Sin Veleris városa

[A Dorcha]

Sin Veleris

Tiadlan északi részén, a Velerian- tenger partján fekszik ez a hatalmas kikötõváros, amely a legnagyobb tengeri forgalmat bonyolítja le Tiadlan északi partjain. Leginkább hajóforgalma jelentõs, de innen indul az ország szíve felé az az út is, amely Tiadlan belsõ tartományait látja el a külhoni cikkekkel, valamint több másik várost érintve egyenes utat találhatunk Ilanor földjén keresztül észak egyéb államaiba is.

Felépítésében nagy általánosságban a többi helyi kikötõvárosra hajaz, talán csak méreteiben különbözik azoktól. Közkonti kerülete, a Belsõ kikötõ, a tenger mellett helyezkedik el. Ide fut be a tengerjárók többsége, ez a kereskedelem legfõbb helyszíne, ahol a piac és a kerület szélén elhelyezkedõ gazdag villák tökéletesen megférnek egymás mellett. Persze senki ne gondoljon arra hogy lábasjószággal vagy hasonlókkal üzletelnének, az egyszerûen nem férne bele a negyed jól szabályzott hangulatába. Arra tökéletesen megfelelnek a külsõ kerületek, itt inkább fûszerekkel, ékszerekkel, selyemmel és egyéb lukszuscikkekkel foglalkoznak, továbbá jellemzõ, hogy az áruk jelentõs része rendelésre érkezik, vagy még kipakolás elõtt gazdát cserél, így ki sem kerül a piacra. A közbiztonság ebben a kerületben tökéletes, hozzá csak a kereskedelemben fontos szerepet játszó utak környékéé fogható, ezektõl távolodva azonban folyamatosan romlik.

A kikötõ másik része, a régi kikötõ ettõl kicsit nyugatabbra, a kevésbé ellenõrzött területek között terül el. Ez az a hely ami sokkal jobban hajaz más városok kikötõire, sõt, azoknál még talán hírhedtebb is. Régen minden szállítmány ide futott be, azonban tiadlan tudatos külpolitikájának végül ez a hely is áldozaztul esett, s mára a kalózok és csempészek uradalmává vált. Ha az ember ebbe a csoportba tarozik, akkor biztosan megtalálja itt a számítását, azonban mindenképp vigyázzon mit beszél, hiszen a helyi alvilág szélsebesen pontot tehet a dolgok végére.

