Sin Veleris városa

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Az utána szóló nõre figyelmet sem fordít látszólag. Belül azonban dohog.*
<Soha nem fogom megérteni az embereket. Hogy lehetnek ennyire tiszteletlenek egymással, mások iránt, hogy viselkedhet valaki így ismeretlenül egy másik személlyel.... Óhh mennyi furcsaság és mennyi olyan apró mozzanat, mely honvágyat ébreszt szívembe... Honvágyat... de mégsem... áhhhh.... Nem bírnék ott maradni, így meg kell tanulnom az emberek közt élni, mégha olyan lehetetlennek is tûnik...>
*Éppen hogy csak letette felszerelését az ágya mellé, övébõl kivonta szeretett fegyverét, hogy a falnak támassza amikor meghallotta a nem messze lévõ szobából a kiálltást. Mindkét szót megértette elsõre, és már viharzott is ki a szobából. Jobbra egy nyitott ajtót látott - unszimpatikus asztaltársát elõtte és rácsimpaszkodva egy férfit.
Elõször végigfutott az agyán, hogy hagyja... de erkölcse, jelleme nem engedi. Lentrõl már hallja a lépteket felfelé, de õ gyorsabban ott terem - pár lábnyi távolság csak. Mivel a férfi háttal van neki, így a jobb combjába öklöz bele egy nagyot - eredménye annyi, hogy az ipse felüvölt és közben összerogyik. Másodikat már nem üt - a dübörgés lentrõl egyre erõsödik és a lépcsõ tetején megjelenik a fogadós. Kicsit értetlenül néz, majd feléjük indul.*
- Mi történt itt?
- A kisasszony elmondani majd. Én segít, hogy a férfi ne tegye rá kéz, de csak egyszer üt vala õt comb. Ember férfi penye.

[Hakea Ello]

<Heh...gondolhattam volna, hogy egy önjelölt igazságosztóval van dolgom. Nem nagy szám, de a megoldása tökös egy ilyen csirkéhez képest.>

Amint felüvölt a férfi, hirtelen vége szakad jóakaratának. Egy jól irányzott rúgással kipenderíti a szobából, az ipse épp a fogadós elõtt csapódik a falba.

-No hogy megtáltosodtál, szeplõkirályné.

A fogadóst már elkönyvelte magában bárgyú alaknak, így nem sokat foglalkozott vele.

-Na vajon mi történt itt. Csak a szokásos, egy részeg barom töcskölni akart. Szerencséje, hogy én is kicsit pityókás vagyok, mert ha józanul száll rám akkor a fallal együtt távozik!
-Eh...a szoba árát a ház állja, kisasszony.
-Na ajánlom is, de ha VALAKI-MÉG-EGYSZER-LEKISASSZONYOZIK...

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Nem érti az embernõ viselkedését. Ha így tud verekedni, akkor miért nem penderítette ki elsõnek... Lassan kezd egy apró, hajszálvékony gyanú kialakulni, hogy mindez csak színjáték volt, de amikor ránéz az elterült férfira elhesegette magától a megérzést.*
- Én menni pihenni, itten rám szükség nem van. - *azzal elindult a szobájába, belépett, csak becsukta maga mögött az ajtót. Leheveredett az ágyra - és megpróbálta fejébõl kiûzni azt az érthetetlen gondolatot végleg, az iménti jelenet kapcsán...*

[A Dorcha]

//Mivel úgy látom a dolgok tökéletesen mennek maguktól is, nem óhajtok közbeavatkozni a dolgokra, de azért tessék egy kis leírás a körülményekrõl://

*A város biztonságosabb részében ehhelyezkedõ három sárkány fogadó a dél felé vezetõ kereskedelmi út kiindulópontjától nem messze helyezkedik el, azonban már nem a belsõ kikötõben. Oda gyalogszerrel talán fél óra alatt lehet elérni (törpéknek úgy 40 perc ). A fogadó a ti ízléseteknek jobban megfelelõ Erv szokások szerint épített épület, ahol a taverna rész a földszinten, a szobák pedig az emeleten helyezkednek el. A környék biztonságos, elég gyakoriak errefelé az õrjáratok, amik bizony igen jól vannak fejszerelve. Tengerkék, bõ szabású egyenruhájukra vékony szemekbõl szõtt láncinget húztak, fegyverként egyélû ívelt hosszúkardokat, lándzsákat és esetenként hosszúíjakat hordanak. Mindenesetre meglehetõsen gyors mozgású alakulatok amelyek 10-12 fõt számolnak, és a hírek szerint minden alakulatban mágiahasználók is szolgálnak...*

