Sin Veleris városa

[A Dorcha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

*A kocsmáros egy törpe nõvel foglalkozik, majd miután felvette a rendelést, hozzád lép*

-Hölgyem! Isten hozta nálunk, a Három srárkányban! Mondjacsak mivel szolgálhatja jeles intézményünk ezen a csodálatos reggelen?

*ekkor elmondod igényeidet, s õ eképp válaszol*

-Hmmm.. Valami könnyût, azt mondja? Nos ebben az esetben néhány cipót kínálnék, esetleg némi gyümölcsöt! Inni teával és tejjel egyaránt szolgálhatok!

[Hakea Ello]

(Kha Elis)

Amint a fogadós elhagyja szobáját, kulcsra zárja az ajtót. Nincs kedve hívatlan vendégekhez. Hamarosan el is vackolja magát, ám aludni még nem igazán tud, õrjárat halad el az ablak alatt.

<Na király, itt sem lehet nyugton szórakozni. Szívás lenne, ha még egy államban vérdíjat tûznének ki a fejemre.>

A reggel kicsit túl hamar jön el számára, és ez meglátszik a kedvén is. Morcos arccal ballag le a fogadórészlegbe, közben majdnem fel is lök egy vénembert, majd a pulthoz érve hatalmas ásítás kíséretében rendeli reggelijét.

-Üssön össze valami gyorsat és adjon mellé két mentalevelet. A szobával együtt fizetem.

Azzal leül a legközelebbi asztalhoz, a szék jól megreccsen a heves mozdulattól. Valahogy nem bírja megállni, hogy csizmáját ne az asztalon nyugtassa, amint azonban végigpásztáz a reggeli kuncsafton, egész jó kedvre derül és kissé hamiskás fütyörészésbe kezd. Amint kihozzák neki reggelijét, kicsit elhúzza a száját de azért megeszi az utolsó morzsáig

//Kinézet : Száz és hetven-öt centiméter magas, fiatal pyarroni nõ. Teste karcsú, alkata atlétikus, formás bájai a legtöbb férfiben könnyedén felébresztik a vágyat. Mozgása oly energiával telített, mint a megfeszített íjhúr. Fekete, hullámos haja háta közepéig ér, örökké enyhe füstszagot árasztva magából. Szikrát szóró szemei barnák, már-már borostyánba hajlanak, ívelt, keskeny szemöldökei és mélyvörös ajkai pimasz jellemrõl tanúskodnak. Kiállása kihívó, jócskán rájátszik nõiességére, amiben színészi képességei mellett testhez álló, mattfekete, több helyen foltozott bõrruhája is segítségére van. A ruha nyaki részére igen bõ, vékony bõrbõl készült csuklyát erõsítettek, melynek elejét ha kívánja, könnyedén szája elé vonhatja. Térdközépig érõ, fekete utazócsizmát hord melynek szárát gyakorta hajtja vissza. Különös ruhájának kiegészítéseképp magánál tart egy szíjas, otromba fém védõszemüveget, mely szemét megvédi a hõtõl és az erõs fényhatásoktól. Ruházatának egésze vékony kenõccsel kezelt, mely magas víztartalma miatt plusz ellenállást biztosít a hõhatásokkal szemben; bár illatosnak nemigen mondható. //

[A Dorcha]

(Ayana)

*Ahogy baktatsz, elérsz egy helyet, ahol az út két oldalán két fogadó néz farkaszemet, feltûnõen hasonló cégérekkel. Az egyik számodra szokatlan felépítésû, míg a másik már ismerõsebb. Utad során jóval több erv épületet láttál eddig, mint niarei szokások szerint építettet. Az erv építésû Három Sárkány némileg puritánabbnak tûnik, míg a "hagyományos" Sárkányház látszólag általában nívósabb vendégeket fogad...*

[A Dorcha]

(Kirdo Farmine)

