Ranil Tüze

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

<Nem hiszem el, hogy még életben sem tud maradni. Nyomorék Kyrek. Vérzékenység, ki gondolta volna, Darton tréfás kedvében van, na de mi hogy jutunk ki inenn?>

*Amikor belépnek az elit egységek, elengedi a hullát, ami a földre esik, elõveszi buzogányát felemeli pajzsát, éás elébe megy a harcosoknak, beáll Seba mellé, és megpróbál a kapitánnyal vállvetve küzdeni a 4 elit ellen.*

-Csatlakozhatom kapitány? - és jól oda sóz az egyik toroni fattyúnak.*

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

-Igen, Zamorakhoz nem jöhetnek közel, védtelen!
Hátát a férfi hátának veti s így folytatja a harcot.

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

-Én vagyok Eran dha Sado. A postagalamb sem régen érkezett. A Nagymester azt írta, hogy valamiben segítségedre lehetek nõvérem. Csupán azt kérem, hogy miközben elmondod a dolgok állását és hogy miben lehetek támaszod induljunk el, mert az üzenet másik felét mihamarabb szeretném megosztani a várkapitánnyal is.

*Ezzel mutatja az utat és, ha a nõ elindul mellette sétálva figyelmesen hallgatja a mondandóját.*

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

<Legalább az esküm teljesült, nincs nyomasztó teher, se becsületbeli ügy. Mintha mázsányi kõ gödült volna le a szívemrõl....>

Minden figyelmét - és mindkét pengéjét - a védekezésnek szenteli amíg szellemének erejével csillapítja fájdalmát. Majd ezt követõen át kívánja venni a kezdeményezést és szellemi energiáit a harci képességei szolgálatába állítja.



//sien su +VÉ-harc, amíg a meglévõ 30 Fp-je mellé még 30-at "fájdalomcsillapít" , majd chi-harc 4 körig aztán 4 kör normál harc, és így tovább...//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár, toroni katonai tábor
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________

//Victor, Seba, Hatarasima//

A Kardmûvész számára nem ellenfél egy toroni közkatona. Az elit testõrséget is legyûrtétek, a közkatonáknak csak abban volt az erejük, hogy hárman támadtak a tiadlanira.
Hatarasima pengefalán egy sem tudott áttörni. A probléma az volt, hogy a kardmûvész mozgásán látszott, nem a támadás a célja, inkább a védekezés, és befelé koncentrál.
//Hatarasima: Azért egy harc közbeni pszi fájdalomcsillapításhoz –jelen körülmények között- neked is kell egy pár-perc. Harcban álsz, nem elmélyült meditációban, mikor egy pillanat alatt megy az ilyesmi. Oké, müködik a dolog védekezõ harc mellett, de ez most nagyon lelassítja a tempót.//
Kihasználta ugyan a katonák védelmén óvatlanúl nyitott réseket, de egy állópárbaj alakult ki a három toroni talpas és a kardmûvész között. //Hatarasima az eltelt idõben nem sebzõdött.//

A két fegyvertárs, miközben Zak-et védik látják a szép pengejátékot, Victor aki maga is pszí használó könnyen rájön, hogy valószínûleg valamiféle beelsõ energia hasznosítása miatt húzza az idõt, de Seba aki csak hallott az elme erejérõl, igazán nem érti, mi a fenének szórakozik annyit a követ, mikor most minden egyéb fontosabbak, mint az öncélú vívóleckék. Az elit testõrséget elintézik ét szempillantás alatt de megakasztja három közkatona!?