[Ayana]

(Ayana)

A hajnal elsõ fényei alig valamivel azelõtt zavarták el a csillagos éjszakát, hogy hamis füttyszó zendült fel Sin Veleris külvárosában, felverve azokat, akik még az elõzõ napi fáradalmaikat nem pihenték ki, de elég éberek ahhoz, hogy bármi oda nem illõ zaj megzavarja nyugtató álmukat. Csupán a céltalannak tûnõ, kényelmes léptekkel haladó pej kanca hátán ülõ nõ örvendezik saját fülsértõ hangjának, hiszen õ eléggé feltöltõdött az alvástól a nem messze fekvõ halászfalu határában, ahol lehet, némi halszaggal is sikerült átitatódnia.
Igen, Ayana megérkezett, s jelt ad magáról, ahogy azt minden városban megtette eddig Doriantól dél- és aztán kelet felé a Velerian-tenger partján - Baigheben, Rasihtaban, Ottenbyben és minden közbeesõ kis faluban, ahogyan most Sin Velerisben is. Volt, ahol örültek neki, volt, ahol annál kevésbé. Néhol áldást hozott egy vendégszeretõ családra, némelykor holmik tûntek el távoztával, és a nagyvárosokban elõfordult, hogy utazó hiába kereste erszényét, s a kereskedõ hiába kereste a nap végén a fizetséget egy elcsent füstölt halért.
Eleinte csak a házakat nézegeti, rekedt rigóként fütyörészve, aztán átterelõdik figyelme a korai órán az utcán lézengõkre, s ha sikerül kiszúrnia egy szimpatikus személyt - ez többnyire jóképû férfit takar -, akkor azt ilanoriul, egy csábos mosoly kíséretében megszólítja.
- Hé! Milyen város ez, szépfiú?

//Kinézet:
Hátközépig érõ szõke haját legtöbbször befonva viseli. Szabályos és szép arcvonásait az igézõ smaragdzöld szempár teszi még kellemesebbé. Arcából ítélve tizenéves kora végén, húszas évei elején járhat. Öltözéke magán viseli mind a nõiesség, mind a kényelem jegyeit, hiszen az idomait hangsúlyozó barna szarvasbõr fûzõ nem akadályozza karjait a mozgásban, ahogy a nem túl szoros (barna szarvas)bõrnadrág is kellõ szabadságot nyújt harc közben. Lábán kényelmes fekete bakancsot hord, s az északi hûvös levegõ ellen zöld incognoval védekezik.
Általában, ha alkalma nyílik rá, tisztálkodik (tavaknál, patakoknál), s rendben tartja magát.
Magasságát és karcsú testalkatát ilanori származású apjától örökölte, többi külsõ jegyét pedig anyjától.
Szent szimbólumát, a Sólyomholdat, nyakában hordja, rövid, vastag láncra erõsítve.
Bal oldalán derékszíjon hosszúkard lóg, vállán átvetve pedig hosszúíj és tegez.//[/i]

