Ranil Tüze

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Ezüst-dombok, a Lorn folyó menti országút,
Gottenborg felé, Lorn csárda
Idõpont: Adron második hava, nyár, éjközép után (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________

- Ha igazat szól nénémasszony akkor feltétlenül beszéljen ezekkel a rendekkel! Végre megmutathatom menyit érek! Még ma elmegyek Kapuvárba!-lelkesült fel a gyerek. beszalad az istállóba, majd hallod ahogy "Apám!-Apám!"-kiáltozással az épület hátsó bejáratához szalad.

Mikor belépsz mellbevág a kintinél sokal nagyobb fülledtség, szinte megrekedt itt a levegõ. A plafonról, szekérkerekek lógnak láncon, amik égõ gyertyák sorait tartjáj, illetve a keresztgerendákra felaggatva is lóg jónéhány viharlámpa, egész jó világítást adva, bár a sarkokba nem jut elég fény. Masszív, szépen gyalult és mogyoróbarnára lakkozott vastag asztalok és székek, padok adják a csárda berendezését.
Kell azért egy perc, hogy átlásd mi történik itt és ki-kivel van.
Az elsõ ami feltûnik, az az iszonyatos tömeg. Legalább ötvenen-hatvanan szoronganak az asztaloknál. A másik ami feltûnik az a hangzavar. Parázs ordítozásra, veszekedésra, vitatkozásra lépsz be. A csárda vendégei kisebb nagyobb csoportokra bomolva szó szerint fossák a szót, és csak mondandójukkal és vitapartnerükkel vannak elfoglalva. Alig-alig néznek fel rád, ahogy elsétálsz az asztalok között.
Szótöredékeket, mondatfoszlányokat hallasz csak, ebbõl a kaotikus hangzavarból, sok információ zúdúl rád egyszerre:

- ...Nem Olaf, nem hagyom most itt a Vittadorát, úgyis délnek megyünk, utána ráérek Davalonba menni... még hivatalosan nincs hadiállapot nem?...

- ...a teljes bányafalu kipusztult....sok ezer beteg és menekült....Gottenborg fogadta be õket....

....szóval még szûz volt?! ...B***d meg!!! Anyád nem tanított meg rá, hogy kell bánni a nõkkel te tahó???

-... hah! Méghogy elit kommandósok! Mi meg negyvenen vagyunk! kíváncsi vagyok mit b****sznak ennyi veteránnal, ha a nyakukra lépünk....

-....mi az hogy CSAK Gottenborgban van járvány? A Fõanya már szétoszlatta a rontásfelhõt,??? Akkor most minek van még karantén? Most akkor vissza lehet menni vagy mi van????...

.... meg az anyukád picsája!!! Húsz ezüstöt adok érte, egy tallérral se többet, ez a láncing ráadásul büdös és gombától penészes....

