Sin Veleris városa

[Ayana]

(Ayana)

Túl sokat nem nézelõdök, úgyhogy a városi környezetbõl csak annyit fogok fel, amennyit magam elõtt, illetve a szemem sarkából látok. Nem igazán nyûgöznek le az építmények.
<Minek azok?>
A részegeket egy "Kopj le!", "Tûnj innét!" vagy hasonló jellegû ilanori szitkokkal "jutalmazom, számomra nem kérdés, hogy értik-e, mert nem érdekel. A hangsúlyt igyekszem úgy használni, hogy felfogják, egyikük sem kívánatos.
<Na, merre lehet az a Nyájas?>
Ha találok valami kocsmát, akkor Ynysát kikötöm valahová, amíg bemegyek, hogy információt szerezzek.

[A Dorcha]

(Ayana)

*Betérsz a rozsdás bökõ nevû krimóba, ami természetesen nem túl bizalomgerjesztõ, de fölöslegesnek tûnik "jobbat" keresni. Belépve kezd elõtted világossá váli, mit is jelent az "összefújja a szemetet a szél" kifejezés. Elég sokfelõl találhatsz errefelé népeket, hiszen szurkosképû fonotthajú szigetlakókat éppúgy találhatsz, mint gorviki pozõröket, egyvalamiben azonban mind hasonlítanak. A nyíltan jól látható helyen viselt fegyverekben. A gorvikinál hosszú tûhegyes tõrt, egy dzsad hátán handzsárt látsz, néhol egy egy csákányt, de a leggyakoribb mégis az egyszerû tõr és a tengerészkard. A nemek megosztva vannak, habár jól gondolod, ha úgy tippelsz, ezek jó része valõszínüleg utcalá... Mármint úgy értem konzumhölgy. A legmeglepõbb mégis az, hogy ebben a kavalkádban mégis van olyan kiugró esemény, aminek sikerül meglepnie. Nevezetesen egy törpe személyében, aki épp egy bárszék tetején állva, számodra ismeretlen nyelven perlekedik a söntésnél.*

[Ayana]

(Ayana)

<Micsoda egy remek hely!>
Fintorgok a Rozsdás Bökõ "vendégeire" és persze a sok mihaszna között királynõnek érzem magam - persze nem a "hatalmas" rézmennyiségem, hanem az aránylag tiszta öltözékem és a szépségem miatt -, ez a felsõbbrendûség-érzés rá van írva az arcomra is, ahogy végigpillantok a nõkön lenézõ, a férfiakon pedig egy "kevés-vagy-te-hozzám"-tekintettel és egyenesen a pult felé megyek, furán szemlélve a törpét, akinek biztos a fejébe szállt az ital.
- Te! - szólok oda a kocsmárosnak, hogy észrevegyen.
<Bár ki ne venne észre pont engem, pont ezen a... helyen?>
Aztán magamhoz intem.

[A Dorcha]

(Ayana)

*A kocsmáros int a fejével, hogy meghallott, de még egy kicsit perlekedik. Úgy 10-15 másodpercig mondja még a magáét, s közben a törpe haragos tekintetétõl övezve hozzádcsattog.*

-Mitadhatok?

(Kirdo Farmine)

*Nos amennyiben egyedülmaradtál, hát gondolom elmentetek a piacra megnézni azt a pónit. láss csodát, ez teljesen más mint képzelted, vaskos lábak, szinte biztosan jól bírja a sarat! Elgondolkozol rajta kell e neked ilyen, de egyenlõre semmiképp nem veszel. Amennyiben nincs más terved, alkalmi társadtól különvállva töltöd a napot, s este megjelensz a kaszárnya elõtt. Belépve rögvest megállítanak, s kérdik, mi dolgod itt.*

(Alysha)

//Nem ismerem a további terveidet! Ha vagy még, kérlek nyilatkozz!//

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

<Se szó, se beszéd, csak így elviharozni? ... Ha még ötven évet eltöltök az emberek között sem fogom megérteni a viselkedésüket. Egyszer segítõkészek, utána meg szó nélkül elrohannak. Még arra sem válaszolt, hogy mivel hálálhatnám meg a segítségét. Na, de remélem visszajön a fogadóba és akkor lerendezhetjük.
...
Ez a póni nem is gebe, nem is sovány... Masszívnak tûnik, de hogy most nem veszek az biztos. Elõbb munka kell, abból lesz pénz, s akkor talán, ha szükségem lesz rá. Azért egy állatot eltartani is tudni kell, s ha nem lesz munka örülök, ha magamat ellátom.>

