*Soumoris, modokája közben helyslõen bólogat.Majd Castor, és Hanas hozzászólásaira, Hanashoz hasonló reakciót mutat.*
-Hóbol késziteni embert, Castor eléggé furcsa ötleteid vannak, de hát ki tudja, más ország, más szokások, egye fene azért én is megnézem. De HAnas mi legyen a lovagunkkal? És tényleg merre vannak a hölgyek.
<Hú majdnem a hírnevem, mirõl is bveszélek, nincs is hírnevem, ment erre a ksi csetepatéra, ráadásul, még a nõk is eltüntek. Hihetetlen.>
-Meglesznek azok Vincent. Ha itt egy kis kardcsörtetésre összeszaladnak a népek, nem hinném, hogy két nõt -fõleg Trixit- konyul le a dwoon szája- félteni kéne.-mondja még Castor.
Lehet csak kimentek az árnyékszékre, rájukjött a harci hasmars, bugyit váltanak vagy mittudomén. nem kell mindját emberrablásra gyanakodni, mert két hölgy eltünik pár percre. Végül is még nem a vadon közepén vagyunk nem?
Feltételezem kizárható, hogy más meghallja õket, ha valaki (mondjuk a fogadós) hallgatózhat, nem mondja el, illetve olyan csendben, hogy tényleg csak õk hallhassák.
- A kislány fontosabb, mint elsõre gondoltuk. A szülei hevesen tagadták, hogy látták volna a lovagotokat, de a kislány beszélt vele. Legalábbis úgy sejtem, hogy ugyanarról van szó. Szóval a hóemberépítés szinte szent kötelesség. Én azért inkább beszélgetnék vele.
A kislány keresésére indul.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
_________________________________________ KM esemény [Navaratna] Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt Résztvevõk: Mindenki _________________________________________
/A fogadósék testvérek, nem házaspárok, a kislány a fogadósnõé/
-Jobb híján, Hanas, igen...(donna)
Tiarren kinn levegõzött, kezdett jobb színe lenni, sõt, mondhatni rendbejött. testileg, lelkileg kell majd még idõ, míg túllép a szobabeli eseményeken, habár ebbõl semmit nem mutat. A donna hagyja menni Castort kifelé, kihozzák borát és inni kezdi, bár még hallják, megváltoztatta a rendelést, forralt borra. A kislány megneszelve, itt valóban lesz kinn valami, magára kapott egy nagy vastag kendõt kabát gyanánt, s kiröppent a hóra. fenékre is esett, de mosolyogva állt fel, s kritikusan kezdte szemlélni, hogyan lát neki meglett férfi létére Castor az építsnek, sõt, hogy a többiek hogyan állnak mellette ágról szakadt madárként -Nem úgy kell, nem kerek! Õk is csinálják, 3 nagy golyót akarok!-*nevetett. Addig nem volt hajlandó beszélni a dalnokkal sem, amíg az be nem segített a hóemberépítésbe. vele kerestetett lukas lábast meg répaorrot...*
Ám a végére, habár átfagytak és ujjban, térdben átáztak, kész lett a csálé mû. A kislny el volt tõle ragadtatva. -Ez olyan mint a lovag bácsi...
Nehéz kerek - ez a lába
Nagy gömb - gomb a pocakjába
Ugyan, az nem rozsdás edény
Nézd csak - kalap - kong a fején. - kocogtatja meg a frissen helyére illesztett edényt.
- Valljuk be, sokkal szegényebb lett volna a napunk, ha nem építjük meg ööö - a kislányhoz fordul - mi is a neve?
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
*Látszik rajta, hogy szórakoztatja a dolog, õ is itt ott besegít Castornak ahol tud, mintha kibujt volna belõle agyerek. Majd a kislány meglátásra feláll megnézi a mûvet.*
-Hmm...nem is hasonlít rám.
*Mondja viccesen.*
<Biztos, hogy a kigyó lovagra gondolt, legalább is nagyon remélem.>
Castor is elfelejti, hogy maholnap harminc éves és élvezi a hóemberépítést.
-Vincent, te amarra görgesd, mert ott több hó van.
-Somuris ferdén tetted fel a szemét! Nincs még pár darab szén? Gombok is kellenének...-rendelkezik.
Majd gonosz tervet forralva a fejében hógolyókat gyúr.
Becélozza Vincent hátán a vértet és istenesen odapukkant egy hógolyóval. Majd megsorozza még hárommal. Nem a fejét célozza, hanem a páncélját.
Somurist is megdobálja, de nem olyan keményen, és puhább golyókkal. Sõt még Tia is kap egy gyenge találatot, egy vigyorral, kuncogással kísérve, ahogy látja, hogy a nõ prüszkölve rázza ki a nyakából a havat.
- Na mi van nyikhajok? Fogadjunk célozni se tudtok! -vigyorog a dwoon-és harcra készen, mosolyogva, kapkodva nekiáll még több golyót gyúrni, hogy viszonozni tudja a várható össztüzet.
A friss levegõnek csodás hatása volt Tiarrenre, aki egy göcsörtös, hólepte fának támaszkodva szemlélte az eget. Emlékezett, és gondolataiba révedve észre sem vette, hogy mi zajlik körülötte. Míg a többiek bohóckodtak, õ a fának szentelte tekintetét, áhitattal simítva végig barázdált, dermedt bõrén, majd csendes sóhajjal nekiborult oldalával.