A fõ mûsor a csárda nyugati falánál van ahol egy hosszú asztal mentén idõs vagy középkorú vénemberek ülnek. Bársony, selyem nehéz brokát a ruhájuk, sok ékszert, drágaköves medált, és rengeteg gyûrût hotdanak, szinte minden ujjukon van egy-egy...Mögöttük a fal mentén vasalt ládák....Rajtuk felirat:
Vittadora Postakocsi Szolgálat - Dwyll Únió
Az asztal elõt egy aranysárga páncélos Ranil-lovag okádja a vénekre a tüzet.:
-Gyáva fos banda! Az elsõ próbatételre, amit ránk mér az Úr menekültök mint a patkányok a süllyedõ hajóról! Egyátalán dwoonok vagytok ti?-a férfi vállvasain egy üllõ látható felfestve, alatta három aranytallér és felirat: Állami Pénzverde-Gottenborg. A vállvasakon felismered a kormányzói (!) rangjelzést. A kormányzó mellett egy nagyon fiatal, nemrég felszentelt Napleány áll és figyel. Homlokán szinaranyból van a Napkorong kiöntve. Rejtély számodra, hogy ezt hogy bírják ki.
- Az ég szerelmére Uriel kipusztult a bányakolónia! Gottenborg tele menekültekkel! És a Fõanya még mindig nem talált gyógymódot!
-Igen!? És a kivert aranyat a hátamon viszem Davalonba úgy gondoltad? vagy én is lépjek olajra mint ti? Edward, ha ti most itthagytok engem a szarban, személyesen fogok gondoskodni róla, hogy az Únió azonnal szerzõdést bontson a Vittadórával! Mit képzeltek magatokról kik vagytok ti?
-Még hivatalosan nincs ostromállapot!
-Már kihírdettem, hogy az ég rogyjon rád!
-Csak Gottenborgra Uriel! A Céh nem tartozik az Únió fennhatósága alá, sem pedig a javai!
-CÉÉÉH???- bõdûlt el a kormányzó szóval te úgy gondolod, hogy inkább a kalmároké vagy? Mióta lettetek ti ilyen idegenszívû férgek??? -a kormányzó nyakon ragadja az egyiket és úgy megrázza, mint egy kölyökkutyát.
-AKKOR DÖGÖLJ IS ÚGY MINT EGY KALMÁR!!!!-és nekiáll hogy a trotty drágaköves medálját a fogatlan vénség szájába gyömöszölje.
-APÁM!!! -sikolt fel a Napleány. Apja kezére teszi a kezét. Ez méltatlan hozzád. Kérlek nyugodj meg, ezzel senkin nem segítesz!
A kormányzó megnyugszik kissé, elereszti az öreget de kemény marad:
-Oké, Edwárd. Hol vannak a szekerek? Hova dugtátok?
-Azt...nem mondhatjuk meg....
-Azt hiszem muszáj lesz pallosjoggal éljek!!! Hol van az a kurva szekérflotta te büdös gané? MONDJ IGAZAT!- a lovag nyakában sárga fénnyel izzik a Napkorong.
- A Kürt-barlangoknál?
-Nem! Ehhez nincs jogod!
-Akkor a Szürke-gázlónál?
-Nem!!-szûkölik a vének- Uriel panasz fogunk tenni a Tanácsban! Nem vallathatsz minket Ranil hatalmával!!
-Szóval nem? Akkor a Marakesh-szurdokban?
-Néma csend, csak vinnyognak az öreg kalmárok.
-Kérdeztem valamit! -dörgi a lovag. A szekérkonvojt a Marakesh barlangjaiba dugtátok?
-Igeen!-visítják az öregek, valami különös kényszertõl szorongatva.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan, Bujdosó-erdõ
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________



Ez az erdõ nagyon régi, az hogy Osamura birtokúr már rég nem termelte ki a faanyagot, valószínûleg egy indoka van: a babonás favágók félelme az erdõben lakóktól.
Félhomály sötétíti el a látótávolságot, a sûrû növésû sötét tûlevelek kevés fényt engednek ide. Mindent áthat a semmihez sem hasonlítható fenyõ és a ragacsos gyanta édes illata.
Viágító fénygömbök jelennek meg a fák közt. Sok színes, aranyló fénypont, és utadat kísérik. nem jönnek közelebb, de téged követnek.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Erigow, Kapuk Tere
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Aries den Morgan
_____________________________________________________________

Sebesülten és vérezve cammogsz be a kapuk terére. Minden kapuban nagy sor áll. csomagokat és árut vizsgálnak a fináncok, pénzt váltanak a belépéshez. Csak egy Kapu elõtt nincs senki, nem tudod hogy miért. A Dwyll Únió feliratú térkapu elõtt az Únió zászlaját lengeti a szél, a kapu elõtt asztalka, mögötte hivatalnok és egy szakasz dwoon vértes gyalogos. papírokat írogatnak, beszélnek egy-két odatévedt utazóval. Va aki belép a kapun, van aki visszafordul.
Igazából semmi nem tiltja, hogy bemenj rajta, nem érted miért ez a kevés forgalom a dwoonoknál.
Az utca végére pillantva kiszúrod az emírt és a két gorilláját, akik ide tartanak, és közben a tömeget figyelik. A testõröknek láthatólag nincs bajuk.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

<Bízom Ahmedben, mindig megbízható emberekre tett szert, remélem most se csalódok benne.>

*A sértést látszólag elengedi a fülemellet.*

-Emberekre lenne szükségem mennyit tudna zsoldért adni katonna.

