Utak, ösvények, csapások

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.22. 7:25

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Raddaq lassított léptein, mikor a nõk felálltak ... S ahogy a manaháló fodrozódni kezdett, halovány mosoly szökött ajkaira ... Ismerõs érzés volt, a tarkóját borzongató érzés ... Az ereiben felforrósodó vér ... De le is hervadt mosolya, s ajkai résnyire szûkültek, mikor tekintetét a plafonra emelte ... Egy szempillantás volt csupán, s a varázsló nagy levegõt vett ...

- Elmegyek ...

Suttogta halkan ... Számolva a lehetõséggel, hogy egyikük befejezi a varázst, s akkor magának is cselekednie kell ... Elég volt ha csak az az egy rosszul dönt, s életek oltatnak ki ezen az éjjelen ... Léptei nem törtek meg, torkából egy hang sem szökött elõ .... De a kijárat még messze volt ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.22. 9:50

Raddaqnak

Senki nem állta el az útját a homija felé és a kijárat felé. Ám a folyosók most mintha nem úgy fordultak volna mint akkor, amikor érkezett. összekuszálódott az egész. Így hogy megy ki?
Nyomában 20 idõsebb lány haladt, figyelve minden mozdulatát. Egy szót se váltottak egymással csak meredten figyeltek. Nem szorították sarokba, tartották a maguk távolságát a férfitól.
Majd akeringés egyszerre vége szakadt: kiért az udvarra, ahonnan már tudta, merre a vaskapu. A kapus nõ azonnal nyitotta, mikor meglátta társnõi fekete tömegét a férfi mögött. S rad háta mögött ugyan olyan hamar zárta is. Háta mögött a vezárt vaskapu, körülötte a több láb magas szürke szikla. A kis ösvény, ami a sziklafal tövében kanyargott és amin érkeztek, sehol nem votl, csak a tömör szikla. Egy elzárt udvaron állt.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.22. 10:27

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Ahogy a varázsló kilépett a kapun azonnal tudatosult benne, amit a kifelé vezetõ úton mindezidáig csak sejtett ... Néhány lépést tett csak a mögötte bezáródó kapun túl, s botját dühösen csapta a földnek ... Megállapodott, mire Raddaq átbújtatta a szíj alatt másik vállát is ... S immár jobbjával nyúlt a göcsörtös fáért ... Ujjai lassan fonódtak köré, sûrû egymás utánjában ... És ahogy rámarkolt, belefehéredtek ujjai ... Kirántotta, és hátra fordult ... Tudta, erõnek erejével súlykolták, verték belé ... Az árulásnak csak egyféle büntetése létezett, még Kránban is ...

- SZALVEEEEEEN !

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.22. 10:31

Raddaqnak

A kiáltásra nem jött felelet. A kapu helyén sziklafal volt. Akkor honnan is jött ki? Fák lombja zúgott a magasban. Kora délután volt. Rad egyedül volt. Öreg gyökerek nyúltak csak le a sziklán oda, ahol Rad állt egymaga.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.22. 10:41

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Tûnékeny valóság volt csupán minden, mi szeme elé tárulkozott ... Mi sem bizonyította ezt jobban mint a sziklát kopogtató botja ...

- Grhhh ...

A bonyolodó helyzet nem nyugtatta meg lelkét, épp ellenkezõleg ... Végighúzva balját kabátja kidudorodó zsebén, azért elmosolyodott ... Viszaka leharapott ujja még megvolt ... Aztán csak a gyökerek maradtak ... Hátrafordulva, alkalmasint mászásra alkalmas ösvényt keresett a meredek falakon, hol felkapaszkodhatna még béna lábbal is ... Aztán neki kezdett a vastag gyökereknél ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.22. 18:20

Raddaqnak

Felkapaszkodása talán fél órába is telt, de sikerre vitte. S akkor egy hamuba folytott erõd romjait láthatta. Ahol korábbi emlékei egy rendházat tudtak ott csak romok voltak. Üszkös gerendák, lerontott kövek, amit már kúszónövények futottak be s a természet megkezdte a visszahódítást. Varjak egy csapata szállt el a valamikori erõd felett csúfosan károgva.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.23. 16:45

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Felérve Rad erõtlen esett össze ... Térdre rogyva nem értette mi is történhetett a régi erõddel ... Hiába kémlelt körbe onnan fentrõl, csak is a romok maradtak ... S azok átkozott varjak, a halál madarai ... Hosszú idõbe telt mire összeszedte magát, s nem törõdve a térdét zsongító fájdalommal a romok felé vette az irányt ... Lassacskán ereszkedett le, mi inkább tetszett csak kúszásnak, mászásnak ... A természet hódítását látva, rengeteg idõ telhetett el ... A kövekre már rátelepedtek mind a kuszó növények, füstnek nyoma sem volt ... Kihült gerendák mindenfelé ... De Rad nem csüggedt, a hamut turva, köveket forgatva tovább vizsgálódott ... Keresve, kutatva valami után mi közelebb vihetné homályos jóslatok, vagy csak Anna felé ... Vagy ha csak egy élõ lelket is találna a felföldön, már boldog lenne ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.23. 17:11