*Mit kértél, megkapod. A sör valamivel hûvösebb mint tegnap, de nem az igazi... Valószínüleg technikai okai vannak a dolognak, úgyhogy nem húzod fel magad a dolgon. A fogadó elég élénk, az este után ez meglepõ. Mindenesetre jónéhány új arc jelent meg a pult mellett, és persze néhány régi is...*

[A Dorcha]

(Kha Elis)

*Új emberek mindenfelé, és lennt találod a törpét is. Te is rántottát kapsz hagymásan, szalonnásan, néhány cipóval. Fintoroghatsz, de ezzel nem nagyon törõdik senki...*

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

Felragyog a szeme a kínálat hallatán.
- Akkor kérnék néhány cipót, meg egy bögre tejet.
Máskor ugyan reggelire nem szokott töményet enni, csak egy kis gyümölcsöt, de most szüksége van az energiára ahhoz, hogy ne aludjon el egybõl.
- Megkérhetem, hogy hozza ki? Mert akkor leülnék az egyik asztalhoz.
Kedves mosollyal, kérlelõn figyeli a kocsmárost. A macskazöld szempárban fáradtság, ugyanakkor nyugodt derü csillog. A válaszhoz mérten cselekszik, helyet foglalva az egyik üres asztalnál, vagy várja meg a pult mellett a reggelijét, gyermekien rácsodálkozva a törpére. Bármennyire is furcsa, törpe nõvel még sosem találkozott, sõt, még csak látni sem látott. Õszintén szólva el sem tudja képzelni hogy nem esik hasra a fegyvere miatt, hisz már ránézésre sem épp a könnyû fajtából van, bár mintha hallott volna olyat, hogy a törpék igencsak erõsek.
Bár eddig ugyan nemigen foglakozott vele, viszont az immár folyamatosan érezhetõ "illat" tekintetét a jóelõbb leérkezett nõ felé vonzza. Ha a viselkedése, vagy éppen pimasz viselkedése nem lenne elég figyelemfelkeltõ, akkor a szaga biztosan. Kihívó, kissé talán bárdolatlan viselkedés, amihez egy aránylag jó megjelenés társul. Csak a ruhája ne lenne olyan...viseltes.

(Kinézet:

Karcsú, kissé légies testalkatú félelf. Haja fekete, néhol, ha a napfény úgy vetül rá, vöröses árnyalatban pompázik. Ember anyjától örökölte, ahogy a macskaszerû, zöld szemeket is, melyekben aranysárga pöttyök csillognak. Elf apjától kissé hegyes fülét, finom arcvonalait, testalkatát, harmónikus mozgását kapta. Általában nõies ruhákat hord, de nem veti meg a nadrágot, és az inget sem, ha arról van szó. Ékszert szinte sosem látni rajta, kivéve, ha az alkalom megköveteli, akkor is csak mértékkel. Nem szokta festeni magát, többre értékeli a természetes szépséget, de fellépések alkalmával lágy sminkkel hangsúlyozza ki vonásait, s mindent megtesz azért, hogy szinte már éteri szépséggel varázsolja el nézõit tánca mellett. Nem hord magával sok ruhát, hisz fellépések alkalmával ezeket biztosítják neki. Öltözéke jelenleg egy fekete nadrág, és egy vörös ing, lábán fekete, hosszúszárú, lapos talpú csizma pompázik, hosszú haja kiengedve. Fegyvert nem látni nála.)

[Ayana]

(Ayana)

