Utak, ösvények, csapások

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.12. 10:35

Raddaqnak

Mikor látták, hogy készülõdik, egyikük beszólt Annának. A nõ kényelmesen sátra nyílása elé állt.
-Újra felkerekedsz? Legyen hát, ha ennyire ragaszkodsz hozzá, pedig elvittelek volna egy nyugodt helyre s ott tettem volna meg ezt a lépést. Tolmács nélkül, nem ismerve a helyieket igen nehéz vállalkozásba kezdesz. de nem maraztallak. Már nem-ezt a márt furcsán kihangsúlyozta.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.12. 10:43

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban … ]

Raddaq soha sem vallotta volna be, még magának sem ... Pedig szívesen maradt volna még Annával ... Különös kapcsolat volt kettejüké, tudta ezt a varázsló is ... Ahogy a lány is ... Még is úgy érezte mennie kell, gyengve volt a lány mellett ... Nem több egy szánalmas korcsnál ... S, hogy Anna még éreztette is vele olykor, megkönnyítette döntését ... Még ha nem is viseltetett haraggal iránta ...

- Ég veled Anna ...

Suttogta hazája nyelvén, s találomra elindult ...

Szerző: **Quator ar Zaraquer** » 2007.04.12. 18:30

(Harass)

-Bízigaz. Tényleg nem a miféle egyszerû népeknek való ez a politizálás, meg érdekbõl gorvikit a keblünkön ölelgetni. Bízigaz.

*Sóhajt egyet a katona. Majd elõvesz egy kis kenyeret, meg sajtot és körbekínálja az embereket. Nem megebédelni terveznek, csupán egy-két falatnyi tízórai a pálinka és a beszéd mellé.*

-A sivatagi kutyák papjai meg talán annyiban jobbak a gorvikifattyaknál, hogy a bronzbõrûek egymást nem támadják hátba valami vérgõzöd dogmára hivatkozva. Szentigaz nagyon egysrófra jár az agyuk az ebadta homokzabálóknak.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.12. 20:59

Raddaqnak

-Ne feledd, Venyige: óvakodj a hamutól és az elhagyott tavaktól s az önzetlen segítségtõl...-volt ez Anna útravalója. Igaz, vízzel feltöltötték Rad kulacsát s anna intésére élelmet is adtak a férfinak, pedg kísérteének nem minden tagja értett ezzel egyet s távozhatott.

Rad 2 napon keresztül emberrel sem találkozott. Távolról látott csak juhászt állataival, de amúgy a vadonban kódoroghatott, fák, bokrok tásaságában. ERgyre éledt a természet. Zsenge fû serkent lába alatt, rügyek fakadtak ki és érlelték hízott zöldre leveleiket.
Élelme két nap után fogyott ki. Vízzel nem volt gondja, patak akadt elébe, tiszta, hideg vize pedig oltotta szomját. Jobbkézre feküdt egy hegység, balkézre lankák, de elég távcol nem látott ahhoz, hogy tudja, arra valóban a tenger terült el, vagy csak a kontinens belsõ részei?
Mire a nap delelõbe fordult, elfáradt. Nem volt hozzászokva a menéshez ilyen melegben. Feje behegedt,ennyi elõnye már volt az ápolásnak. teák híján a gyomor tompa fájdalma maradt, de a tüdeje úgy néz ki, már nem szaggat fel köhögéssel véres cafatokat mellébõl.
Árnyékot egy nagyobb kõ tövében lelt, ami egy füves tisztás közepén meredt az égre. Szürke, jeltelen kõ volt, misztikától mentesen. Orra víz szagát hozta radhoz, de patakcsörgedezést nem hallott. Rémlett neki, távolabbról, idefelé jövet egy tó tükre fényt vert vissza szemébe. Lehet, a közelben van. De lehet, már elhagyta.
Beszéd ütötte meg fülét, 2 nap után elõször. Alig hallotta, de az volt. A kõ mögötti erdõrészbõl.

