Egy megsárgult kódex lapjain...

[Gregorius]

(Lamar)

- Ne aggódj Azaghal, nem bíztam el magam, óvatos leszek. Ki jön még velem? Sazu? Vagy Hell esetleg?

- Meterrion, akkor miközben a kormányhoz mész, szólj Hiphornak, hogy küldje le a kapitányi kajütbe a kémet. Mi addig felkészülünk a fogadására. Utána felküldjük a két õrt a ládák mellõl és kezdõdhet a legénység kimentése. Amíg az zajlik, a kis kobrát méltó helyre költöztetjük. Ezt követõen feljövünk a fedélzetre és megkedjük az elõkészületeket.

*Kezd lüktetni benne a vér, ahogy a küldetés elésebbre fordul. Izmai már csak a tervezgetés gondolatára is megfeszülnek, egész teste készenlétben áll.*

[Garcia da'Ramol]

Este úgy 22.00 felé beteszem a reagot nektek addig türelmet kérek! G

[Nekromat]

(Sazu)

-Rendben. Tehát Lamar és én lemegyünk elintézni a kémet. Hell te menny fel a fedélzetre Azaghallal és Meterrionnal és ott tartsatok rendet.
Küldessétek le a kémet a kapitánnyal a kabinja takarítására és várjatok 10 percet, majd kezdjétek el a legénység kijuttatását a hajóról, és vegyétek eló az álcahullákat. Addig mi, a lehetõ leggyorsabban végzünk a kis féreggel és lesietünk a hajófenékre, hogy megrongáljuk az oldalfalat. Majd mindennyian a felszereléseinkel iparkodjunk az elõre megbeszélt helyre ahol felvesszük búvárgúnyánkat és elúszunk a partig.
-Gyerünk barátaim! Nincs sok idõnk amit elvesztegethetnénk!

*Komoly arcal mondt az utolsó szavakat. Lehet hogy kicsit fõnökösködõen viselkedik az utóbbi idõben az udvari ork ami nem szokványos dolog az õ esetében, de most a helyzet megkívánja hogy gyorsan és célirányosan cselekedjenek. Nem akar õ senkinek sem parancsolgatni, de valakinek pontot kell raknia a szófecsérlésre.
Felkapja a táskáját jelezve hogy már indulásra készül és Lamarra néz, hogy mennyenek a kapitány kabinja irányába.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: a tiadlani bárka
Idõpont: Ébredés hónapjának 16. nap - 2 óra a szigetig
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________


Helliodor gondolataiban némi remény feldereng… tálán nem olyan elképzelhetetlen a siker.
Majd ennek hangot is ad Shipio-tól ellesett stílusban
- Akkor lányok! – kezdi kezeit összecsapva – Meterrion, Azaghar és én felmegyünk a fedélzetre, és gondunk lesz rá, hogy Hiphor kapitánynak éppen a kabinja díszpolcán található százéves rumra legyen szüksége amelyért le is küldi a kígyót. A többi a ti dolgotok. (Az itt látható firka a hajó rajza) Sazu felszerelés elhelyezési ötletét jónak tartom, csak miután a kígyó megnyuvadt gyorsan öltözzünk át mert ha jól emlékszem alig fél óra és látótávolságba érünk. –ezzel elindul felfelé a fedélközben.

Fent: Helliodor amint felér a fedélzetre durván harminc szívdobbanásig csak téblábol, de gondosan úgy, hogy végig Hiphoron legyen a szeme. Majd Hiphoz beszédbe elegyedik Meterrionnal és jól hallhatóan a következõket mondja…
- Ejnye na kapitányom, hát nem ittunk áldomást a kapitányi tisztség átvételére. Nem mindennapi, hogy egy hosszúéletû követ a kormánykeréknél, ezért Ghillel fel is hozatom a legjobb palack rumomat. Ghil fiam eredj a kabinomba és hozd fel azt a poros fekete palackot az ágyam feletti polcról…- ezzel Ghil eltûnik a hajó belseje felé vezetõ folyosón.

[Nekromat]

(Sazu)

*Közben Lamar és és az ork leértek a kapitány kabinjának ajtaja elé.Sazu így szól.*

-Lamar menny be a vendég szállásba és ott az ajtó mellett várj amíg be nem megy a kém a kapitány szobájába. Vigyázz hogy ne vegyen észre mikor elmegy a vendég szállás mellett, majd mikor bement és becsukta az ajtót állj a kapitányi szobának ajtaja elé hogy nehogy véletlenül kiszökjön a rohadék.
Én az ajtó mögött fogom várni és mikor bejön, meglepetésbõl a bárdjaimmal ketté szelem.*És a két bárdjára tette a kezeit.*
-Ha esetleg mégis valami baj történne akkor a kiáltásomra húzz kardot és ronts be, de remélhetõleg elbánok vele egyedül is.
-Na menjünk mielõtt meglát minket!