A városnak más említésre méltóbb része nincsen, habár jellemzõen megtalálhatjuk a nagyvárosok egyéb jellegzetes helyszíneit is, azonban a fent említettek viszonylag különlegesnek mondhatóak, hiszen ynev más részein nem feltétlenül találhatunk példát hasonló megosztottságra.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Kicsit fáradtan és elcsigázottan érkezett meg a városba az ebéd és vacsoraidõ között valahol félúton. Kulacsa már az ebédjekor kiürült - így igen csak szomjasan nézelõdött, hogy minél elõbb találjon egy fogadót - meg is akart szállni, kipihenni a hosszú-hosszú út fáradalmát. Talált is egyet - bár csak a cégért látta, a három stilizált sárkány alakjából arra következtetett, hogy bizony ez egy fogadó. A kép alá ki is volt írva: Három Sárkány, de mivel nem bírja az olvasás tudományát, így neki az csak vonalak kuszasága volt.
A kilincs - mint már megszokta a felvilágban - itt is a nyaka magasságában foglalt helyet - apró, vaskos tenyerével határozottan benyitott és belépett. A fogadó zsúfolt volt - ülõhely már szinte nem is akadt. Kirdo egyenesen a pulthoz ment - kicsit trampli lépteit a fogadó vendégsége egyszemként figyelte... majd lassan halkan suttogva beszélgetni kezdtek. Ez nem az elsõ alkalom volt Kirdo számára, már megszokta valamennyire, hogy õ bizony különösnek számít - egy-két kocsmai beszélgetés alkalmával azt is megtudta, hogy fõlleg azért, mert törpe nõt igen ritkán látnak...
A pultnál ágaskodnia kellett, hogy legalább lássa a túloldalán elhelyezkedõ fogadóst, a székre meg sem próbált felmászni.*
- Üdvözlet nagy jó ember. Én lenni fáradt és lenni kérek szobát éjre. Tudni nekem adni ágy késõbb, és mostan adni sör? - *mondta közös nyelven, hallhatólag igencsak küszködve a nyelvvel. A fogadós kicsit kedvtelenül hajolt át a pulton és unott arccal válaszolt neki - bár az õ arcán is látszott, hogy meglepte a törpe nõ érkezése.*
- Szoba van egyágyas 10 réz éjszakánként, fogyasztást külön számolom. A sör egy korsóval 1 réz, és elõre kérem az összeget.
- Ööööö - *Kirdo nincs hozzászokva még teljesen az ilyen mogorva viselkedéshez, ráadásul még nagyon kell figyelnie a beszédre, hogy rendesen megértse.* - Van pénz itt tarsolyban, lenni nekem szoba egy éjszakára, lenni inkább kettõre. És akkor lenni most kupába finomnak látszó sör és én fizetni érte. - *mondta, majd az erszényét kibogarászta ingje alól. Letett két rézérmét a pultra - melyek összességében majd fél ezüstöt értek.* - Ez elég lenni mindre?
- Elég. - *válaszolta a kocsmáros, majd villámgyorsan el is tüntette a két érmét a pultról, és kitöltötte Kirdonak a sört egy kupába. Faragott fa kupában, kissé sötétebbnek ható sör, mely alig habzott - belekóstolva pedig langyos volt. Egy vállvonás kiséretében nagyot húzott bele, majd körbekémlelt. Egy asztal volt, melynél volt még szabad hely - egy érdekes embernõ ült mellette és az asztalra rakott, már háromnegyedig elégett csonka gyertyával játszadozott. Kirdo lába sajogott a sík terepen való gyaloglástól, így rövid morfondírozás után odalépett hozzá.*
- Lenni szép nap nõ, én kérdezni, lehet-e leülni ide szék melléje magának?

//Kinézet:
Alig magasabb egy lábnál (113cm), zömök testalkatú törpe nõ – bár vonásaiból ítélve még igen fiatal lehet, s így inkább mondanák rá a ’lány’ jelzõt. Emberi szemmel nézve talán 15-16 évesnek néz ki, azonban fajtársai tudhatják, ettõl azért sokkalta több; saccra õk is 35-40 nyárra tehetik a megélt éveinek számát.
Testalkatának eredményeképpen majd 50 kg-ot nyom – ezért mozgása kissé nehézkesnek tûnik, darabosan jár. Haja vörös, enyhén hullámos és a válla alá ér le. Hátul csak egy erõs madzaggal fogja össze. Két kisebb fonatot készít magának a két füle feletti hajából, ezek mindig lelógnak mellkasára. Aki már látott törpét elcsodálkozhat, hogy ez a teremtés bizony nem visel szakállzatot – igen kevesen tudják, hogy nem minden férfi törpének van ilyen éke (bár tény: ritka), de a nõk körében ez nem ritkaságszám. Az orra és a szeme alatti bõre igen szeplõs, ez szinte fehérnek mondható bõrén igen feltûnõ jelenség. Nagy zöld szemeit kíváncsian mereszti a nagyvilágra. Orra széles, töpszli, szája nagynak mondható az emberekéhez képest; de ennek ellenére nõies, törpék között szépnek mondható arccal áldotta meg a sors.
Hétköznapi öltözéket visel: vastag, tartós vászonból készült szürke inget, mely hossza majd a térdéig ér a méregzöld, kétrét hajtott vászonból varrt, igen tartós nadrágja felett. Az ing alatt egy puhább rövid ujjú pólószerûséget visel. Az ing felett egy egybevarrt mellénykét visel, melynek belsõ fele durva posztó, a külsõ fele pedig cserzett, kivert bõr, s a különleges megmunkálásnak hála, zöld színû. A mellény hossza valamivel – talán egy arasznyival – rövidebb, mint a vászoningje, így az kilóg alóla cakkos aljával. Masszív, tartós lábbelit visel – csizmaszerûség – a nadrágja szárát benne rejti el. Derekára egy kéthüvelykes erõs bõrövet csatol, melynek végét még át is hurkolja rajta, hogy ne lógjon össze-vissza. Fegyverét, az egykezes csatabárdját, övébe fûzve hordja. Hátán egy cserzett bõr, masszív – neki közepes nagyságú – hátizsák látható.

