Torozon Tavernája

[Torozon]

MINDENKI

A rohamozó vértes hatalmas ívben lendíti meg karját, ám amint lesújtana, a fájdalom eltorzítja arcát; ez láthatóan nagyobb hatással volt rá, mint a neki hajított szék. Mara is hasonlóan érez, szeme elõtt elsötétül a világ, Nelnorba élesen hasít a sötét mágia jéghideg keze. Dobótõrét elejti, ám kardjával hárítani készül a fegyveres csapását, és ez bár sikerült neki, erõtlensége miatt a mögötte álló Rahimnak csapódott. A vértes elrobogott a páros mellett és a gnóm asztalát felborítva volt csak képes megállni. A szerencsétlen ijedten tápászkodott föl a földrõl, majd gyorsan a kijárat felé indult, egérutat nyerve.

[Shirin Horha]

(Rahim)

Meglepte a hirtelen nekitántorodó férfi,de hálás volt neki,hogy a nyaka helyett õ fogta fel a kopasz óriási csapását.

Nem tétovázott sokáig.Sietnie kellett.Nem bajlódott még a felállással sem,csak a hasára fordult,elõrenyújtotta kezét és rúnákat rótt a levegõbe.Mikor végzett a választott rúnasorral,elõrenyújtott újáából egy nyílszerû fénycsík röppent ki.

//Õstûz-Nyílba formázva:2 E(8 Mp).Cé:00(automatikus túlütés)+30+2
Sp:4+3+3(a duplanulla miatt)=10//

[Nelnor]

(Nelnor)

A fekemágia hatására öszzerándul a gyomra és émelygés tör rá. Elõször érez ilyet, minden akaraterjét öszze kell szednie, de sikerül újrafelegyenesednie. Minden erejével az utolsó páncélosra koncentrál, látja hogy a lány elájult...

A keze egy újabb dobótõr felé araszol...

[Torozon]

MINDENKI

//Nelnor, nem ismered a fájdalom forrását. A dzsad éppen nem varázsolt amikor beléd mart a fájdalom. Rahim, a tûznyilad 7Fp-t+3Ép-t sebez.//

A tûznyíl sisteregve hasította a levegõt míg végül a harcos fejébe nyakába csapódott. A találat iszonyúan pontos volt, a férfi görcsösen rándult össze hatására és nem akaródzott mozdulni. Hekra azonban élt még, és a hátsó kijárat felé vonszolta a félájult Marát, kinek sarkai a padlót szántották. A tõr még mindig a lány nyakánál volt, ám a férfiak nem eredtek utána...nem eredhettek, hiszen más problémájuk is akadt. Hirtelen másfél tucat vendég vette õket körbe, egyikük egy ájult gyermeket tartva karjai közt. Magyarázatot vártak.

-Nem kínoztalak, ostoba. A füstös kutya volt az, és meglakol érte. Most szépen elviszlek valahova, ahol biztonságban vagy.

[Valkay]

-Biztonságba? Amíg nem akartatok megölni mindenkit, biztonságban voltam…
*Suttogom vissza frusztráltan az ijedtségtõl… Ha innen kivisz, ki tudja mi fog történni…*
Eressz el… Nem kell, hogy még rosszabb legyen… a helyi céh is keresni fog…
*Próbálom megakasztani a lábam valahol, de a padló nem túl alkalmas... és a tõr erõsen leköti gondolataimat… Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen meggyõzhetnek.*
Túlélhetik még, de segítségre szorulnak…
*Ekkor lassan rádöbbenek a szavaira…*

A varázstudó??? *Kérdem vissza elhaló hangon...*

[Shirin Horha]

(Rahim)

Felállt.És újra elméjéhez nyúlt.Úgy érete most több ideje van.Kivonással akarta visszanyerni energiáját.Bele is kezdett.

Végignézett a körülötte állókon,nem érezte,hogy bûnös.Sokkal inkább hibáztatta a körülötte állókat a történtekért,mint saját magát,de ennek nem adott hangot.Nem szólalt meg.Csak koncentrált.A kopaszra sandított,majd újra a tömegen nézett végig.Nem érezte pillanatnyilag,hogy rosszabb dolgot tett volna,mint a körülötte zsörtölõdõk,akik közönbösen nézték a lány és a dalnok bántalmazását.

Húsz pillanatig,húsz szegmensig állt így.Aztán elindult a tömeg széle felé,és mikor egy elõtt álló került az útjába,felnézett rá,majd megszólalt:

-Elengedne,hogy segíthessek esetleg azon a szerencsétlen lányon?-kérdezte komoran,minden fenyegetéstõl és közömbösségtõl mentesítve hangját.