*És besietett a kapitány szobájába, majd az ajtó azon oldalára állt ahol az ajtó nyílik és lélegzetvisszafolytva várja Ghilt a kis férget, bárdjait szorongatva.*

[Gregorius]

(Lamar)

*Gyorsan magához veszi a motyójából új kardját és tõrét, majd siet Sazu után. Tisztában van vele, hogy nincs idejük, Ghil már úton van, így mikor Sazu elhadarja neki a tervet, majd eltûnik a kapitány kabinjában és becsukja az ajtót, már nincs idõ további egyeztetésre. Bevágja magát a vendégeknek fenntartott kajütbe, behajtja, de résnyire nyitva hagyja az ajtót és fülel bentrõl. Figyel rá, hogy a folyosóról ne lehessen látni. Lassan elõhúzza új kardját, megbizonyosodik róla, hogy Szent Szimbóluma a nyakában lóg és vár.*

<Nem tetszik nekem ez így. A francba Sazu abba a kemény fejedbe, miért kellett kész tények elé állítanod. Na mindegy...koncentrálj Lamar...lassan a levegõt, csak csendben...>

//Taktika: Ha Ghil felfedezi, akkor azonnal harcba bocsájtkozik, közben kiállt Sazuért és igyekszik hamar végezni a kémmel. Ha Ghil bemegy a kapitány kajütjébe és meghall bármilyen hangot, ami arra utal, hogy Sazu akcióba lépett, akkor beront és beszáll a harcba. Varázslatot nem tervez használni, ha mégis szükséges lenne, akkor maximum egy Csapást alkalmaz. Ha testközelbe kerülne Ghillel és ez gondot jelent, akkor beveti a Tûzmarok varázslatot.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: a tiadlani bárka
Idõpont: Ébredés hónapjának 16. nap - 2 óra a szigetig
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________



Meterrion és Azaghar:
A hajófedélzeten minden békés. Miután Ghil eltünik hajótestben Hiphor magához inti a legénységet. Helliodor a köpenye alól elõvesz egy jókora pénzes zacskót aminek csengõ ezüst tartalmát bemutatja a legénységnek is.

- Minden motyótok itt marad, amikor a kapitányotok megkongatja a hajóharangot átszálltok a csónakba az õrõkkel együtt és irány a Beriqwelli Szél... - szavai hallatán a sokat látott tengeri martalócok csak bólintanak. Tudni fogják a dolgukat.


//Sazu és Lamar: tizenkét k10-es dobás eredményét szeretném PM-be! //

[Garcia da'Ramol]

Uraim! holnap vizsgázom így legközelebb szombat este v. vasárnap reggel írok.

[Sion]

(Meterrion)

//Egyenlõre nincs hozzáfûznivalóm, szóval teszem a dolgom...//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

Helyszín: a tiadlani bárka
Idõpont: Ébredés hónapjának 16. nap - 2 óra a szigetig
Résztvevõk: mindenki (Sazu és Lamar)
_____________________________________________________________


A gladiátor már a folyosóról megérzi az idegen ember testszagát, így nem éri váratlanul, amikor az ajtó kitárul és belép rajta a fogai között toroni szitkokat mormoló matróz. Sazu az elmúlt percekben csak ezt a pillanatot várta, leszegett fejjel az „áldozatra” szegezõdött tekintettel megindul a matróz felé, és mintegy figyelmeztetésként a jobb vállával becsapja a nyitva hagyott kabin ajtaját. Ghil ekkor hátrapördül és elkezd mentegetõzni – Én csak… - kezdene neki valami történetnek, de tekintetedet látva nem folytatja. Inkább két gyors szökkenéssel az íróasztal felé mozog és elõránt két tõrt a háta mögül, amit feltehetõen a koszlott inge alatt tartogatott. A fegyverek igazi remekmunkák kicsik, borotva élesek és egy-egy gyors ujj mozdulat hatására zöldes lé folyik végig a pengéken. A kém beijeszt balra majd villámsebesen jobbra cikázik és meglódul az ajtó felé. Sazu szûk ívben követi a távolságot növelõ fickót, majd a megindított bal kitérésre rá is mozdul, így pechére a kém elslisszol mellette, de annyi lélekjelenléte még van, hogy a jobbkezes bárd lapjával jól oldalba taszítsa. A kém a plussz lendülettõl nekicsapódik az ajtólapnak….
Lamar lovag hallja, ahogy Ghil elhalad a rejtekhelyéül szolgáló kabin ajtaja mellet. Amikor a kapitány kabinjának ajtaja kitárul jobban megnyitja szobája ajtaját, de amikor az be is csapódik megindul komótos léptekkel, egyszerû gúnyájában és kezében a rendjének egyik ritkaságával a szomszédos helyiség felé. Már egészen közel van amikor meghallja egy test csapódását az ajtóm. Egy szemhunyásnyit sem töpreng és tekintélyt parancsoló testének minden erejével jókorát rúg az ajtóba…
Sazu annyit észlel, hogy a csatabárd eltalálja a szerencsétlent, de nem sebezte meg. Mire megperdül, hogy ismét szemtõl-szembe állhassanak, amaz már „repül” is felé a lovagtól kapott lendülettel (+ agyrázkódással) és imbolygó gyors támadások sorozatát intézi felé. Az egyik, a mellvért jobb oldali részén szalad a húsba //-1ÉP és 4FP//, amint erõlködve kirántja a pengét a vérten ütött rés összezárul. A sebesülést követõ néhány pillanatban a védekezésre összpontosít, rejtély Sazu számára, hogy miért...
A lovag miután a felszakított ajtó romjai között belépdel a kabinba azt látja, hogy társának meg sem kottyant a tõr okozta seb. Így nem rohan a küzdõk felé. Amikor Sazu egyensúlyát veszíti csak gyanakszik, de amikor meglátja a toroni pengéjét már biztosan tudja, hogy ez a kígyó sem lovagi etikett szerint intézi az ügyeit. Parttalan düh fog el a méreghasználat miatt, és lerohanod a kissé kibontakozott várakozó kémet. Támadásod elsöprõ erejû, ami a bal kulcscsonttól a jobb csípõig szeli ketté a testet...