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

Az utóbbi két nap teljesen összefolyt elméjében. Az a pár óra alvás igencsak kevés volt, amire idõt tudott szakítani a hintóban ülve, lévén testõre igencsak heveny lázrohamokat produkált egy kisebb kígyóharapás következtében. Még most sem tudta elhinni, hogy az alapvetõen nagyon is körültekintõ férfinak hogy lehetett ekkora balszerencséje, de sajnos megkérdezni már nem volt ideje. Örült annak, hogy egyáltalán a hintóba tudta támogatni, s hála gyermekkorának, a természetben található "patikából" tudott készíteni néhány nem túl erõs, de hatásos szert, hogy valamennyire lenn tartsa a lázát, és ha lehet, megakadályozza a gyulladást. Szerencsére elég szívós a férfi szervezete, ettõl függetlenül igencsak aggódott, hogy vajon élve elérik-e a várost.
Megkönnyebbülten pillantott ki a hintó ablakán a délelõtti városképre, s fordult vissza testõréhez.
- Már csak pár perc...bírd ki kérlek...
Bár biztos volt benne, hogy a lázálmokban vergõdõ férfi tudatáig nem jutnak el a szavak, mégis hinni akarta, hogy ezzel tartani tudja benne a lelket. A finom, hosszú ujjak hûvösen simultak a férfi homlokára, a macskazöld szemek most elsötétült aggodalommal tapadtak arcára. A kocsis tudta a dolgát. Nem telt sok idõbe, hogy megállítsa a hintót az ispotály elõtt. Segítõ kezek nyitottak ajtót, emelték ki a férfi testét a hintóból, és tûntek el vele az épület belsejében, míg õ fáradtan, valahol mégis megkönnyebbülve szállt ki a kocsiból. Végre megérkeztek.
Konok mellé lépve oldotta el a lovat, s miután zsákját kiemelte a hintóból, elküldte a kocsist pihenni, míg õ maga nyeregbe szállva indult meg, hogy szálláshelyet keressen magának, és aludjon végre egy nagyot. Mivel a várost nem ismerte, így elég elárvultan baktatott, mígnem megunva a keresgélést szólított le egy arra járót.
- Elnézést. Merre találok egy fogadót?

(Kinézet:

Karcsú, kissé légies testalkatú félelf. Haja fekete, néhol, ha a napfény úgy vetül rá, vöröses árnyalatban pompázik. Ember anyjától örökölte, ahogy a macskaszerû, zöld szemeket is, melyekben aranysárga pöttyök csillognak. Elf apjától kissé hegyes fülét, finom arcvonalait, testalkatát, harmónikus mozgását kapta. Általában nõies ruhákat hord, de nem veti meg a nadrágot, és az inget sem, ha arról van szó. Ékszert szinte sosem látni rajta, kivéve, ha az alkalom megköveteli, akkor is csak mértékkel. Nem szokta festeni magát, többre értékeli a természetes szépséget, de fellépések alkalmával lágy sminkkel hangsúlyozza ki vonásait, s mindent megtesz azért, hogy szinte már éteri szépséggel varázsolja el nézõit tánca mellett. Nem hord magával sok ruhát, hisz fellépések alkalmával ezeket biztosítják neki. Öltözéke jelenleg egy fekete nadrág, és egy vörös ing, lábán fekete, hosszúszárú, lapos talpú csizma pompázik, hosszú haja kiengedve. Fegyvert nem látni nála.)

[A Dorcha]

(Ayana)

*Nos ha nem is találsz túl jóképût, de azért egy két járókelõ már ebben a korai órában is akad, és idõnként egy egy õrjárattal is találkozol, amelyikben egy alkalommal meglátsz egy férfit, akinek a tiedhez hasonló medál lóg a nyakában. Õ is felismeri benned a kollégát és egy kaján vigyorral üdvözöl, de egy pillanatra sem áll meg, megy tovább társaival. Amikor végül elszánod magad és megszólítassz egy embert, az így felel:*

-Hogy mond ez te? Én nem nyes tied nyelv kicsit nagyon csak. - majd vált és közösül kérdez - Esetleg a közös nyelvjárást megérted?

[A Dorcha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

*Valószínüleg a korai járókelõk, munkába igyekvõk közül szûrsz ki magadnak valakit, aki eképpen felel:*

-Jó reggelt hölgyem! A legjobb úton jár, hiszen ez a város fõútja, s ha egy kicsit feljebb megy, néhány perc múlva több fogadót is találhat. Én azonban leginkább a három sárkányt ajánlanám! Ott elég jó a koszt is, ráadásul az árak is tûrhetõek... Most pedig ha megengedi távoznék, mert sosem kerül friss kenyér az aszalára... - mondja, azzal elrohan.

*Valóban több fogadó is van a környéken. A sárkányház például egy a gõzfürdõjérõl híres niarei hagyományoknak megfelelõen megépített taverna teaházzal, azonban a híre alapján az árai nem biztos hogy a te igényeidnek megfelelnek... Valóban takarosnak néz ki a három sárkány is, aminek a hírek szerint ugyanaz a tulajdonosa mint a sárkányháznak, azonban ezt teljesen más célközönség számára hozták létre...*

[Ayana]

(Ayana)

