Utak, ösvények, csapások

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

- Én csak egy vándor vagyok, a Hétarcú ege alatt ... Mi közöm is lehetne egy legendához, jóslathoz ?

Raddaq, amint a lányok a dolgukra igyekeztek, közelebb lépett a nõhöz ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

-Hogy mi közöd? Ittléted már a dolog bekövetkeztét mutatja. lemegyek hozzád és úgy kényelmesebben beszélhetünk.
Percek múlva a jobboldalio ajtónyílásból bukkant elõ, de nem egyedül. Egy olyan magas nõ követte, aki minimum egy fejjel magasabb volt Radnál. Sápadt, ám nem erõs testalkatú nõ volt s a csendes kísérõ szerepét töltötte be, nem a testõrét.
-Szalven vagyok, a rendház fõnöknõje. Õ pedig Litra, a helyettesem-*pillantott a nagyon magas nõre.*-Normál körülmények között férfi nem lehet e falak között, de téged megjósolt Viszka nõvérünk és így kiváltságos vagy. Nem szeretenél megpihenni és enni valamit?

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

- De igen ... Egy kis pihenés jól esne ...

Felelte a varázsló Szalvennek ... Azonban meg sem mozdult ...

- És, hogy szól, szó szerint Viszka nõvéretek jóslata ?

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

-Komor alak jõ, tó felõl, szél nem fúj hajat fején, s megadja nektek, amire vágytok hogy a körforgás meg ne álljon.
Kutató szemekkel nézett a férfira.
-Remélem nem valami ködös balladát vártál. Ám Viszak szavait nekünk is soká kell értelmeznünk, mire értelmére rálelünk. Ez most is így van, de hogy jelen vagy, talán hamarább ráakadunk a szavak nyitjára.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

~ hogy a kõrfogás meg ne álljon ...

Ismételte el magában a varázsló ...

~ Miféle körforgás ... A természet körforgása ? Élet és Halál ... Újjászületés ... Vagy valami sokkalta rosszabb ?

Hangtalan lépett a nõk nyomába, feledve most gondolatait ... Inkább a hely feltérképezésének szentelte figyelmét ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Balkézre, ahol a kislányok is a vizet hordták, szûk, száraz ám hideg, alig megvilágított folyosó fogadta õt.
-Az erõd alatt alagútrendszer van. Minden folyosó hasonló ezekhez. Itt elágazik az út. Balra a raktáraink vannak, ott töltik most fel az ivóvizes hordóinkat. Jobbra pedig a java járatrendszer. Ez egy nagyon régi erõd, talán nemes urak laktak benne háborús idõkben, ma viszont mi lakunk benne-*magyarázta a nõ*-Elhaladunk a lakófolyosókon, ahol az ittlakók cellái vannak.
S ez így is történt. Több forduló és egy kis, magasabb szintre vezetõ lépcsõ utánajtótlan szobák következtek majd egy nagyobb hálóterem is. Minden fajta luxust nélkülözõ, szerzetesi körülmények uralkodtak. Aztán több világos áramlotta falak közé, keskeny, magas ablakokon át egy nagyobb terembe. Az ácsolt asztalok és padok elárulták, ez az étkezõ. A falakon semmilyen jelkép, ikon, jel nem volt. Csupasz votl, puszta kõ.
-Itt szoktunk enni. Az pedig a konyhakertünk. Amit csak lehet, magunk termelünk meg-mutatott ki az étkezõterem ablakán, ami ágyásokra tekintett. Pár fekete ruhás lány most is gyomlált.
-A mai ebéd répaleves és sós lepény.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

A varázsló igyekezett minden fordulót, ablakot, nyílást eszébe vésni ... Még jól is jöhet, ha netán menekülésre kell adja fejét, mely már nem is oly távoli gondolat ...

- Remek ...

Nyögte a mai menü hallatán, közönyösen ... S folytatta tovább az utat, olykor lesve csak a szemrevalóbb teremtések után ...

- Mielõbb beszélnem kell a nõvéretekkel, Viszkával ...

Jelentette ki határozottan ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak


*Szemre való akadt, nem is egy. Gömbölyûtõl a sportosig, vékonytól a zsengéig, kékszemûtõl a barnáig, s szõke szemöldökûtõl a feketéig...Egyetlen férfi sem volt közöttük, csak nõk, nõk, nõk, lányok, kislényok.*
-Találkozhatsz vele, de nem biztos, hogy fog téged látni. Tudata nem mindig van közöttünk...-*figyelmeztette Radot a nõ.*

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

- Jó ... Akkor vezess hozzá ...

Parancsolta a kráni, s csak eztán kapott észbe ...