[Hakea Ello]

(Kha Elis)

Hirtelen nagy csend támadt a fogadóban. Jó ideje hallgatta már az ostobák csevejét; egykedvûen, mint mindig. Valahogy az a csökevényes gyertyaláng sokkal érdekesebb volt ezen az unalmas estén, többször eljátszott a gondolattal, ha egy kis naftát...nem. Csekély szórakozás lenne a balhéhoz képest, ami utána jön.

Nagyot kortyolt a borból, melyre a mai bevétel felét költötte. Egy keveset szórakozottan kifújt a lángra, az alkoholtartalma azonban édeskevés volt, hogy elérje a várt hatást. Ingerülten rúgott egyet az asztal lábába, majd lapjára feltette lábait. Csupán egy-két hüvelykre a jövevény arcától. Amint meghallja a suta nõi hangot, kicsit csalódottan felsóhajt; a mai napon még nem leckéztethetett meg senkit, aki magáévá akarta tenni. Hetykén félrehajtotta csizmáit, hogy lássa az arcát, közben még egyet kortyolva a kupából.

Mihelyt meglátta a törpe nõ arcát, félrenyelt, szemei elkerekedtek és hatalmasat köpött a földre, néhány rekedtes köhögés kíséretében. Még egyszer megnézte magának, majd ujjal a szeme közé mutatva vadul elkezdett röhögni.

-MIHIHICSODA? ÁHÁHÁHÁHÁ!!! EZ EGY ROSSZ VICC...NEHEHEM, ÜLJ CSAK...nyugodtan...pffpffpff

//Száz és hetven-öt centiméter magas, fiatal pyarroni nõ. Teste karcsú, alkata atlétikus, formás bájai a legtöbb férfiben könnyedén felébresztik a vágyat. Mozgása oly energiával telített, mint a megfeszített íjhúr. Fekete, hullámos haja háta közepéig ér, örökké enyhe füstszagot árasztva magából. Szikrát szóró szemei barnák, már-már borostyánba hajlanak, ívelt, keskeny szemöldökei és mélyvörös ajkai pimasz jellemrõl tanúskodnak. Kiállása kihívó, jócskán rájátszik nõiességére, amiben színészi képességei mellett testhez álló, mattfekete, több helyen foltozott bõrruhája is segítségére van. A ruha nyaki részére igen bõ, vékony bõrbõl készült csuklyát erõsítettek, melynek elejét ha kívánja, könnyedén szája elé vonhatja. Térdközépig érõ, fekete utazócsizmát hord melynek szárát gyakorta hajtja vissza. Különös ruhájának kiegészítéseképp magánál tart egy szíjas, otromba fém védõszemüveget, mely szemét megvédi a hõtõl és az erõs fényhatásoktól. Ruházatának egésze vékony kenõccsel kezelt, mely magas víztartalma miatt plusz ellenállást biztosít a hõhatásokkal szemben; bár illatosnak nemigen mondható.//

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Meghökken láthatólag is a reakción és igen elkomorul az arca. Azért ennyire még nyíltan nem röhögött rajta senki, és ez igencsak nem tetszett neki; viszont azért leült a székre úgy, hogy távolabb essen arca a cszizmától.*
- Én köszönni szívesség. És kérdezni mi nevet rajtam ennyire?

