Utak, ösvények, csapások

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

*Jót húz a friss vízbõl. A kancsóval visszatelepszik és kényelmesen ejtõzik egy kicsit. A kutyafejû emberek említésére hamiskásan elmosolyodik. Egy fûszálat tép, amit rágcsálhat beszélgetés közben. Az sem kerüli el a figyelmét, hogy a fiú igen-igen lesi a gazda érkezését.*

-Tudtommal nincsennek ilyen szerzetek. Legalábbis mifelénk egy sem lakik. Node az is igaz, hogy más szerzetek azé' elõfordulhatnak. Fõleg a sötét, holdtalan éjszakákon.
-Látom Alfonzo neked elég nagy mumus ez a szegény gazduram is. Mondja nagysága miért fosik ez a kölök ennyire? Csak nem szoktak ifjakat enni errefelé.

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

-Ez az én mûvem. Bevadult. De leállítottam, mielõtt szétszedett volna. Nem voltál vele kedves? Te bajod! Legközelebb majd tudod. Bár holnap indulunk, szóval Luciáról...lecsúsztál-simítja meg Rad arcát.
-Úgy érzem, nem vagy még elég higadt egy szurkáláshoz, ami halál nélkül járna, így jobb ötletem támadt...Magához húzta a varázslót és az ajkába harapott.

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

-Oh, itt is megfordulnak akkor furcsák. Az uram meg elnáspángolta, mert itt aludt a csûrben. Pedig a légynek se ártott.
Az égre felhõ kezdett kúszni. Esõre állt. A fiú nyelt egyet, felállt.
-Hm, én, nos én lassan megyek...Jön haza a gazda, én meg itt...

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

- Sejthettem volna ...

Jelentetteki hûvös hangon, mikor letette a tûket,s az apró tégelyt ...

- Majd legközelebb kedvesebb leszek ...

Már elõre mosolygott ...

- Ígérem ...

Hangja játkos volt, s egy csepp komolyságot sem hordozott ... Anna vékony ujjai nadrágja övébe markolva édesgették közelebb ... S Raddaq nem tiltakozott ... De felsóhajtani kényszerült, mikor a lány fogai fájdalmat szültek ... S vért, ajkain ... De nem lökte el magától, nem állt neki rugdalni mint Luciát ... Éjszín tincsei közé fúrva ujjait, játszva édesgette a lányt ... Símogatva bíztatva a folytatásra ...

[Navaratna]

Raddaqnak

-Hm, tegnap olyan voltál, mint a sütemény krémje. Ma légy kicsit...durvább...
S gondolkodás nélkül a férfi nadrágjának egy bizonyos pontjára csúsztatta a kezét-nem a nadrágon kívülrõl...

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Egy kunyhónál … ]

- Vadul szereted ? Igen ?

Oly édesek és csábítóak voltak a lány szavai, akár azok az emlegetett sütemények ... S Rad még közelebb lépett ... Egészen addig míg már Anna sem tudott távolabb menekülni ... S teste a lány ujjai közé simulhasson ...

- Mondd, hogy szeretnéd, s én megteszem ...

Hideg ujjai, megszabadultak a kesztyûktõl ... S immár Anna ingével bajlódtak ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Anna a füléhez hajolt és mocskos dolgokat suttogott Rad fülébe. Volt abban kötél, vér, verés, erõszak... Minden, ami szenvedést is okoz, de a nõ úgy beszélt róluk, mintha az lenne minden vágya s az tüzelné igazán. Aztán nem fájdalmasan, de belemarkolt a férif legérzékenyebb pontjába.

//please, naturalista leírást kerülni, mert figyelek rá!
Az elõbbi accountért pedig bocsi//

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

-Úgylám esni fog. Nagyon lóg a lába. Gazdasszony meghúzhatnánk magunkat Alfonzoval a pajtában, míg elvonul a zuháré? Természetesen a szállásért is fizetek. Mindkettõnk, azaz Butussal együtt mindhármunk részére.

*Körbe is néz, hogy merre van a kutya. Eddig nagyon kerengett körülötte, de most ellehet a háziebbel. *

<No majd, ha úgy gondolja az ebatta jószága bejön az esõrõl.>

-Ne cidrizz fiú. A gazda nem bánt. Egyrészt, mert most fizetve is lesz a szállásodért, másrészt meg nem hinném, hogy lehiggadva is olyan cudar lenne a természete.

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

-Oh, kiesi magát, egy óra múlva mehetnek-bevetett az asszony.
-Itt lakom lánykorom óta, ismerem az idõt, mint a tenyerem itt! Az uram nem jön be egy csepp zuhé miatt!
Igaza volt. Kellemes esõszag ült meg a tájon, friss szél szórta szerteszét. A föld sem ázott fel nagyon. Alfonzo beleszimatolt a légbe.
-Ez olyan hazai...Hm, hova, uram?
-Tényleg, merre tovább? A hegynek s Shadonnak?

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

-Arra. Át a hegyen. De azt még nem tudom, hogy bemegyek-e a Székes Fõvárosba. Lehet, hoyg inkább kihagyom a nyüzsgést és kerülök egyet. Ha tud nélkülözni egy kis útravaló elemózsiát azt megköszönném és megfizetném. Utánna indulok is, hogy ma is közelebb kerülhessek szülõföldemhez.