Seba fáradhatatlan küzdõ, nem lanyhul kitartása és védelme a sorozatos támadások alatt, bár ütései nem olyan brutálisak és elsöprõ erejüek mint a Kyel papé, aki szószerint agyonüti a támadókat egy-egy jól sikerült széles ívû ütéssel.
Seba viszon sokszor talál, de nem sebez olyan nagyokat. Az õ harca –mivel még Zak-ot is védi- kissé elhúzódik. Zak lassan talpa kecmereg, a fejét fogva. Szerencsére Victor hamar végez a rá esõ ellenfelekkel, és besegít Sebának, aki vitézül tartotta a helyét. Victor elsöprése után a katonák kapcsolnak, hogy nekik ti túl nagy falat vagytok. Védekezésre állnak be és nem engednek ki titeket a sátorból! Nem támadnak többé –még öten vannak Seba, Victor és Zak elõtt, csak megvetik a lábukat, feltartják a pajzsfedezéket, felkészülnek a támadásotokra és várnak! Az erõsítést várják! Zak még mindig támolyog de egyre stablabb a mozgása.
Victor és Seba mint tapasztalt harcosok azért rögtön átlátják, hogy ez így nem lesz jó! A toroni hadsereg katonái azért annyira nem voltak rossz küzdõk, hogy az erõsítés megérkeztéig ne tudnának feltartóztatni benneteket! Legalábbis kettõtök és a kába Zak ellen mindenképpen tudják tartani a helyüket, addig míg odakint fejfejlõdnek és megismétlõdik a könnyûlovasok támadásakor begyûjtött fiaskó. <Mit szórakozik az a tiadlani még!?> Látszik nem ejtették a fejükre õket sem: az elsõ roham veszteségei után taktikát váltottak és jól választottak: egy hatásos rohamhoz azért Sebának hely, távolság kell, és egyenlõre Kyel papja is „csak” testi erejét harci tapasztalatát veti be a marasztalók ellen. Ha nem törtök ki a sátorból egy percen belül, odakint lehet már egy flanx-falból húzott körgyûrût találtok…
//Seba Fp vesztesége: K10 minusz abbit sodronying SFÉ-je.+4 Fp
Victor Fp vesztesége: K10 minusz a páncélzata SFÉ-je+ 2 Fp A pluszjel utáni számok mindenképpen levonandóak az aktuális Fp-bõl.//

//Eran//
A Napleányt meglátva felélénkülnek ám a dwoonok! Lesereglenek a falakról még az õrök is! A pihenõk között pillanatok alatt erjed a hír: Napleány jött Kapuvárba! Pár-perc alatt tisztes távolból sasoló, de igencsak áhítatosan pislogó dwoon védõk sorfala közt álltok akik csünggnek minden szón amit a Napleány mond.
Szigorúan nézel rájuk, de mindenki látni akarja Ranil-menyasszonyát akik oly ritkán vegyülnek el a néppel!
- Oh, hát ön az? –örül meg Vivien. –Hála Ranilnak! Elõször is tanácsos úr, én segíteni jöttem. -A célom az hogy megvárom önökkel itt az ostrom végét és enyhítsem a katonák szenvedését…-kezdi a paptársad, de a szavak végét már nem hallod, mert óriási és mindent elsöprõ ováció remegteti meg kapuvár falait. A dwoon férfiak úgy éljeneznek, teli torokból, mint akik közé a Napisten küldte az angyalát!
A leány még formálja a szavakat nagy zavarában neked de, egész egszerûen nem érted, mert úgy harsogja mindenki, a páncéljával és a fegyvereivel zörögve:
-Ranil!
-Ranil
-Ranil!
Ujjonganak, és egymást ölelgetik, hogy most már aztán a kisujjukkal is el tudnák pöckölni az a punnyadt toroni bandát…
-Éljen Eran parancsnok!
-Éljen a Napleány!
Egyszerûen képtelenség szót váltani ekkora zajban.
Majd végül a rendtársad kiment egy alapos rendreutasítás alól:
Vivien megáll, az ége felé emeli karját, és az éjszaka ellenére két feltartott keze felizzik akár a Nappali fény! Egy másodpercnyi Napfelkeltét teremtve az éjszakai várudvaron. //Eran: érzed hogy nem kevés manájába került ezt most az éjszaka közepén kivitelezni, de Ranil áldása végtelen.//
A katonák elhallgatnak és térdre ereszkednek az áldást osztó papnõ elõtt –még a frissen érkezõ Amalchor is aki épp most jön szembe veletek.:
- Ranil megvéd benneteket, ha hûek vagytok. Õ adjon nektek erõt és erényt az elkövetkezõ csatához!
Az áldás végeztével Vivien megkérdi:
- Kérlek testvér, tudnál mutatni egy helyet, ahol nyugodtan beszélhetünk?

