(Con Larrodan)
Sem kényszeríteni, sem siettetni nem akarja Letiziát, s még maga sem tudja mit akar... Miután lefeküdt, még hosszan csodálja a békésen pihenõ lány arcát, a fel-fellobbanó lángnyelvek játékos fényében... Néha pakolgatott a tûzre, hogy az el ne aludjon, s újra betakarta mikor lerúgta magáról a takarót... Aztán Õ is eldõlt... szorosan összefogta magán köpenyét s próbált valamelyest pihenni. Egész éjjel éberen aludt... olyan félálom állapotban...
...
Reggel a lány mocorgására ébredt, kissé kómás volt, s váratlanul érte a csók.
- Lehet e ennél szebb reggel? - mosolyog, s végigsimít arcán... picit magához húzza, s visszacsókol...
-Jó reggelt :) Jól aludtál?