Shulur - Víziváros - Gattear

[Kalmárfejedelem]

*Lícia megcsóválja a fejét.*

- Figyelj rám. Ha meg akarod állni a helyedet, ha le akarod venni Drayhot a lábáról, ha normálisan akarsz a húgod elé állni, akkor jól kell kinézned.

*Végignéz rajtad, aztán sóhajt egyet.*

- Menj fürödj meg, aztán gyere vissza hozzám. Kicsinosítalak estére.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Legyen - *sóhajtok egy nagyot, majd elvonulok a fürdõbe. Elkészítem magamnak a vizet, és alaposan lecsutakolom magam. Még hajat is mosok. Nem érdekelvén a kíváncsi és érdekes pillantásokat törölközõbe csavarva trappolok vissza Líciához - persze a ruhámat viszem magammal.
Visszaérve a ruhámat leteszem egy kupacba a földre, majd figyelem miket is szed elõ nevelõanyám szekrényébõl, fiókjából.*
- Egyébként azt nem gondoltad komolyan, hogy Drayht elvarázsolom bármivel is. Ugye?!?....
Akkor sem venne észre többet belõlem, mint egy lyuk,ha csupaszon járnék el neki egy hastáncot. De nem is baj, csak mostanában hm... hogy is modjam... durva és érzéketlen.
A húgomat illetõen meg nem is tudom... - *váltok témát minden elõzmény nélkül, arcomon azonban látszik, hogy az elõzõ téma foglalkoztat lélekben, de nagyon...* - Megismer így ... kikenve, kiöltözve... lényegében hazudva és mit fog szólni, ha utána VELEM találkozik?... Még azt sem tudom hogy hogyan bizonyíthatnám neki a dolgot.
Megtanítasz abban járni? - *bökök egy hirtelen váltás után a magassarkú cipõre*

[Kalmárfejedelem]

*Feltûnõen aktív tisztálkodási törekvésedet tényleg bámuló arcok kísérik. Zavartan érkezel Líciához és teszed be magad után az ajtót. Monológodat érdeklõdve hallgatja, aztán odalép hozzád.*

- Ne erõlködj. Majd minden megy magától. Ha görcsölsz rajta, akkor pláne nem fog sikerülni. Engedd el magad. Ne gondolj se Drayhra, se a hugodra. majd ha odakerülsz, hogy velük foglalkozz, akkor megteszed ami tõled tellik. Improvizálj. Ahogy tanítottam.

*Leültet egy székre és elkezd kicsinosítgatni. Közben magyaráz tovább.*

- A magas sarkúban sem nehéz járni. Ismerek olyat aki verekedni is tudott benne. A lényeg, hogy megfelelõen tartsa a lábadat, és hogy figyelj a járásra. A bokád ne legyen laza. Ha túlságosan elengeded, akkor ki fogsz bicsaklani. Az elején összpontosíts a járásra. Ne próbáld elkerülni a bukkanókat, egyenetlenségeket, hanem menj át rajtuk és kontrolláld a mozgásodat. Ha odafigyelsz, akkor lassan rutinná válik ...

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Minden szóra odafigyelek, bólintok, hogy megértettem, majd kicsit lebiggyedt szájjal nézek rá a tükrön keresztül.*
- Erõlködöm, görcsölök... és néha magam sem értem saját magam. - *azzal beszámolok szépítkezés közben a tegnapi napról, hogy hogyan értem a kapuhoz, ott mi történt, hogyan ismerkedtem meg Noellel, hogyan töltöttük el a délutánt és az estét az éjszakával, s másnap reggel mi és hogy történt, végezetül hogyan fulladt "kudarcba" ötletem a saját hibámból - mert nem figyeltem eléggé és hibát hibára halmoztam. Engedtem az érzelmeimnek, pedig nem szokásomés nem értem miért...*

[Kalmárfejedelem]

- Önbizalomhiányos vagy aranyom. Nem vagy teljesen tisztában az értékeiddel és a lehetõségeiddel. Én mindig mondtam, hogy tágítsad a határaidat, de ezt valahogy mindig félreértetted. A különcségeid miatt eltávolodtál kicsit a társadalomtól. Persze ezt te választottad, de most azzal küszködsz, hogy elfogadtasd magad, pedig te csináltad a problémát magadnak. De ez nem kritika akar lenni. Majd megtanulod te is a leckét, csak félek, hogy addig túl sok csalódás fog érni. Csak te dönthetsz arról, hogy mennyire könnyíted meg magadnak a saját életedet.

