Sin Veleris városa

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Õszinte meghökkenés ül ki az arcára.*
- Elf-ember lenni tud úgy együtt, hogy abból gyerek születik? Bocsásson meg én nem tudni ezt, ez nekem tudat új, kicsit furcsa.
*Amint a nõ leszállt a lóról közel lépett hozzá, de látszott a lótól kicsit tart - méretébõl fakadóan.*
- Menni, ha nincs jobb dolog, s szeretne jönni akar. Ez esetben én mutatkozom be:
Dabbib béli Kirdo Farmine, a nagy Ranga és Teda sarja, ki Gtecr fia, ki Rakohi sarja, kinek apja Vofaki, ki gyermeke Sabrufnak
*Amikor a rackláról kérdezi felderül az arca.*
- Rackla lenni törpének olyan, mint embernek lóóóóóó. Utazni rajta, repülni, vadászni vele, társ. Hûséges õ, szeretnivaló, értelmes állat lenni rackla.
*Ahogy a járókelõt megállítja befejezi beszédét, hallgatózik, de mivel a nyelvet nem érti, így türelmesen vár, hátha fordítást fog kapni a nõtõl.*

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

A választ hallva mosolyogva köszöni meg a felvilágosítást, és fordul ismét a törpe felé, bepótolva a bemutatkozást.
- Nekem lenni nem hosszú nevem. Alysha Arwen Faelivrin. Mi menni arra.
Kezével mutatja a helyes irányt, és indul meg lassan, hogy a törpe is tudja tartani vele az iramot, lovát kötõféken vezetve. Igaz, nem lenne rá szükség, de inkább így vezeti, mint hogy megszólják.
- Értem. Rackla nem tudni itt van-e. Ló van, kicsi, aranyos, szelíd.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Tudni név nekem is kevés, de név lenni hosszú, hisz nekem õs sok, kik mint érdemelni meg említeni, hisz Kirdo õnélkülük nem lenni itt. Õk becsülni való törp mind egy szálig nagy harcos, tudós, vagy szolgál nép legjobb tudás, nem feledkezni meg róluk. Így névbe õk bele hozzá tarzoznak. - *magyarázza miért is hosszú az õ neve és mik-kik is lennének azok a sok szémélyek benne.*
- Rackla itt nem lenni, az csak hegy, Tarin bércében lenni sajnos.
Lóóóóóó kicsi nekem jó méret? Lenni ilyen? - *közben elindul a megadott irányba a nõ mellett.*

[Alysha]

(Alysha Arwen Faelivrin)

- Értem. Én ismerni törpe nem sok. Õszintén lenni te elsõ közülük.
Kedvesen mosolyog le a mellette sétáló nõre, folytatva.
- Nekem lenni anyám, apám, más rokon nem ismerni. Szeretem õket nagyon.
Elgondolkodva pillant a nõre, majd biccent egyet igenlõen.
- Igen. Lenni. A kicsi hm...póni van neve. Körülbelül ekkora.
Kezével mutatja a magasságát, tovább beszélve.
- Ló lenni hûséges, kedves, ha nem bántani, rendesnek lenni vele, szeretni. Ráadásul okos. Én szeretni.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Nem ismerni több rokon? - *kérdezte vissza, s láthatólag kicsit elhült ennek hallatán. Ahogy a lovakra terelõdött a szó érdeklõdõbbé vált az arca, a pónikra elgondolkodott. Kicsit homlokráncolva nézett a nagy lóra, és arra a magasságra mit mutatott neki Alysha, ami kb. az õ feje magasságával volt egyenlõ.*
- Én nem hinni, hogy lenni annyi énbennem, hogy még oda felülni lehet nekem. Meg ez lóóóóóó, ily magas, szép és erõsnek néz kifele, de ha ily kicsi lenni mint én, akkor biz Kirdot nem bírni el, mert hozzá kicsit gebe lenne póni. - *láthatólag úgy képzelte el a pónit, mintha a lónak a kicsinyített változata lenne... * - Egyébként állatokat szeretni, soha nem bántani, õk is élnek, éreznek

[A Dorcha]

(Kirdo Farmine, Alysha Arwen Faelivrin)

*A járókelõ a belsõ kikötõ felé irányított benneteket, így a tenger felé veszitek utatokat. befelé haladva egyre több a járókelõ, és néhány kifelé tartó karavánnal is összefutottok. Ezek vegyesen szállítanak többféle árut, amit az országban nem termelnek meg, majd visszajövet a helyi árut hozzák a kikötõbe. Útközben betérhettek az ispotájba is, ahol megtudhatod, hogy barátod rendbe fog jönni, de ez a folyamat hetekig is eltarthat és egyenlõre nem engednek hozzá látogatókat. A keleti kaszárnya természetesen a negyed keleti részén van, a nagypiac mellett (ahol meg lehet tekinteni a pónit), így könnyebben el tudják látni a belsõ területek felügyeletét. A kaszárnya egy nagyobb, háromszintes kõépület, amelynek hatalmas kapuja egy belsõudvarra vezet. Emellett állandó õrség van szolgálatban, ha valaki be akar jutni, elõbb velük kell kapcsolatba lépni (vagy elkövetni valamit ).*