*Mondja ezt természtese közönyel mintha egy kilo kenyeret kért volna*

-Nos? Beszéljen logan.

[Schinter]

Aries den Morgan


Ahogy lecsökken a testében termelõdött adneralin egyre jobban kezdi érezni az oldalán a fájdalmat.Nagyon örül annak,hogy végre megérkezet a kapukterére,ám annál kevésbbé,hogy rajta kivül az Emirnek is sikerült ideérni a goriláival,ugyanis épp azon gondolkozott,hogy ellása sebeit.Igy kénytelen lesz belépni rajt és mivel nem akarja,hogy feltünjön az Emirnek,hogy épp hova tart,kihuzza magát a fájdalom ellenére,amit megprobál eléméjével tompitani s egyelõre nem vesz róla tudomást.Akár örül kedves hátasa akár nem felpakolja rá most az összes cukk-mokkját a hátára-de azért egy simogatást kap-majd megfogja a kantárt és elindul a kapu felé.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Sub-Fer Ested megye, ested, városi kaszárnya
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________

Logan megvakarja barna üstökét és döbbent arcot vág.

-Huh. Én? Én semennyit uram. Ehhez a Városi Tanács engedélye kell. Ested lordját, ha minden igaz a Városházán találja, ma fogadónapja van, ha jól tudom...hogy tartod azt a penegét te szerencsétlen!-kiállt rá az egyik katonájára.
-Úgyhogy sajnálom uram, de ott érdekléõdjék ez ügyben. Ne haragudjék, de ehhez én túl kis pont vagyok ha érti mire gondolok. Mindenesetre annyit mondhatok, hogy a város csak a hosszabb eltávot kapott, vagy szabadságos katonák számára engedélyez ilyesmit. Mire visszajön utánanézek önnek, hány katonánk tölti pihenõidejét éppen. Ha õket meg tudja gyõzni....a pénztárcájától és a fiúk hajlandóságától függ.

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

*Felerõsíti érzékeit, hogy megláthassa, kik vagy mik tarthatják a fénygömböket. Legvalószínûbbnek gondolja, hogy azok a fénygömbök fáklyák, amiket erdei martalócok tartanak.*

<Ha igazam van, akkor csak valamivel lentebb és oldalra kell céloznom a találathoz, de mivel a faladatom fontosabb, mint rablókkal hadakozni, nem kezdeményezhetek harcot, mert a sérülésem vagy halálom veszélyeztetné küldetésem sikerét. Amíg nem egyértelmûek az ártó szándékaik nem harcolhatok.>

[Saggaras Zenir]

Victor fredrick faren

-Rendben. Legközelebb elöbb nézen körül kihez beszél.

*És azzal a lendülettel kis is lovagolt a kaszárnyából, ahogy tudott az Ested-i Lord fogadótermébe sietett.*

<Ha ezektõlk a kéköpenyesktõl nem kapok segítséget, akkor még megpróbálkozok a lovagrendeknél. A kalandozókat nem igazán lehet összefogni. Az a baj velük>