Ha arra az alig fél ezüstnyi rézmennyiségre gondol, ami erszényében lapul, le kell mondania jelenleg a Sárkányház nyújtotta élvezetekrõl, és inkább a Három Sárkány felé veszi az irányt, ahol elõször is megkeresi a "lókikötõt".
- Jó legyél, kislány! Nem hagylak sokáig magadra - suttogja a kanca fülébe, miközben (segítséggel, vagy anélkül) kötõfékre teszi és lenyergeli, majd végigsimítja oldalát, ahogy távozik. Mielõtt elhagyná az istállót, még visszafordul Ynysához: - Aztán ha valaki a közeledbe ólálkodik, nyugodtan harapd meg, vagy rúgj egyet beléje!
Végül a fogadó bejárata felé halad, majd benyit, jobbra-balra int egyet köszönésképpen, és egyenesen a pult felé veszi az irányt.
- Korsó sör! - rikkantja közös nyelven, tanulva az iméntiekbõl és keze már erszényében kutat a rezek után.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Amint megkapja a reggelijét leül vele egy asztalhoz és hozzálát.
A lépcsõn leérkezõ, a tegnap este "megismert" hölgyet mihelyst észreveszi elkomorul arca. A viselkedése irritálja, de még tudja magát tûrtõztetni - hisz ez nem az õ világa, és láthatólag másnak nincs baja vele...
Amint végzett a kiadós reggelijével és a sörével a pultra visszaviszi tányérját, kupáját. Nehézkesen bár, de felkecmereg az egyik pult elõtt álló székre és kicsit közelebb inti magához a kocsmárost.*
- Kérni én tudni-e valami munka, magamfajta harcos része. - *megfogja a csatabárdját* - Én lenni ezzel jó harcolni, lenni még rackla tartás tûrhetõ, de az erre nem terem.

[Hakea Ello]

(Kha Elis)

Mosolyogva néz végig a "díszes" társaságon.

<Na hát ez csodálatos. Lássuk csak, kik vannak itt, kikkel lehetne szórakozni egy kicsit. A csatabárdos uborkát azt hiszem kihagyom...na jó, ha erre téved akkor úgyis megkapja a reggeli adagot. Háhá. Nézzük tovább...te meg mit nézel bogárkám? Kiesik az a szép zöld szemed. Hékás, ilyet láttam már. Valami elf-ember...izé...félelf na. Már azt hiszem lassan hogy Pyarronban vagyok. Ehh...nocsak! Korsó sör mi? Jaj de dülled valakinek a mellkasa. Pfpf. Ne félj, még letörik egyszer a szarvadat, nagylány.>

Ahogy így morfondírozik, lassan elkezd hintázni a székkel. Unatkozik.

[A Dorcha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

*Természetesen kihozzák az ételt, ami finom és jól esik. A fogadóban nincs nagy nyüzsgés...*

(Ayana)

*A korsó sört megkapod, és helyet foglalsz egy neked tetszõ helyen. A fogadóban nincs nagy nyüzsgés, bár a felhozatal ehhez mérten igen "különös"*

(Kirdo Farmine)

- Mi? Hogy fegyveres munka? Nemtudom, de van itt egy közvetítõ, a Nyájas... Õ amolyan külhoni kalandorféléket foglalkoztat mindenféle munkákra, de a megbízhatóságát nem sokan dícsérik... Esetleg lehet próbálkozni testõrként, vagy a Keleti határ mentén mindíg várják a zsoldosokat az orkok miatt... Ha esetleg gondolja utánnajárhatok...

(Kha Elis)

*No comment, már leírtad az eseményeket...*

(Mindenki)

*Nyugodtan eszegettek, iszogattok, nézelõdtök, idõnként be betér az utcáról egy egy vendég, akik láthatóan a ház törzsvendégei. Odakinnt egyre nagyobb a nyüzsgés, majd egyszer csak beront az ajtón egy vékonyka, alacsony fickó, és láthatóan a konyha (hátsóajtó) felé veszi az irányt.*

-Állítsák meg! Tolvaj! - halljátok odakintrõl, majd egy iramodásnyi hátránnyal megérkezik az elsõ városõr is...

[Hakea Ello]

(Kha Elis)

Ahol unalom van, ott a poi sincs távol; Kha bevett szokásához híven elõvette az öklömnyi, zsinegre kötött labdacsai egyikét, majd fütyörészve pattogtatni kezdi az asztalon. A babrálással jól felhúzza magát, így a kissé kaotikus ritmus végére jól odavágja a tányér széléhez, mire annak tartalma - gyors felismerésének köszönhetõen - a válla fölött repül el...ki tudja, hol áll meg.

