Utak, ösvények, csapások

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.03. 17:22

Raddaqnak

A nõ a kunyhó elõtt volt. Takarójában állva nézett Raddaq irányába. Bicegve bár, de egyre közelebb ért a férfi, míg aztán megérkezett.
-Igen, Venyige?-*nézett rá a nõ érdeklõdõen.*-Mégis maradnál? Jó. Ami pedig a könyved illeti, itt van benn.

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.04.03. 17:28

(Harass)

-No látom lassan itt a lefekvés ideje. Akkor azt mondom tegyük el magunkat holnapra. A Szentek majd vigyázzák álmunkat.

*Elõveszi takaróját és a fiúnak adja. NEki több szüksége lesz rá a hideg hegyi éjszakában. Õ maga meg bebúrkolózik vastag köpenyébe. Aludni még nem tud, de gondolatai már ismét a felfõldi dombságok között járnak.*

<Vajon milyen volt a múltévi termés? Fagyott-e a tavasszal vagy már illatoznak a gyümölcsfák? Már ami megél odahaza.

>

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.03. 17:30

- Raddaq -

[ A kunyhó elõtt … ]

Esõtõl ázva ugyan, de megnyugodott kissé, mikor megpillantotta a nõt ... Lassabbra fogva lépteit egynesen elébe sétált ... Zsákja még kibontva, hevenyészve lógott baljában ... Egy árva szót sem szólt ... És ahogy szabad kezével letépte fejérõl a kámzsát ... Ereszkedõ jobbja megtorpant, és visszafelé lendült ... Sebesen, hogy arcon vágja a nõt ... A mozdulatt egyszerû volt, s elfolytott indulatoktól terhes ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.03. 17:36

Raddaqnak

A nõ az arcához nyúlt. Jól odavágott neki a férfi. És elmosolyodott.
-Hm...
Ezután bemutatott a kunyhóba: a napló valóban ott hevert, épen.
-Maradj.
S bár az elõbb fülest kapott, következõnek magához húzta a férfit és megcsókolta

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.03. 17:45

- Raddaq -

[ A kunyhó elõtt … ]

A pofon a lány esõcseppektõl terhes arcán, nagyot csattant ... S elõre nem látható következményei ... Tekintete a naplóra, majd újra a lányra szegezõdött ...

- Nem le ...

Be sem fejezhette, mert Anna magához húzva, megcsókolta õt ... Néhány szívdobbanás volt csupán ... Míg szabad keze felkúszott a lány hátán, és hajába markolt ... Csak így tudta kiszabadítani ajkait, és másik fülébe suttogni ...

- Menj be és várj meg ...

S balja már emelte is a zsákot, hogy Anna átvegye tõle ... Míg tekintete a fölfön heverõ férfiakra szegezõdött ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.03. 19:03

Harass Montargisnak

Az éjjel nyugodtan telt. A kölyök úgy aludt betakarózva, mint akit leütöttek. A kutya békésen szuszogott a katona mellett, vagy gazdája mellett, éjjel ide-oda vándorolt. Éjjel Harass a hazai tájjal álmodott, majdhogynem idillien.Reggel pedig harmat borított mindent, pacsirta mondta a magáét a magasban. A kölyök nyöszörgött, kutyájaa hasára feküdt és nyomta.
-Na...szállj le rólam...Nem hallod..?
A katonát hívta a természet és a hasa is, ám vacsorára megettek mindent!

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.03. 19:05

Raddaqnak

A nõ bement, zsákostul, de az ajtót nyitva hagyta. Tüzet csiholt, minden mágia nélkül. A két alak úgy feküdt ott az esõben, mintha berúgtak volna a sárga földig. Hangosan hortyogtak.

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.04.03. 20:30

(Harass)

*Felkelve lerázza magáról a harmatot és lefáll, hogy nyújtózzon egyet. Közben álmoskásan megvakarja a hasát. Majd elindul kicsit alrébb, hogy könnyítsen magán. Fütyörészik is közben csak a saját kedvéért. Dolga végeztével visszatér és elkezdi összepakolni a holmiját és felszerelkezni a további útra.*

-Nos Alfonzo, én arra tartok. Tudsz valamit arról, hogy hol találhatok ott reggelizõhelyet, ahol feltölthetem a készleteimet?

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.04. 6:38

- Raddaq -

[ A kunyhó elõtt … ]

Raddaq mit sem törõdve a heves záporral a vérzõ orrú mellé gugolt ... Ujjait tördelve, hosszú pillanatokig gondolkozni látszott csak ... Nem tudott helyes döntést hozni, mert olyan talán nem is létezett ... Így vagy úgy, de menniük kellett ...

~ Nincs választásom ...