[A Dorcha]

(Kha Elis)

*Sajnos rossz hírem van. Nem gyullad be semmi... Sõt, egyáltalán semmi figyelemreméltó nem történik, azonban odalennt megindul az élet, szóval ha az izgalom hajt, talán a városban kellene szétnézned...*

[A Dorcha]

(Ayana)

*Pasi lelépett, sör elfogyott. Odakinnt karavánok járnak, egyenlõre még csak a városból kifelé... Idebenn már unod magad, de az is átvillan az agyadon, hogy pihenhetnél, hiszen egyész éjszaka útonvoltál, és egy húnyásnyit sem aludtál...*

[Ayana]

(Ayana)

Elkeseredetten nézek az üres pohár fenekére.
<Még el bírnék viselni egy italt, de igencsak fogytán van a rezem. Viszont van egy nevem! Nyájas! Ha már a törpének úgyis máshol van dolga, miért ne kereshetném fel én?>
Felkelek a székrõl, a korsót az asztalon hagyom és a fogadóshoz megyek.
- Mond alacsony nõ Nyájas név. Hol megtalál én Nyájas? - kérdezem tõle megnyerõ mosollyal. - Móka jön jól - fûzöm hozzá vigyorogva, aztán gyorsan kijavítom magam: - Munka - bólogatok, ez mégiscsak jobban hangzik valaki szájából, aki egy kis pénzt akar szerezni.

[A Dorcha]

(Ayana)

-Hogy mi? - kérdezi kicsit meghökkenve - A "Nyájast" keresi? Óhogyne, hisz miért is kérdezné... Nos õt megtalálhatja a régi kikötõben. Õ amolyan kiskiráj arrafelé, aki nem riad vissza semmitõl! Kérem hölgyem, gondolja át mielõtt oda tévedne...

[Ayana]

(Ayana)

- Veszélyes? - élvezettel elvigyorodik. <Annál jobb.> Karjait derekára teszi, amitõl "teljesen véletlenül" láthatóvá válik a derekán lógó hosszúkardja. - Megvéd magam, Arel velem! Merre régi kikötõ?

[A Dorcha]

(Ayana)

-Nos maga tudja... A régi kikötõt a város északnyugati részén találja, de azt ajánlom figelje meg hová lép...

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*Az ispotály elõtt kint várakozik, tisztes távolságban a lótól, de azért kíváncsian méregetve. Gondolatai a póni körül forognak nagyjából.*
<Lóóóóóó nagyon kicsi és vékony lábú lehet ha póni. Én nehéz vagyok, nem fog elbírni semmiképp. No meg... van itt még egy bökkenõ... én eddig csak racklán ültem... Azt hiszem marad a séta.>
*Alyshatól nem kérdezi, hogy mit keresett az ispotályban, más dolga nem tartozik rá. Amint kijön onnan megossza vele gondolatát.*
- Póni lenni még baj nekem. Én nem lenni tudni ülni meg a hátán. Eddig ülni csak én rackla, semmi más.
*Céljához elérvén megfigyeli alaposan az épületet, igyekszik bevésni eszébe. Amikor nem megy az õrséghez oda magyarázatképpen Alyshahoz fordul.*
- Én most bemenni nem akart, csak megnézni merre van, jönni majd este egyenest erre, s így este nem kell keresgetni.
Nos, én lenni hálás, amiért lenni kedves kísér és kérdez helyettem. Esetleg tudni Kirdo valamivel hálálni tettet?

[Ayana]

(Ayana)

Válasz helyett csak vigyorgok magabiztosan, aztán intek egy "Viszlát!"-ot, és elhagyom a fogadót. Besétálok az istállóba és megitatom Ynysát, elé tolok egy kis szénát, mielõtt tovább indulunk. Erre adok neki úgy 10-15 percet, aztán felteszem a hátára a nyerget, felkantározom és magam mellett vezetve elindulok arra, amerre szerintem északnyugat van - arra, ahol a tengerpartot sejtem, és ha elérek a vízpartig, ott majd balra fogok fordulni.

[A Dorcha]

(Ayana)

Elindulsz és nemsokára elérkezel a keleti sétányhoz, amely nevéhez méltatlanul a város egyik legelhanyagoltabb része. Valaha fõútként funkcionált, de mióta ez másfelé viszi a látogatót, azóta meglehetõsen elhanyagolják. A fõúthoz közel esõ részeken még ma is gondozott, de attól távolodva egyre elhanyagoltabb és néptelenebb, végül elérsz rajta a régi kikötõnegyedbe, ahol ha men is a városközponthoz hasonló mértékben, de ismét virágzó élettel találkozol. Az északi tengerpartok valamennyi népe képviselteti magát. Általában matrózok, de akad közöttük jópár szemfényvesztõ és valószínüleg haramia is. Néhányan meg- megbámulnak, egy- egy részeg még közeledni is próbál, de ezeket minden probléma nélkül leszereled. Jó lessz vigyázni! Ha hinni lehet a szóbeszédnek, itt mindenki hétpróbás gazember...