*Visszaballagok a fogadóba - bár hosszú volt az út, mert kicsit eltévedtem. Szerencsére az itt élõk többsége mégha kurtán is, de segít eligazodni az idegeneknek. A fogadóban estig az idõt pihenéssel és a fegyverek rendbetételével töltöm el. Hamar elindulok a kaszárnya felé, hogy idõben érkezzem. Az úton kétszer kérdeztem utána az úti irányomnak, de végül is hamar elértem.
Ahogy az õrök megállítanak már mondom is a jövetelem célját.*
- Jó estét. Nekem reggel mondani férfi, hogy este ide jönni, és keresni Kreion tíznagyot itt a keleti kaszárnya bent. Lenni õ tudni munka részemre talán adni.

[Ayana]

(Ayana)

Elõveszem a pyar nyelvtudásomat, úgy kérdezem a kocsmárostól:
- Hol talál Nyájas?

[A Dorcha]

(Kirdo Farmine)

- Hogy Kreion tíznagy? nos akkor mindjárt hozzákíséri valaki. - szól majd hátrakiabál - Sakál, te lókötõ, gyere ide! A felettesednek vendége jött!

- Jövök már, nem kell üvöltözni... - lép közelebb kisvártatva egy a fogadóban már látott férfi. Most ugyan a körmét éppen nem piszkálja, de az érdektelenség most is jellemzõ vonása arcának, s mikor meglát, nevéhez híven széles vigyorra húzza száját - Ó, a törpe hölgy a fogadóból, ha nem tévedek! - hajol meg kicsit erõltetetten köszöntésképp - Nos jöjjön velem hölgyem! - s azzal megindul vezetni a kaszárnyán keresztül, s néhány forduló után megálltok egy ajtónál (meg vagy gyõzõdve róla hogy körbe körbe mentetek, bár idõnként más irányba fordulva, hogy ne legyen feltûnõ), bekopog, s miután szabad jelzést kap, benyit és bevezet.

- Köszönöm sakál, leléphetsz... Mondom leléphetsz! Üdvözlöm asszonyom! Végül mégis egyedül?

[A Dorcha]

(Ayana)

- Halkabban te lány! - ripakodik rád - Itt ne ejtsd ki ezt a nevet, mert jelentõsen megrövidülhet evilági pályafutásod! Ez itt a Szépfiú területe, és nem bírják a kémeket! Szóval dadogd el gyorsan miért keresed õt, vagy tûnj el innem, mielõtt még valaki szagot fogna! - Nos... Eléggé meggyõzõnek tûnt...

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Köszönöm! - *mondom a kapuõrnek, majd a Sakálnak is. Szótlanul ballagok utána, amennyire telik tõlem szedem a lábaimat, melyek minden lépésnél dübörögnek a talajon. Amikor megáll az ajtónál hozzászólok.*
- Köszönni, hogy bemutat nekem kaszárnya, bár kicsit gyors volt iram, s elfelejtett szólni mi mi, így lenni értelme nincs. De én ezért nem lenni itt. - *arcomon se mosoly, se ironikus vonás nincs, de még harag sem. A szobába is követem, majd távozásakor üdvözlöm csak a tíznagyot.*
- Jó napot! Nem látni másik hölgy egész nap, lehet nem szükség neki munka. Bár - *egy kicsit elhúzom a számat, s visszagondolok a magatartására...* - bár az is lehet nem szívlelni õ törvény.
Bánni maga nem, én mondani név, hogy tudja ki áll itten elõtte.
Kirdo Farmine, Dabbib béli Kirdo Farmine, a nagy Ranga és Teda sarja, ki Gtecr fia, ki Rakohi sarja, kinek apja Vofaki, ki gyermeke Sabrufnak. - *vágom ki mindezt egy szuszra és büszkén.*

[Ayana]

(Ayana)

<Hm, Szépfiú? Mennyivel jobban hangzik, mint a Nyájas!> vigyorgok magamban, még a fenyegetés ellenére is, ami lepereg rólam, elvégre milyen unalmas is lenne, ha nem kerülnék szinte nap mint nap valami verekedésbe, vagy egyéb bajba.
- Hallott fogadó név és keres munka, aztán kap réz,ezüst, arany - válaszolok a kérdésére, aztán a pultnak dõlök és fél könyékkel ránehezedek. - Mond te! Szépfiú is ad munka?

