Shadon városa - az ország szíve

[Lianna Pentangelin]

Talán az egyik legékesebb város azok közül, hol Domvik hite teljében van -ez alól Tela-Bierra bújik ki, mit akár a papság saját kis városállamaként is emlegethetnének. Nem véletlen, hogy az a "csöpp" város önmagában egy tartomány is...
Mielõtt elkanyarodnék, lássuk hát a világi uralkodó székhelyét, Shadon városát!

Az ország éléskamrájának közepén terpeszkedik, termõföldek körülötte, gazdálkodó népekkel, az erdõségekhez sem kell meszire menni, elég csak keletnek fordulni s indulhat a fõúri vadászat!
A folyam társasága is adott, a város mellett máris akad egy, s nem csak deríti a szemet szalagja, de számos öntözõcsatorna ere innen kapja vizét, hogy még virágzóbbá tegye a termények hozamát.
100ezres nagyságrendû város ez, nem szabad lebecsülni. Ez volt az elsõ olyan város, amit kóbor godoni lovagok alapítottak hajdanán. S ehhez mérten maga az ország dicsõségénnek és erejének szimbóluma. Központi részét, mikor már elhaggya az ember a parasztok házait, magas fal veszi körül, ami nem csak impozáns látvány, de védelmileg is helytálló. Mert bár nem érte még falait ellen, mire való egy fõváros falak nélkül?
A falakon túl a város két arca rejtezik: az imákat suttogó hagyománykövetõ, s a pezsgõbb életet élõ, bûnnel és kéjjel is szüvetséget kötõ. Mert hol a hit a legnagyobb, ott a kihágások is így vannak! Az álszentség sem ritka, megesik, hogy ki délben ájtatosan hajt fejet egy padban térdepelve, az este már szeretõjét engedi be ablakán s feledi azt, hogy férje úton van!
Fényes parádéban akar elmerülni a szem? Akad itt az nõkbõl is, lovagokból is bõven! Az elõbbiek így fitogtatják mire tellik, s csak papszemély láttán sütik le alázatot mívelve szemeiket, hogy aztán újra páváskodjanak, az utóbbiak pedig büszkén tartva fejüket hirdetik önnön nagyszerûségüket. Persze nem minden alap nélkül, van, kinek nemesi levél tekeredik holmija között, s olyan is, aki példás szolgálattal hágott fel a rangnak lépcsõjén, s katonák ezek, csak békeidõben kápráztatják díszvértjeikkel az idegent, vagy éppen a helyi szebbik nemet.
Itt minden tehetõs, magas rangú nemesnek akad városi villája. Még szép, hisz itt székel a királynõ, közelében sosem árt ott lenni! Olyan hintók hajtanak néha végig a széles, világos utcákon, hogy a sokat látott szem is találhat újdonságot. Rongyrázás, pénz, az bizony akad bõven!
Ahogy templomból, dómból, katedrálisból, s szegényekbõl is. Minden éremnek kettõ az oldala. Ha akad világos, akkor akad sötét is. Ám itt legalább a jobbaknak a hit ad erõt, hogy nem viszi bûn útjára, hogy remél s küszködik. Aki viszont letér róla, abból könnyen válhat alvilági söpredék. S ahol sok nemes forgolódik, az vonzza az irigy, sóvár lelkeket. Épp ezért jókora börtönnel, kivégzõtérrel is rendelkezik a város s törvényszolgák villányi épületével.

Vegyes hangulat lengi át a várost, mióta segítõ kezet nyújtott légiójával az uralkodónõ Gorviknak. Van, aki reményt lát abban, hogy visszatérítik Domvik kebelére a megtévedteket, van aki méreggel csap az asztalra, hogy a drága, nemes hívõ shadoni vért efféle kutyák megmentésére ontják a tengeren túl, s van aki rosszat sejt, nagyon rosszat. Hogy majd gorviki kígyók siklanak be a szép fényes országba, fekélyt és mételyt osztogatva. Míg persze a közöny is teret kap, legyint, hogy az urak szava dönt, a többi bólogathat.

[Shirin Horha]

(Iakran)

<Végre...Azt hiszem minden megvan...>

Gondolta megkönnyebûlve,mikor végre mindent megvett,amire (szerinte) szüksége lehetett.Úgy döntött ma még mindenesetre Shadonban alszik,aztán meg majd lesz valahogy.

<Valami szállás után kellene néznem...És a gyomrom is majd kilyukad az ürességtõl!>

Elindult hát az a fogadó felé,ahol apjával általában megszálltak,ha a városban maradtak huzamosabb idõre.Kivette sólymát a kalitkából,aki automatikusan jobb karjára repült.