A sorstársat végigméri és arcát jól megjegyzi, elvégre lehet, hogy még találkoznak, ha sokáig kószál a környéken.
A nem sokkal késõbbb megszólított ember mellett megállítja lovát, jobb lábát átveti a nyereg felett és egy könnyed ugrással a jószág bal oldalán terem.
- Ó, remek! Gondolhattam volna - mondja fintorogva anyanyelvén, mikor az ember igencsak törve az ilanorit válaszolt, aztán folyékonyan belekezdett a közös nyelvbe, amirõl Ayananak nincs túl sok tudomása. Szavak itt-ott ragadtak rá, a nyelvtanhoz viszont semmi köze. Ehhez mérten felel, lassan, tagoltan, minden szót jól átgondolva. - Közös... kicsi... beszél? - Az inkább kérdõ-, mint kijelentõ mondat végére arca felderül és már sokkal magabiztosabban folytatja. - Város ez mi? - mutat körbe a házakon.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*A vacsorához már nem volt gyomra mindezek után - az ember férti erkölcstelen viselkedése undort kelltett benne. Az ágyon sem bírt megmaradni, túl puhának találta, így a szokásos módszerhez folyamodott: lepakolta az ágynemût a földre és ott vackolta be magát miután levette magáról a ruháit. Hamar elaludt - a hosszú menetelés, melyhez nincs még hozzászokva kivette az erejét.
Reggel frissen és kipihenten ébredt fel. Szemébõl kezével kitörölte a csipát. Nyújtózott egy jó nagyot, majd felöltözött. Az ablakon túl még csak most ébredezett a város - éppen hogy csak hajnalodott. Csatabárdját az övébe fûzte, majd leballagott a fogadóba reggelizni.
A személyzet már talpon volt, sõt vendégek is voltak már e korai idõpontban - jó kezdeni a napot egy kupicával...
A pultnál ismét ágaskodnia kellett, hogy észrevegyék.*
- Lenni szép jó reggel. Kérdezni én mi ehet reggel éhes bendõ?

[A Dorcha]

(Ayana)

-Ó értem, itt a te tudásod hiányos. No akkor lassan, tagolva mondom hogy megértsd! Ez aaa váároos Siin Veeleeris. Sin Veleris, a kikökötõk gyöngye, minden jó szülõhelye! Hová tart kegyed? - kérdezi végig tagoltan, bár a város említése után kicsit lendít a tempón.

//A szöveget megértetted teljes egészében, legfeljebb meglepõdtél egy egy helyen a szavak sorrendjén... Szerinted ezt nem így mondják //

[A Dorcha]

(Kirdo Farmine)

-Üdvözlet törp uram... Ööö, iz éasszonyom! Elnézést... - mondja kicsit lekonyulva - No, hát általában rántottát szoktunk hagymával szalonnával, meg valami cipóval... dee igyekszünk mindent beszerezni, csak monnya mire van szükszége! - mondja ezt már folyamatosan mosolyogva. Hiába no! Vendéglátós a lelkem...

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

- Köszönöm.
Ragyogó, bár kissé fáradt mosollyal jutalmazza meg a segítõkész embert, majd követve az útbaigazítást halad tovább, lassan léptetve Konokot. A ló is elfáradt a hosszú, és az utóbbi napokban elég sietõs út alatt, így nem nagyon siet.
A fogadók környékére érve rácsodálkozik a Sárkányházra, s bár nagyon szívesen szállna meg ott, akár még alkudna is a tulajdonossal, vagy kocsmárossal, de jelenleg ehhez most túl fáradt. Inkább az ajánlott Három Sárkány felé veszi az irányt, bár elég sûrûn pislog a taverna felé. Hiába, az igények ugyan megvannak, viszont anyagilag biztos hogy nem lenne számára kifizetõdõ jelenleg.
A fogadóhoz érve állítja meg lovát és siklik végig tekintete az épületen. Nem egy luxushely, de sokkal jobb, mint amire számított. Kecses mozdulattal siklik le a nyeregbõl, és indul meg az istálló felé, figyelmesen kutatva szemével valaki után - remélhetõleg lovászfiú -, már ha egyáltalán bármelyik is van a fogadó mellett.
Amennyiben talál valakit, úgy kedves mosollyal köszönti.
- Jóreggelt. Kérem, lássa el a lovamat. Nem hiszem, hogy túl sok gond lenne vele. Eléggé elfáradt.
Szeretettel simít végig Konok nyakán, a sötét sörénybe túrva, s kapaszkodik össze pillanatokra a melegbarna és a macskaszerû szempár, mintha csak szavak nélkül beszélgetnének, majd a kantárt odaadva indul a fogadó felé.
Az ajtót maga mögött becsukva indul meg a pult felé könnyû járással, zsákját lekapva válláról, miközben gondosan körbepillant, mindent és mindenkit szemügyre véve. Közel sem tolakodó pillantása, sokkal inkább simogató, zavartalan, és sosem idõzik túl hosszan sehol sem. A pulthoz érve a kocsmárost keresi tekintetével. Bár elég éhes már, mégsem türelmetlenkedik, hanem megvárja a sorát, s ha odamegy hozzá valaki, akkor rendel bájos mosollyal.
- Jóreggelt. Valami könnyû reggelit szeretnék. Mit ajánlana?

