Utak, ösvények, csapások

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.11. 11:42

(Con Larrodan)

- Fizika... :) Hát, hogy is magyarázzam... az olyan elméleti tudomány féle... sokmindennel foglalkozik. Mondtam, a pénzzel nem kell törõdni, van elég - kacsint. Majd 4 arany tallér van az erszényemben, s ha ez nem lenne elég, a pecsétgyûrûm, s nemeslevelem felmutatásával vehetek ki a bankból, de szerintem ez is elég lesz.

Jókevûen biccent vissza a feléjük köszönõknek, az ifjakat egy-egy szúrósabb pillantással jutalmazza.
A sokadik megálló után megjegyzi a lánynak...

- Ne légy oly ideges, nem sokára ott leszünk már... de én már farkas éhes vagyok, Te nem?

Lassan már delelõre járhatott az idõ, behúzódnak egy kis tisztásra, hogy harapjanak valamit...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.11. 12:07

Raddaqnak

Anna felkapta a fejét, elnézett a bokrok között, majd azonnal Radhoz lépett és lekevert neki egyet. Vagy behúzott?... A koncentráció megszakadt. Idõn belül rázta fel, ám a növények fonnyadása elkezdõdött és Anna homlokán is csillogtak izzadságcseppek. Lehetett önuralma, de ajka be volt harapva. S csak egy szívdobbanás kellett volna hozzá, hogy Rad befejezhesse mûvét...
-Állítsd le magad, jönnek, és nem parasztok, hanem pap! A megnyúvasztásom napold el! Azonnal! Hülye kr...!-de nem mondta ki. Egy kis ösvényen -mert nemcéltalanul kerülgették a bokrokat- egy papforma férfi tûnt fel, mögötte kisebb menet: egy asszony, sírva, mögötte koporsót vivõ emberek...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.11. 12:10

Con Larrodannak

Egy kis füves domb alkalmas is volt a lepihenéshez és az evéshez. A lány merengve nézte a földeken végzett munkák menetét. Kis honvágyféle csillant meg szemében de aztán félrenézett.
Sonkát és kolbászt csomagolt két közepes méretû kenyérrel a gazda s volt ott pár fej hagyma is. Letizia csipegetett...

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.11. 12:30

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban … ]

Raddaq már nem tudott urrá lenni a felszabaduló energiákon ... Anna ökle is késõn csattant már arcában, szükségtelen ... Mert a férfi így is elõre rogyott ... Tenyereivel támasztotta meg magát a lány lábai elõtt ... S hiába nyelte vissza önnön vérét ... Az tovább burjánzott, s kikivánkozott ajkain ... Eláztatva a füvet ... Könnyek szöktek a kráni szemébe a bensejében izzó fájdalomtól ... S úgy érezte ereiben keringõ saját vére fogja felperzselni menten ...

- Mondd ki ...

Nyögte, egy újabbat köpve ...

- Ne fogd vissza magad ...

És hörgése, vad köhögésbe fúlt ...

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.11. 13:14

(Con Larrodan)

Elcsípte a lány szomorkás tekintetét... abbahagyja a falatozást, s Letizia felé fordul...

- Hiányzik az otthonod? Barátaid? ... Biztosan nehéz lehet... hmmm... de még visszavihetlek, nem vagyunk olyan messze. Csak egy szavadba kerül... nem akarom, hogy szomorkodj...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.11. 13:59

Raddaqnak

-Kripli-*nyögte a nõ. Egy újabb idegen szó...*-Nesze, most kezdhetem újra a teázást a tetves gyomroddal...Ettõl van neked fekélyed...az elégtelen dühkezelésed miatt...
A pap és a menet közben közelebb ért, de látszott, úgy 20 lábnyira tõlük jobbkézre fog elhaladni. Bár kis segédei -két jobb ruhába bújtatott fiú- egyhuzamban énekelt, õ a páros felé pillantott néha.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.11. 14:00

Con Larrodannak

-Inkább új minden. Nem tudom, mit kell csinálni a városba. Olyan sokan lesznek. Még elrabolnak. Ugye vigyázol rám?-*nézett félénken a lány a férfira, ennek a tekintetnek, Domvik lássa Con lelkét, nem lehet ellenállni!