- Kérlek ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A rendfõnöknõ csaka kérem elhangzásakor volt hajlandó biccenteni és megmozdulni.
Az erõd öregtornyába hágtak fel, ott a tavaszi idõ ellenére hideg szél fújt át a kõablakokon. Zuzmó nõtte be a falakat, s egy ajtós, lelakatolt toronyszoba elõtt megtorpantak:
-Ím, itt van az ajtók mögött. Hamar kiderül, tud-e téged fogadni.
Kulcsot húzott elõ köpenye mélyérõl és kinyitotta a lakatot. Bent egy 4szer 4 lábnyi pinduri helyiség volt. Egy kétkarnyi széles luk jelentette a padlóban a latrinát, egy foszlott zsákdarab a fekhelyet. S a jóslatot mondó nõ ott kuporogott rajta. Õ is kopasz volt, de szemöldöke hófehéren virított. Üveges szemei tengerzölden meredtek valahova túl a köveken. Nagyon sovány volt, fekete ruhája úgy állt rakta mint ágból kötött madárijesztõn szokott. Ám nyakán egy jókora tumor éktelenkedett, lila erekkel beszõve. Meg se moccant, mintha nem is lélegezett volna.
-Hm, a csendes fázisban van. Elõfordul, hogy visít megállás nélkül. (rendfõnöknõ)

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Raddaq szíve nagyot dobbant az ajtó elõtt várakozva ... S ahogy az ajtó feltárult, kissé csalódott az eddig látottak után ... Ámbár látott õ már ennél sokkalta rosszabbat is ... Embertelenebbet ...

- Azt látom ...

Suttogta halkan, elépve a nõk mellett ... Megkerülve a latrinát, egyenesen a nõ mellé bicegett ... S kapaszkodva botjába, féltérdre ereszkedett a jós mellett ... Egy pillantást vetett csupán az ajtóban rostoklókra, s egy biccentéssel jelezte ... Minden rendben, s talán magára is hagyhatnák ... Ha csak, nincs más tervük ...

- Viszka ?

Kérdezte halkan ...

- Én vagyok az, jövõbe látó álmaidból ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A nõ elõször meg se moccant, majd aztán mégis. Suttogott valamit idegen nyelven, aztán lehunyta szemét és Anna(!) hangján elkezdte:
-Nocsak, hol futunk össze, újra és újra. Most ezt a testet viseled, legutóbb nem adtad ennyire le...De sebaj, abból kell dolgozni, amink van, nem igaz?...a mostani neved hangzása durva...s most kopasz vagy, régen nem így volt...de akkor is sántítottál...ez üldöz téged, úgy látom...
Mindezt nagyon halkan mondta. A nõ úgy nézett radra, mintha magánál lenne, de a hangja! Tiszta Annáé volt.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

A kráni rezzenéstelen arccal hallgatta végig a nõt ... Tekintete mindvégig a távozni készülõket vizslatta ... De amint az ajtó bezáródott, csuklyája megrebbent ... Jobbja, akár kígyók ... Úgy marta el a jósnõ torkát ... S azzal a lendülettel hátra is döntötte ... Teste erejével nehezdett a törékeny testre, oly súlyosan ... Akár csak azon szavak ...

- Ha ismersz ... Ismered a sorsod is ...

S közelebb hajolva, egyenest azokba az üveges szemekbe bámult ...

- Viszka ...

Rad összeszorította ujjait, hogy a levegõért fuldokló csak is reá figyelhessen ...

- Beszélj, vagy itt döglesz meg ...

Suttogta halkan, mintahogy a szél rebbent a hideg szobában ... S a lány torkára fonódó ujjak, engedtek ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

-Nekem tennél jó szolgálatot, ha megölnél...A mostani testem beteg, és az elmém néha...néha messze van innen...-köhögött kicsit
-Én MOST nem ismerlek...Elõzõ életedben ismertelek ...Mikor még a szeretõd voltam...Anna pedig a testvéred...Igen, õ most Anna, de régen nem így hívták...Most nem tudom ki vagy, nem kell rettegned, hogy leleplezlek...De azt tudom, valamikor letértél arról az útról, ami ki volt neked szabva és most csak lefelé haladsz...Ó, ó, lefelé...Fogalmad sincs ki voltál, ugye? Te nem emlékszel rá...Kár...Mostani hited olyan lehet, ami nem hisz az ilyesmiben...te bajod...-kuncogott

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

A varázsló elvonta ujjait a lány torkáról, s engedte levegõhöz jutni ... Botjába kapaszkodva, felhúzta magát, s átlépett a fekvõ nõ felett ...

- Ugyan honnan ismerhettél volna ... Szánalmas korcs vagy .... Nem több ...

S az ablakhoz lépve leengedte zsákját, és megtámasztotta botját ... Onnan fordult vissza ...

- De idõm mint a tenger ... Hallgatlak ...

Raddaq letûrte fejérõl kámzsája csuklyáját, s a lány mellé lépve gyomron rugta õt ...

- Szeretõm ! ?

És széttárta kezeit ...