-Egyenlõre még nem engedlek el,majd ha megszálltam...Aztán elmehetsz vadászni!-kacsintott sólymára,mintha legjobb barátjával beszéne,aki érti amit mondd.
De úgy látszott a sólyom értette,mivel nem szállt el.Nyugodtan ült gazdája alkarján tollait tisztogatva.Rövidesen odaért Iakran a fogadóhoz,ahova indult.Ez volt a Fogadó az Névtelen Vándorhoz.A férfi már otthonosan mozgott itt.Elõször lovát vitt be a pajtába három rézpénzt csúsztatva a lovászfiú markába:

-Kérlek csutakold le,és adj neki enni-inni!-kacsintott a fiúra.

Az ajtó elõtt megállt,megsímította sólyma tarkóját,majd benyitott a fogadóba.Magabiztos léptekkel ment a söntésig.

-Jónapot fogadósuram!Mi újság van a Nagyvárosban?Hogy tengeti Domvik a mindennapjait?-kérdezte jókedvûen a sank mögött álló ismerõs fogadóstól.

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

Még délutánra járt az idõ, gyenge langyos, tavaszi szél futkosott az utcákon. S épp emiatt volt minden ablaka nyitva a fogadó összes ablaka. Odabenn kései ebédjét fogyasztotta két férfi meg egy házaspár. A sanknál egy fiatal fiú volt most, aki mértani pontossággal próbálta megigazítani a kupákat, nyelve hegyét még kis is dugta közben. A mellette álló idõsebb férfi -magaa fogadós, fejingatva figyelte. A vendég érkeztére elmosolyodott.
-Pont kikapta a tanoncomat-*a fiú megrezzent, elvörösödött és a vendégre emelte szemeit.*
-Szépjónapot messzirõl jött vendég! Mondja, mivel szolgálhatok, és én máris...!
-Eh, ez a maszlag szöveg fiam. Csak lazábban! Nem harapja le a fejed! Mivel szolgálhatunk? Ez rövidebb és nem annyira körülményes, na! És ne lesd már azt a szép madarat, hanem hegyezd a füled az úr rendelésére! Uram, ez a második napja, de igen görcsös, nézze el neki! Egyébként pedig élünk és virulunk, tegnap beköszönt ide Domvik, áldott hely ez--kacsint vissza.-
-Mi? Itt járt égi urunk?!-*mozdult meg izgatottan a fiú ádámcsutkája*-És én nem vettem észre?!
A fogadós az égre emelte szemét és legyintett.

[Shirin Horha]

(Iakran)

Jókat mosolyog a fiú esetlenségein,majd a fiúnak címezve szólal meg újra.

-Tölts egyet abból,amit legjobban szeretsz,és egyet a legjobbfajta borból...Valamint a Fogadósuramat kérdezd meg mit iszik.-mondja jókedvûen,miközben leül a söntéshez egy székre.

-Akkor mostmár biztos hogy jól választottam,hamár a Hétarcú személyesen is itt oltja a szomját-mosolyog a fogadósra-Tényleg,hogy is állnak üres egyágyas szobákból?

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

A fiú izzadó homlokkal, tapintható igyekezettel kezd bele a kiszolgálásba. A fogadós csak odaszól, hogy barna sört akar s kilépett a pult mögül.
-Hm, jól megy a fogadó, így végre lehet helyettem valaki a pult mögött. Talán pont õ, csak gatyába kéne rázni-nézi a fiút, amint épp a habot figyelte a sör tetején. A fogadós egy fekete táblát vett elõ, krétajelek virítottak fehéren rajta.
-Hm, az egyik éppen szabad. Ha kéri, azonnal nyittatom is magának. Don Gatto garanciát vállal minden szobája után!
Macska úr? Vajon mért kaphatta ezt a nevet a fogadós? mert ezt jelentette a neve.
Odakint nyüzsgés támadt, fejek hajoltak össze sugdosásra és elképedt asszonyok indultak egy irányba, no meg vigyorgó, heherészõ semmirekellõ ifjak is...A fogadós szemöldöke homlokára szaladt.
-No, mégis igazam lesz és jön Domvik?

[Shirin Horha]

(Iakran)

-Ha kérhetném...Ma estére mindenképp itt maradok,aztán a holnapot meg majd még meglátjuk...Domvik???Nade uram,ez már az Istenkáromlás szélét súrolja!-vigyorog a furcsa nevû fogadós felé bíztatóan...-Mi történik odakint?

-Mennyibe is lenne a szoba teljes ellátással,meg a három ital?

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

-Rendben, akkor majd eldõl...Istenkáromlás, ugyan! Az összes pap itt hemzsegne, ha ide várnák urunkat! Jobban tudnák õk, hova kell gyûlni, mint mi!
A fogadós is kiment az épület elé, de a néptõl, mi gyûlt egyre, semmit nem látott. Szemben volt egy kisebb szélesedés az utcán, oda valaki nagy ládákat tett le és bokrot nevelt benne, no, még azon is álltak. Jobbról, ahol ereszek nyúltak be az út felé, érkezett a látványosság, mert minden fej arra felé fordult.
-...hümm, egy ezüstbõl megússza az egészet és még vacsorát is kap mellé...Mi a búõbánat van ott?!