Elemelve tekintetét a lányról, kezei kezei közé zárta az idõsödõ shadoni fejét ... Míg egyikkel megtámasztotta nyakát, a másik egy határozott mozdulattal bevégezte ... Kitekerte a nyakát ... Lassan engedte vissza õt a sárba ... S bár szíve nem hasadt ketté a fájdalomtól ... Szánakozva indult el a másik felé ... És ahogy újra leereszkedett, a fiatal fiú arcát kezdte vizslatni ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.04. 8:32

Harass Montargisnak

-Igen, persze hogy tudok!-ült fel vidáman a kölyök.-Ott van a Fehér-tanya! Illatos sajtok, csupor tejek, tejfelek tanyája, de akad ott a padlásban lógó sonka, kolbász! A tanya gazdasszonya nagyon kedves! csak a férje nem az...engem elhajtott, azt hitte, csavargó tolvaj vagyok. Csavarogni csavargok, de nem lopok! Száradna le a kezem, ha egyszer arra adnám a fejem!-*csapkodta jobbját a fiú.*

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.04. 8:34

Raddaqnak

A fiatalabbik olyan 16-17 éves lehetett. Ábrázata most békésnek tûnt, szõkésbarna haja fejére tapadt az esõtõl. Meg sem rezzent, pedig társa nyaka csinos reccsenéssel szakította meg ynevi pályafutását gazdájának.

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.04.04. 9:42

(Harass)

*Kis zörgés közepette még utolsókat igazít a felszerelésén, de inkább csak a megszokás miatt, mintsem mert rosszul lennének elhelyezve a dolgok. A fiú válaszára bólint és gleféjét a vállára támasztva komótosan elindul a Fehér-tanya felé. Különösebben nincs most kedve a további beszédhez, így nem is szól semmit, csupán a már megszokott, szinte hangtalan dúdolás marad.*

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.04. 11:42

- Raddaq -

[ A kunyhó elõtt … ]

Mire a kék hold ereje kiteljesedett, a fiatal fiú is halott volt ... A másik sorsában osztozott ... Csúnya egy halál ilyen fiatalon, de az élet soha sem kegyes a gyengékkel ... Az esõ nem könnyítette meg a varázsló dolgát ... Mire mindkét tetemet levonszolta a partra, bele a vízbe, elfáradt ...

~ De legalább a cápáknak, jó dolguk lesz ...

Vígasztalta magát, remélve a dagály majd megoldja problémáját ... Egy darabig nézte a sziklákról, hogyan hánytorgtaja a hullám a shadoniakat, aztán visszasétált a kunyhóba ....

- Ocsmány egy idõ ez ...

Fújta ki magát, levéve magáról kabátját ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.04. 16:03

Harass Montargisnak

A tanya délelõtt közepére került a páros elé. A fiú sem volt beszédes, legtöbbször be-be futott a magas fû közé, játszott Butussal, vagy csak fûszállal a szájában talpalt s élvezte a napot meg a pacsirtákat.
A tanya egy diófa társaságában állt. Kerítése kifelé és befelé dûlöngélt, de iszalag futotta be gazdagon, no meg pillangóvirág nyújtózott a lécei között. Csirkék kapirgáltal a kerítésen túl, palánták között hajolgatva, kotkotot hallatva. A diófa alsó ágaira ruha volt teregetve, meg az ingatag kerítésre is. A tanyával szemben, a földút túloldalán tehenek legeltek, volt belõlük vagy öt. A tanyaház mellett állt eg istálló, juhakol, meg egy deszkából tákolt melléképület.
-Abban érlelik a sajtot, meg a túrót és a vajat...-sóhajtott vágyakozva a fiú. Az idegenek érkeztét elõre jelezte egy göndör szõrû, apró termetû csaholó fekete jószág, aki összedugta orrát Butus farával, majd orrával és farokcsóválásba kezdtek. Az ugatásra egy szikár asszony lépett ki vizes kézzel a tanya ajtajába. Fején kendõ, hunyorogva nézett az idegenekre, kezét szeme felé tette ellenzõnek.
-Merrõl jönnek az urak?-*kérdezte, mikor közelebb értek és nem kellett kiabálnia. A fiút felismerte, futólag elmosolyodott.*
-Itthon van a gazda? (Alfonzo)
-Szerencséd van, fiú, nem, már kiment a bárányokkal.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.04. 16:05

Raddaqnak

A testeket jó darabon be kellett vinni a vízbe, nehogy a következõ hullám szépen visszavigye õket a partra. A férfi mellig vizes lett újra. Az esõ rendíthetetlenül esett.
-Reggelre eláll.-mondta Anna és megint rakott a tûzre. Lábai összezárva, elfeküdve hevertek a kunyhó homokos földjén, s ahogy a tûz fénye melegséggel vonta be, Raddaqot Hermelin bársonyos bõrére emlékeztette. Fájt ez az emlék, kis tõröcskeként nyilalt a férfi mellkasába.

Utak, ösvények, csapások

...

...

...

...

Ki van itt