[A Dorcha]

(Kirdo Farmine)

-Ó milyen feledékony vagyok! Az én nevem Kreion Felar, és tíznagy vagyok a városõrségnél, ezenkívül alkalomadtán szoktam segíteni civileknek is, ha éppen hozzám fordulnak segítségért... Most is egy ilyen ügyrõl lenne szó, de azt hiszem ön egyedül, már megybocsásson, de lehetséges hogy kevés lessz hozzá. No mindegy azért felvázolnám. Egy barátom keresett meg néhány hete, aki talált egy iratot, ami egy esetleges õsi rejtekhelyérõl tartalmaz utalásokat, amik alapján a kincset valószínüleg a keleti határ hegységeiben kell keresni. A véletlen úgy hozta, hogy ez a barátom ismerõs arrafelé, így elõrement meglátogatni néhány régi ismerõst, de megkért, hogy szerezzek neki néhány belevaló embert, és valakit, aki alkalomadtán elboldogulna az alagutakban. Mivel maga törpe, úgy gondoltam, hogy valószínüleg beleesik mindkét kategóriába... A kérdés mostmár csak az lenne hogy érdekelné a dolog?

[A Dorcha]

(Ayana)

-Ó! Szóval munka kéne mi? - mondja aljasan vigyorogva - No akkor billegj oda ahhaoz az asztalhoz, - mutat a sarokba - a jófajta fehérnépnek a Szépfiú mindíg hasznát veszi!

*Egy viszonylag nagyméretû asztal felé mutatott, aminél egy négy fõs társaság szórakozik, kiegészülve három szajhával. A sarokban egy tökéletes arcéllel megáldott, harmincas éveiben járó, fekete szemû, borostás férfi ül, haját varkocsba fogva, látszólag fegyvertelenül, de ruhája ráncolása alapján legalább két tõrt rejtett el magánál. Valószínüleg õ lessz a szépfiú, legalábbis ránézés alapján. A társaságban kiemelkedõ még egy sötétbarna bõrû férfi, kinek haja vastag fonatokban (raszta) lóg a fejérõl, arcát és teste más részeit pedig tetoválások díszítik. Fogazott, befelé ívelt pengéjét nyíltan hordja, szemeibõl fenyegetés árad. Társaik elsõ ránézésre egyszerû fogdmegeknek tûnnek, de ki tudja?*

[Ayana]

(Ayana)

- Bunkó! - vetem oda ilanoriul (hátha nem érti), persze mindezt mosolyogva, kedves hangon, aztán hozzáteszem közös nyelven: - Köszönöm!
Ezután odasétálok ahhoz az asztalhoz, amit a kocsmáros mutatott.
<Ejha!> mustrálom végig a borostás férfit, a sötétbõrûre nem sok ügyet vetve - <úgyis olyan ápolatlan a külseje, meg össze is van firkálva> -, a nõcskékre meg még annyit se. Valamelyik szomszédos asztaltól elcsórom a legközelebbi üres széket, a lehetõ legközelebb húzom a férfihoz, és lehuppanok rá, fordítva, hogy a támlájára helyezhessem a karom. Ha erre esetleg nem figyel fel, megköszörülöm a torkom, aztán belekezdek a mondókámba, elõvéve a legbájosabb és csábítóbb mosolyomat.
- Kocsmáros mond, te tud ad munka.
<Na ezt is biztos félreérti, de sebaj, nem pontosítok, szórakozzunk egy kicsit, hogy ne legyen olyan unalmas ez a nap!>

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

- Egyedül lehet kevés lenni hozzá, de mégis több mint senki segítség.
De botor lenni én, ha úgy vélni menni egyedül sikerrel. Volt fogadóban több fõ, kik tán lenni érdekelt munkában. Bár én nem tudni õk milyenek. [Leírom Ayana és Alysha kariját ]
Öhm... munka érdekel, de kérdés lenne ha szabad ismerni. Milyen õsi kincs melyet említett, sikerrel való végzõdés esetén mi lenne pénz érte fizetés, s hol - messze - lenni határban hely? ugyanis én lassan haladni gyalog, nem úgy mint ember...

[A Dorcha]

(Ayana)

*Ó dehogynem figyelt fel rád. Mikor odatoltad azt a széket és lehuppantál elé már rád figyelt. Kissé elkerekedett szemmel persze hisz merészséged meglepte kicsit, de nem vészesen. Mikor végére érsz, így válaszol:*

- Hogy ezt mondta volna? Beszélnem kell azzal a pancserral... De ha már ittvagy, mondd csak gyönyörûségem, miben tudnál TE segíteni nekem?