//Aires//
Nekikezdesz a színes nyakkendõs erigowiakkal kártyázni. Jó a hangulat egy pálinkás butykos is körbe jár.
Vicceket, történeteket mesélgetnek, közben játszotok:
- Te honnan jöttél Aires?
- Tartom és emelek eggyel.
- Hol a hazád?
- Fullom van.
- Az csak egy terc te tapló!
- Az a Krisztin nevû lány az asszonyod?
- Ááá, én kiszállok!
- Ossz!
- Aires ismered az „Eljöttem hát szép hazámból…”-t? .Nem jászanád el nekünk?
//Egy régi erv katonanóta.//
- Ja, ja, az jó lenne.
- Nyertem!
- Rézbáró.
- Aires; Colton egy csaló disznó! Csinálj neki f***sz szájat!
- Csaló ám a kurva anyád, ott Erionban!
- Kösz, de a tiéd többet keres.
- Akarod, hogy a nyílam feldugjam a seggedbe?
- Mi az, buzi vagy? Gyere édes….
- Nem azt a nyilam te kretén! Hanem ezt!
- Inkább keverj, ne a pofádat jártasd!

Hirtelen egetszakító ováció hangja zökent ki titeket a „kanbuli” hangulatából és egyetlen pillanatra nappali világosság támad.
„-Éljen Eran!”
„-Éljen a Napleány”
„-Ranil!”
„-Ranil!”
„-Ranil!” -kiabálják valahonnan az udvar közepérõl.

- Mi a f**** van már?
- Már kártyázni se lehet?
- Mi van, máglyát gyújtotta ezek a buggyant dwoonok?

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

-Bassza meg, ne kóstolgassa õket, vágja le és kész!-morrant a követre Seba. A férfi nevét nem tudta, de egyelõre megtette "a követ" is. Sok mindent nem értett, de majd késõbb mindenre választ keres.
A pap súlyos ütései szemet gyönyörködtetõek. Erõs férfi lehet, szó se róla. Mikor látja, mire megy ki a játék, fejét hátra nem fordítva kiált a felcsernek:
-Vágj utat a sátorban hátra, ki kell innen azonnal jutnunk!
Terve az, kihátrálnak ebbõl a patthelyzetbõl. Kint sem lesz a helyzet leányálom, de nem várja meg míg körbefogják az egész sátrat, aztán tüzet dobnak rá mintha csak rostonsültet akarnának falatozni.
-Követ, a kurva életbe, ne szarakodjon már ott!-fakadt ki a nõ, most már nagyon elunta a totojázását a férfinak.

[Saggaras Zenir]

Victor Fredrick Faren

*Látja, hogy már nem bírják elsöpörni õket így taktikát vált.Hatarismának elméje erejével üzen*

"Vágja le õket, majd után foglalkozzon az elméjével miután megszöktünk."

-Kyel rémítse lelketeket, ti gyávák, meneküljetek amerre láttok.

*A katonákra alkalmazza, KYel rémítõ erejét //Rémítés varázslat// Majd megpróbálnak hátul kimenni, ha kell közösen vágnak utat.*

[Schinter]

Aries den Morgan


Mikor hozzájut a falska elõkotor egy gyürüt a zsebébõl.Ráteszi a flaska szájára gyorsan megforditja és vissza,hogy ne folyon ki az értékes nedû majd kis kortyokat iszogat belõle./alkohol hatása meg3xzodik /

-Na csak óvatosan igyátok ezt a piát...Ki kell tartani mig ideérnek a tiadlaniak

jókat röhögcsélnek kártya közben és eljátsza nekik a dalt is.Idõként odapillant Krisztin felé,hogy jól van-e és kényelmesen alszik-e.

-Illanorból jöttem.Hivatalosan még nem az asszonyom,de ezen még változtathatunk egyszer...
...
Nyugi nyugi srácok ez csak játék Nézzétek mutatok inkább egy-két trükköt

Hogy csillapitsa a kedélyeket elõhuzza tarsolyából a hamiskártya/zsonglõr tudását.A zsivalyra abbahagyja és hasonlóan érez mint az erigowiak.Mi a franc ez a nagy vihogás?Csak nem megjött a felmentõ sereg?És mi ez a fény?