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.12. 21:02

Harass Montargisnak

-No és azok mit tudnak, hogy olyan hírük van? Mert...mert lehet ez is olyan, mint az a mese a lélekevõ éjközép kutyáról...-*kérdezte bátortalanul a fiú. A boksások felsóhajtottak:*
-Na nehogy már azt mond, hogy azt hiszed, kitaláció a sivatagi fattyak létezése?
-Nem ezt mondom! hanem azt...hogy talán még sem esznek gyerekeket...
-Mért, esznek?-*néztek vissza Harassra.*

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.12. 21:39

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban … ]

A kietlen, egyhangú táj látványát hamar megszokta a varázsló szeme ... Nem különbözött ez egy cseppet sem hazájától, Roquat - tartománytól ... Leszámítva, hogy itt kevésbé érhetik kellemetlen meglepetések, és még melegebb is van ... Gondosan beosztott minden falatot amit Annától kapott, víz meg akadt bõven ... Szerencse vagy sem, de legalább egyedül volt ... Tudván erre felé aligha akad nyomára valaki is, nem egy kráni ... Ideje nagyrészét meditálással töltötte, elméjült gondolkozással ... Igyekezett vissza szoktatni szellemét és testét a megszokott gyakorlatokhoz ... Ideje is volt már visszatérnie a tanításokhoz, intésekhez ... Mikor a nap delelõre hágott megpihenni készült ... Két nap, ennyi ideje koptatja már csizmáját, Shadon lankáin ... S az emberi hangok mint a nem várt áldás szakadtak rá, nem is késlekedett sokat ... A minap talált göcsörtös botjára támaszkodva, felegyenesedett ... És sánta lépteit a fák felé vette ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.13. 22:28

Raddaqnak

A fák takarásából egy kis tó bontakozott ki. Köves, kavicsos partján fekete ruhás alakok vizet mertek favödreikbe. Mind kopaszok voltak, pedig hangjuk szerint nõnemûek, vagy mi több, lányok lehettek. Öten lehettek, egy a parton guggolt és fadarabbal a köveket forgatta fel, míg a másik négy a vödrökkel ügyködött. Aztán észrevette a botos radot. Kíváncsian nézett rá, shadoniul a többiekhez szólt, akik megfordultak, kezükben megállt a munka. Igen, lányok voltak. Alkatra mint bármelyik lány Ynev bármely pontján, csupán hajuk volt leborotválva. gyszerû fekete pamutszoknyát és hosszú, bõ ujjú, nyakban magasan záródó pamutfelsõt hordtak, lábukon bõrszandál. Mindnek, egyforma.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.13. 22:37

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban … ]

Ahogy a átvergõdött Raddaq a sûrû avaron, a fákon túl megtorpant, s botjára támaszkodva ... Csuklyája mélyérõl vizslatta sötét tekintete az egyforma lányokat ... Különös jelenés volt, a semmibõl ott termõ varázsló, még sem szaladat el egy sem ... Raddaq megigazítván vállán zsákját, a tópartra indult maga is ... Fejét leszegve sántikált közelebb ... S bár nem hitte, hogy bármelyik is beszélhetné a nyugati nyelvet, azért megpróbálta ...

- A hét arcú áldjon meg benneteket, leányaim ...

Különös köszönés volt ... S Raddaq lépésekre járt csupán, de kíváncsian fûrkészte a többi reakcióját ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.14. 12:20

Raddaqnak

A lányok nyugodtan hagyták, hadd jöjjön közelebb, aztán a botos összecsapta tenyereit, erre folytatódott a munka. Mertek vizet a még üres vödrökbe, az egyiket homokkal kezdte kitakarítani egyikük. A botos közelebb sétált, majdnem körbejárta Raddaqot, fõleg tar feje érdekelte, majd mintegy magának biccentett.
Ahogy vége lett a meregetésnek, a lányok elindultak egymás után, szép sorban a tó partja mellett, balfelé, a botos intett Radnak hívólag.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.15. 13:41

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Raddaq csak az éles hang hallatán figyelt fel a másik botosra ... Sejtvén õ lehet a lányok vezetõje, bár idõsebbnek aligha tetszetett ... De a csillogó üstökök láttán a varázsló elmosolyodott ... A sok kopasz, kicsi lány akaratlan is mosolyt varázsolt a vértelen ajkakra ... S Rad a botjára támaszkodva leste a másik minden mozdulatát, mintha csak méricskélné a kámzsa alatt megbúvó idegent ... Az a gonosz félmosoly még akkor is ott tündökölt a sötét homály mélyén, mikor a kicsiny csapat útnak indult ... Aztán fordult csak vissza az a másik, és kezével mintha csak hívógatta volna a varázslót ... S Raddaq utánuk indult ... Egy cseppet sem tartott az ártatlannak tetszõ idegenektõl, bár Anna szavai ott harsogtak fejében ... És ahogy sánta lépteit szedte, és némi élelemben bizakodott, kénytelen volt magának bevallani így két nap elteltével ... Anna hiányzott neki ... Hiányzott a törõdése, aranyat érõ fõzetei, ahogy csipkelõdõ szavai ... Ahogy egymás torkát marták ... S bár megszokta már az idegeneknek való hazudozást, a lánynak tett ígérete, még is csak nyomasztotta ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.15. 19:54

