Shadon városa - az ország szíve

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

A kölyök sóhajt valami olyat, bárcsak az történt volna, ám valószínûbb, hogy kiborított valamit.
A kopogás után nem várat magára a "szabad" s az említett módon találja a lányt.
-Micsoda van a kezében?

[Shirin Horha]

(Iakran)

Miután belép a lányhoz lép,és át is adja neki a holmit.

-Óh,csak egy kis semmiség,hogy ne kelljen az ingemben hazamnnie.-néz mélyen a lány szemeibe.

<Akkor most megnézzük milyen színû a szem,hogy a szabónõk legközelebb legalább ezen ne pletykáljanak. >

-Akkor én most kimegyek,hogy át tudjon öltözni.A fogadóban leszek.Ha szüksége lesz valamire,csak nyissa ki az ajtót és kiáltson Iakran-t.Rövidesen visszaveszem a jóhírét!-mondja,minek utána egy csókot lehel a lány kézfejére,majd feláll-merthogy eddig guggolt-és elindul kifelé az ajtón.

Az ajtón kilépve sóhajt egyet,majd a fogadóba megy elfogyasztani borát.A fogadósfiúhoz érve megkérdezi azt:

-Elnézést,nem tudná megmondani,hogy hova tettem a boromat?

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

Aszemek kellemes barnák, az orron pici szeplõk tarkállanak. A lány meglepetten átveszi az ajándékot. Ámulása hangját az ajtón keresztül hallja csak. Lenn a fiú a kérdésre elvörösödik.
-Uram, az ott szaglik a talpa alatt...

[Shirin Horha]

(Iakran)

Az ajtóban hallott meglepettség hallatán kellemesen elmosolyodik,majd a fiú szavai hallatán a harag,vagy idegesség teljes hiányában megkérdezi tõle:

-És hogy ömlött ki?Azt se tudom hol hagytam...Pedig jól esett volna még a párbaj elõtt egy pár korty bor...-mondja sajnálkozva.

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

-Ügyetlen voltam, uram. Máris töltök egy új adagot, s fizetnie sem kell érte, ez a legkevesebb!-sütötte le szemeit. Mire kész lett, elégedeten szemlélte a teli kupát, de aztán majdnem újra leejtette. Alessia jelent meg az új ruhában. Nagyon jól nézett ki, illett vörös hajához és karcsú alakjához.

[Shirin Horha]

(Iakran)

Elnézõen mosolyog a fiatal csaposra,majd megnyugtatja...

-Igazán semmi gond!Bárkivel megesik!-kacsint a csaposra.

A lány megjelenésére szinte földbe gyökeredzik a lába,majd gyorsan végigméri tekintetével,és illõképpen üdvözli,mintha most találkoztak volna a mai napon elõször.

-Nagyon jól áll önnek ez a ruha...De még az ingem is jól állt önön,hölgyem!Nem volt nehéz megfelelõ ruhadarabot találni...Remélem elnyerte a tetszését.Óhajt most rögtön hazamenni,vagy esetleg megvárja a párbajt?Mindenesetre szeretném hazakísérni,majd ha eljön az ideje!Remélem megengedi ezt nekem!

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

-Ez a ruha teljesen megfelel, s az árát majd megadom fáradozásainak, megnyugodhat felõle. Már küldettem haza, nemsokára itt lesz apám kocsisa a hintónkkal hogy elvigyen. Velem tarthat, de akkor lassan lekési a párbajt.
A bejáraton a két alkalmi tanú érkezett meg. A szõke ifjú, aki Barlusoniként mutatkozott be, vidáman mosolyogott, nagy meghajlást produkált a hölgynek. Társa, Pedro egy finomabbat hozott össze, visszafogottabb férfinak látszott.
-Itt vagyunk, ahogy kérte. Hívjon csak Búzavirágnak-mosolygott a szõke. Hintó lassított a fogadó elõtt, ajtaján családi címerrel: szürke pajzson két félhold ragyogott egy fekete vár felett.
-Ez az én kocsim lesz-mondta Alessia. Ám meglepõdött maga is, mert apja, egy idõsebb ám jó kiállású úr szállt ki belõle. A fogadós azonnal elõkerült és tisztelettel fogadta, a csaposfiú elvörösödött.
-Lányom, vakmerõ tett volt,amit végrehajtott! Elpirultak az angyalok! Uram, ön az, aki kiállna becsületéért? Átvállalom. Mégis csak az én lányomról van szó. Franca Lumino gróf vagyok.
Mindezt Iakranhoz intézte.

[Shirin Horha]

(Iakran)

Még mielõtt az apja odaér a lányhoz szól hozzá:

-A ló,amin érkezett az istállóban áll,bátorkodtam bevezetni.A hálálkodást pdig felejtse el...Nem viszonzásért tettem,amit tettem.

Miután a lány apja megérkezik,bemutatkozik neki,majd eképpen szól:

-Nem mondanék ellent önnek...Vagy talán mégis,mert egy ilyen gyönyörû hölgy becsületéért örömömre szolgál párbajozni,ám mostmár az én becsületemrõl is lemondanék a párbajjal együtt,így sajnálatos módon nem tehetem!De a tömlöcben négy másik ehhez hasonló gazember vár igazságszolgáltatásra.-mondja tiszteletteljesen Lumino úrnak.

