Utak, ösvények, csapások

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.04. 16:41

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

- Bízom benne ...

Lehelte halkan a kráni, s kabátja mellé dobta köpenyét is ... Ingébõl egy mozdulattal bújt ki, s miután kicsavarta, a vizes holmikhoz hajította ...

- A shadoniakra már nem lesz gondunk ...

Levette csizmáit is, hogy a hideg tengeri vizet kiönthesse belõlük ... Csak nadrágját hagyta magán, s ahogy a tûzhöz lépett, elvette takaróját is ... Átvetve vállán, mellkasánál fogta össze és a tûz mellé térdepelt ...

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.04.04. 17:12

(Harass)

-Szépjónapot gazdasszony! Északról jövök. Nevem Harass Montargis. Nincs véletlenül felesleges ennivaója számomra? Sajnos kifgytak a készleteim. Természetesen megfizetném.

*Mindezt õ is csak akkor mondja, mikor már elég közel értek a rendes beszédhez. A kerítésnél megállva a szálfegyver nyelére támaszkodik eközben. Alfonzo tapogatózó kérdésére és az asszony válaszára kissé elmosolyodik a bajsza alatt és megcsóválja a fejét.*

-No akkro most nem lesz kergetõzés.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.04. 19:55

Raddaqnak

A meleg lassan szárítani kezdi a férfiról a vizet. A ledobott ruha teregetés nélkül nedves marad, a nõ nem nyúl érte, hogy kiterítse. Halkan ropogott az egyik szárazabb fadarab, a nõ pedig szemét Raddaqon tartotta.

-Nem fekszünk le? Nem vagy még olyan jól, mint érzed.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.04. 19:57

Harass Montargisnak

-Szépjónapot katona uram! Hazafelé? Hát várják-é?-törölte meg kezét egy rongyban a nõ és intette közelebb Harasst s máris töltött neki egy kis házi pálinkát kis fastampóba.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.05. 5:50

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

A varázslót különösebben nem zavarták a vizes ruhák ... Alig értett csak a teregetés tudományához ... Még nadrágja sem aggasztotta, míg száradni nem kezdett az ... A bõr ama kellemetlen tulajdonsága, hogy összébb húzódik, lassacskán feszélyezni is kezdte ...

- Igazad lehet ...

Felemelve vállait Raddaq nyakát tekergette ...

- Feküdjünk ...

Suttogta maga elé, és hanyagolva hátán a pokróvot, kicsaolta nadrágja övét ... Arrébb húzódott és elhelyezkedve hátát a kunyhó falának vetette, úgy megemelte magát, s letolta nadrágját ... A megrakott tûz ellenére hûvöse volt, látszott ... S tekintete szabad takarók után kutatott ...

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.04.05. 6:45

(Harass)

-Igen. Köszönöm.

*Lép közelebb a katona, hogy megkóstolja a hazait.*

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 9:56

Harass Montargisnak

Barackpálinka önti el a katona száját, s melegíti meg gyomrát, nyelõcsövét. Erõs, de nagyon jóra sikeredett pálinka volt!
-Néne, akad-e egy kis harapnivaló? A hazatérõ katona úr hasa morog!-vigyorgott a fiú.
-No, ha így van, még szép hogy vendégül látom! De te is kapsz majd egy karéj kenyeret és tejet!
Az étel említésére még vidámabb kedve kerekedett Alfonzonak. Hozott egy szál kolbászt, fej hagymát és kenyeret meg sajtot, abból Harass belakhatott. A fiú elnyámmogta vígan a kenyerét és a tejét, meg csent egy pici sajtot harass elõl. Butus addig ivott a csirkék itatójából és ismerkedett a nõ kutyájával.
-No, és merrõl való az úr?
-Délrõl? Hallik a beszédén!-találgatott a fiú.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 9:58

Raddaqnak

A nõ nem fordult félre míg a férfi megszabadult a nadrágjától. Befejezte a tûz kotrását, majd odadobott Raddaqnak egy takarót.
-Ha fázol, jöjj közelebb.-feküdt le és takarózott be Anna.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.05. 10:06

(Con Larrodan)

- Tervezek bizony, a segítségedre lesz szükségem amennyiben velem tartasz. Ha ketten
vagyunk szólíts nyugodtan Larrodannak, ha mások is vannak, akkor maradhat az Uram.