A hógolyó váratlanul érte, és bár megijedt tõle, mozdulatlan maradt. Feszült pillanat volt, kezével néhány mozdulattal kisöpörte a havat ruhája nyakából; nagyon lassan tette ezt. Vészjóslóan állt egy pillanat erejéig, majd résnyire szûkült tekintettel és pengevékony szájjal nézett a vélt támadója felé. Lehajolt, két markába havat vett, gyúrni kezdett, majd elhajította a hógolyót Castor felé. A dobás íve aljas volt; ügyetlennek tûnt és erõtlennek, ám felülrõl pottyant a dwoon nyakába, pontosan a tarkóját találva el. Az elfek valóban jól tudnak célozni, a siker hatására pedig felderült a "zord" varázslónõ arca, és jót kacagott a pórul járt katonán.
_________________________________________ KM esemény [Navaratna] Helyszín: Shadon-Tera Tyro, Tótágas fogadó Idõpont: Téli triád, Szent Tameris hava, délelõtt Résztvevõk: Mindenki _________________________________________
Tia szellõzés közben hógolyó találatot szenved el. Küldõje a dwoon férfi, aki második gyerekkorát éli. Ám vigyáznia kell: Tia dobása nagyon pontos, és nagyon ügyes!
-Scevola, a neve Scevola!-*vágja rá a kislány és nézegeti a faszéngombokat*-Csak neki sötét göndör haja volt és sötétebb szemei. És nem volt ilyen puhos!
Végre a számára is érthetõ közös nyelven folyik a társalgás. Támad egy ötlete: - Ha megépült és meguntad Andrea, akkor kipróbálhatod milyen ügyes íjjász lenne belõled! Akarod?
Elnézve a hógolyózókat, figyel mikor kell neki is kitérnie egy "aljas szándékú támadás" útjából... - Nem modta Scevola bácsi, hogy merre megy tovább? Szívesen megismernénk! <Szívesen használnám õt is céltáblának.>
Ne légy ma ez, holnap emez, s jövőre ismét mást szemezz. Érc légy, mely mindig egy marad, ne törmelék - dirib-darab.
-Nem szép dolog kihasználni egy sasszemûnek egy fogyatékost! Hát van szíved dobálni egy félvak embert?-kacag vissza Tiára
Nesze!-kiállt a dwoon és ismét egy gyenge könnyen szétporladó hógolyót küld az elf nõ nyakába.
Majd kacagva elszalad Tia haragja elöl. Keres egy friss sima havas területet a fa mellett, amit Tia vizsgált.
Hanyattvágja magát a hóban.
-Tudsz angyalkát rajzolni a hóba Tiarren? Figyelj így kell!-mondja a dwoon- és a karjait és a lábait párhuzamosan ki be tárogatja, hogy a hóban kirajzolódjon az "angyal" lenyomata.
Castor feláll és elégedetten megszemléli mûvét:
-Hát egy kicsit duci lett, de én csak ilyet tudok.
-Na jól van gyerekek, én már kieresztettem a gõzt. Veszek egy fürdõt, és iszok egy kis forralt bort. Már ha Messala ad nekem is....
A hógolyó, bár ismét a nyakába hullott volna, ezúttal nyitott tenyerén csattant szét.
-Okos dolog a "fogyatékosnak" hergelnie a "sasszemût"?
Csípõre tett kézzel figyeli, hogy Castor mit mûvel, majd hamarosan csatlakozik hozzá. Az õ angyalkája bizony sokkal kecsesebbre sikeredett a nagydarab harcosénál, szétterülõ haja még tüzes glóriát is varázsolt a feje köré.
Amint végzett, és Castor bejelentette, hogy vége a mókának, felállt a hóból maga is. Bár nem szállt el nyomtalanul felette az elmúlt pár óra eseménysorozata, megértette a dwoon harcost és Trixiannát egyaránt, ezért megenyhült irántuk.
Castor bemegy a fogadósnéhez és jelbeszéddel elmutogatja, hogy forró fürdõt szeretne venni és hajlandó megvárni, míg a nagy fadézsába elég vizet melegítenek.
Mivel igen átfázott, örömmel veti magát a dézsába, hogy legalább beleüljön és az alteste jól átmelegedjen....majd vísítva ugik ki.
-ÁÁÁÁÁ,....ffff... <Szétfõzöm a saját toásaimat!>
Majd óvatosabban, testét a forró vízhez fokozatosan szokatva a dézsába trónol.
Pancsol egy kicsit, -szappannal meg is fürdik- hogy átmelegedjen.
Azonban a vizes gönceit már nem veszi vissza, maga köré csavarja a vászonlepedõt, kidugja a fejét a fürdõ helység ajtaján, kivárja míg a fogadósné éppen másfele néz, és gyerek sincs az ivóban és gyorsan, mint aki tilosban jár; futva, nedves lábnyomokat hagyva maga után nekiiramodik a szállásuk felé.
Gyorsan belép a Messalával közös szobájukba és megtörölközik. Nincs már szégyenérzete a nõ elõtt, miért is lenne, hisz asszonya lesz. Nem igazán zavarja, hogy a nõ megbotránkozik-e ezen, hadd szokja ez az élethelyzetet, gondolatot. Castor tulajdonképpen most nem is akar Messalától semmit, mit nõ férfinak adhat. Kimerítette a Trixivel való hadakozás, a vérveszteség, és a csata a hóban. Nem teljesen kimerült, de nagyon hívogató most számára az ágy és egy jó alvás.
Kér a párjától egy jó nagy kortyot a mézes teából, futó csókot nyom a szájára és belehuppan az ágyba és kinyújtóztik. Elõtte azért felvesz egy alsónadrágot, hogy abban aludjon.
-Istenem de jó egy kicsit így kinyúlni. Alszok egy picit kincsem, jó?-kérdezi dünnyögve és ellazultan lehunyja a szemét, hogy kicsit regenerálódjon.
A hozzászólást 3 alkalommal szerkesztették, utoljára Castor de Vinter 2007.03.28. 21:42-kor.