[Lianna Pentangelin]

Iakran am-Cormana-nak

-Szerintem akad mindkettõnknek elég bitang, akit móresre taníthatunk!-mondja a gróf és elindul lányát vezetve a kocsihoz. Don Gatto nagyon örül, hogy ilyen rangos személy fordult meg a fedele alatt, látszik rajta, ha elmebtek, a jelen levõknek majd jó kis sztorit talál ki a miértekrõl.
Iakrant behívja a kocsiba a férfi, míg a két segéd felül a bakra.
Így indulnak el a börtönhöz.
-Köszönet azért, amit a lányomért tett. Halottam az otromba viccbe illõ beszédrõl, mit vágtak Alessiához, amikor ügyemben náluk járt, de sosem hittem volna, hogy õ ezt szívére veszi s megteszi. Akaratos, de a szíve a helyén van s eléri, hogy amit akkor félvállról mondtak, legyen komoly. Amint a párbaj lezajlik, alá fogok velük írattatni egy papírt, amiben eltörlik az adósságaimat. Vállaljanak felelõsséget még azokért a szavakért is, amikre nem ügyelnek!
A lány összefûzött ujjakkal, megnyugodva hallgatta apját. A börtönhöz érve lesütötte szemeit. Nem kívánt kiszállni és szembesülni azzal az öt ördögfajzattal. A bejáratnál két sötétkék kabátú férfi állt, a gróf és az õ pillantásváltásukból kiderült, ez a nemesúr két párbajsegédje lesz.
-Két jó barátom vállalta magára, hogy jelen lesznek a párbajkor
A gróf be is mutatta az ikerpárt, akik 30-on túl járhattak már. Túlesve a formaságokon -aminek keretében Iakran is be lett mutatva s két segéde is- irány a másik 4 hivatalnok!
Mondani sem kell, hogy vegyes volt a társaság. A legfiatalabb vállalva a gyávaság pecsétjét visszíutasította a kihívást, begyûjtve egy adag megvetõ pillantást. A másik három ellenben vállalta. kettõ jutott a grófnak, egy pedig még Iakrannak.
-Mivel önök nem hagyhatják el a törvényházat, legyen a börtön udvarán a színtér! Elsõ vérig, jól mondom, uram?-*pillantott a bajvívóra a gróf.*

[Shirin Horha]

(Iakran)

Nyugodtan hagyta,hogy az események sodorják magával.A hintóban utazáskor néha-néha rejtett pillantást vetett a hölgyre,annak szemeibe.

Majd mikor már a börtönben beszélgettek,így felelt a nemes kérdésére:

-Igen,én ezt a módozatot határoztam meg az elsõ általam kihívott hivatalnoknak.Nos,akkor szerintem nincs is mit halazgatnunk tovább,bár való igaz,legtöbb esetben felesleges ez a sietség,de most ez az ügy nem enged vesztegetni való percet!Szeretné ön kezdene a párbajt,vagy kezdhetem én?-kérdezi Iakran érdeklõdve a grófot.

[Lianna Pentangelin]

Iakrannak


*Alessia csak egy ízben viszonozta a férfi pillantását, se nem volt elutasító, se nem volt bátorító.*
-Kezdje ön, hisz idõben is ön lépett korábban-*mondta a férfi. Hat õr állt a falnál, ami a földes udvart határolta. Egy vezette elõ az elsõ kihívottat, Filippót. A férfi egy szál ingben érkezett, de rapírral és hárítótõrrel. Nem votl jó kedvében, a gróf jelenlététõl ez csak rosszabbodott. Franca úr arca meg se rezdült a delikvenst látva.
Filippo a szokás szerint ellépett és szembe állt Iakrannal.*

[Shirin Horha]

(Iakran)

Szembeállt ellenfelével.

-Javaslom ne is húzzuk tovább az idõt.Kezdhetjük.

Azzal elõ is húzza gyönyörû,már-már mûemlékszámba menõ rapírját,mindezt úgy,mintha nem egy tárgyat,hanem egy élõlényt kezelne.Lassan végigsimított a pengén,és a jobb kezébe vette.Bal kezével pedig hasonlóan nagy gonddal húzta elõ tõrét.

-Mehet?-nyújtotta elõre rapírját szokásos felállásába.

[Lianna Pentangelin]

Iakrannak

A választ a rapír kirántása jelentette. Dinamikus támadásba kezdett a férfi, meg sem várva hogy illõn kezdhessék...

//Minden felmerülõ értéket, legyen az VÉ vagy Té, és sebzés, azt priviben kérek és küldök!!!//

[Shirin Horha]

(Iakran)

Nem várakozik õ sem,látva ellenfele szabálytalankodását,õ is heves támadásra emeli kardját.Tõrét fõleg csak mint kiegészítõ fegyvert használja,inkább rapírjával támad.

[Lianna Pentangelin]

Iakrannak

Iakran szépen hárítja rapírjával a férfi hevességét, ám vágnia nem sikerül, a másik tõrével félreütötte a rapír hegyét. Jött is a férfi második támadása, tõre hegyével akart Iakran közelébe férkõznie, ám minõ malõr, nem foghatta elég jól...Iakran hárítása nemhogy félreütötte azt, de el is szállt kezébõl...
Talán az ijedtségnek köszönhette hirtelen támadt reflexét: rapírjával védte sebes mozdulattal Iakran következõ támadását, de nyilvánvaló volt: hárítótõr nélkül Iakrannak innentõl jóval könyebb dolga lesz elsõ vérig vinni a párbajt Filippóval.