*A kiválasztott ruhában, a sminkkel és az összeeszkábált frizurával kezdesz magadnak is tetszeni. Végre a tükör nem a szokásosat mutatja. Egészen meglepõdsz a végeredményen.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Lícia magyarázata közben sokszor ráncolom homlokomat. Néhol nem értem mire akar célozni ezzel nevelõm, de szóvá nem teszem. A tükörben alakuló képet pedig nézem...nézem..., s el sem hiszem, hogy az az arc az enyém. Eszembe jut, hogy tizenéves fejjel maszkot akartam hordani, mert a sebhely miatt annyira csúnyának éreztem magam - ezt most megmosolyogtam. Ügyes trükkök és beépül arcomak karakterességébe, hogy szinte észre sem venni. Amint elkészültem felállok, teszek pár lépést a cipõben. Forgolódok a tükör elõtt, nézem magam jobbról-balról, majd odamegyek Líciához és megölelem.*
- Köszönöm anyám amit tettél értem, ez mintha nem is én lennék.
Visszatérve az utamra, tudom, hogy mást szántál nekem, mást szerettél volna, de sosem voltam egy könnyû eset. Választottam igen, és még most is kitartok választásom mellett. Érhet csalódás, érni is fog, de minden egyes erõsít és nem gyengít. Csak meg kell fejtenem a miérteket...

[Kalmárfejedelem]

- Hozzám mindig jöhetsz. Én itt leszek és ha tudok, akkor segítek. De neked menned kéne. Szerintem Drayh már türelmetlen. Ne várasd meg.

*Azzal kihesseget a szobából és sok szerencsét kíván. A folyosókat járva leesett állak kísérnek utadon. Drayh már a folyosón áll és toporog a lábával. Mikor meglát pár pillanatra megdermed. Szemei csillogásából látod meglepettségét, arca szokásos szobormerevségébõl nem enged. Szakmai ártalom és kyr vér.*

- Te még ennyi év után is tudsz meglepetést okozni. Szép vagy.

*Visszafogott véleménnyilvánítása ellenére érzed a mögöttes érzelmeket. Feléd nyújtja karját, és amint belekarolsz elkezd kivezetni a sikátorba, ahol már egy bérkocsi vár titeket.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

*A Gattearhoz közel két fertályóra alatt értek el.
A hajtó lesegít benneteket a kocsiról majd elhajt. A színház káprázatosan van megvilágítva. Elõttetek is elment egy kocsi a színház elõl, s miután elhajtott érkezett helyébe másik. Amint a kyr meglátta egy kicsit összeszaladt a szemöldöke, majd a bejárat felé igyekszik veled. Az ajtóban 4 talpig feketébe öltözött férfiú állja el az utatokat - õk felelhetnek a rendért, meg azért, hogy illetéktelenek ne juthassanak be az elõadásra. Benneteket azonban a Cartyss által felmutatott papíros megtekintése után beengednek.
Ezernyi gyertyát látol a falakon, mennyezeten égni, sárgás napsütötte világosságot elõidézve. Ebben a pompában a Gattear elõtte kibontakozik pompájában, gyönyörûségében.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Miért? Annyira eltelt már az idõ?.... Huuuuhhhh, sietek. - *arcon csókolom még anyámat, majd sietõsre fogom a lépteimet a folyosón, mindaddig, míg az elsõ bicsaklás meg nem történik pár méter után. Ezt követõen odafigyelve lépteimre, járásomra folytatom tovább utamat.
Drayht meglátva elmosolyodom.*
- Köszönöm. Indulhatunk. - *belekarolok, bár még mindig ügyelnem kell a járásra a magassarkúban, érzem, hogy egyre jobban megy. Út közben azért még érdeklõdöm az este felõl.*
- Mondd Drayh, hogy fogunk megjelenni a színen? Férj és feleség, jegyespár, szeretõk vagy mint apa és lánya?

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Megérkezve Nyna kis lámpalázzal szál ki a kocsiból. Felveszi az érzésektõl mentes álarcot és hibátlan tartással követi Cartyss lépteit. A kapuõrökre rá sem néz. Cartyss hamar elintézi õket, és már bent is vannak a színházban. Azon azért kicsit elcsodálkozik, hogy az õrök képesek voltak megállítani. Rá kell döbbennie, hogy a kyr a famori világban alacsony helyet mondhat a magáénak. Dehát valahol el kell kezdeni. Kölcsönös segítség. Cartyss villoghat vele, és Nyna meg bejut az oly áhított világba.*

[Kalmárfejedelem]

- Természetesen mint szeretõk.