*

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.11. 14:18

(Con Larrodan)

Ellágyul az angyali szempártól, és elmosolyodik...

- Persze, hogy vigyázok Rád... kis butus... :) - s tiszta kezével végigsimít az arcán.
- Nem lesz semmi baj meglásd. Sokan lesznek, de világot látsz... sok-sok új dolgot... azt akarom, hogy boldog légy, s mindig legyen jó kedved, hisz akkor láthatom azt az elragadó mosolyt, és a csillogó szemeidet. :)

Max még vagy fertály órát falatozhatnak, aztán összecsomagolják az útravalójukat, felpattannak Szélvész hátára, és folytatják utukat...

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.11. 14:32

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban … ]

- Ezért megöllek ...

Suttogta a kráni, várva, hogy jobban lehessen és újra próbálkozhasson ... De enyhülés nem jött ... A köhögés újabb véres foszlányokat szült ajkaira ... Melytõl hörögve szabadulhatott csak ... A fekete mágia átka ... Huszonöt év jutalma ... S vajon mennyi lehet még hátra ... Találgatott a varázsló ... De két, háromnál nem saccolt többet ...

~ Vissza kell fognom magam, vagy beledöglök ...

Terült el a földön, remegõ gyomorát szorongatva ... S arca kínkeserves vonásokat öltött ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.11. 16:23

Raddaqnak

-Jó. Tedd meg...
Volt ennek folytatása is, de Raddaq elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért egy sátorban feküdt. Feje alatt feltekert takaró, alatta is egy, amúgy a földön feküdt s félmeztelenül egy másik takaró alatt õ maga. Kintrõl halk beszélgetés és tûzpattogás zaja szûrõdött be. Fényviszonyok alapján vagy délelõtt vagy kora délután lehetett, hûvös volt, esõszag nyúlt be a sátorban fekvõhöz. Rémleni kezdett, mintha az eszmélet határán hajóringáést érzett volna. Abszurd. parton volt! Aztán mintha nedves kemény köveken feküdt volna s rázta volna a hideg. beszéltek is hozzá, de messzirõl, messzirõl és nem értette egy szavukat sem. Kráni nyelvû suttogás is kísértette, egy nõi hang volt az, igen, talán látta is delíriumában tulajdonosát: fekete köpenyt viselt és kimutatta a fél mellét. Hófehér bõre volt. Mindez azon a kemény köves helyen történt, ami nem volt álom. Valami mélyebb volt annál. Olyan halkan beszélt, hogy nem értette mit mond.
Ám most ébren volt. A fején szoros kötés. Kinn három vagy négy hangot tudott megkülönböztetni. S ezek közül egy volt nõi. Annáéra ismert fel benne.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.11. 16:35

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban … ]

A fájdalom hamar legyûrte a varázslót ... De, hogy eredendõen a természetbõl fakadt e, avagy Annának volt köze hozzá, nem tudta megállapítani ... Feltekinteni sem tudott, a sötétség magával ragadta ... Olybá tûnt ott is marad az idõk végezetéig ... Ranagol mellett ... Cserepes ajkait megnyalni próbálta ... De ki volt száradva teljesen ... S az álomképek még szeme elõtt derengtek ... Valóságos volt, mit mikor magával találkozott ... Szemeit leszorítva vett erõt magán, hogy lerántval a takarót átforduljon ... S közelebb kúszva a sátorhoz, kitekintsen rajta ... Anna hangja ugyan megnyugvással töltötte el, de a többi csak kétségeket ébresztett benne ...

~ Kik ezek ?

