Berrana-roda - a pengebárók édene

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.19. 20:27

(Con Larrodan)

Átkarolja... oltalmazón... finoman cirógatja... végig a gerince mentén... egészen fel a tarkójáig...
Apró csókot lehel a homlokára... az orra hegyére... majd nagyon óvatosan azokra az ellenállhatatlan puha ajkakra...

<Istenem... mi történik velem? Nem szabad... nem... nem! >

Tovább cirógatja... simogatja... de a derekánál megállnak kezei... mintha fal lenne elõttük...

- Nem szabad Kicsim... még nem... Próbáld fel a ruhákat... a kedvemért... kérlek. :)

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.19. 20:31

Con Larrodannak

-Most rossz nõ vagyok? Tegnap elõtt találkoztunk és én máris...*lehajtotta fejét bûntudattal telin. Megfogta szomorúan a ruhát.*-Mért vetted nekem ezeket? Nem illek beléjük. Ez nemes lánynak való, nem egy parasztnak...

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.19. 20:40

(Con Larrodan)

- Nem, dehogy... kis butus... mosolyog kedvesen... s apró csókot ad...
- Kis butusom... ne legyen bûntudatod, semmi rosszat nem tettél, azt szeretném, hogy boldog legyél... velem. S igenis illenek hozzád...

Ne lógasd az orrod...

Szeretném látni azt a hatalmas mosolyt... - hirtelen ölbekapja, megforgatja.... nevet... s csókolja... elõször csak picit... majd egyre hosszabban...
- Azt hiszem... belédszerettem... Nem paraszt vagy... hanem... a húgom... a kedvesem... s ha itt végeztünk... talán... - elhallgat... - de ne szaladjunk annyira elõre.
- Nem szomorkodni, hanem boldogan ruhát próbálni...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.19. 20:58

Con Larrodannak

-Butus? Nem igaz, én okos vagyok...Csak tudom, mit illik és mit nem és most éppen nem a mit illiket csinálom. Fülig belém szerettél, pedig...pedig...nem is tudod, milyen kenyeret tudok sütni, vagy hogyan kapálok és hogy tudok-e vigyázni egy nyájra...Hogy tudok-e varrni, sütni, fõzni, mosni, hogy bánok-e kisgyerekekkel. Ezek a fontosak, ettõl jó kedves valaki, nem attól, hogy...hagyja hogy könnyen megessen. Nem vagyok buta...Ha buta lennék, több dolog történt volna a boglyában és csecsemen gyerek lenne.-*mondta ezeket halkan.*-És úgy érzem, ha igazán buta lennék, nem néznél így rám.
Most már engedelmeskedett, hátat fordított Connak és huss, lekapta az ingjét...Kis neszezés, sóhaj majd:
-Megfordulhatsz! A bugyogó vág, sosem hordtam én olyasmit, muszáj viselni? A harisnyát meg félek felvenni, elszakad az én durva kezem alatt...
Letizia ha becsavartatta volna a haját és kevés színt vittek volna ajkára, orcájára, letagadhatta volna hogy paraszti származású. Még ösztönös tartása is egyenes volt.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.19. 21:16

(Con Larrodan)

- Igazad van... de vannak olyan dolgok, amiket ösztönösen érez az ember... Így vagyok én veled... Tegnap találkoztunk, de mégis... mintha már évek óta ismernélek... A butát nem gondoltam komolyan... nem úgy értettem... - lassan megfordul, ahogy a lány megengedi, és hirtelen levegõtvenni is elfelejt, csak ámul...

- Gyönyörû vagy... mitha Rád öntötték volna... - õszinte rajongással tekint rá ... s csak némán bámulja...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.19. 21:27

Con Larrodannak

-Feladod rám a harist?-*emelti fel a kérdéses ruhadarabot. Fészkelõdik, mert kényelmetlennek érzi az alsónemût.*

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.19. 21:35

(Con Larrodan)

Nagyot nyel, s letérdel elé... kezében a harisnyával...

<Ebbõl azért még nem lehet semmi baj... csak segítek öltözni neki... csak segítek... semmi több...>

Megemeli Leti jobb lábát... finoman belebújtatja a harisnyába, s lassan görgeti fel a lábán... végig az izmos vádlin... egészen combközépig... majd ugyanezt lassan a bal lábán... pokoli lassúsággal... élvezve bõre selymességét... puhaságát... melegségét...

Majd picit eltávolodik tõle, hogy megszemlélje "mûvét"...

- Csinos... felettéb csinos...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.19. 21:45

Con Larrodannak

Domvik ígéretes boszorkányvadászát levadászták tulajdon érzékei: homloka gyöngyözött, s szemeit le sem tudta venni a lány lábáról, bõrérõl. Letizia közben nem mozdult, végig lesütött szemmel üldögélt. Csend telepedett rájuk a mûvelet végén....