*Válasza úgy hat, mintha ez teljesen magától értetõdõ lenne. A kocsi rövid idõn belül eljuttat titeket a színház elé. A forgalom ellenére a kocsis hajt és az emberek gyakran ugrálnak félre. A Gattear elõtt is padlófékkel álltok meg. Drayh a szokásos temperamentumával segít le a kocsiból, és már siettek is be. Õ nem ad annyira a formaságokra, mint a többi vendég. Láthatóan fontos dolga van a színház területén. A jegyeket is elõre elõveszi, és az ajtónállók sem kötözködnek, így hamar bejuttok. A tömegbõl mintha kihallanád a Wyemar nevet a sugdolózások közül.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

*Éppen hogy csak szétnéztél belülrõl, amikor egy erõteljes férfi hang üti meg a füled - hatására a kyr egy pillanatra ledermed, majd karod ölelésébõl erõtmerítve fordul meg a hang irányába.*
- Wyemar, Cartyss on Wyemar! Kérlek barátom ne siess annyira, van még idõ az elõadás kezdéséig, hogy megismerjük kedvesedet. Vagy talán rejtegetni akarod elõlünk?
*A hang kicsit gúnyos - egy harmincas éveinek közepén járó fess férfitõl származik, elegáns Haquitesst visel, melyen királykék és arany hímzés látható. Jobbján egy korban vele egyidõs asszonyság mézédes mosollyal köszönt - rajta egy haloványrózsaszín, csipkebevonatú, ruha van, háromnegyedes ujjal, mell vonalát követõ széles dekoltázzsal. A gyakorlatlanabb szemeknek fel sem tûnhet, de te nyomban észreveszed, hogy kissé dundi alkattal rendelkezik, csak a ruha rafinált szabásának köszönhetõen elrejtve maradnak a plusszok rajta. A mosolyában féltékenységet fedezel fel.*
- Emana con Martinesse, Anamor con Martinesse - *üdvözli a kyr elõbb a nõt, majd a férfit mûmosollyal arcán, aztán hozzádfordul.*
- Nyna drágám engedd meg hogy bemutassam Anamor con Martinesse urat és feleségét Emana con Martinesse asszonyságot. Õ pedig Janyna Alytea a kedvesem.
*Az asszony lekicsinylõ pillantást vet rád, míg a férfi arcáról a férfiaktól megszokott vágyat olvasod le, egy jó adag kétszínûséggel egybekötve.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Rendben, azt legalább nem lesz nehezemre eljátszani. - *a sietség nem nagyont tetszik, fõlleg azért mert feltûnõ is lehet. Bár gondolom igen fontos dolga van erre, de azért szóvá teszem.*
- Nem kérdezem mi dolgod van itt, úgysem kapnék rá választ, de jelenleg ez a sietség feltûnõ.
*A halk morajból kiszûrõdõ névre felfigyelek, majd tudatosan hallgatózom, hogy mirõl is folyik a pletykasugdolózás. No meg szemem körbepásztázza jópárszor a helyiséget, hogy hátha meglátom azt a fiatal nõt, akivel összefutottam még a Horgas Hóhér fogadó elõtt.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna kicsit összerezzen a harsány üdvözlésre, de aztán megint rendezi arcvonásait és odafordul kedvesével együtt. Vigyáz, hogy ne mérje végig feltûnõen a párocskát, aztán a bemutatáskor illedelmesen meghajol.*

- Megtiszteltetés megismerni Önöket.

*Amikor a nõ nem figyel, kétértelmû pillantást vet a férjére. A köszönés után viszonozza a nõ viselkedését, a férfi szavaira pedig kedvesen mosolyog. Cartyss karját nem engedi el közben. Szorosan öleli kedvesét. Éreztetni akarja vele, hogy a közelében biztonságban érzi magát.*

[Kalmárfejedelem]

*Szavaidra Drayh kicsit visszavesz a tempóból és szokatlan módon szólal meg.*

- Igazad van.

*Elengedi kacsódat és szembe fordul veled.*

- Valóban sürgõs dolgom van, és szerintem neked is megvan a sajátod. Szerintem váljunk ketté. Mindenki menjen a saját dolgára. Ha elkezdõdik az elõadás, akkor majd a 34-es széket keresd.

*Még ad egy futó csókot és eltûnik a tömegben. Magadra maradva elég kiszolgáltatottnak érzed magad az úri nép között. Nem ezt szoktad meg. Sokan lefitymálóan néznek rád, de senki sem köt beléd. Az illem alapvetõ formuláit maradéktalanul betartják. A hallgatózás eredményeképp megtudod, hogy Wyemar új párjáról van szó. A szóváltásokból fõleg a szép, gyönyörû, lélegzetelállító szavakat hallod ki. A pletykálkodó nemesek tekintetének fókusza felé nézelõdve egy pillanatra észre is veszed a párt. Fõleg a testhez idomuló ruha, a szikrázó ékszerek és a bájosan gyönyörû gyermeki, de mégis érett nõi arc szúr szemet. Ezután a tömeg hullámzása megint eltakarja elõled a párost.*