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.04.11. 18:23

(Harass)

-Csak annyira vészes, mint minden más háborúban. Ugyan igen furcsa a sok halántékig metszett, teljes egészében kék szemû és olajosan csillogó bronzbõrû szerzet. De õk is ugyan úgy véreznek és ugyan úgy hullanak, mint bármely más ország ember katonái. Nem démonok, de vannak sötét és tiltott praktikákkal manipuláló papjaik. Így idõnnként van egy-két démoni húzásuk. De ez sem olyan vészes, mert újdonsült kényszerpahtásaink a gorvikiak is hasonlókkal trükköztek az öbölvidéki hadjáratok idején. Mégsem tudták érdemben legyûrni a Birodalmunk fiait.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.12. 9:02

Raddaqnak

Feje lüktet, ahogy mozdul, de jó jel, hogy nem szédül. Nem éhes, pedig legutóbb az volt, ám gyomra tompán fáj.
Kitekintve egy elegáns nõt és három férfi kisérõjét láthatta. A nõben csak másodszorra ismerte fel Annát. Haja izléses kontyba csavarba, hajtûvel rögzítve, ruházata méregzöld brokátruha, csatos köpeny a vállán...! Ez már nema kunyhóbeli Anna volt, hanem a nemes. kísérõi urasági kosisok egyenruhájában feszítettek s épp beszélgettek. Anna pillantása a sátorra vándorolt, észrevette Radot. Nyakában megigazított egy kis selyem sálat, odaszóélt az egyik kisérõnek, felállt, s a sátortól jobb kézre álló másik sátorba távozott. radhoz oda se lépett.
A férfi felállt, torzonborz fekete haja volt, s kulacsot vitt oda Radnak. Kezével mutatta, igyon.
Mi történhetett itt? Anna mért olyan hûvös és távolságtartó, s kik ezek vele? mikor vedlett át?

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.12. 9:06

Harass Montargisnak

-Micsoda? hogyan néznek ki azok a démonok??-hûltek el a férfiak, még a fiú is izgatottan figyelt. harass az érdeklõdés középpontjában volt.
-Fúj, de csúnya szemük van!-fontorgott Alfonzo
-Mit értesz tiltott praktikákon? szemmel vernek? Megátkozzák a termést s betegséget kívánnak?-hajolt közelebb bátrabbikuk.
-Én nem értem, mért segítünk a hitetlen gorvikiaknak! Dögölnének meg ott a saját vérükben és kész!
-Ez az urak játéka, hagyd, hiába hõbörögsz!-morgott egy másik

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.12. 9:37

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban … ]

A fájdalom az élet velejárója, s a varázslók legnagyobb támasza ... Tudván míg fáj, a szív is lüktet ... Raddaq mély levegõt vett, és elhúzva sátrát, kitekintett ... Anna látványa lenyûgözte, elképzelni sem merte volna íly holmikban ... Merõben másnak tetszett, nyomokban sem hasonlított a delfin hátán lovagló lányhoz, avagy a kunyhóban látottakhoz ...

~ Ezer, s egy arc ...

A varázsló mély levegõt vett újra, és visszahuppanva hátsó felére, elvette a kulacsot ... Bár szólni nem szólt, egy bicentéssel letudta a hálát ... Már ha érezhetett olyat, mert Anna törõdését már lassan természetesnek érezte ... Pedig ahogy õ is mondta, senkik egymás szemében ... A hûs nedû éltetõ cseppjei lassan új színt varázsoltak arcának ... Már nem is tetszett oly sápadtnak, betegesnek ... De az idõt elérkezettnek látta ... Visszadta a kulacsot és átfordulva, neki látott felöltözni ... Ellenõrizvén holmijait, azokat is gondosan összecsomagolta újra ... Jobbja még rendesen fájt, így a másik oldalra vetette zsákját ... Szokatlan volt, de csak megszokja majd, gondolta ... S kimászva a sátorból, indulni készült ... Csak azt nem tudta merre is, hiába tekintgetett körbe ...

Utak, ösvények, csapások

...

...

...

...

Ki van itt