Sub rosa

[Navaratna]

//Bátran várom nyomozó játékosaim szösszenetét, kit merre hogyan keresnek! //

[Jomadar]

(Somuris)

- Komédiákban és rémtörténetekben van tapasztalatom, nem valódi nyomozásban, de valamennyire ismerem az embereket, talán a segítségetektre lehetek. Sejtem, hogy nem ártatlan virágáruslányt üldöztök. Mégis mit tudtok róla?

[Saggaras Zenir]

Vincent


*Miközben Hanas vázoljí a helyzetet a donnának, õ csak helyesel. Majd mikor a bárdtól, kér segítséget, akkor mondja neki, hogy:

-Köszönjük mindne segítség jól jöhet, egyébként amit Hanas elmondott annál, még nagyon én sem tudok többet. De állítólag kígyó lovagnak hivják, a gyolkost, és valaha megbecsült lovag volt csak letért a hét angyal helyes utjáról.

//Majd Hanashoz//

-REndben, amíg tudunk addi a csapattal tartunk. Ha igéretet tettél azt tartsd is be, a lovagi erkölcs is ezt diktálja. No akkor menjünk a fogadóshoz érdeklõdni.

//Fogadóshoz//

-Asszonyom, kérem, pár napja nem látott vagy nem tud arról, hogy partot ért volna, egy gyanús lovag férfiú? valamiféle kígyót formázó páncélban?

[Alauron]

(Hanas)

- Örülök, hogy megértettük egymást. -nyugtázza Somuris segíteni akarását, és Vincent válaszát. Elkíséri a lovagot a gazdasszonyhoz, de a nyelvi korlátok miatt csenben van, amíg beszélgetnek, belül azonban kíváncsian, és indulatatival küzdve várja a választ. Tart attól, hogy elvesztik a nyomát, és akkor meg van lõve. Mikor ide érkezett, nem hitte hogy ilyen hamar hírt hallhat arról akit üldöz, de most hogy közelvan megvan a lehetõség rá, hogy hamar bevégezze rajta a bosszúját, és akkor végre hazatérhet szeretteihez...

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Hanas, Somuris, Vincent
_________________________________________


*A három férfi a fogadósnõt az ablak függönyének leszedése közben érték a tavernában, mellette állt kislánya is, kezében az új, tiszta függönnyel. megismerve a dalnokot, kit addig csak az ablakon túlról látott, lesütötte szemeit és elpirult. Szégyellõsen kezdte el himbálni magát jobbról balra.*
-Az urak egy idegent keresnek, aki páncélban volt? Nem láttam én effélét itt. Csak a városi õrség hord magán fémet, meg a nemes uraink, de idegenek...! Ön is érdekesség számba megy itt, jóuram-*néz Vincentre.*-De talán majd az õrség segíthet önöknek, a bátyám idehívja õket, mert láttuk, valaki megszúrta a társukat! Mért nem szóltak, hogy gyilkos van a falak között? Olyan furcsa eset! Maga a sértett jött hozzánk, nyugodtan vizet kérni, mintha csak az ujját vágta volna meg!
*A gyilkos szóra a kislány csodálkozva nézett fel anyjára, majd szeme visszarebbent a padlóra. Hanas láthatta a nõ aggódó szemeit, de szavai teljes érthetetlenséggel csapódtak a füléhez.*
-Kötött ki hajó, nem is egy, mielõtt önök érkeztek, egy délrõl, friss árut hozva, meg egy másik, északról. Mondják, minden jól van? Azért ilyen nyugodtak, mert már megkötözték a gyilkost?-*állt meg kezében a munka.*

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Castor
_________________________________________