[Nelnor]

(Nelnor)

Hekra után indul. Nem valószínû, hogy õt okolnák az emberek. Megpróbál egyszerûen átsiklani közöttük...

// ok javítom //

[Torozon]

(Nelnor, Rahim)

Nem egészen úgy történt ahogy elképzelted. A körülöttetek állók vajmi keveset vettek észre abból, hogy te egy ismeretlen segítségére siettél. Társának tartottak, ezért nem engedtek el. Rahim kifakadására általános felháborodás támad, ám ekkor egy ember kilép a tömegbõl. Középkorú férfi, szakállában õszes szálak láthatóak, és ugyan ruhája nem különbözteti meg egy átlagpolgártól, mély, sötét szeme bölcsen csillog.

-Úgy hiszem, nincs szükség arra, hogy elégtételt vegyen rajta mindannyiótok. Törõdjetek azokkal, akik segítségre szorulnak, és hagyjátok, hogy én adjam tudatára, micsoda hibát vétett az imént. Az elf nem bajtársa, engedjétek.

Egy másik ember szólal fel a tömegbõl, aki azonban igen feltûnõ jelenség. Tejfehér láncinget visel, szõke haja válláig ér, valóságos óriás, jóval két láb fölött lehet.

-Én elmegyek a lányért. Nem érdekel már, hogy azt mondtad, az õrség dolga. Az a nyomorult lehet hogy elvágja a nyakát, láttam a szemén, hogy miféle fajzat. Addig lásd el ennek a...áh, nem is tudom, mit mondhatnék erre!

Azzal kisiet a hátsó kijáraton, a tömeg pedig szétszéled. A sötét szemû férfi pengevékonnyá szûkült ajkakkal int Rahimnak, hogy üljön le az asztalához. Ahogy Pierrot felé tekint, láthatja, hogy a lány ugyanúgy ül helyén mint eddig, tekintetét egy pillanatra sem véve le róla.

[Shirin Horha]

(Rahim)

Nem tiltakozik a középkorú férfi felszólításának.Leült az asztalhoz,még egy utolsó pillantást vetve a kijáratra,és az arra haladó óriás felé.Várta a folytatást,és bár továbbra sem érezte bûnösnek magát,a megtorlást is.

-Nos?Mik a szándékai?

[Nelnor]

(Nelnor)

Megáll amikor az emberek az útjába állnak, de szúrós pillantást vet rájuk. Úgy gondolja vár néhány szempillantást, hogy mi történik. A szakállas férfi józansága elégedettséggel tölti el. ( most már talán sejtheti, hogy a dzsad volt a ludas a feketemágiában, de most nem foglalkozik vele). Felkapja az elejtett tõrét, majd a nagydarab fickó után siet. Amikor mellé ér, azt mondja:

-Én is megyek. Ez már az én ügyem is. -mindezt meglehetõsen elszánt tekintettel teszi.

[Torozon]

(Mara)

Sebesen haladtok az utcán, a tõr, mely torkodnak volt szegezve, most hátad közepének feszült, Hekra nem akarta, hogy mások is lássák szorult helyzeted.

-Ne beszélj baromságokat. Kezdem unni a nyafogásodat. Igen, az volt, tudom mit mûvelt. Megkapja érte a magáét, de te is ha nem maradsz veszteg.

Ekkor félfordulatot tesz és a vékonyka lányt a legközelebbi házfalnak szorítja, s bár durván teszi, vigyáz, hogy ne üsse be a fejét.

-Ha jó kislány leszel még a végén meg talállak szeretni.

Olyan hang volt, mintha egy bádogdobozt lékeltek volna meg. Hekra meg sem tudott szólalni, csupán érezted, hogy valami meleg fröccsen a hátadra, a kés éle pedig felszakítja ruhádat. Hús szakad és csont reccsen, majd tûzforró, gyûlölettel teli kiáltás hallatszik mögüled, és amint hátrafordulsz, látod, hogy fogvatartód hitetlen, merev tekintettel néz felfelé. Vállában lándzsa áll, hegye nem is látszik ki a testébõl, olyan mélyen ül, a fegyvert forgató férfi arca torz bosszúangyaléhoz hasonlít márványszín bõrével, szõke, göndör hajával és lebiggyedt ajkaival. Teljes testsúlyával nehezedik rá a lándzsára, a fegyver hegye csípõtájékban bukkan ki Hekrából, úgy szakítva fel a vértet, mintha egy bogár páncélja lenne. Majd egyetlen mozdulattal kirántja, tejfehér vértje vörös lesz a vérpermettõl, arcára viszont megnyugvás ül. A lándzsát hanyagul haldokló ellenfele testébe vágja, hogy ne kelljen lehajolnia érte, majd hozzád lép, térdre ereszkedve. Mint a lovag aki megölte a sárkányt.

