Utak, ösvények, csapások

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Nem haragszom, de ez akkor is nagy felelõtlenség volt... Ráadásul ellent mondtál nekem...
*pár pillanatnyi hatásszünet*
- Míg mellettem vagy, nem kell tartanod az ilyenektõl, s hidd el nekem, ha húgomnak mondlak, az sokkal erõsebb kötelék. Ki merészelne bármit is Domvik paplovagjának testvérével tenni? Ha szerzünk Neked rendes ruhát, utána kétségük sem lehet nemesi születésed felõl, s nem merészelnek ilyen pillantásokat!
...
- "Mendrajikossszz"? - jóízûen elneveti magát
- Mendraiosz - szép lassan betûzi és hangsúlyozza neki... Ez a rendem belsõ neve... így hívják a boszorkányvadászokat...
Ma este a szabadban éjszakázunk, és holnap reggel korán indulunk... szeretnék minél hamrabb Berrana-rodába érni... küldetés vár ott rám...

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Szokatlan helyzet volt, teljességében ... S Rad látszólag engedelmeskedett a lánynak ... Magára húzta nyírkos ingét, s köpenyét ... Majd a tûz mellé heveredett ... Várva Lucia reggelijét .... Bár próbált mosolyogni, nem volt épp bizalomgerjesztõ ... Fõleg a történtek után ...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Értettem, Larrodan-mondta halkan a lány. Bólogat a szót hallva, hogy érti, bár ez azért kétséges, hogy igaz-e is. Ám amikor a küldets szóba kerül, fészkelõdni kezd:
-Mi hajt téged, hogy így sietned kell? Vagy az titkos?

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Lucia nem néz a férfira, azaz az arcára nem. Elõvett egy cipót és fokhagymát és sajtot adott mellé, utána egy nagyobb állatbõrös kulacsból vizet öntött a kis bográcsba és tüzet kezdett rakni, hogy forraljon vizet. Látszott, teát szeretne készíteni. A lány fekete haja be volt most fonva, vállán vastag sárga kendõ, fehér blúz és homoksárga szoknya alkotta ruházatát.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Raddaq fáradt szemekkel vizslatta a lány minden mozdulatát ... S talán hála az éjszakai történéseknek, azon tekintetek vetkõztettek is, míg számba vette ügyes bajos teendõit ...

- Mit fõzöl ?

Kérdezte halkan a közös nyelvet használva ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

-Non capito-fellete a lány fel se nézve. A lány csinos volt -emlékezni lehetett még a tengerbeni fürdésre- blúza megfeszült keblei halmán, s vékony volt az a blúz, mintha bimbói sötétebb színe is átsejlett volna. Vagy csak a szemet csalja a fény meg a piszkos képzelet?

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

A varázsló szemeit gyönyörködtetõ látvány volt, még is tûrtõztette magát ... Nem gondolt másra csak is Annára ... Még szüksége volt a varázslónõre, s nem lett volna okos dolog megkockáztatni elveszelytését ... Így inkább, hogy gondolatait más vizekre terelje magára hagyta Luciát ... S amíg a lány fõzõcskézett, Raddaq a levegõn felfrissült ...

Raddaq dühösen csapott a levegõbe, leengedte karjait, és lassan a földre telepedett … A sarkain ülve, elrévedt … Az anyagi világban rezzenéstelen szobornak tûnhetett: finoman lélegzett, kezeit combján nyugtatta, ujjait úgy fonta össze, hogy az õserõ végtelen áramlatai könnyedén, ellenállás nélkül járhassák át testét … Szelleme azonban messze kalandozott, eggyé vált a manával, és így kósza gondolatai mintába rendezõdtek, emlékképei új értelmet nyertek … Nem tett mást csak figyelt, szellemével követte a manaháló hullámfordait … A feladat távolról sem könnyû, hiszen ha a nyugvó víz felszínét egyetlen kavics töri csak meg, egyszerû a forráspont meglelése, ám a mana óceánját millió és millió rezdülés fodrozta … Maroknyian éltek csupán, akik minden jelét képesek voltak értelmezni, és Rad nem tartozott közéjük … Ám a lényét érintõ rezdülésekkel megbirkózhatott … Lehunyt szeme elõtt újra leperegtek a hosszú hetek történései …

// ... //

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Senki és semmi nem zavarta meg a meditálásban. Szemét kinyitva egy hüvelykujj nézett rá a homokból. Emberi hüvelykujj. Odabennrõl Lucia szólt, hívó hangsúllyal. Bár az illat is magáért beszélt: kész a tea. A lány ezután zöldséget kezdett el pucolni, míg a férfi evett és ivott. Kicsit izzadt, meg-meg törölte homlokát. A teát, amikor már nem volt forró, maga tötötte ki a férfinak és ha véletlenül összeért az ujjuk, nem riadozott.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

A lány kérdésére ismét elnémul... s némán baktatnak tovább... bal karjával finoman átkarolja a lányt, s magához húzza, hogy annak feje a bal vállán pihenjen...