[Hakea Ello]

Az elvárások ellenére mindkét csizma a helyén maradt, a röhögés azonban lassan elhalkult; talán megelégelte, talán csak kifogyott a szuszból.

-Heh, nem csak idétlen, hanem még hülye is. Néztél már tükörbe, bogárkám? Ilyen képpel komolyan vödröt húznék a fejemre!

Szó mi szó, az embernõ elég pimasznak és bárdolatlannak tûnt. Finoman szólva.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Csendesen tette le a kupát az asztalra, majd meredten nézte egy kicsit a nõt.*
<Ilyenhez már volt szerencsém, de azt a kölköt nem vágtam képen, mert még ottmaradt volna. Nem... ezt sem vágom képen, nem ér annyit az egész, hogy megöljem. Egyszerûbb ha meg sem hallom amit mondott, eleresztem a fülem mellett és nem szólok hozzá ismételten. Megiszom a söröm, aztán inkább a szobába térek, ott nyugisabb>
*A nézése kicsit komor volt, de nem szólt a nõhöz. Visszavette a kupát a kezébe, kissé elfordult a nõtõl és beleitt a sörébe. Ismét körbekémlelt a fogadóban, felfedezett egy-két vigyorgó fejet, amit elfordultak tõle. Egy halk sóhaj hagyta el a száját, majd újra kortyolt. Feszéjezte a hely és a helyzet - itt Tiadlanban bár még igen kevéske ideje van, de még ekkora ellenszenvvel nem találkozott. A többi barátságos, néha már túlon-túl vendégszeretõ nép után nem ilyet várt.*

[Hakea Ello]

Elfordította a fejét, tenyerét szája elé helyezte. Hasa majd megszakadt az erõfeszítéstõl, hogy benntartsa a levegõt; a törpe nõ hallgatása ismét nevetségre késztette. Végül nem bírta már tovább és öklébe röhögve megszólalt.

-No mi van, megkukultál? Pff . No aztán ne vedd nagyon magadra, mert a végén még megsavanyodsz.

Hogy miért nem bírta tartani a száját, egyszerûen nem foghatta fel a törpe. Az asztal alól egy labdacs került elõ, mely egy zsineg végére volt kötve és a vérlázító, idétlen nõ idegesítõ ütemben pattogtatni kezdte az asztalon.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Az idegen nõ nevetéssel teli hangjára odafordul felé. Értetlen és egyben nemtetszõ arckifejezéssel nézi.*
- Nem kukkolni embert nõ. Viselkedés kis zavar részem. Maga tolerál mást nem bír, én pedig nem teher gúny lenni részrõl. Nem zavarni maga itt, iszom sör és menni el szoba. - *az elõkerülõ labdát nézegeti egy kicsit, majd újra a korsójához fordul. Érdekes módon a labda pattogtatása kevésbé zavarja mint a nõ viselkedése.*

[Hakea Ello]

Lassan ismét elült a nevetés, a labda azonban nagyot puffant az asztalon, majd a nõ kezében landolt. A korsóból és a kupából jó adag ital fröccsent az asztallapra, kellemetlen miazmává egyesülve annak közepén.

-Na persze, most játszod a sértõdöttet. Kíváncsi lennék, hogy ha egy két láb magas izomhegy baszogatna, akkor ezt csinálnád-e. Vagy arra tartogatod a bárdodat? Pfeh.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Lehet izomhegy, annál kevesebb ész, és akkor lenni is ilyen. Nem ilyed Kirdo meg látszat hegy embertõl. Ork se más, Kirdo pedig küld azt át halál. - *mondta miközben zöld szeme igencsak elsötétült. Láthatólag nem volt ínyére a beszélgetés, de talán udvariasságból? válaszolt, vagy lehet más vitte rá, hogy "beszélgessen" az irritáló embernõvel.*

[Hakea Ello]

Csizmáját ismét félrehajtotta, immáron arra méltatva a törpe nõt, hogy lássa megvetõ fintorát.