*Messala a szobájában üldögélt az asztalnál s szemeivel a felszáradt, kicsit még ottmaradt vérfoltot fixírozta. Szomorúan nézett fel a férfira, akivel kettesben maradt a helyiségben.*
-Nem hordalak le. Csak bús vagyok. Tudod, belefáradtam abba, hogy tartsam a hátam a fergeteges megnyilvánulásaidnak. Nem tudom elbírni. Egyszerre felkavaró, de össze is zavaró s letaglózó vagy. Alul maradtam megértésedben. Nem értelek. De azt tudom, durva szavaid sokáig itt csengenek a fülemben, nehéz feledni s nehéz elhinni, hogy minden dwoon kígyót-békát bocsát ki száján, ha haragos. Szerencsére most nem hallottam, mit mûveltél a nõvéremmel, csak sejtéseim vannak. Honnan benned ennyi indulat? Vajon tudod, hogy ez bár a csatában elõre visz, máshol pusztít, rombol? Vajon tudod, hogy hiába csak frissen örökölted a rangot mit apád szerzett, ahhoz föl is kell érni? Vagy ha neked nem is, mert már ilyen maradsz míg élsz, akkor majd a fiadnak? Nagyra becsülöm kitartásod, bátorságod és egyenességed, de túlzásnak tartom a szitkaid, a sértõdésed. A büszkeség szememben nemes, de a gõg nem. Néha hol ide, hol oda látlak billenni.
*Felállt, sétálni kezdett a szobában.*
-Hihetem, hogy megállod, kiáltson rád a testvérem bármit ezután, s nem hasítod ketté? Hihetem, hogy rondítson is bárki a kedvedbe, azzal sem teszel így? Tudod, lehet, hogy szép hazádban ököllel és kurta szavakkal intézik el, ha ketten összegorombulnak, de itt nem. Itt ha ölre megy két fõ nyakló nélkül, vagy a bitón végzik, vagy közmegvetéssel. Te körülményes piperkõcségnek veszed a párbajt, mit itt diktálnak. De kérdem én, ha nem akarod megérteni, én honnan jöttem hogy várhatod el, hogy én megértsem azt, te honnan jöttél? Szeretlek, de nehéz szerelem ez, mert hol a nap süt le rám, ha a kedved jó, hol vihar zúdul nyakamba, ha haragod uralkodik.

[Saggaras Zenir]

Vincnet

*Vincnet szinte nevetev, ám kissé kétségbeesve mondja.*

-Oh nem félre értetteék, nincs semmien gyilkos csak egy baleset történt. Nincs semmi baj. Akkor már önök rég tudnának mindn részletrõl, hiszen mint a törvény egyik hû szolgáló lovagja már értesítettem volna önöket. Ugyan szó sincs itt gyilkossági kiséreltrõl. Miket beszélnek.

*Legyint nevetve és próbálja elmismásolni a dolgot.*

[Castor de Vinter]

-Ami a nõvéred illeti meglehetõsen nehezen viselem, ha ok nélkül- hiszen nem velem volt baja- fel akarnak "rúgni". Hogy miért nem vágom ketté? Miért viselem el amit mond? A gyerekektõl és a sültbolondoktól is elviselem. A nõvéred csak egy ostoba liba, de nem halálos ellenségem. Illetve egyátalán nem ellenfél nekem. A húgod azt hiszi hasraesek tõle, ha õ megmutatja milyen erõs szabad nõ. Ez nála azt jelenti, hogy a kardját csörgeti és kotkodál, mint a tyúk, mert eddig ezen minden pasi megdöbbent?
Egy dolgot elfelejtesz ÉN nem emeltem rá kardot, õ akart széthasítani engem.
Az ember ereje nem abban áll, hogy bármikor képes ölni, hanem hogy bármikor képes meghalni. Azonnal, kérdés, félelem és fenntartás és kétség nélkül, bármelyik pillanatban. Ez az ERÕ. Én képes vagyok rá. Csak így lehetek jó katona és jó testõröd. Az hogy most apa is vagyok teljesen mellékes. Ha ez számítana, a dwoonok nem vonulnának háborúba a haza védelméért. Pofonok és szitkok? Igen. Mert ha fegyvert rántok valakire azt csak akkor teszem ha ölni is akarok. Legalább úgy és olyan módon, mint ahogy halni is képes vagyok. Kétségek és félelem nélkül. A nõvérednek gõze nincs róla mire vagyok képes, te is csak sejted. Szerinted hogy éltem túl az eltelt tíz évet? Ha tûzbe vetnek csak akkor maradhatsz életben, ha még nagyobb szenvedélyt gyújtasz magadban , és odadadod, feloldod magad teljesen, feledve mindent, mi ehhez a világhoz köt. Azt is hogy ember vagy, azt is hogy egylátalán te létezel. Másom sincs csak a szenvedély. Ez volt nekem eddig kenyér. Akkor is ha földre sújt, akkor is ha az égig emel. Azt ettem reggel, este, minden lélegzetvétellel; és minden nap, míg a falanx elsõ sorában álltam és vártam, hogy jöjjön, hogy elemésszen, elsöpörjön, elégessen. Ezt ép ésszel, emberként nem lehet viselni, sem megszokni, csak ha levetkõzöd leszakítod magadról minden gondolatod vágyad és álmod, mi még félelembe béklyóz. Eleven tûzzé kell válnod. Csak egy mód van arra, hogy a halálküszöb átlépése elõtt magadra találj: ha bármikor képes vagy elengedni azt amit a halandók reszketve úgy ölelnek: az életed. Onnantól már egyszerûvé és tisztává válik minden. Nincs "ÉN". Nincs mi rettegésben tartson. Nincs veszíteni valód. Én minden áldott nap megtettem ezt, míg ütközetrõl ütközetre vittek. Nem tudok máshogy élni mert egész életemben így és csak ezáltal éltem. Nem is akarok másként élni, mert nem tudom hogy kell. Én ilyen vagyok és ilyen is maradok. Gondoskodni fogok mindkét gyermekünkrõl; de ne kösd hozzám az életed, ha nem tudsz ilyennek elfogadni, mert csak szenvedni fogsz mellettem. Hogy miért nem hasítottam ketté a húgod? Mert begyújtotta nálam ezt a valamit, amit nem akartam ellene fordítani, ezért fordítottam magam ellen. Ne próbálgassa vajon képes lennék-e megtenni újra!
Azt megígérem, hogy nem fogom megölni, de azt nem, hogy nem fogom a hóba nyomni és megmosdatni, ha mégegyszer kinyitja rám azt a duzzadt, lefelé görbülõ halszáját!