-Gyertek nézzük meg miért csapnak ekkora zajt

Elindul a kijárat felé és az ispotály bejáratánál veszi szemügyre a kinti eseményeket ha látja onnan.

[Garcia da'Ramol]

//Off: Castor 'vazegg ennyire nem lehet hülye egy kardmûvész 13-as IQ-val! Ha az 1körös fájdalomcsillapítás nem jön összes csak percek alatt akkor ez azt jelenti legalább 10-szer próbálkozott és mindig elrontotta az Ake.-próbát a harc közbeni pszihez és az IQ-próbát a helyzetfelismeréshez, hogy ez így baromság. Ha a megbeszéltek ellenére inkább részletes játéktechnikát kérsz számokkal, idõkorlátokkal és miegymással szólj és meglesz. //

(Hatarasima)

Nem érti mi a fenének próbálkozik újra és újra a fájdalmai csillapításával hasztalan, miközben értékes idõt veszít vele. De szerencsére Victor üzenete észhez téríti és szellemének erejével a gyors és halálos támadásokra koncentrál /Chi-harc, ez az 1szegmenses diszciplína remélem mûködik. / Ha végez az õrökkel, akkor futtában a többiekhez intézi szavait.

- A vágjuk fel a sátor ponyváját, Zakot Victor hozza Seba és én fedezzük õket, és irány valami ló féleség... - majd meglepõdik, hogy utasítgatja a hadvezéreket és hozzá teszi - már ha nincs ellenvetés.

[Navaratna]

(Bethsebath Nan Sifro)

-Lóféleség?! Hogy a fenébe?! A terep lovaglásra majdhogynem alkalmatlan! Elébb ki innen! Zamorak meg majd magához tér és jön a saját lábán!
Mióta báróság meg egyéb nagyröptû dolgok elhangzottak, nem tudta Zaknak szólítani. Már nem. Össze volt zavarodva. De fõleg amiatt, hogyan fognak õk innen akár gyalog, akár lovon meglépni, mikor riadóban a tábort és értékes túsz sincs?

[Mesemondó]

//Off: Hatarasima! Jó akkkor nem pár perc, hanem pár kör. Most itt nem az a lényeg, hogy le akartalak égetni, hanem az, hogy sikerült a fájdalomcsillapítás, de ennek az az ára, hogy míg azt és a védekezõ harcot csinálod, addig nem haladsz az ellenfél ritkításával, és ez a többieknek is feltûnik. Ennyi. Ezt akartam kommunikálni. Most jött volna az, hogy azt is lemesélem, hogy a gyógyítás végeztével chí-harcban lenyomod õket, de hát már nem volt lehetõségem erre, mert befarcoltál.//

[Quator ar Zaraquer]

(Eran dha Sado)

*Továbbra sem szereti, ha bomlik a fegyelem. Tényleg különleges alkalom, hogy egy Napleány jön a katonák közé, de azért ennyire nem szabadna megfeledkezni magukról. Miután beáll a csend válaszolni is tud végre a kérdésre.*

-Természetesen. Gyere nõvérem menjünk be az egyik szobába és ott talán már tudunk beszélni, de elõbb bocsáss meg váltanom kell pár szót Amalchor várkapitánnyal.

*Ezzel odalép a parancsnokhoz és átadja az üzenetet.*

-A Nagymester üzent. Holnapra ideér a tiadlani sereg. Addigra fel kell készülnünk, hogy kétfrontos harcra kényszeríthessük a toroniakat. Ha lehet túszokat is ejtsünk, mert sajnos van kit megváltani a déli frontról.

