Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A test háborgása lassacskán elült, bár megmaradt a gyanú: innentõl kezdve máskor is érezhet így Letizia közvetlen közelében. Mert lám az imák megfoghatatlanok, de a lány nem az... Lám, most már még jobban érthetõ amit tanult: a boszorkányok ehez mesterin értenek, szándékuk aljas, s mikor így cselekszenek, nem a szûziesség erejét vetik be! Lám, igaz, hogy a nõ néha a leghatalmasabb fegyvert birtokolja s azzal száll szembe a férfival!
Visszaérve piros szemmel találja a lányt, aki már elpakolta a vacsora maradékát és egykedvûn üldögélt.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

A lány makacs volt és konok, akár a legtöbb felföldi ... Szívós konokság … Mint a mag, amely sziklára hullva is kicsírázik, csakhogy szomjan vesszen …

- Húzd fel a szoknyád ...

Suttogta halkan a varázsló, még mindig Lucinda gégéjét símogatva ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A lány nem csinál semmi ilyesmit. Csak ugyan azt a szót ismétli egyre és egyre, unhatatlanul. Teste lágy ringásba kezd, nem törõdve azzal, épp szorongatják.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Sírt... de miért? Nem... nem értem a nõket>

Mellé lép, s tekintete megenyhült.... nem tud haragudni a lányra... Mellélép, kezéért nyúl, s felemeli magával szemben... mélyen a szemébe néz.

- Olyan dolgokat ébresztettél fel bennem, melyenek a létezésérõl nem is tudtam... nem helyes... Elgyengültem, s a gyengeség végzetes lehet... s éreztem, ahogy a félelem egyre bentebb kúszott a szívembe... Vigyázz mit teszel velem, nehogy késõbb megbándd... - szemeiben az õszinteség és gyengédség ragyog... a lány kezeit ajkához emeli, s apró csókot lehell rá, nem érintve azt.

- Ne haragudj rám, nem akartalak megbántani... - s óvatosan magához öleli...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak


-Én nem játszom senkivel. Veled sem.-
mondta halkan. Egy kicsit hagyta, hogy a férfi ölelje õt, de aztán kibontakozott karjai közül:
-Erõsnek kell lenned. Rossz hatással vagyok rád, a hét angyal haragudni fog rám és elveszi a szépségem. El kell hogy menjek tõled!-mondta, valós riadalom ült arcára. Õ hitt ebben a maszlagban. vagy még sem maszlag? hogy lesz így erõs Con, ha valóban "beveti" a lányt?
Ám az nem megolás, ha a lány elinal. Con erõs kiképzést kapott, ura magának, ha figyel. De figyel...?

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

Raddaq megelegélve a helyzetet maga próbált volna elõre kapni a lány combjai közé, hogy ruhájába markolva véghez vihesse akaratát ... Lucinda ringatózását csak is a varázsló törhette volna meg, mikor térdét a lány térdhajlatába mélyesztve a földre kényszeríti ... Vele esve a kövekre ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Valami megváltozott. A lány teste merev lett. Aztán szabad keze satuba fogta a varázsló kezét, ami a lány torkát fogta. Mindezt a földre rántás elõtt. iszonyú erõvel szorongatta mega férfi csuklóját. Olyannal, ami nõtõl ki nem telik. Aztán a keze, amit eddig kicsavart, oda se figyelve arra, fogják, kirántotta és majdnem gyomron vágra a férfit. Mellé ment, de azért a csontos könyök így is okozott fájdalmat. Lába is lendült, jól sípcsontotn rúhva meztelen sarkával a varázslót. Lucia megfordult. A tekintete zavaros volt. Mint aki megõrült. Orrcimpája remegett, mint egy fújtató állat. Válla kicsit beesett, mint egy barbárnak. Aztán morrantott, mint egy felpiszkált kutya, s ugrásra kész volt. Odakinnról dúdolás szállt fel: Anna.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

Hibázott ... Volt elsõ gondolata, mikor Lucinda könyöke gyomorszájon vágta, hogy belé rekedt a levegõ is ... A többi már ment magától is ... Raddaq kiegyenesedve, elengedte hasát, nem szorongatta már a kelleténél többet sem ... Csak köhögése nem hagyott alább, ahogy halványa mosolya sem ...

~ Ügyes ...

S ahogy meghallotta Anna dúdolását, ajkaira szorította mutatóujját ...

- Ezt még befejezzük, de nem most ...

S azzal a hátát kínálta fel a lánynak, ahogy az ajtó felé indult ... Anna elébe sietni ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Csakhogy a gépezet beindult. Hátulról érkezett rá a visító Lucia. Anna megtorpant,amikor a kettõs elé érkezett, szokatlan pozícióban. Majd hármat tapsolt s közben rászólt. Lucia elernyedt. Eszméletlenül feküdt a homokos arcú Radon.
-Hm. Azt hittem te leszel rajta, nem õ rajtad.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

Raddaq éppen csak megpillantotta Annát, s mosolya fájdalmas vonásokat öltött amikor Lucia a hátára ugrott ... A varázslónak esélye sem volt elbírni a lányt, s hogy térde még gerincébe is mart ... Fájdalmasan nyögött fel, ahogy a földre rogyott ...

- Én is ...

Felelte a varázsló homokot fújva ...

- Szállj le rólam ...

Könyökével sikerült csak lefordítania magáról a lányt ... És ahogy belékapaszkodva felegyenesedett, fejét félre szegve kiköpte a szájában felgyülemlett sarat ... Majd csizmáját lendítve gyomron kezdte el rugdalni a lányt ...

- EZT AKARTAD ?

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

-Higgadj már le. Ez a hajó elment, no és? Sérti a büszkeséged? Nem fáj neki, hiába rúgod. Akkor sem fog, ha felkel...-és elment Anna somolyogva Rad mellett.
-Gyere, hoztam neked valamit...

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

-A kutunkból különb folyik, mint az urak szökõkúttyából!-állt fel mosolyogva az asszony. A fiú kíváncsian tekintget a kerítésen kívülre, nem-e jön a gazda vissza mégis. Kancsó vizet kap Harass, aztán az asszony marasztalja még pihenni, meséljen a hazájáról, mert õ csak pletykákat hall:
-Igaz, hogy ott laknak kutyafejû emberek is?

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

A varázslót elkapta a harci kedv, s már tátott szájjal folytatta ... Benne voltak azokban az õrült mozdulatokban mind ... Az utóbbi napok, hetek és hónapok fájdalmai, bosszúságai ... És jobb is volt lelkének a lányt hibáztatni ... S rajta kitölteni mérgét, minden sérelmét ... S ahogy a köd oszlani kezdett szemei elõtt, s legfõképp már fáradni ... Lucia mellé borult ... Haját tépve emelte fel az arcát, hogy fülébe suttoghassa ...

- Még nem végeztünk ...

Megpaskolta a lány fenekét, s felegyenesedve Anna után indult ... Bár nem gyönygözött homlok a verítéktõl, megtörölte arcát köpenye ujjába ...

- Miféle ajándékot ?

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

-Mitõl vagy így kiborulva? Na, majd kapsz az idegeidre is egy teát. Majd ha felkel, hányni fog, nagyon jó...-húzta el Anna a száját aztán festékhez való dudvát meg vékony tût adott át a férfinak.
-Íme. Erre gondoltál? Tudod, a bõrluggatáshoz.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

- Igen ... Nem felejtettem el ...

Halovány mosoly tündökölt a varázsló arcán ... S kétkedve tekintett a kint heverõ lányra ...

- És ezt nem akarod megmagyarázni ?

Kérdezte, a tûvel bökdösve Lucia felé ...