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Hanas, Somuris, Vincent
_________________________________________


*Az asszony nézi Vincentet, majd átveszi lányától a tiszta függönyt:-
-Már pedig a bátyám már elment az õrséghez, bármikor viszaérkezhetnek. nekem már elmagyarázták, mondják el nekik is-*intett fejével kifelé, ahol ropogott a hó közeledõ léptek alatt. Kis idõ múlva, miután dobogó csizmák leverték magukról a havat, nyílt az ajtó, s a fogadós után négy láncinges, karddal és tõrrel felszerelkezett, ujjatlan zubbonyán a város címerével (Kalapács és csákány két orom elõtt) beljebb került. Sötétbarna vastag köpenyük csuklyáját lehúzták fejükrõl, újabb havat pottyantva a padlóra. A kislány felmarkolta az egyik ilyen hókupacot és megnyalta.*
-Õk azok, uraim, a férfi velük van.-*kezdte a fogadós*
-A Hétarcú áldása legyen magukon! Hol van a férfi, kin fém ütötte seb van, s hol van az, ki markolta a fegyvert, mi megsebezte?-*ragadta magához a szót egy bajszos, szarkalábas férfi, akinek barna szemei máéris élénken mérték fel a tavernát, az idegeneket -a nomádon kicsit el is idõzött- majd embereit hátrébb küldte. Hanas újra idegen beszéd s idegen emberek érkeztének tanúja, akik hivatalos katonának tûntek*

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Castor
_________________________________________


-Nem ismered a felföldieket. Nem olyanok mint te s mégis. Felszítottada vérét, úgy hiszem. Sértegetted? Nem csodálkoznék rajta, ha igen, és ezt kaptad cserébe. Minden felföldi fegyvert ragad, ha sértik õket, ez nem a családunk vérmérséklete és szokása, s Trixianna nagy ívbõl tesz arra, ki mit gondol róla, kivéve, ha azt ki is mondják s az fülének nem tetszik. Adj hálát az istenednek, hogy valami visszafogta kezét s csak vállon szúrt, nem pedig mellbe, mert akkor most temethetnénk téged!-*sóhajtott a donna.*
-Tehát katona voltál, vagy és leszel, míg élsz, ennek minden velejárójával. Igyekszem megszokni, nem lesz könnyû, de nem lehetetlen. Ám TE is megszoksz engem, Castor? Bármikor, mikor eléd került énem egy darabja, sértõdéssel feleltél s átkozódtál, arcodról lerítt, felednéd a fenébe azt, hogy hozzámértél, hogy teherbe ejtettél!-*jajdult fel. Aztán a férfi elé lépett s megbökte mellkasát, szemeivel rabságban tartva a férfi tekintetét:*
-Hogy kérheted így tõlem, hogy elfogadjalak, ha te meg sem próbálsz egem s folyton azt képzeled, bántalak, megalázlak, és más agyament õrültség? Hogy vághatsz olyasmit a fejemhez, hogy pajzs a gyermek, pajzs a könnyem, ha szeretsz?...-*felindulásában kapkodni kezdte a levegõt, szemei szikráztak, aztán megragadta a férfi vértjét, magához húzta s száját Castoréra szorította. Nem egy röpke csókba bonyolódott, hanem hosszúba.*