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.19. 21:49

(Con Larrodan)

Nem szólal meg... nem akarja megtörni a varázst... szó helyett a csizmáért nyúl, s azt is feladja a lány lábára... kihasználva minden apró alkalmat, hogy cirógathassa a szeretett lányt....

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.19. 21:54

Con Larrodannak

Ezt még hagyta, de aztán a másik lábát már nem. Szégyenlõsen a szoknya lá húzza.
-Nem szabad. Meleget csinálsz. Idebenn.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.19. 22:18

(Con Larrodan)

- Meleget? - kérdezi ártatlan szemekekkel... De...de...de... én csak... amit kértél.... Nem akartalak bántani... Ne haragudj...

Csendben feláll... s eltávolodik...

- Ne haragudj...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.20. 7:17

Con Larrodannak

-Nem haragszom, de a szentekre mondom, ha ilyet csinálsz máskor is, levetem a ruhám...
Íme egyszerûen kifejezve az, hogy Con elérte a lánynál azt, hogy az ha enyhén is, de megkívánja õt... :roll:

zavartan piszkálta aruha szélét, majd a másik lábbelit maga felhúzta.
-Kényelmes, de fura, sosem hordtam még cipõt. Csizmát. Akármit.
Járkálni kezdett fel s alá a szobában.

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.20. 7:33

(Con Larrodan)

Nagyot nyel, s bólint, hogy megértette... Nem történt még ilyen Domvik szolgájával... ebbõl a helyzetbõl teljesen ismeretlen számára a nõi nem... Õ az ártó praktikákban, sötét, érzelmeket vasra verõ mágiákban járatos... azokat felismeri, de így még sosem járt...

Némán, ám nem kis figyelemmel nézi a lányt, s ámul, hogy mennyire illik rá a ruha, s minden... rossz helyre született.. ez mostmár biztos... nemesi leány lehetne...

- Gyakorold benne a járást, sétálj itt a szobában, mert nemsokára dolgunk lesz, s oda már együtt megyünk

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.20. 11:02

Con Larrodannak

Miközben Letizia tekergett egyet a ruhában -járása már nem volt nemesi, sokkal inkább tenyeres-talpas falusi, majdnem csípõre is tette közben a kezét!- eszébe jutott, hogy tanítói nem mulasztottákl el azon kivételes boszorkányvadászokkal megismertetni történetileg Cont, akik olyan messzire mentek, hogy elkapják prédájukat, hogy lefeküdtek vele, hogy a legvédtelenebb pillanatban foghassák le és juttassák Domvik földi szolgáinak ítélõszéke elé. Merész, kockázatos módszer, kell hozzá egy csipet megszállottság, de jó szerencséável és hittel beválik. Hol van még attól az ifjú! Nem még hogy legyen elég bátorsága ahhoz, hogy elkapja azt a megfelelõ pillanatot, amikor a banya a leggyengébb és legvédtelenebb, de már magával az intim együttléttel is lennének bajai! Pedig szép arcú, ki tudja, lehet, nem rossz ötlet "áruba bocsátani" majd idõvel, hogy horogra akadjanak azok a beste lelkek...
Kósza gondolat, hamar oda, Letizia megfordult.
-Na, hogy mentem? És hova megyünk ahova ilyen cifrának kell kinéznem és még tipegni is?

Szerző: **Con Larrodan** » 2007.04.20. 11:23

(Con Larrodan)

Gondolataiba merülve figyeli a lányt...

<Kockázatos dolog... de nekem még nincsenek ilyen irányú tapasztalataim... pedig ez a legbiztosabb.... hmmm... talán majd egyszer...>

*A lány kérdésére kizökkent, s magában jót mulat a lányon...*

<No azért még van mit tanulnia :) >

Mellélép, karját tartja, hogy a lány belekaroljon, s járni tanítja... igaítja a tartását, két kezét a derekára teszi, és úgy irányítja...

- Csak ügyesen... így... egyenesen... kicsi risza... ezekkel s ehhez hasonló szavakkal kommentál, s néha apró csókokkal bátorítja...

- Mostantól az Aylarth család gyermeke vagy... Aylarth von Letizia. Atyánk az elhunyt Con Aylarth von Raleand, Ronella tartomány keleti részének birtokosa. S egy nemes hölgynek adnia kell külsejére... - kacsint.
- Megyünk együtt vásárolni... mindenféle kenceficét... valami ápoló-puhító krémet a kezedre, lábadra... pirosítót, sminket... kalapot... lovat... mindent ami szükséges... :)
- Elõtte azonban el kell látogatnunk a bankba, hogy felszabadítsak valamennyit a lekötött vagyonomból...

Berrana-roda - a pengebárók édene

Ki van itt