[Ayana]

(Ayana)

< "Sin Veleris"... "kikötõk"... "minden jó szülõhelye"... > - a város nevét és a legfontosabbakat emlékezetébe vési, ha már térképe nincs - amit úgyse tudna használni.
- Tartok hová lát - feleli rövid gondolkodás után, teljesen határozottan. - Világ néz ketten, más mint Ilanor - teszi hozzá, megpaskolva Ynysa nyakát.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*A "törp uram" jelzõre kicsit összehunyorítja a szemeit, és már épp szólott volna, amikor sebtiben kijavítja magát. Figyelmesen végighallgatja a kínálatot és bólogatás közepette válaszol neki.*
- Nem is kérnék mást, ez megtesz számomra nekem étek rendesen. Mellé kér én kupa sör, de ne langy mit este tegnap, mert az hugy.
*Amikor végére ért, mellé lépett egy - neki - magas zöld köpenyes, szõkehajú embernõ. Kicsit jobban megbámulja, de mivel a "pimasz" vonásokat nem látja az õ arcán (nem úgy mint az elõzõ délutáni nõszemélyen), így megmarad a helyén, nem lép arrébb tõlle.*


//Kinézet:
Alig magasabb egy lábnál (113cm), zömök testalkatú törpe nõ – bár vonásaiból ítélve még igen fiatal lehet, s így inkább mondanák rá a ’lány’ jelzõt. Emberi szemmel nézve talán 15-16 évesnek néz ki.
Testalkatának eredményeképpen majd 50 kg-ot nyom – ezért mozgása kissé nehézkesnek tûnik, darabosan jár. Haja vörös, enyhén hullámos és a válla alá ér le. Hátul csak egy erõs madzaggal fogja össze. Két kisebb fonatot készít magának a két füle feletti hajából, ezek mindig lelógnak mellkasára - jelenleg enyhén kócos, nemrég ébredhetett. Aki már látott törpét elcsodálkozhat, hogy ez a teremtés bizony nem visel szakállzatot – igen kevesen tudják, hogy nem minden férfi törpének van ilyen éke (bár tény: ritka), de a nõk körében ez nem ritkaságszám. Az orra és a szeme alatti bõre igen szeplõs, ez szinte fehérnek mondható bõrén igen feltûnõ jelenség. Nagy zöld szemeit kíváncsian mereszti a nagyvilágra. Orra széles, töpszli, szája nagynak mondható az emberekéhez képest; de ennek ellenére nõies, törpék között szépnek mondható arccal áldotta meg a sors.
Hétköznapi öltözéket visel: vastag, tartós vászonból készült szürke inget, mely hossza majd a térdéig ér a méregzöld, kétrét hajtott vászonból varrt, igen tartós nadrágja felett. Az ing alatt egy puhább rövid ujjú pólószerûséget visel. Az ing felett egy egybevarrt mellénykét visel, melynek belsõ fele durva posztó, a külsõ fele pedig cserzett, kivert bõr, s a különleges megmunkálásnak hála, zöld színû. A mellény hossza valamivel – talán egy arasznyival – rövidebb, mint a vászoningje, így az kilóg alóla cakkos aljával. Masszív, tartós lábbelit visel – csizmaszerûség – a nadrágja szárát benne rejti el. Derekára egy kéthüvelykes erõs bõrövet csatol, melynek végét még át is hurkolja rajta, hogy ne lógjon össze-vissza. Fegyvere, az egykezes csatabárdja, övébe fûzve pihen.