Raddaqnak

A romban felismerhette a korábbi erõd alapjait, ahol járt. Még az étkezõterem valamikori helyét is, a lerontott tornyot is, ahol Viszka volt...S mindenhol hamu, hamu, hamu.
Aztán talkált valamit, kõbe vésve. Egy falra festett szöveg részlete volt:

"Nyugtalanság völgye
Volt egyszer egy zsenge-zöld,
Senki-lakta, szende völgy;
Hadra kelt, ki ott lakott,
S csak a nyájas csillagok -
Tornyuk azúr ablakán át -
Õrizték a völgy virágát,
Melyen nappal mindenütt
Lusta lángu nap feküdt.
Érzi most, ki arra jár:
Nyugtalanul fáj e táj.
Minden íze úgy zihál,
Csak a bús lég ül ma békén
Csöndje mágikus vidékén.
Szél se libben, de az ág
Borzong, mint a Hebridák

Hûvös habja, ködvilág!
Szél se libben, s mord sereggel
Bolyg az ég, nagy fellegekkel,
Dalmahodva este-reggel,
Árnyalva a miriád
Szemmel kéklõ ibolyát -
S mely névtelen sírokon zokog,
A hajlongó liliomot!
Hajlong - s harmatot hullat a
Liliom örök illata.
Zokog - s szép szárán könny csorog,
Mint halhatatlan gyöngysorok. "

A varjak már odébb álltak. Alkonyatra gyûlteka felhõk, hidegebb fuvallatt intette radot arra, hogy keressen menedéket.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.24. 14:51

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Raddaq a botjával túrta fel az üszkös romokat, s hiába ... Nem talált egyebet, mint hamut, s hamut ... Se egy tárgy, se egy halott ... Csak egy megfakult véset ... A varázsló térdre ereszkedett, s ujjaival tisztította meg a szöveget ... Elolvasva aztán, rögvest elõvette naplóját ... S lejegyezte magának ...

~ Bármikor jól jöhet még ...

Gondolta, és ahogy végzett, feltekintett ... A nap is nyugovóra térni készült már és ismervén a felföld hideg éjszakáit ... Ez cseppet sem boldogította, semmi jót nem ígért ... Fázósan gombolta össze magán köpenyét, s aztán kabátját is ... Míg tekintete egy nagyobb kõre esett ... Odalépett, s amint a sima felületére helyezett fadarab sem pörgött már tovább, megállapodott ... Új menetirányt is szült a Sors ... Raddaq elmosolyodott, és egy utolsó pillantással elbúcsúzott a romoktól ... Útrakélt ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.24. 15:47

Raddaqnak

A fadarab pörgött keveset, majd a hegyek ormai felé mutatva megállt. Ahogy lejjebb szállt a nap, úgy tûnt fel kevés tûz a hegy lábánál. Pásztortüzek.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.24. 16:17

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

~ Hegyek ...

Tûnõdött el a varázsló, vaj miért ... De nem vonta kérdõre a Sorsot, neki vágott ... S amikor megpillantotta a pásztortüzek fényét, elmosolyodott hosszú idõ óta elõszõr ... Megfogadván magában, ezúttal megpróbál kedvesebb lenni Shadon fiaival, lányaival ...

~ Úgy se menne ...

Aztán el is vetette hirteln jött képzelgéseit ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.24. 19:48

Raddaqnak

Közelebb érve látszott, négy juhászforma férfi és egy fiú ül a tûznél, szalonnát, kenyeret pakoltak ki kendõre, kenyeret szelt az egyik, s butykos járt körbe. A birkanyájat terelõ kutyák már elõre jelezték ugatásukkal, jön valaki. csaholt egyhuzamba, s futkosott Rad körül, elébb egy, majd kettõ, három, négy! A nyüzsgésre felállt egyikük s arra tekintgetett, amerrõl Rad jött.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.25. 14:06

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

~ Átkozott dögök ...

A kutyák ott táncoltak körülötte mind, de közelebb egyik sem merészkedett volna ... Csak a varázsló ... S megérezvén a szalonna finom illatát, összefutott a nyál szájában ... Éhes volt, nem is kicsit ... És ahogy kilépett az árnyékok közül a fényre, hátra hajtotta csuklyáját ... S ujjaival a kenyérre bökdösött, egy árva szót sem hallatva ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.25. 14:21

Raddaqnak

A férfiak homlokráncolva figyelték Radot, míg közelebb nem jött. Egy fokkal megnyugodtak, amikor felfedte arcát, de a kopasz fej még idegességüket fenntartotta. Kérdeztek valamit, de azt Rad nem értette. A fiú vékony hangon csak ennyit suttogott:
-Gorvik...?
A többiek leintették, s várták, mit mondd Rad. Az étel illata valóban ínycsiklandozó volt, sejthették, hogy enni kér, de a kérdésre választ szerettek volna.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.25. 17:24

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Bár a varázsló arca érzelmeket nem tükrözött ... De ahogy sápadt arcára a tábortûz lángja vetült, megcsóválta fejét ...

- Non Gorvik ...

Suttogta halkan, s tett egy lépést a tûz felé ... Hideg volt, akárcsak az éjszaka, s kimért minden mozdulata ... Amellyel helyet foglalt közöttük ... Korgó gyomorral várva az étket, mert pillantását le sem vette a húsról ...

Ki van itt