*Ezzel el is kezd készülõdni az indulásra. Komótosan, de nem piszmog sokat.*

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Erõs vagyok, Domvik s a Hetedik Angyal velem van... tudom... érzem. Hitem megingathatalan. - karjait lágyan, s mégis határozottan Letizia dereka köré fonja, nem engedi eltávolodni magától...

- Nem, nem kell elmenned... s talán... ezzel az érzéssel csak még erõsebb lehetek. Tudom, hogy Te jó vagy, s tiszta lelkü... Nem kell Tõled tartanom. Ha Téged zárlak szívembe más nõk hiába próbálkoznak boszorkányos praktikáikkal a kiképzésem mellett Te is ott leszel velem... - már csak baljával karolja, jobb kezével a lány kezét a mellkasára húzza - itt bent, és vigyázol rám.

Finoman végigsimít arcán... A hetedik Angyal nem veheti el szépséged, hisz ártatlan teremtés vagy, nem kell tartanod semmitõl... velem vagy, s én vigyázok Rád...

Kedvesen mosolyog... érintései tele vannak gyöngédséggel... Jobb kezének mutatóujjával maga felé emeli a lány fejét, s ajkai finoman a lányét simítják... semmi követelõzés, semmi kapkodás... csak egy kis cirógatás... apró csók... Majd lassan elengedi...

- Ha úgy érzed menned kell, nem kényszeríthetlek maradásra, de azt tudnod kell, szeretném ha velem tartanál... szeretném ha mellettem lennél... De elfogadom döntésed, bármi is legyen az.

<Domvik segíts, azt hiszem szerelmes vagyok...>

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

Az asszony kis szalonnát és kolbászt adott Harassnak s vizet is vehetett a kútból. A fiú Butussal jól nekiszaladt az útnak, kergetõztek. Kellemes tölgyessel szegélyezett hegyi erdei útba torkollottak, ahol a fiú már figyelmesebben haladt, közelebb az exkatonához. Harkály, rigó, osonó róka akadt látványnak, utóbbit megugatta tisztes távolból Butus. A nap csendes erdei sétával telhetett, az esõ nyomai felszáradtak jócskán délutánra.
Egy gyertyános övezte tisztáson faszénégetõ boksákra leltek s három faszánégetõre, akik integetve üdvözöltél Harasst:
-Uram! Csak nem a nagy víz túloldalárul gyütt! Gyüjjön ide, meséjjen csöppet róla! Hozza a kölköt is, nem eszünk gyereket!
A munkás férfiak összenevettek. Alfonzo nem volt a bátorság mintaképe, zavartan állt harass mellett, mi legyen.
-Ottan harcol az öcsém is!-*tette hozzá szénfekete hajú egyikük.*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Letizia nagyon zavarban van. Hirtelen nem tudja, hogyan viszonyuljon a férfi hirtelen támadt szerelméhez. mert nem kell sokat találgatnia egy falusi lánynak se, hogy ezt felismerje.
-De a gonosz ördögök megneszelhetik, hogy én fontos vagyok neked s így utat találhatnak hozzád. Elrabolnak, meggyaláznak engem és akkor tudják, neked ott benn fájni fog és akkor a markukban leszel!-adott hangot kéátelyeinek. S egyszerû teremtéshez képest okosnak tûnt.
-Maradok, mert bízom urunk szolgájában, azaz benned, s nagy dolog, hogy ilyen kedves lettem neked, pedig nem is ismersz!

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Mellettem nincs mitõl félned... - újra végisimít az arcán.
- Ne legyenek kételyeid, ne légy bizonytalan... Domvik velünk van, vigyáz rád és rám. Maguk az Angyalok is így akarhatták, hisz nem véletlen vezérelhettek akkor arra az útra ahol reggel találkoztunk... :)

Kissé eltávolodik a lánytól, s elõveszi batyujából a vastag takarót, s a tûzhöz még biztonságos távolságra, hosszában kettéhajtva teríti le.

//Így még elég széles marad ahhoz, hogy be tudja takarni magát, de a földön sem kell aludjon//

Kint már lassan sötétedik... tücsök hegedûl... rendíthetetlenül játsza a nótáját...

- Pihenj le, biztosan fáradt lehetsz... hosszú út vár ránk holnap. - s közben elkezdi magáról lehámozni a vértjét...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Hamar lobbant benned láng, légy türelemmel, bennem nem ilyen hamar történnek a dolgok-kérte zavartan a lány. Nem aludt el rögtön, egy ideig sétált jókedvûn a tûz körül, fûszállal zaklatta a hangyaboly lakóit és hirdette a hangyapisi furcsa, mégis jólesõ ízét, amit lenyalt a fûszálról a hangyák összemászása után. Mikor meglátja, mihez lát neki a férfi, érdeklõdve figyeli, hogyan kell lecihelni egy láncinget. Csak ezután bújt a takaró alá és arccal a tûz felé fordulva szunnyadt el.
Con sokáig nézhette õt lefekvés elõtt. Aztán a fáradtság õt is arra sarkallta, dõljön le.
Reggel hamarább ketl a lány. Mocorgására ébredt a férfi is. Letizia nagyot nyújtózott. Éles tavaszi napsütés hasított keresztül a hûvös levegõn. A madarak már teli torokból énekeltek, a harmat ott csillogott a fûszálakon. Szélvész csapott egyet a farkával. valahonnan alulról, a hegy alacsonyabb részeirõl csengõ csilingelése szállt el hozzájuk, pásztor haladhat nyájával. Letizi jó reggelt kívánt, aztán felült s egyszerûen a férfi felé hajolt és megcsókolta.