[Shirin Horha]

(Iakran)

Rögtön le is pengeti az ezüstpénzt a fogadósnak,majd õ is csatlakozik az egybegyûlt tömeghez,lábújjára állva próbállja kíszúrni,hogy mit figyelhetnek annyira.Keres a közelben egy ablakpárkányt,és arra felpattanva néz be a tömeg közepére.

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

Ha nem volt rest egy másik legény mellé felhúzóckodni, akkor máris talált egy ilyen párkányt. S akkor már minden világos volt: pej lovon, mit címeres takaró volt, szép nyeregben egy meztelen lány ült. Egyedül haja fedte el bájait -kebleit és ölét- azon túl más egyéb nem öltöztette. Haja vörös volt, szemét lesütve vezette hátasát az utcán, ám mégis sugárzott valami határozotságot.

A lány

[Shirin Horha]

(Iakran)

Leugrik a párkányból,majd a a tömeghez megy,és az elsõ embert kérdezi,akihez odaér:

-Mit csinál ez a lány anyaszült meztelen ezen a lovon?

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

-Nem tudom, de nagyon jól néz ki!
-Vigyázz mit mondasz, õ Alessia, Lumino gróf lánya!-mordult rá egy idõsebb férfi lentrõl.
-Állítólag azért csinálja, hogy az apja adósságát így törlessze!-sutyorogta egy öregasszony szintén lentrõl.

[Shirin Horha]

(Iakran)

Erõszakosan,mégis tapintatosan kezd durakodni a tömegben a központ,azaz a lány felé.Mikor közvetlen közelébe ér,megszólítja:

-Nemeshölgy,bocsáss meg,hogy zavarlak,de mit csinálsz te itt,ily hiányos öltözetben?

Kérdezi érdeklõdve,de nem tolakodóan figyelve a meztelen lányt.

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

Többeknek nem tetszett a furakodás és szóvá is tették, volt, aki finomabban, volt aki cifra szavakat hallatva. Ám nehezen odaérhetett az elsõ-második sorba, ahol már tudott szólni a lányhoz. Az lenézett rá, arcéán halvány pír vot, szemeiben pedig elszántság. Egy dízses oromzatú ház elõtt megállt, s beszélni kezdett, amivel választ is adott a férfinak is:
-Lássák csak a város keselyûi, kik magukat hitelezõknek merik mondani! Lássák, mikre nem kérik fél vállról a szorult nemesurat! Tudja mindenki, milyen csúf fogadást kötöttek szegény apámmal, kinek feje felett átcsap az adósság szürke hulláma! Eltöröltetik minden réz baja, ha leánya végiglovagolo született ruhátlan a város legnépesebb utcáján! Hát lássák, hogy min õk nevettek gúnnyal, az most valóság s állják szavukat!
A nézõk morajlani kezdtek. Dühíteni kezdte õket, hogy uzsorafélék egy szûz leányt ilyenre vettek rá könnyelmû szívvel.

[Shirin Horha]

(Iakran)

Az õ arca is piros árnyalatot öltött.Nem attól mint a lánynak,nem a megaláztatástól,a szégyentõl,hanem a mérhetetlen dühtõl.

-Mond a nevét annak,aki erre kötelezi apádat,de elõtte szálj le a lóról!

Gyorsan táskájába dúrt,elõkapott egy inget,majd egész közel lépett a lányhoz és a vállára terítette.

-Emberek,mindenki menyjen a dolgára.Ez nem cirkusz,nincs itt semmi látnivaló.Széphölgy,-fordul a hiányos öltözetû lányhoz-önt pedig megkérem,hogy vezessen ahhoz,aki ezt tette önnel,és apjával!Kötelességemnek érzem,hogy párbajban vívjam ki az ön és apja nevének tisztázását!

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

A lány a díszes házra mutatott. A hitelezõk hivatalára. Az emeleti ablakban a függöny megmozdult, a leskelõdõk visszahúzódtak.
-Ott kushadnak bent mind a gyáva férgek! Most látják csak, amit vicnek száõntak, hogy apám vagyonán táncolhassanak, valósággá vált! Köszönöm uram, de úgyhiszem, több személyt kell prbajra hívni, ha becsületemért kíván síkra szállni. Öten vannak, de puhányok, nem méltók párbajtársaságra!
A népharag duzzadni látszott, a hivatal ajtajéhoz kezdtek tolongani, hogy betaszítséák azt, s az öt felelõst elõcibálják. Belül retesz hangja koppant. A lány óvatosan és kecesen leszállt, szemérme nem fedõdött fel dús haja alól. A ruhadarabot elfogadta, alá rejtette magát.