[Saggaras Zenir]

Vincnet

-de jó hogy jönnek úgyis beszélnünk kellett volna önökkel... Oh nem volt itt semmilyen dulakodás. csak egy véletlen baleset volt az egész nyugodjanak, meg kár volt uram, ekkora erõt ide csõditeni, de legalább az információ jött házhoz, nem igaz Soumorius. Menj és értesitsd CAstort és Trixit, amíg én megtudom az uraktól amire szükségem van.

<remélem veszi a lapot, na felkéne tartani ezeket a férfiakat.>

-Elnézést uraim, de tudják egy gyilkos után jöttünk ide a felföldre, nem emlékeznek egy gyanús külsejû lovagra aki északról érkezett?

*Mondja ezt a megszokotnál jóval lasabban, és próbálja elállni az õrség útját, éás mindanyiuknak tezsi fel a kérdést. Addig reméli, hogy a bárd értesíti ágyasát és Castort arról, hogy mit hazudtunk.*

[Castor de Vinter]

*Castot visszacsókolta menyasszonyát, és élvezte a ritka pillanatott, mikor végre nem volt közöttük félreértés, rossz szó, harag, vagy bánat. De nem akart most öntudatlan ölelésben összeforni vele.* Valami szöget ütütt a fejébe.
Lassan elhúzta a száját a nõétõl:
-Mikor lementem innét mosdani a fogadós és családja látta, hogy sérült vagyok, õk adtak vizet, és segítettek rendbe tenni magam. Feletébb érdekelte õket mi történt, de hát nem értettük egymás szavát.
Nem lesz ennek az ügynek további folyománya?

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Castor
_________________________________________


*A donna felszisszent.*
-Ó, jaj...remélem nem mentek azonnal a törvényhez panaszt tenni! Meg kell róla bizonyosodni...nem?-*hajtotta fejét a férfi mellkaásra, még ha azon vért is volt.*

[Jomadar]

(Somuris)

- Na végre! - derül fel az arca. Nahát, máshol szobrozni kellett volna a hivatalban, e kies földön hozzánk jönnak a jó katonák. - mondja elismerõen és udvarias biccentéssel elvonul megkeresni Castort.
Ha megtalálja (természetesen csak ha a kopogására beengedik lép be)
- Az õrség van itt, a sebedrõl érdelkõdnek. A lovagunk azt mondta baleset történt, és talán ez nem is áll messze az igazságtól. Edzés közben különb sebek is estek már. Szívesen tolmácsolok neked ha kéred, de csak ha akaratod is ezt kívánja. Gondolom nem a helyi törvénykezés elõtt akarjátok folytatni a vitátokat.

[Mesemondó]

_________________________________________
KM esemény [Navaratna]
Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó
Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt
Résztvevõk: Castor, Somuris
_________________________________________



*A dalnok kopogására a donna szólt ki, aki ekkorra már kibontakozott Castor ölelésébõl. Kis sápadtsága azt feltételezte, õ már az õrséget várta, de mikor a dalnok feje bukkant fel, s aztán õ maga lépett be teljes valójában -nyomában egy kis oktondi jószággal, aki a fogadósnõ lánya volt-, megnyugvónlehunyta szemeit. Somuris tanúja lehetett, a testõr és úrnõje nem éppen vita után volt, s alkalmasak az észre ható szavakra.*
-Akkor még most van idõnk összedugni a fejünket. Ki tartja szóval õket?
-Szia, tojásszemû! Megmondod nekem angyalbácsi nevét?-*nézett a kislány Castorra, s nem zavarta, hogy épp felnõttek beszélgetésébe rondít bele nem csak ismerkedési vágyával, de jelenlétével is. A taverna felõl anyja szólította:*
-Andrea, gyere vissza! Hova mész?
*Na, még egy Andrea. Úgy látszik, a famíliában ez a kedvenc név...A donna Somurisra nézett:*
-Íme újabb kis hódolód...Hess most innen, a nagyok most fontosat beszélnek!
-Én is akarok fontosat beszélni! Lovagbácsi is mesélt nekem fontosakat!
-Lovagbácsi? Vincent?
-Nem! Õt Scevolának hívták és szép gyûrûje volt! Kígyóval!