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

*Hamar felmérte, itt aztán a hangját nem hallják meg, kisi porszem a nagy zûrzavarban. Szeme csillant, észrevétlenül kiment, az ajtót nyitva hagyva, majd felszállt lovára, s az állat fülébe súgta:*
-No, Aranyom, lépjünk a porondra a bolondok közé!
*Aztán egyszerûen belovagolt -nem vágtában, csak módjával, fejét lehajtva az ajtóban- a csrádába, s buzogányával leverte az egyik kereket gyertyástul mindenestül. Ez talán majd csak észreveteti õt a tömeggel. Parancsadáshoz szokott hangját csak ekkor eresztette el, szemei úgy villogtak, mintha most jött volna az alvilágból, félelem aztán nem lakozott benne:*
-Ej, jó urak, milyen kotorékot leltem én! Ilyen idõkben ki hinné, hogy van még élõ lélek e zugban! Lám, egy helyütt járvány, Kapuvárnál Toron barmai! S milyen jó nekem, hogy ezt önök mind tudják, s itt tolonganak, hogyan segítsenek! Ott ni, maga is, kormányzó uram, milyen hevesen kér segedelmet a sereg javára! Dícséretes, dícséretes, bár mindenki így tenne hogy elébb gondol a katonaság forrásaira s aztán a maga javára, de ne fojtsa meg túláradó esdeklésében azt az urat, s idõs barátait, a kor azért megkéri a maga tiszteletét, mégha a szenilitás homályosít is gyakorta rajta! S hiûba cifrázza szavait katonamód, ezek nem katonák, s nem váltja be reményeit, mit kimondásukkor vár!
De mért érzem én a félelem bûzét itt? Jó urak, itt mind, akár Ranil fiai, akár nem! Mért ez a nagy zsivaj s kapkodás? Így viselkednek-e az Uniót megbecsülõ s pénzükkel forgató férfiak, ha a körben szent leány is áll s hall mindent? Tán a félelem bûze mélyebbre ivódott, mint hinném, s elpárolog erkölcs, illem, tartás, nemesség? Ne nekem legyen igazam, maradjunk abban, önök tudnak Kapuvár ostromáról, s most azért vannak itt, hogy segítsék õket, ahogy tudják, azaz csengõ érmékkel! Ne meresszék szemeiket, minek a kétségbeesés? Minden próba megmérettet s elbírói érdemmel gazdagodnak! Hallják csak, de csak azok, kik menekvésre batyuztak, s remélem, ezekbõl egy sincs e falak között: a határon túl, lépjenek bármerre, toroniak szívélyes karja várja a gazokat, kik behúzott farokkal iszkolnak. Mind délen, mind keleten már õk állnak a küszöbön! Ne nézzenek rám, mint jelenésre, szavam úgy igaz, mint hogy magam láttam! Halljam hát, ki szól itt mind nevében, egy, aki a város szavát viszi, mint nemesek szólója, s egy, ki a pénzek forgatóit, de mást egyet sem! Félre címmel, ranggal s ékes felmenõkkel, mert minden szó, mi õsi sarjakra kerül pazarlás! Ha a határ átszakad, mert indulatos, ám erõ nélküli szavak kopognak eme asztalokon-*s sarkával megkopogtatta az egyik asztallapot, mi legközelebb volt*-, akkor akár hajtják fejüket a Napállam urai elõtt, akár nem, egyazon mód haraphatnak fûbe! Különbek vagyunk mi Azoknál -*bökött délnek a levegõben buzogányával, amjdnem leverve egy másik gyertyás kereket*-, mintsem egymásnak esve s széjjelszaladva marakodjunk!
*Halálos nyugalommal nézett az urakra, vágjanak azok akár félõ, akár gõgös, akár haragos arcot, nagy ívbõl tett rá.*
-Halljam hát Gottenborg fõ vezetõjét, a kereskedõk fõ vezetõjét és a kormányzót, hogyan szándékoznak segíteni Kapuváron és a hazán? De ha emberhez méltó szó nem tud kiesni fogai kerítésén egyiknek sem, jobb, ha hallgat, vagy lecet bontok ama kerítésben!-*s buzogányát láthatóan jobban megmarkolta.*
<Gyáva kukacok. Mindjárt sápítoznak, hogy Kapuvár is oda. Lehet, tán pont arra akartak elszivárogni, mint patkányok ama süllyedõ hajóról! De ez még csak nem is süllyed, de majd fog, ha valóban elfutnak! Mindjárt kikérik maguknak a kibaszott hangnemet, amivel szólni mertem! Pedig még csak nem is káromkodtam, mert bennem is folyik nemesebb vér egy parasztból lett kapitánynál! Fejetlenség, ami félelembõl lakik itt jól! S ki tudja kiben milyen aljasság lakozik, arra várva, hogy Toront válassza új partnerének piacra vágyva! Most derül ki, melyik kelme alatt miféle szív dobog, mely nemesi címer alatt lüktet méltatlanság!>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet- Dwyll Únió, Ezüst-dombok, a Lorn folyó menti országút,
Gottenborg felé, Lorn csárda
Idõpont: Adron második hava, nyár, éjközép után (Kalandban eltelt idõ:2. nap)
Résztvevõk: Bethsebath Nan Sifro
_____________________________________________________________