*Ezután elindul egy üres helység felé a nõvel. Akár hálóterem, akár étkezõ, akár csak egy raktárhelység most megteszi.*

-Ha kérhetem a tanácsos helyett vagy ezredesnek szólíts, ha szükségét érzed a titulus kiemelésének vagy egyszerûen Erannak nõvérem. Egyébként biztos, hogy jó ötlet a csata idején a várban tartózkodnod? Itt nagyon csúf dolgok fognak történni, amik nem tesznek jót az ember lelkének.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Dwyll Únió, Marakesh-szurdok, Kapuvár, toroni katonai tábor
Idõpont: Adron második hava, nyár, este
Résztvevõk: mindenki
____________________________________________________________

//Off: Akkor most kicsit a lovak közé csapok, majd „visszareagoltok, ki mit valósított meg…//

Az elkövetkezõ óra eseményei egyetlen mozgalmas, lélegzetnyi szünetet sem adó vesszõfutásnak tûntek.

Hatarasima megtáltosodni látszik, mikor az egyik toroni katona fejét elválasztja a tõrzsétõl, amásikat pedig kissebbik pengéjével szúrja le. A harmadik, a követet támadó ellenfelet Seba teríti, le aki Zak-hez akart jutni, mert a felcser éppen a hátsó sátorponyvát vágta fel, Seba indult volna, mikor a toroni elé állt. Vesztére. Mostmár szószerint csúszkáltok a vérben.
Victor hangja érckapu döndüléséhez lesz hasonlatos, mikor a toroni katonákra ordít még a ponyva is beremeg.: ha eddig még valakit nem lármáztak volna fel a gongok, azt most megtette Kyel papja. A sátor bejáratát vigyázó katonák arcukon a legteljesebb páni félelemtõl hajtva a fegyvereiket és rohannak kifelé, mint akiket a kráni tizenhármak hajtanak. A hatás döbbenetes, tán még a sátor körüli egyre sûrûsödõ léptek és fegyvercsörgés zaja is abbamarad egy kicsit.
Senki nem akarja hogy megismétlõdjön a könnyûlovasok ellen érzett vereségtudat és a biztos halál lehetõsége. A toroniak ezúttal eseélyt se hagynának.
Annyira hajtja a társaságot a túlélési ösztön és az „El innen!”-parancsa, hogy szinte egyszerre mozdultok a Zak által a sátorponyván nyitott rés, felé a szabadság felé. Egymást lökve, tolva nyomjátok át magatokat a lyukon, hogy eltûnhessetek végre. Seba és a termetes Victor egy pillanatra be is szorulnak, a sátorszövetbe, fogaik közt szitkozódva gondolkodhatnak, hogy melyikük a dagadtabb, és ki miatt szorultak meg.Végül a vászon megadja magát, felhasad és mostmár tiétek az éjszaka.
A tábor csak félig-meddig áll fegyverben. A sátraban fel-felbukkan egy fej, a pihenõ katonák éppen most fegyverezik fel magukat az elkapásotokhoz. Óriási szerencsétekre az ijászok a tábor túlsó végén vannak, de már futólépésben jönnek erre felé, az ellenállás egyenlõre szórványos, és gyorsan elsodorjátok, aki elétek áll, eszetek ágában sincs nekiállni harcolgatni, rohantok, ahogy a lábatok visz.
Hogy merre?
Nos Hatarasima hazája ez. Amin most vagytok az egy kilométer széles „gyepû”, a két állam határán. Vissza Kapuvár felé õrültség szaladni, ott a legsûrûbb a tömeg. Így Hatarasima teszi az egyetlen józan dolgot; és mozdul a kisebb ellenállás felé: be Tiadlan földjei felé. Nagyon határozottnak tûnik, aki akarja, követheti. //És aki nem akar itt dögleni.//
Már majdnem…már csak ötven lépés és Hatarasima elkezd felkapaszkodni a szurdok végében egy hegyi ösvényre…mintha járt már volna itt….ha bejuttok valamelyik hegyi barlangrendszerbe, ott aztán már lehet bujócskázni…Lódobogás hallatszik mögületek…azok az átkozott könnyûlovasok! Hát ennek már soha nem lesz vége!? Újra eltipornak?
Remegés fut végig a földön. Botladozva rohantok tovább. A lovasok egyre közelednek, de a lovaik nyugtalanok. Na mi ez földrengés? Majd valóban megremeg a föld és oszlopnyi, hegyes kõtüskék vágódnak ki a földbõl a lovasok kõzé! A földbõl nõttek ki egy pillanat alatt! Átszúrnak lovat és lovast egyaránt. Ugyan ki akarhat segíteni a menekülõknek?
//Hatarasima//
Futás közben, megérintik a tudatod:
<Hatarasima! Testvérem! Erre…, erre….>-megismered a hegyi elf vezetõ, Liadan hangját. Nem látod merre van, de neki látnia kell téged, ha telepátiával üzen! Az irányt viszont érzed. Liadan egyszer már segített a toroniak ellen. Mi oka lenne elárulni téged? Indulás!
//Mindenki//
Egyszerre csak azt látjátok, hogy önjelölt „vezetõtõk” elkezd futni a széles szurdok bal oldali sziklafala felé! Hülye ez? Hisz ott semmi sincs, csak a tömör sziklafal. Még húspépé se marad belõletek, ha annak szorít neki a lovasság!
Ám a tiadlani nagyon határozottan üget oda felé!
- Hé! Tiadlani! –kiálltja Zak,aki már összeszedte magát- Mit csinál? Hova megy maga? Seba, a fickó begolyózótt, vagy mi baja?
//Off: Hogy ki mit mond, mit beszél, hogy érvel, majd a köv hsz-ben lejátszátok.//
Közelebb érve olyan megdöbbentõ látvány fogad, hogy egy pillanatra szinte megállítja a lélekszakadva loholó kis csapatot.
A sziklafal elõtt egy elf áll. De ilyen magas elfet még életetekben nem láttatok, pedig jó sok éve tapodjátok már Ynev földjét.
Az elf bõre kõszürke, szemei viszont ibolyakéken izzanak. Hihetetlenül magas, jó két és fél méter lehet, és nagyon karcsú nyûlánk. Inkább valami elfszerû szöcskére, egy sáskaharcos-elf keverékre emlékeztet, de egyébként az elf testéhez képest arányos végtagokkal rendelkezik. Még soha nem láttatok hegy elfet. Most itt van egy.
-Erre, emberek, erre. – a nõ úgy tartja félrehúzva a tömör sziklafalat, mintha valami gyöngyfüüggöny lenne. Nyílást tart nyitva nektek benne, ami a szurdok falába vezet…
Kicsit meghökkentõ. //Off: Mintha „Feri, a Repülõ Szárnyasdisznó toppanna elétek, hogy megmentsen.//