<Ez nem az én napom. Rohadt labda. De legalább jó naftaszagú...eh, a sok nyavalyás hogy húzza az orrát.>

Lassan elgondolkozik azon, hogy hogyan szerezhetne valami pénzt; melyik térre álljon ki mutatványosként, hogy néhány rézzel megszánják. Fanyalogva gondolt a dologra. Ám ekkor szinte szájába repült a sült galamb.

-Te meg hova sietsz? HÉ!

<De móka. Kha Elis, a Rend buzgó híve. Háháhá.>

Ha eléri, akkor megkísérli a poi-t lába köré tekerni, hogy jól hasra essen.

Támadj kérlek és akkor tárgyalhatunk!

Edited by Sion

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Megtenni nekem, kérdezni utána lenne dolog nekem? Köszönöm! - *és egy õszinte mosoly terül el arcomon - ami lehet nem épp tetszetõs egy emberférfinek.
A széken maradok, ha már nagy küszködés árán felkecmeregtem rá. A kinti nyüzsgésre nem figyelek fel, de a berontásra már igen. Amint a városõrt meglátom az ajtóban a fickó után berontani a csatabárdomat egybõl a kezembe kapom.... bár nincs elég támasztékom hogy meglendítsem rendesen, de azért a - vélhetõleg - tolvaj lába felé dobom.*

[Hakea Ello]

//Ok, már támadtam elõbb csak aztán meggondoltam magam és nem írtam be, hátha te akarsz helyettem dobni. ^^

Té: 33+63=96//

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

A zsákot maga mellé téve nézelõdik, míg meg nem érkezik reggelije, aztán jóízûen nekilát. Szerencsére senki nem zavarja meg benne, s már az utolsó pár falatnál tart, mikor kinntrõl furcsa zajokat hall, s pár pillanattal késõbb betör valaki a fogadóba, és próbál átgázolni mindenen és mindenkin.
Látva, hogy mindenki készülõdik, nem igazán tesz semmit, inkább kíváncsian várja a fejleményeket, kivéve akkor, ha mellette rohan el a férfi. Akkor nemes egyszerûséggel kirakja a lábát, és megpróbálja elgáncsolni.

[A Dorcha]

(Mindenki a tavernában)

*A fucsa, kellemetlen illatú hölgyemény (Kha Ellis) meglendíti a pattogós izéjét, miközben kedvenc törpénk csatabárdja is útjára indul, s ez a kettõ útközben utánnozhatatlan módon egymásbagabajodik... Mindenesetre az épp iszkoló egyén kénytelen átugrani, a gobot, így ahelyett hogy sikerülne átugrania a pultot, iszonyatos erõvel egyszerûen belecsapódik, s szitkozódva elterül. Mivel érzi a vesztét, gyorsan megpróbál felállni, de ekkorára a városõrök is megérkeznek, s a földön marasztalják... Nagyjából ekkor sorjázik be leghátul két férfi, akiknek az egyenruhája némileg eltér a többitõl (az egymásétól is). Az egyik látványosan nem foglalkozik a történésekkel, s tõre segítségével a körmét piszkálja. Körbenéz, majd cinkos mosolyt villant a szõke nõ (Ayana) felé (õ az akivel egyszer már összefutottál). A másik felméri a helyzetet, a tolvaj röppájáját keresztezõ fegyveregyüttest, majd a törpéhez lép.*

-Örülök hogy érkeznek még jóérzésû külhoniak a városba! - ha engeded kezetráz - Ha munkát keresne, keresse este 6 után Kreion tíznagyot a keleti kaszárnyában. A többit majd ott megbeszéljük!

*Ekkorra nagyjából összeszedték a minden ismert és ismeretlen nyelven folyamatosan káromkodó, napcserzette arcú férfit és tempósan vonszolják kifelé. A tiszt is elindul, majd az utolsónak maradó férfi (a körömpiszkáló) még int egyet búcsúzóul, s õ is távozik...*