Elnémul a csárda, pár másodpercig mindenki az újonnan érkezettet figyeli, hogy õ most akkor tulajdonképpen kicsoda? Nem döbbent, inkább meglepett sutyorgás indul meg az asztaloknál:

-Ki ez a nõ?
-Mi van Kapuvárral?

Uriel otthagyja a kereskedõket átlépdel az asztalok, szájtáti katonák között.
- Szép jó estét magának is. - csizmájával eltapos néháy még mindig égõ gyertyát, ami a levert kerék-csilláról gurult szerteszét -hangja szigorú, de szeme érdeklõdõ.
--Ha már ilyen szépen bemutatkozott, bár nevét a sok kemény ítélethírdetés közt nem hallottam, azért engedje meg hogy én ne hágjam át az udvariassági korlátokat egy ZSOLDOSSAL szemben sem, aki magas lóról kritizálja és bírálja a honfivér hûségét. Uriel de Barathel vagyok, Gottenborg város kormányzója. A zsoldos jelzõn már meg ne sértõdjék, de nem tudok mást gondolni arról az idegenrõl, aki tört dwoon nyelven lóháton vergõdve gyávázza azokat a férfiakat kinek egész családját írotta ki a Vörös Halál, és õk végignézték, tehetetlenül. Már megbocsásson de milyen alapon ítélkezik a látszatról? Egyáltalán állampolgár ön? A 31. Dwonn Szabadcsapat kapitányi jelzését látom a ruháján, tehát zsoldos. Lehet hogy nemes szándékkal hullatja a vérét az Únióban, de én nem ismerem magát. Most esett, helyesebben caplatott be az ajtón, kis híján felgyújtja a csárdát, üvöltözik, hogy Kapuvár ostrom alatt és mellékesen legyávázza a testõrségem tagjait. Már elnézést de mit várt idegen?
Hajlandó vagyok meghallgatni amit mondani akar, még hitelt is adnék szavának, ha nem esik nehezére megközni odakint a lovát és az astalomnál ülve elmondania amit Kapuvárról tud kapitány.
A katonákhoz fordul. Mostmár látod, hogy vannak itt Uriel testõrségéhez és a Vittadora szolgálatába szegõdött, kiszolgált idõsebb veteránok, kik a szolgálat után valószínûleg postakocsi kíséréssel egészitik ki jövedelmüket.
-Egyébként abban meg igazat szólt, hogy a lányom is itt van aki történetesen Ranil menyasszonya! Csapjatok már a szátokra ostobák! Igaz hogy egy hete szentelték fel, de mostmár Napleány! -teszi hozzá büszkén-
-Mit gondoltok ki fog összefoltozni benneteket, ha a csatatéren kiontják a beleteket?- ez láthatólag nagyobb hatással volt a dwoonokra, mint a te beszéded.
Visszafordul hozzád:
- Ha megtenné, hogy kiviszi a lovát, mielõtt itt hullik ki belõle az áldás, szívesen látom az asztalomnál kapitány.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Eren, Sub-Fer Ested megye, ested, Városháza
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Victor Fredrick Faren
_____________________________________________________________

A Városháza épületét a fõtéren találod. Vissza kell menjél oda, ahonnan jöttél.
A Városháza elõtt posztoló õr semmit nem kérdez, csak kinyitja az ajtót, õ tudja ki az a Victor Frederick Faren.