- Tudod... - kezd bele... - megvan az oka annak, hogy boszorkányvadász lettem. Egy gorviki ribanc miatt halt meg anyám s apám... gyerek voltam még, s akkor adtam fejem erre a hivatásra... Azóta, ha szabadidõm van az õ szektáját üldözöm, s írtom. Információt kaptam, hogy láttak egy nõt Berranában, akin ugyanolyan tetoválás van mint családom elveszejtõén volt egykoron. Ennek kivizsgálására indultam a városba, a rendemtõl visszahívásig szabad kezet kaptam...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A lány kicsit összerezzent az ölelésre, de végül is nem volt ellenére. Figyelmesen hallgatta a férfit.
-És én mit tudok tenni? Nem értek én semmihez!

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

A varázsló még a tea elfogyasztása után sem tudta magát túltenni a látottakon ... Elképzelni sem tudta, mit is kereshet ott egy ujj ... S bár a tea melengetõ volt, a gondolatai nem ... Mihamarabb utána kellett járjon, miféle egy környék is ez ... S míg néhány falatot erõltetett magába, Lucia kedvességének hála ... A lánnyal mit sem törõdve kerekedett fel, hogy egy kicsit körülnézzen a környéken ... Pont arra, amerre Anna indult el reggel ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A sziklát elkerülve s felhágva a fûvel telehintett homokdomb tetejére újabb homokdombok terültek el Raddaq szeme elõtt, mintha csak egy kis sivatagba csöppent volna. Csupán kevés szürke szikla legömbölyített háta törte meg a csalóka idillt. nedves volt a homok. Nem esett, az ég is kitisztult. A szél állandó volt, de tenger mellett ez természetes. Sirályok repkedtek a férfi felett, kis rágcsáló kotort el egyik dombtól a másikig. A távolban-egy órányira-templomtorony tört az ég felé.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

A sziklákon túl már többet láthatott a varázsló környezetérõl ... El sem tudta képzelni, hogy a parton túl egy egész homoktenger terül el ... Fiatalon még olvasott Ynev vidékeirõl, a távoli világokról ... Ahol napokig sétálva is csak forróság és homok fogadja az embert ... De elképzelni igazán, csak most tudta ... Lekellett, hogy üljön a sziklára, s gyönyörködhessen még a tájban ... Fertyálóra múltán érezte csak több is volt mint elég ... Ez a nap már mulandóba veszni látszott ... S esélyét sem látta annak, hogy megígért festékének találhat megfelelõ alapanyagot ... De ígéretéhez híven, azért alaposabban körülnézett a sziklák között ... Mert az igazat megvallva sem ereje, sem kedve nem lett volna átvágni a homokon ... A végén még elkerülték volna egymást Annával ... Fejét megcsóválva, ebbe inkább bele se mert gondolni ... Már hiányzott neki a lány, pedig alig ismeri ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Jól elmaradt. Ezt az ebéd illata tudatta vele. Lucia lepénybe csavart párolt zöldséget és pörkölthúst s ezt egy fatálon nyújtotta át a frissen érkezõ Raddaqnak. Mondott is mellé valamit, de nem lehett érteni. A következõ csésze tea is ott várta a férfit. Lehetett azokban a füvekben valami, mert köhögés azóta nem látogatta a férfit és gyomra is nyugodt volt.[ Ezután a lány kirázta a takarókat, kiszellõztette õket, összehajtogatta, visszatettea helyére. Blúza ujját felhajtotta munka közben. Kimosta a parton a bográcsot is, közben jól összevizezte magát. Szoknyájának alját úgy hajtotta fel, hogy egyszerûen betûrte a derekához az alját. Így térdig takarta csak lábait. A blúza részben elázott, s miközben a férfi falatozta a lepényt tartalmával együtt, észrevehette, reggel nem csak a képzelet játszott vele. Mikor Lucia látta, hogyan eszik a férfi, futólag elmosolyodott. Talán ekkor nézett elõször Raddaq arcára.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhóban … ]

Raddaq a kunyhó falának dõlve vizslatta a lányt ... Míg Lucia a parton igyekezett kimosni a bográcsot, de amikor egymásra tekintettek mindegyik mosolygott ... A varázsló kénytelen volt belátni, még ha csak pillanatokig is, kedves neki ez a lány ... S ha otthonülõ, könyveket rágó típus lenne ... Biztosan egy ilyen lányt fogadna maga mellé ... Jó dolga volt, tudta ezt nagyon is a férfi ... S így, hogy napok múltával kezdi megszokni a törõdést, a kényeztetést ... Nem is nagyon akarja elengedni maga mellõl ... S a lepényt mártogatva, egy újabb falatot gyömöszölt a szájába ...