Raddaqnak

A lányok fekete sora erdei ösvényre vezetett, puha avaron haladtak, s nembeszélgettek. A botos hátra-hátra fordult, mintegy figyelve, követi-e õket rad. Aztán lassan, a baloldali sziklafal, mi természetes volt, megszakadt s egy hasadéknak adta át a helyet. A lányok ezen befordultak. A botos megfordult, a botot leszúrta -husáng volt ez igazából, nem harcra való bot- s két karjával háztetõt formált, mutatott elõre s folytatta útját. A hasadék nem vaksötétbe torkollott, hanem kis avarral borított sziklák közötti ösvénybe, flülrõl csak az ég és fák koronája látszott, oldalról meredek szürke falak tették lehetetlenné a felmászást. Egy embernyi széles volt csak a hely, így libasorban kellett haladni.Ez a tekergés nem tartott soká, vaskapunál mind megálltak. A vaskapun túl, a magasban már ember építette falak magasodtak, közönséges szürkén, utalva arra, a hely köveibõl rakták hajdanán. A lányok nem is kopogtak, mégis nyílt a kapu két szárnya. A botos megállt valakivel beszélni, s végre a 16-17 éves froma lányok után egy idõsebb, húszas éveinek végére járó másik, szintén tar fejû leány bukkant elõ. Szemei nagyok voltak szája kicsi, ránézett Radra s aztán bólintott.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.16. 13:42

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Az a lány hiába tekintgetett hátra, Rad sem lemaradni, sem felzárkózni nem óhajtott ... Nagyon is jó volt neki a menet végén ... Bár fárasztó út vezetett a szorosig, nem veszett el ... De, hogy mire is akart célozni a másik, vagy tudtára adni ... Csak a sziklán túl döbbent rá ... Látván a kis erõdítményt ...

~ Önzetlen segítõkészség ?

Kérdezte magától a varázsló, de ahogy fejét megcsóválta már tudta a választ ... S inkább érzékeire, megérzéseire hagyatkozott ... Melyek eddig sosem csalattak meg ... S eztán sem fogják ... Átvéve jobbjába botját, a lány bólintását követõen közelebb merészkedett ... Engedve a tar fejû leány idegenvezetésének ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.16. 17:04

Raddaqnak

A kapus lány nagyon gyanakvón méregette Radot. Kis udvarra árt így, ahol már kislányokat is láthatott, de férfit egy szálat nem. S mindenki kopasz volt, s egyforma fekete ruhát viselt, szandállal.
Az udvarról két ajtónyílás vezetett az erõdbe, s egy emeletnyi magasságban egy erkélysor futott körbe. Hogy az oda felvezetõ lépcsõ merre volt, nem derült ki most. Egy felnõtt nõ korú asszony -szintén kopasz, fekete ruha, de telt ajkak és kebel- sétált végig rajta, ujjait maga mögött összefûzve és kritikusan méregette a férfit.
-Tar utas, végre ideértél. Minden a jóslat szerint: hajad nincs, ruhád komor, s a víznél futsz össze lányaimmal. Nem vagy fáradt?-szólította meg Radot akcentusos közös nyelven.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.16. 18:01

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

- Nem ...

Dörrent rá a varázsló, karcos hangján ... Letépve fejérõl csuklyát, s tekintetét egyenest a nõre szegezte ... Óvatosan hátrált el a tér közepe felé, messzebb kerülve a fiatalabb lányoktól ... S csak egy suhanó tekintet, más nem illette az apró csöppségeket ...

- Hol vagyok ?

Kérdezte a kráni halk, rekedt hangon ... S, hogy torkát megköszörülje, sajnálta az idõt ... Gyanakvó pillantásokkal méregette az alkalmasabbakat, kik még ártalmára lehetnek körülötte ... Csak szûkölni nem tetszett, ahogy csapdába esett fenevadak tennék ... Annál sokkalta higgadtabb, nyugodtabb volt, még ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.16. 18:12

Raddaqnak

-Nincs mitõl tartanod. Ez egy rendház. Mi Domviknak szenteljük életünket. Sejtettem, hogy egy idegen itt meglepõdik, de hogy gyanakodva méregessen!-arca valóban meglepõdést muattott, ne értette rad reakcióit. A kislányok a nagyobbak szavára folytatták azt, amit eddig is: 3 az udvart seperte, a többiek a vödröket vették át az érkezõktõl és a baloldali ajtónyíláson eltûntek velük.
-Mi szerzetesi mód élünk, nem vagyunk papok, vagy felszentelt emberek.

Utak, ösvények, csapások

...

...

...

...

...

...

Ki van itt