Utak, ösvények, csapások

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.05. 13:28

(Con Larrodan)

Kissé csalódottnak tûnik, de nem lepõdik meg a válaszon... maga is valami ilyesmire számított.
- És miért nem értesítették eddig a közeli Rendház lovagjait, hogy szegjék kedvét ennek a semmirekellõ bandának?

Pár perccel késõbb...

- Nem szeretnénk feltartani, csomagolna nekünk 3 napra elég élelmet, s megtölthetném a tömlõm friss vízzel? Természetesen meghálálom jóságát... - azzal zsebébõl egy ezüstöt vesz elõ és adja a férfinak... Mihamarabb indulnék tovább, még hosszú út vár ránk...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 13:34

Raddaqnak

Vége volt. Megtört. Elragadta. Eltörölte a múltját, jelenét, jövõjét. Újra vele volt, újra õt érezte maga körül. Még az illata is rémlett, s szõke hajat látott, nem barnát, Anna eltûnt. Vele kezdett el táncolni, õvele kelt birokra, õt hívta, s víz pergett arcára. Nem az esõ a kunyhó tetejérõl. Raddaq könnyezett. Felhevült bõre csillogott, Anna mellette könyökölt. Most már Anna volt. A gyönyörû képzet, Hermelin már csak puha sejtésként maradt vele. S Anna meglepetten nézett a férfira. Ujjával letörölte a nedves csíkot Raddaq arcáról és megnyalta.
-Lacrima...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 13:38

Con Larrodannak

-Uram, inkább áldjon meg minket, ahelyett hogy érmékkel fizet nekünk!-kérte a férfi Cont. A 3 napi élelmet így is összecsomagolták nekik, többet pedig valóban nem kért a férfi. Letizia kérdõn nézett pártolójára, hogy most vajon mi lesz?

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.05. 13:41

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Bár a lánnyal töltött idõ vágyakat fakasztott, s gyönyörrel áldott ... A varázsló fájdalma, néma könnyekbe fúlt ... Hangtalan átkozta magát minden gyengeségéért ... Érzelmeiért ... Nem tudott mit mondani a lánynak, hiába keresett szavakat ... Szemit leszorítva préselte ki szemébõl a könnyek maradékát, utána pedig a csípõ fájdalomtól könnyezett tovább ... Sehogy sem volt jó ... Még ha nem is mondta, érezni érezte lelkében a kínt ... Gyengve volt, nagyon is ... S ez a kiszolgáltatottság, mint érzés a lány mellett elhatalmasodott rajta ... Nem tudott uralkodni rajta, már nem ... Állni sem állhatta Anna tekintetét ... Elfordulve mellõle, nadrágjáért kúszott a tûzhöz ...

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.05. 13:47

(Con Larrodan)

- Legyen hát, ez a legkevesebb mit megtehetek önökért, de pár perc csendre lenne szükségem... bocsássanak meg... - azzal eltávolodott a társaságtól, hogy egyedül maradjon, két térdre erszekedett, kezeit imára kulcsolta... és halk mormogásba kezdett... õsi nyelvükön melyet ilyenkor használnak....

Pater noster, qui es in coelis,
Sanctificetur nomen tuum,
Adveniat regnum tuum,
Fiat voluntas tua,
Sicut in coelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodiae,
Et dimitte nobis debita nostra,
Sicut et nos dimittimus debitoribus nostris.
Et ne nos inducas in tentationem,
Sed libera nos a malo.

//Imádkozik, hogy feltöltse manapontjait...//

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 13:49

Raddaqnak

Anna tûnõdött, aztán kimondta:
-Nézz szembe vele, tudd meg a nevét és küzdd le. Ki az a Hermelin?

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 13:53

//Miért, le volt merülve? //

Con Larrodannak

A csendes magába szállás végeztével megáldhatta az embert meg csúf lányát, akik lehajtott fejjel, térdelve "vették át". Letizia is lehajtott fõvel volt tanúja az esetnek. Ezután lóra is szállhattak. A lány hallgatott, nem kérdezett semmit...

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.05. 13:58

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

- Egy iridai dalnok ... Még Alidaxból ...

Ecsetelte, ahogy nadrágjával küszködött éppen ... Kisimítgatta, majd belebújva magára erõszakolta félig fekve ... S csak eztán nyugodott meg kissé ...