//Mindenki. Ezt a részt azért olvassa el mindenki, mert késõbb ti is be lesztek vonva az eseményekbe és értsétek mirõl van szó.//:

/Eran//

A parancsnoki szoba most üres. Amalchor eligazítja a katonákat és kisvártatva csatlakozik hozzátok.
- Nem bánja ha én is jelen vagyok Nagytiszteletû?
- Ugyan dehogy Amalchor parancsnok, sõt kérem is, hátha ketten könnyebben találnak megoldást…

Bementek a parancsnoki irodába Amalchor hellyel és borral kínálja a Napleányt, aki bort nem, csak vizet kér. Amalchor tisztiszolgája hoz neki.

- Rövid leszek, mert látom önök is szorongatva vannak. Miután Seba kapitány elindult innét Davalon felé, hogy megvigye a hírt az ostromról, összetalálkozott velem és apámmal a Lorn-csárdánál. Segítettem neki Davalonba jutni, Napszekérrel repítettem oda. Már akkor megfékeztük a Gottenborg városát tizedelõ Vörös Halált. Bizonyára Eran ezredes, Davalonba is ejutott a hír, hogy nagy járvány volt a városban épp az ostrommal egy idõben. Igazi Ranil-csapás volt. A bányászfalvakban és Gottenborgban ezrével hullottak az emberek, a temetetlen halottaknak még mindig ássuk a sírját, már aki nem ment el a tartalékosokkal délre, vagy nem harcol itt. Nem maradt már más a városban, csak hadirokkantak, a járvány elõl menekülõk, vének, asszonyok és gyerekek. Olyan súlyos volt az emberhalál, hogy az élet még mindig nem állt helyre: az aranybánya kolóniák, a bányászfalvak elnéptelenedve állnak.
- Eran ezredes, mint azt ön is tudja Gottenborgban mûködik az állami pénzverde. De most áll, mert a munkások, akiket bár természetesen nem vittek el katonának, hogy Dwyll Únió müködéséhez szükséges aranypénzt kiverjék, de halottak testvérem, mind halottak! A város lakossága huszonötezer fõrõl jelenleg háromezer fõre esett! Egy kísértetvárosban élünk! És mindenütt csak halottak, akiket nem bírunk se eltemetni, se elhamvasztani, mert nincs ennyi tüzifánk, se olajunk. Nincs más fegyveres erõ most ott, csak a naptemplom fiatal lovagjai, talán ötven-hatvan „kislovag” vigyázza most a rendet Gottenborgban! Õk az egyetlenek akiket megkérhetek a halottak eltakarításához! Talán gyerekeket és mozgásképtelen, hajlott hátú öreg dwoonokat mozgósítsak? Pedig már a nõk is besegítenek, de nem bírunk ennyi halottal!
- A legnagyobb katasztrófát még nem is mondtam: Ranilnak hála sikerült felfedeznem mi állt a hirtelen megbetegedés hátteráben. A város titkosszolgálata hordószámra fedezett fel valami különös anyagot, amivel a hegyi források és a város vizát elmérgezték. Nem tudom, hogy, és milyen praktika juttata be az ivóvízbe de az eredménye Vörös pestis és a vidék majdnem teljes elnéptelenedése lett! Testvéreim Gottenborgban megállt az élet! Nincs árutermelés, a céhek nem üzemlenek, mert akik a kezükbe vehetnék a szerszámot mid meghaltak, vagy elmentek a háborúba!- sírja el magát Vivien.