-Jó reggelt Atyám. Segítségére lehetek valamiben?
Mikor mondod, hogy a Lordot keresed, bevezetnek hozzá. Kis aktákkal, iratokkal zsúfolt szobába jutsz, ahol egy középkorú férfi éppen szögmérõvel és logarléccel dolgozik valamit egy papíroson.
Mikor meglát meghajol örömmel köszönt.

- ÁÁÁ, Ested megye legnagylelkûbb lordja. Remélem kyel papjai jól hasznosítják a megyét amit nekik adott. Üdvözlöm Faren atya. magát Kyel küldte! Épp az öregbástya terveinek megerõsítésén dolgozom. vetne rá egy pillantást? Önnek mi róla a véleménye?
ha megnézed:
*Nem értesz az építészethez, de a terv nem tûnik rossznak, de kicsit drága a lehetséges elõnyök mellett is. Alaposan megszorítaná a város költségvetését az elkövetkezõ öt évre. Nem vagy biztos benne, hogy ez megérné*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Kelet-Tiadlan, Bujdosó-erdõ
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Hatarasima
_____________________________________________________________


Nem erdei martalócok. Látásod kiélesedik, és elégséges hozzá a félhomály is hogyd meglásd kik azok: erdõpillék.
Hirtelen egy toboz csapódik a homlokodnak, keményen. Cincogó röhögés a fejed fölül.
Sok kis szárnyas jószág köröz körüled. Aranyló tündérfényt húznak maguk után, szinte beleszédülsz a látásába. Ide-oda cikáznak szökkenek. Egyikük piciny tõrrel vágja át a ruha rögzítéshez használt selyemzsinórodat, és már röppen is tova. Jót kuncognak, mikor a ruha kibomlik. Nagyon gyorsak, belsõ idõ nélkül esélyed sincs elkapni õket. Nem igazán az életedre törnek, láthatólag inkább azt élvezik, hogy bosszanthatnak/nának. Mivel elf vér folyik az ereidben az sikerül megállapítanod róluk, hogy a saját fajuk között ezek még gyerekek. Gyerek-erdõpillék, akik elcsavarogtak a kolóniától és most téged pécéztek ki. (Bár nem vagy biztos benne, hogy felnõtt korukra sokal normálisabbak lennének. ) Egy tucat kis szárnyas pille esik a hajkendõdnek és leszedik, boldogan visítva, hûzzák ezrefelé a hosszú hajadat, láthatólag szerintük ez roppant vicces. Valaki pofán dob egy óriás-pöffeteggel, a gomba egy mély pukkanással szétpukkan és viszketõ spórák millióit szórja az arcodon szét.
*-A kis szarháziak!* A kis pilléket majd szétveti a kacagás.

[Castor de Vinter]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Erigow, Kapuk Tere
Idõpont: Adron második hava, nyár, délután (Kalandban eltelt idõ:1. nap)
Résztvevõk: Aries den Morgan
_____________________________________________________________

A Dwyll Únió felratú kapu elé érsz. //A szövegkörnyezetbõl számomra nem derült,ki de gondolom.//

Az asztal mögött ûlõ finánc unottan tájékoztat.

-Üdvözlöm idegen. Van elvámolni valója? Nagy értékû ékszer, drágakõ, egy kilogramot meghaladó dohányárú, afrodiziákum, egy liternél több égetett szesz, három végnél több poszó, textil, vagy egyéb kereskedelmi mennyiséget meghaladó árucikk?-kérdezi a vámtiszt.