- Láttam ezerszer rosszabbat már ... Vele még sem bírok ... Itt gyötör ...

Mutatóujja játékosan bökdöste halántékát, a halvány mosolyok közepette ... S furcsa arcot ölthetett, könnyektõl színezve ...

- Majd elmúlik ...

Vígasztalta magát a varázsló, s lopva kitekintett az éjszakába ...

- Hamarosan virrad ... Lassan indulnunk kell majd ... Jobban tennéd ha pihennél, aludnál egy kicsit ...

Raddaq elterelni próbálta a témát, s vele átkarolni Annát ... Mellkasára kényszerítve alvásra ösztökélni ... Bár tudta, neki ez aligha menne most ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 14:02

Raddaqnak

-Az örök hódító. -költözött felismerés a nõ pillantásába.
-Venyige, te elvesztél. Szerelmes vagy.
Nem tiltakozott az altatás ellen, odafeküdt, fejét odahajtotta.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.05. 14:07

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

A lány szavait meg sem akarta hallani, inkább elengedte a füle mellett ... Nem is tartotta igazán magát annak ... Csak volt, ami volt ...

- Vagyok, ami vagyok ...

Nagyot sóhajtva, a lány arcát kezdte el símogatni ...

~ Szerelem ...

Bár tudta a varázsló hosszú és kínkeserves lesz a felejtés, de szükségszerûségébõl fakadóan fájdalmas is ... S mint olyanra gyógyír sem létezett, csak is a múló idõ ...

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.05. 14:09

(Con Larrodan)

//Igen, az Asztrálpillantás amit Letiziára varázsolt felemésztette az összes manapontját.//

Csendesen poroszkálnak ki a faluból Con sem szól semmit... Majd a falu határát elhagyva mégis megtöri a csendet...

- Ugye tudod, hogy finoman szólva is butaság volt a menyasszonyomnak hazudni magad? Egy magamhoz hasonló fiatal Mendraiosznak bizosan nincs menyasszonya, s a nõket is csak nangyon ritka esetben tûrik meg maguk mellett... Mégis mi vitt rá, hogy ilyen csacsiságot mondj?

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 14:19

//Hoppika de lukas fejû vagyok

//

Con Larrodannak

A lány mélyen hallgatott egy darabig. Aztán bûnbánón szólt:
-Bocsáss meg nekem, ne haragudj, de ki nem állhatom, ha így néznek rám, irtóztat! Elveszítettem a fejem...Mi az a mendrajikossszz? Most ki fogsz átkozni az egyházból?!-*kapta hátra fejét rémülten.*

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 14:21

Raddaqnak

Igaza lett. A hajnal fényxe látta még õt ébren, de utána meg a kimerültség taglózta le, amit a virrasztás intézett el nála. Ám anna indulás elõtti motozására felébredt. A nõ kis adag teafüveket készített õssze. Látva a nyúzott arcú férfi poislogását, kommentálta:
-Ezek a teáid a napra. A gyomrodra és a tüdõdre. A szívedre is van, de abból nem kapsz. Pihenj. Lucia majd jön a reggelivel, de nemmost. Addig aludj.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.05. 14:40

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Könnyû ezt mondani valakinek, ki álmai elõl is menekül ...

- Hová mész ?

Tekintett fel álmatagon ... S megpróbálta talpra segíteni magát, kapaszkodva a kunyhó falába ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.05. 14:44

Raddaqnak

-Nem emlékszel? Tegnap szóltam. Halottat festeni a faluba.
halk léptek zavarták meg õt, Anna ajka pengevékony lett s köpõcsõje nyomban akezében termedt. Feszülten fogyelt.Aztán kiderült, csak Lucia az. Anna ingerülten vakkant rá, amikor a lány beért. Az lesütötte a szeeit és magyarázott valamit. Anna kurtán felelt, Lucia elsápadt. De többet nem kérdezett.
-Korábban jött a tegnapi két fickó miatt. Látta õket ideosonni a faluból. Tudni akarta, mi lett velük. Itt is hagylak vele. Pihenj, ha mondom, mert holnap indulni szeretnék.
Köpenyét maga köré kanyarította, s kis tarisznyáját vállára vetette. Lucia Anna után nézett aztán vissza Raddaqra.

Utak, ösvények, csapások

...

...

...

...

Ki van itt