-Két napja egyértelmûen Halál-mágia jelenlétét éreztem, és valami nagyon elvetemült és élettõl erugaszkodott aura lepte el az utcákat! A temetetlen halottak…-kezdi a Napleány remegve- átalakultak… és ghoulokká változtak! Nem tudom hogyan. De rémisztõ az átalakulás! Általában éjszaka történik. Olyanok, mint az elvetett mag, ami idáig várt hogy szárba szökkenjen! A Halál-pokla jár az utcákon és már azok is felevenedtek, akiket már eltemettünk! Ezt ép ésszel nem lehet elviselni!-sírja el magát a fiatal lány.
- Apámat, Gottenborg kormányzóját megsebesítette egyikük, miközben a fiatal lovagokkal próbálták kiszorítani a halott honfitársainkat az utcákról, hogy ne levenen falják fel a saját gyerekeiket és a nõket! Csak egy menedék maradt számukra; a Naptemplom. Ott zsúfolódott be háromezer nõ és gyerek és aggastyán, akiket mindennap én táplálok Ranil-kenyerévek, hogy ne pusztuljanak éhen! Apámon hatott a hullazabáló undok mérge és haldoklik! Könyörgöm Eran testvér, gyere el velem Gottenborgba és segíts nekünk! Apámon is csak veled van esélyem segíteni! Minden erõmet leköti Gottenborg népének táplálása! Nem vagyok képes átokûzésre, se betegséggyógyításra, mert ha apámat mentem, emberek fognak éhen halni! Nem tudunk kimenni az utcára a raktárakba, mert gohulok nyüzsögnek mindefelé! Bírják a Napfényt Eran! Ez egy rémálom ami valóság! Csak a Naptemplomban van Nyugtunk tõlük! Mintha valami, vagy valaki…irányítaná õket-zokog tovább a lány- vesztegzár alatt tartanak bizonyos helyeket, hogy kiéheztessenek…közkutakat, az élelmiszerraktárakat, gabonasilókat. Sõt néhány mestrermber házát is akik szerencsétlenségükre már nem tudtak eljutni a Naptemplomig, így a saját házukban barrikádozták el magukat Eran! Legalább ötven dwoon családot tartanak bezárva! Meg is ölnék õket, ha be tudnának jutni az otthonaikba! A kézmüvesek utcáját teljesen! Pékek, fegyverkovácsok, a pénzverde munkásait, ácsokat, kézmûveseket, az összes családot, akinek a munkájától függ Gottenborg élete! Az egyik lovagom látott egy kámzsás fickót, aki a most üresen álló Kormányzói Hivatalba fészkelte be magát! De nem tudjuk kifüstölni, mert akkora ghoul serege van! Érted ezt Eran?-zokoja- A saját halottainkat kell újra megöljük! Lehet a lovagonak tán néhai anyja, apja az, aki most hullazabálóként veti rá magát, hogy széttépje. Apám haldokolva fekszik a Naptemplomban, talán csak napjai vannak hátra; a nép mindennap tõlem vár kenyeret és védelmet, a lovagjaim mindennap kétségbeesett akciókkal próbálkoznak, hogy legalább egy élelmiszerraktárhoz hozzá férjünk, de akkora tömeg halottal találják szembe magukat mindig, hogy alig gyõznek élve kikecmeregni a gyûrûjükbõl… és én tehetetlen vagyok… Ezt én már nem bírom…-mondja a lány és zokogva remegni kezd, mint egy kisgyerek.- emberfeletti próbára tette Ranil akarata. Viven a szemetek láttára omlik, össze rázza a sírás, és folyamatosan zokog.
Összevillan a tekintetetek Amalchorral; most mi az ördögöt csináljatok?