-Na azt megnézném, hogy "Kirdo" hogyan csap le egy jó tökös zöldbõrût. Ha tudni akarod a véleményem, szerintem Kirdo nem képes még arra sem, hogy ezt utánam mondja: sárga bögre, görbe bögre, a sárkány megcsavarodott és kétrét görnyedt zuhanórepülés közben. Háháhá.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Sárga bögre, görbe bögre, a sárkány megcsavarodott és kétrét görnyedt zuhanórepülés közben. - *válaszolta a nõnek kicsi gondolkodás után hibátlanul, de törpe nyelven. Büszkén nézett a nõ szemébe és felszegte az állát, majd közös nyelven folytatta.* - Kirdo lenni én, Dabbib béli Kirdo Farmine, a nagy Ranga és Teda sarja, ki Gtecr fia, ki Rakohi sarja, kinek apja Vofaki, ki gyermeke Sabrufnak.

[Hakea Ello]

Bal szemöldökét felvonva hallgatja végig a törpe beszédét, közben türelmetlenül dobolva az asztalon.

-Mit vartyogsz te itt? Az lesz még a szép ha ezzel akarsz boldogulni itten, kishúgom. Na csinálj valami trükköset, mert halálra unom magam és nem éppen szórakoztató hogy felsorolod az egész családfádat.

<Mi a fészkes fene ez a nõ?>

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Én nem akar maga szórakozás, és nem lenni maga húga. Trükk nem érteni én és nem is akar tenni. - *mondta indulatosan, felháborodottan; megitta az utolsó kortyot is a kupájából, majd lezubbant a székrõl. Ugrania kellett, hisz a lába nem érte el a talajt.* - További estét szépet! - *azzal sarkonfordult, a kupát a pultra felrakta, a szobáját megérdeklõdte - a folyosón a leghátsó ajtó az övé, kapott hozzá egy rozsdásodó kulcsot is. Elindult a szobájába, és ha senki nem akadályozza meg benne be is megy, magára zárja az ajtót és lepihen.*

[Hakea Ello]

Szemforgatva szólt a távozó törpe után.

-Remélem kialszod magad és reggel már nem lesz ilyen savanyú a pofád. Ehh...

Amint felment az emeletre, kicsit elszontyolódik; az ivóban szenvedõ részegek közel nem bizonyulnának olyan kellemes szórakozásnak mint a töpörödött nõ. Valamiféle kíváncsiság azért furdalta az oldalát, hogy miféle szerzet lehet, ezért úgy döntött, kifundál valamit. Miután szó nélkül fizetett, felbaktatott a szobájába, és anélkül, hogy bezárná az ajtót, lehuppant az ágyára. Törni kezdte a fejét.

<Hogy a fenébe derítem ki? De miért érdekel ez engem egyáltalán? Pff lehet hogy megártott a tengeri levegõ.>

Ekkor ingatag léptek zaja és részeges gajdolás hallatszott a folyosón. A férfi nem járhatott túl sokkal mögötte, még hallani vélte lekuporodni a lépcsõfordulóban. Amikor azonban benyitott, szeme megcsillant; micsoda terv!

Nem kellett túl nagy észnek lenni, hogy kitalálja, mit is akart a férfi. Hozzászokott már, ám ezúttal közelebb engedte mint bárki mást. Majdnem megérintette, nyála már jócskán ruhájára csorgott, mikor fülbántóan felsikoltott, remélve, hogy volt asztaltársa is meghallja.

-SEGÍTSÉG! ERÕSZAK!

<Na, most kiderül miféle szerzet vagy.