova a sor, egészen van istene halál. Nincs nagy erõ, mivel mozgatok hegyeket, de azt tudom, ha letojik engem sólyommadár, akkor talán még szeret engem istennõm Én istennõm a természetanya, harc és vadon együtt. És én hisz, hogy õ istennõ körforgás is. Kedvel õ vadság s minden lény ki õ kebele jár és él s te ilyen vagy, Groktma. Ha tetszel te én, akkor tetszel te istennõm is. Virtus van, gyermek van, minden van.
*Próbálta magát kifejezni nyelvi korlátai ellenére, bár ervül jobb szerette volna ezt megosztani a másikkal*
-Ha én ad te fej áldás, akkor te elfogad istennõ én istennõ, Arel. Akkor õ véd téged míg élsz s csinál úgy, ami neki jó. Ez nem rossz, nem veszít el te család, érted Dánicát?