//Aires//
Egy fiatal és szép nõ érkezik. Felismered benne a Napleányt. Ahhoz a papi rendhez tartozik, akik meggyógyítottak, mikor a davaloni ispotályban voltál. Krisztin jön melléd és hátulról átkarol:
-Ki ez a nõ? És miért örülnek neki ennyire? – Nem kéne tennünk valmit a túszokért? –kérdi késõbb.

[Schinter]

Aries den Morgan


Végigsimit Krisztin kezeien,amikkel átkarolta.

-Õ ott egy Napleány.Ranil mennyasszonyának emlegetik,amolyan papnõ félességek ha jól tudom.
...
Tuszok?Nos reménykedjünk,hogy élnek még...Nincs semmi a kezünkbe,amivel tárgyalóképesek lennénk.A legjobb,amit tehetünk most,hogy pihenünk és visszanyerjük az erõinket,hogy megvédhessük Kapúvárat.
...
Hogy hogy felkeltél?Még aludhatsz egy kicsit vagy jöhetsz kártyázni is Láttom itt már végetért a látványosság

Aztán az erigowiak felé fordul,hogy mit szólnak a tovább kártyázáshoz és a pálinkázáshoz

[Garcia da'Ramol]

(Hatarasima)

Alig, hogy áttuszkolta magát a ponyva nyílásán és rohanni kezdet „a mindegy, hova, csak innét el irányba” amikor toroni katonák termettek elõtte így kénytelen volt lassítás nélkül mellbe rúgni az egyiket, míg a másikkal lendületbõl kóstoltatta meg vállvasa lakkozott bevonatát. Majd futott tovább, ahogy csak a lába bírta. Már a tábor szélénél jártak, amikor egy lándzsa termet elõtte gazdástól, így kénytelen volt a döfõ alkalmatosságot eltérítve, használóját leeresztett vállán átdobva öntudatlanná csillapítani. Az eszeveszett rohanásban is biztosan támaszkodott ösztöneire – legalábbis az életösztönére mindenképp – amikor az elméjében megszólalt a hegyi elf nõ egyszerre érezte magát megtisztelve és zavartan. A nõ testvérnek szólította, még ha csak kevertvérû, igazán büszke volt a megszólításra, de egyúttal zavarta hirtelen feltûnése.
<az égiek küldtek nõvérem gondolja> - amint meglátja az elfet

A felcser mondandója a legkevésbé zavarta, ha túlélik, lesz lehetõsége megkövetni õt, ha nem nos akkor úgyis mindegy.


- Ne féljetek tõlük, gyertek utánam be a sziklába – üvölti rohanás közben, és õszintén reméli egyik ember sem makacsolja meg magát. A félrehúzott sziklafalon bevetõdve igyekszik minél elõbb talpra állni, hogy megnézze a többiek, hogy õk is megérkeztek-e?