-Így bajos lesz, de semmi sem lehetetlen! Nuci, Cicco, Fraba, Lizzi! gyertek elõ! Tiszta tappancsokat akarok látni!
-Cicco alszik!-*szólt hátulról valaki ki, egy lányhang.*
-Akkor most felkel! Hamar, hamar, a pénz nema dunna alatt terem, lányok, és ha keresni akarok, akkor frissek és üdék vagytok nekem!
Négy eltérõ lábformájú leány került elõ. -Melyiküké hasonlít leginkább formára a kedves meglepetéslányéhoz?
Akadt olyan, egy egyenes fekete hajúé, ám talán Letiziáé kicsit erõsebb láb volt, nem olyan finomka.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Hosszasan tûnõdik... majd a fekete hajú lány lábára mutat
- Ilyesmi lehet talán az övé, csak valamivel erõsebb... Ebben édasapánkra ütött szegény húgom, mindig is baja volt a megfelelõ méret kiválasztásával... De ha nem passzolna, visszajönnék vele, s akkor igazíthatnánk rajta, amennyiben persze ez lehetséges....
-Mért ne lehetne igazítani? Ha nem lehetne, csõdbe mentem volna! hess lányok, nem gúvasztunk sóvár szemeket az úrra, kifelé!-*legyezgette el a lányokat*-Hm, papucs és mi is volt? Csizma? Hnm, hm, a paucs az holnapra meglenne, de a csizma...-*felállt, most lehetett látni, ez a nõ olyan gömbölyû, hogy csoda, hogy nem gurul. Nézegetni kezdett a polcon, szinte el is feledkezett arról, hogy vannak körülötte. A fiú mutatóujjával halántékánál köröket írt le, de Neri megszólalt:*
-Láttam ám!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Nono! - inti fegyelemre a fiút - Nem illik így viselkedni! - Papucs, olyan házba való, lovagló csizma, és valami cipõ/topánka Domvik tudja, mi a neve... ^^" s szemmel követi a nõ kezét, hogy mi közül válogat, s itt is figyeli az árakat.
-Értem én, értem...van egy helyes kis papucs, ami jó lesz a kishölgynek, talánez a halványbarna csizma is megfelelõ, de ezt fel kéne próbálnia. Fogja meg, milyen puha! De ne tévessze meg! Nem sérül olyan könnyen! Ez pedig mindennapi viseletnek is jó lenne. Vagyis egy ehhez hasonló. Méretben nins most sajnos-*emelt le egy zöldre színezett bõr lábbelit.*
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-A papucs 50 réz, a csizma 1 ezüst...A harmadik fajta lábbeli elkészítési ideje egyhét, uram...Ennél hamarabb nem készül el, még imával sem...
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
A becsomagolás megtörtént és ki cipel megint? a fiú. Ennek is kinéz valami borravaló... Nyögni sem tud arra, miért szeretik a nõk a vásárlást, de arra igen, amikor a fogadóban végre leteheti. -Hohó. Kifosztottak valamit?-lepõdött meg egy asszony, aki épp ott sertepertélt kiszolgálva két vendéget itallal. Már csak át kell adni a meglepést...Letizia a szobában volt, eperszemeket tömött a szájába nagy élvezettel, egy szál ingben, az ágyon ülve dzsadülésben. -Mmmm! Com! Megbötté'-*mormogta teli szájjal. Gyorsan lenyelte.*-Bocs. Ezek mik?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
- Valami olyasmi mondja nevetve a nõnek... - Köszönöm az idegenvezetést, és a segítségedet - vigyorog a fiúra... s elõvesz 30 rezet... A szolgálatodért cserébe... - kezébe nyomja az érméket, majd felbaktat a szobába, kopog s valahogy beügyeskedi magát az ajtón.
- Szia Hugi! ^^ Majd leplezetlen pillantásokkal végignéz rajta... Azért igazán magadra kaphattál volna valamit te lány! De sebaj... hozam neked ajándékot... ez itt mind a tied - lepakolja az egész bagázst az ágyára
- Láss csak nekik... bontsd ki õket - leül egy székre, s figyeli a lányt. - Ha véletlenül nem lenne jó a méret, ki tudják igazítani, nem lesz gond. Csak úgy saccra tudtam... remélem azért jó lesz... - a fehérnemûk jutnak eszébe, s elvörösödik... majd nagyot nyel... ^^
A fiú szeme elkerekedik a vagyon láttán, köpni-nyelni nem tud. Letizia szinte ugyan azt az arckifejezést utánozza le, mikor a rakás holmit meglátja. -...de...mért? Nem csináltam semmit! De komolyan!-*óvatosan ér a holmikhoz, a selyempapírt is úgy bontja szét, mintha nagy érték lenne s összehajtogatja miután leszedte. A ruhát látva összeráncolja homlokát:*
-Te ezt milyen kisasszonynak vetted? Mért nem mutattad be eddig? Oh, még bugyogója is lesz neki! Meg cipellõi!-*nézegette mindet. Egyszerûen meg sem fordult a fejében hogy mind az övé. Egyedül a kendõnél csillant fel a szeme, úgy mint aki érti:*
-Ó, látom én, rám is gondoltál! Igazán puha kendõ!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Elmosolyodik a lány õszinteségén... s a kendõnél megcsóválja a fejét... feláll a székrõl... mellélép... felveszi a ruhát, és a lányhoz próbálja...
- Szerintem pont jó... - nézegeti, méricskéli. - Bújj bele gyorsan... addig elfordulok. Amit itt látsz, mind a tiéd. A ruha, a csizma, kendõ, köpeny, harisnya... minden... - apró csókot nyom a homlokára. - Nosza, ne kéresd magad, próbáld fel, hogy a te méreted e, hogy ha kell ki tudjuk igazítattni. ^^
-hogy...ezek mind...-egy percig csak tátogott, aztán Con nyakába ugrott, mindenével a férfihoz szorulva s aztán megcsókolta. Hosszan. Nagyon hosszan. Hol van már a ruha, hol van már a cicoma, ha a puha, mégis feszes idomok ott vannak?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Egy pillanatra azt sem tudja, hogy mi történt...puha... finom... simul... Atya ég...
<Domvik segíts.... elvesztem... erõsíts meg...!>
Lágyan visszacsókol... ujjaival finoman végigcirógatja a hátát, s érzi ahogy a lány teste megremeg... S látszik rajta, hogy nem ellenére való, de óvatosan mégis eltolja magától a lányt...
- Ne olyan hevesen Kincsem... - mondja elfúló handon, s simít végig az arcán... - Bújj bele a ruhákba... kérlek ^^ - s kissé eltávolodik tõle.
Nem, ilyen könnyen Con nem szabadult. A lány meghallgatta az intelmeket, hogy vegye fel a ruhát próbára, de szemei sötétek voltak. Nem a haragtól... Arca kipirult, megkereste kis menedékét újra a férfi karjai között s megkereste ugyan így az ajkait is, s most nyakánál karolta át Cont, ujjaival tétován megérintette a haját.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!