*Hát ez nagyon jó! Az emír emberei az utca végén! Csak remélni tudod, hogy hamar végeznek a vámvizsgálattal.*

//Uhh, basszus, tudom, Igricnek kellett vona lennem! Nekem ne essetek hatfelöl, hogy kinyírjatok!!! Bõven elég ha egyszerre csak egy helyrõl b***nak le ugyanazért a hibáért!! ...Oké, felkészültem, jöhetnek az ütések!//

[Navaratna]

//...te figyelj Castor, tudod hogy a legutóbbi reagod nem Igr...! ....//

(Bethsebath Nan Sifro)

<Nem nyávognak. Még vagy már?>*A kormányzó célozgatása arra, hogy alacsonyabb rangja ellenére nem a megfelelõ hangnemet alkalmazta, nem érdekelte. Tudta jól, mi forog kockán, ha kell hát arcátlan is lesz, ügye kijárásában vagy jelenleg segítésében*
-Szép jó hajnalt, uram-*szállt le most a nyeregbõl Seba, de maradt ott lovastul.*-Való igaz, modortalanság volt, hogy nem neveztem meg magam. Bethsebath Nan Sifro, a 31. Szabadcsapat kapitánynõje. Maradni nem maradhatok asztalához ülve, uram, Davalonba kell jutnom erõsítésért, s ha én itt leülök tövirõl hegyirõl elmondani mindent, milyen cudarul állunk, katonák halnak meg miattam. Hallbrand Perez tábornok parancsára s feljebbvalóm, Amalchor de Gelal ezredes erõs utasítására ezért indulnék is, uram-*s szavát a tábornok gyûrûjével tetézte, hogy bizonyítsa, nem csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy bebiflázott egy rakat magas rangú tisztnevet. A levelet nem mutatja, azt csakis a nagymester saját kezébe hajlandó letenni s neki megmutatni, még akkor is, ha azon pecsét nincs!*
-S ha sérelmezték szavam, úgy nézzék el, de nehéz elhinnem, hogy egy bajban lévõ városnak az jót tesz, hogy uraik, kikre számít, felkerekednek otthagyva azt! De félre ezzel, nem ez a lényeg.-*nézett komolyan a kormányzóra*-Uram, amit tudnia kell mindahhoz, hogy további parancsait meghozhassa:toroniak vannak Kapuvárnál, már tart az ostrom. Egy íjászezred, majdnem ezerfõnyi nehézlovasság, 6000 fõnyi nehézgyalogos, 9 kapuzúzó, 3 faltörõ kos, és végül 2 nehézballista. Mindez 1500 fõvel szemben. Ugye megérti, hogy mennem kell?
<Fõleg hogy tábornoki hátszelem van?>
-Így csak kérni tudom: ha újabb szakaszok jönnének erre, ne délnek irányítsák õket! Köszönöm hogy meghallgatott kormányzó uram, gondolják át az urak, mibe fektetnék értékes aranyaikat, s csak remélhetem, hogy ostorozó szavaim hiába voltak, mert nem lesz rájuk szükség jó emberek feje felett!
*Összecsapja bokáját, tisztelgett és részérõl a dolog letudva. Elmondta amit azoknak tudni kell, lovai már túlontúl is kipihenték magukat, mennie kell!*

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

* Igyekszik nem mutatni haragját… <minél jobban látszik a haragom, annál jobban bosszantanak> és gyorsabb tempóra ösztökélni a lovát és közben nyugodt határozott hangon szól a fiatal erdõpillékhez: *

- Fiatal teremtményei a Nagy Sárkánynak figyeljétek szavam, mivel most már kiszórakoztátok magatok ideje megtérnetek szüleitek óvó szárnyai alá. Türelmem hatalmas , de véges! Nem kenyerem a kisebbek bántalmazása, de ha nem hagytok más lehetõséget - szándékaim ellenére - szüleiteknek szörnyû tragédiával kell szembenéznie. Kérem a Sárkányt világosítsa meg elméteket!

* Várja a hatást, ha békében távoznak, nem árt egynek sem. Ha nem, nos adott lehetõséget a békés visszavonulásukra… *