*Kissé lassít a tempón, lassan beérnek a faluba... ahogy halad egyre bentebb szemeivel egy nagyobb házat keres...*

- Nem szándékszom betérni a rendházba... még nem. Szerintem lesz itt olyan család aki szívesen lát minket ebédre, s utána rögtön folytathatjuk az utunkat Berrana-roda felé. Majd ott beszerzünk mindent amire szükséged... szükségünk lesz... - jókedvûen mosolyog

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 10:12

Con Larrodannak

A lány kíváncsian fordul hátra a férfihoz, de mivel ezt csak korlátozottan lehetséges, nem fészkelõdik soká.
A nagyobb ház a falu leggazdagabb parasztjának ígérkezik. hasas férfi hosszú pipát szíva ül a portája elõtti lócán és vígan nézi, hogyan játszik két kismacska a porban. Mögötte fûz susogott, az udvarában csirkék kapirgáltak, egy kislány pedig az út túloldalán libákat terelgetett.
Mikor észrevette Conékat- no és Letiziát- pödrött egyet a bajszán, megigazította mellényét felállt és süvegét megemelte:
-Jó uram, merrõl-merrõl? Nem szomjaztak meg egy kicsikét? Van friss vizem is, meg jó borom is, saját termés! S híreket, azt nem hoztak?
A hírek szájról szájra, faluról falura terjedtek, utazók által, így ez a kérdés nem volt kirívó és tolakodó. letizia csavargatni kezdte a ló sörényének egy tincsét és félrefordított fejjel figyelt.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.05. 10:38

(Con Larrodan)

- Aranyló napsütés, éltetõ záport s jó termés legyen jussa Domvik hû szolgáinak - üdvözli, s bólint felé. Köszönettel elfogadnánk ajánlatodat, s ha lenne egy kis ételed mit két fáradt utazónak nélkülözni tudnál jó szolgálatot tennél Urunk szolgálójának, s magad erszényének.

*Azzal leszáll a lóról, s a lányt is lesegíti...*

- Jöjj Húgom, ennél a jó embernél megpihenhetünk egy keveset. - kacsint a lány felé, s halkan súgja, hogy csak Õ hallja - Csak ügyesen...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 10:59

Con Larrodannak

-Azaz a menyasszonya-változtatta meg az állást Letizia. S nem undokságból: elkapta a férfi mustráját és nem tetszett neki.-Csak oly illedelmes hogy a húgának nevez. Jó napot magának is, bizony a friss vizet nem utasítanánk vissza, ahogy a võlegényem lova sem!
A võlegény szót különösen büszkén ejtette ki.A férfi pislogott kettõt, aztán így vette õ is:
-Milyen szép pár! Örvendek, hogy vendégül láthatom magukat! kerüljenek beljebb!
Nem sokkal késõbb, a ház mögött egy szõlõlugasban padon ülhetett a boszorkányvadász a lánnyal, letizia valami szörpöt csinált magának vízzel keverve, a gazda pedig elõkerítette az egyik lányát -Letiziánál idõsebb vénlány, orra alatt ajkán furcsa heg díszeleg, csúfítva ezzel a lányon, s ez alány szolglta fel a bort Con larrodannak.
-No, meséljenek, milyen az élet arra, a errõl jöttek? Elkerülték a Furkósokat?

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.05. 11:32

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Értelmet is lett volna a történtek után még szégyenlõsködnie a varázslónak ... Hiszen abban a négy napban, csak is a lány tudhatja mi meg nem esett ... Ahogy a takaró is megérkezett, nem kellett továb kérlelni a varázslót sem ... Összefogva sajátjával húzódott közelebb Annához, meghagyva azt a kicsiny távolságot ...

- Fázom ...

Jelentette ki, hamis, már már félre érthetetlen mosollyal, mintegy magyarázatképpen ...

- Azt hiszem, itt hagytad abba ....

Baljának törékeny ujja, ajkára simult ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 11:37

Raddaqnak

-Nem, rosszul emlékszel, nem itt...-csillant már-már pajkos fény Anna szemében, közelebb húzódott Raddaqhoz és megcsókolta a férfit, miután orrát két oldalról orrával megsimogatta.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.05. 11:45

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Raddaq mozdulatlan tûrte, míg a lány arca, arcát símogatta ... S ahogy ajkai, ajkaihoz értek, visszacsókolt menten ... Gyengéden kényeztetve a perzselõ poklot ... S míg jobbjának könyökén támaszkodott, másik kezével próbálta még közelebb csalogatni a lányt, a takarók alatt ... És balja erõteljesen markolt Anna combjába minduntalan ...

- Ynev mely vidékén nevelnek, ily gyönyörû varázslónõket ?

Kérdezte, ahogy levegõhöz jutott ...

Utak, ösvények, csapások

...

...

...

...

Ki van itt