[Nekromat]

(Sazu)

*A harcok végén, elégedetten néz a kettészelt toroni patkányra, majd Lamarra mosolygott és így szólt.*

-Szép vágás volt. A kis rohadék fürgébb volt mint gondoltam. Kicsit be is talált a mérgezett fogpiszkálóival.

*Majd megvizsgálja a sebet ahol elérte a tõr, látta hogy a vért már összefort, de egy kis bizsergést érez a seb körül és eléggé émelyeg, amire a hajó mozgása is feltesz egy lapáttal. Összeszedi magát és Lamarhoz fordul.*

-Rendben, ezzel végeztünk. Vidd a lábait én majd viszem a többit! Tegyük gyorsan a többi hulla közé és kezdjük meg a hajófal szétverését!

*És lehajol a kettéhasított kém egyik feléért, majd elkezdi egy kézzel húzni a halott hústömeget.*

[Gregorius]

(Lamar)

*Lendületesen indul a kapitány kabinja felé, majd teljes erõbõl berúgja az ajtót. Átgázol az ajtó romjain és elégedetten nyugtázza, hogy Sazut nem kell félteni. A mérgezett kések látványa már túl sok neki, bömbölve emeli halálos csapásra a rend "ereklyéjét". A vágás közben nincs is magánál, ez az fél szegmens kiesett. Testét, karját, kardját a csak egy pillanatig tartó eszméletlen dühöngés során csak a tapasztalat és talán az isteni akarat vezérli. Eltelik pár szívdobbanás, mire ismét felfogja, hogy mi történik körülötte. Látja a szinte félbevágott hullát, amibõl szertesztét spriccel a vér, bemocskolva mindent, s mindenkit a környéken. Kirántja kardját és a földre taszítja a tetemet. Letörli az arcát és kardját, utóbbit visszalöki hüvelyébe. Sazu szavaira pillant csak fel.*

- Köszönöm. Rendben vagy Sazu? A kis féreg milyen mérget használt? Na jó, tegyük a helyére *elkapja a lábakat*, de a süllyesztéssel még ráérünk. Ahhoz még túl messze vagyunk. Elkezdjük az elõkészületeket és foglalkozunk a mérgezéseddel. *Arcán és hangszínén érzõdik, hogy ez utóbbin nem kíván vitatkozni, kijelentése nem tûr ellentmondást. Gondolkodik egy pillanatot, majd még visszamegy Ghil véres késéért és óvatosan - nehogy megsértse magát - az övébe csúsztatja.*

[Con Larrodan]

(Azaghal)

//Fent várok, és nézelõdök...//

[Nekromat]

(Sazu)

*A hulla cipelése közben válaszol Lamarnak.*

-Nem annyira komoly, már nem is fáj.
*Próbálja eltusolni az ügyet, hogy nehogy büszkeségén essen csorba amiért gyengének látszik.*

-Intézzük el inkább a hullák elrendezését, aztán majd törõdünk a sebbel!

[Gregorius]

(Lamar)

*Elhúzza a hullát Sazuval a ládákhoz, majd tervei szerint felmegy a fedélzetre és tájékozatja a többieket a fejleményekrõl. Ha eközben Sazu valami mást kíván tenni, vagy beszélgetést kezdeményez, vagy Uwel ne adja a méreg hatása látványossá válik, az módosítja szándékát.*