*Letelepsziki az evéshez. Már épp ideje volt a gyomra szerint is, hogy falatozzon. Közben két falat között válaszol a tudakozódó kérdésre is.*
-Ronna-gella-i vagyok.
*Ezzel úgy érzi minden származása körüli kérdést sikerült egyszerre megválaszolnia. A friss kenyér és a kolbász, a sajt igencsak jól esik a hosszú út után. Azon mereng, hogy talán valami gyümlcs dobhatná fel igazán a napot, de nem tudja van-e valami ami már megtermett errefelé. Az evést befejezve valahol hûsítõ vizet keres a szemével, de egyszerûbb, ha rákérez.*
-Nagyon finom a házikosztja nagysága. Mondja hol tudok inni egy jót valami friss vízbõl?
<Hát ezt azért meg lehet szokni. Fõleg egy év háborúság után tudja értékelni az ember fia a nyugalmat és a tanyasi idillt.
Bezzeg régen, serdülõ koromban! 
Akkor meg a nagyvilágot vágytam, de miután láttam belõle a savanyúbbik oldalát, már nem is tûnik olyan elviselhetetlenül egyhangúnak az otthoni lét.>