-Bocsásson meg a vérfürdõért, kisasszony. Sajnos harcos létemre nem állott módomban másképpen rendezni a dolgokat, féltem, hogy az a szörnyeteg bántalmazni akarja. Nevem Tiranus, az Aranykör Lovagrend nevében kérek elnézést késlekedésemért.

[Torozon]

(Nelnor)

//Bocs, egyszerre írtunk //

A férfi határozottan int neked, hogy ez bizony nem gyerekjáték, és díszes lándzsáját erõsen markolva indul el öles léptekkel a kijárat felé. Megpróbálsz lépést tartani vele, ám ez nem sikerül teljes mértékben, mégis szemtanúja lehetsz az eseményeknek, amik A Tavernától nem messze zajlottak.

[Torozon]

(Rahim)

A férfi hamarosan leül veled szembe, ékköves gyûrûkkel ékes ujjait egymásba fonva válaszol neked. Szemei az asztal lapjáról lassan a padlóra vándorolnak.

-Csupán kérdezni szeretnék néhány dolgot. Elõször is, kicsoda maga, hogy ilyen sötét praktikákat merészel alkalmazni egy zsúfolt tavernában?

[Shirin Horha]

(Rahim)

Egy ideig csak néz maga elé,majd hirtelen a férfire pillant,és megszólal.

-Ezt a kérdést szerintem nem jól tette fel,mivel nem kilétem miatt alkalmaztam ezt a módszert,hanem pont azért,mert olyan közömbösen viseltettek a szerencsétlen lány és asztaltársa iránt,akit az a három férfi bántalmazott.Ezért csekély hatalmamnál fogva kénytelen voltam a lehetõ leggyorsabban feltölteni elmémet,hogy az akkor már nem csak a lány életét ,hanem az enyémet is veszélyeztetõ férfiakkal szembeszállhassak,annak pedig ez volt a módja.Remélem megfelelõ a válasz amit adtam.

Mondja lassan végig a szavakat Rahim,próbálva ezzel nyugtatni magát az erõs megpróbáltatás okozta idegességtõl.

-Gondolom nem ez az egyetlen kérdése,várom a következõt,de elõtte elmondanám,hogy szerintem egy praktika nem mibenlétébõl fakadóan lesz sötét,hanem a mögöttes szándéktõl,és az én szándékom a saját értékrendem szerint nem volt sötét.-mondja tovább az asztal alatt még mindíg az idegességtõl enyhén remegõ kézzel.

[Valkay]

*Kedvem lett volna odakiáltani ezeknek a közönyös szívû gyáva fattyaknak, hogy legalább papot hívjanak a szerencsétlenekhez. Ám fenyegetõen csillant a tõr, úgyhogy volt okom hallgatni. Aztán már ki is perdített az ajtón. Egyre kilátástalanabb a helyzetem.
A fickó vasmarokkal fog, s a tõr is eltûnik a nyakamról…*

*Hamarosan egy botladozó lányt láthatnak a járókelõk, aki miután visszanyerte egyensúlyát kicsit megfeszíti hátát… s egy kopasz alak kíséretében elsétál. A tõrt eltüntetheti, de a lány pillantásával nem tud mit kezdeni…*

*Nem merek megszólalni, mert még leszúr, aztán mint beteget csak simán leejt egy fal tövébe. Aztán tuti elfut. Márpedig ha megöl akkor olyan helyen tegye, hogy elpatkoljon õ is.
Remélem, hamarosan erre jön valami városõr… De persze semerre sem látszik egy se ilyenkor.
~Aye~ *
* ~Jó~ Akarom mondani, de nem tudok megszólalni hirtelen falhoz passzírozva. * …csak ne bánts… *Nyögöm halkan, s hátam megfeszül, ahogy a gyilokja már megint a hátamat böki… A ruhám szakad, s… ~Ez a vég…~ Ismerem fel a pillanatot. Aztán semmi. Értetlenül fordulok hátra… ~Még élek?~ s tanúja lehetek az utolsó pillanatoknak… ~Vér mindenütt vér…~*
Ó…
*Elsötétül minden…*