Sin Veleris városa

[A Dorcha]

(Kirdo Farmine)

-Nos be kell vallanom most csupa olyat kérdezett, amire nem tudok válaszolni, de biztosíthatom, hogy Franket ismerve nem csak egy-két aranyról van szó. A fizetés problémáját meg akár úgy is megoldhatjuk, hogy adok önnek némi elõleget. - mondja, majd elédtol 4 aranyat - Ebbõl látja hogy nem csak egy játékról van szó, és akár az utazás kérdését is megoldhatja. Szó ami szó, eléggé messze van az úticél, de ha vesz egy pónit, már nem az ön lábait fogja terhelni... A társakkal meg ne törõdjön... Legfeljebb lessz végre okom elküldeni sakált... Nincs vele baj, de nem is az õrség gyönyszeme. Annál szabadabb szellem...

[Ayana]

(Ayana)

<Szeretek meglepetést okozni, akár kellemeset, akár kellemetlen!>
Amíg a pasi beszél, körbenézek a "díszes" társaságon, kinek hogy tetszik, hogy se, hogy odaültem.
- Te kételked, hogy én ért valami? - kérdezek vissza, immár rápillantva, felvont szemöldökkel. - Több, mint õk - folytatom fejemmel a nõcskék felé bökve. - Én ért harc, Arel figyel. És ért még egy-két hasznos más is...
<Csakhogy az maradjon az én titkom egyelõre.>
- Nem beszél ilanor nyelv? - kérdem meg végül reménykedve, hogy talán nem kell annyira megerõltetnem magam. Bár eddigi tapasztalataim alapján már nem is várok kedvezõ válaszra.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

*A kicsendített aranyra elkerekedik a szemem, annyira már vagyok régóta az emberek közt, hogy tudom ez nem kis összeg. És nem is volt még kezemben ekkora pénzmennyiség. Nem veszem el egyenlõre az asztalról a pénzt.*
- Ez lenni felvilágnak sok nagyon pénz. Biztos benne, hogy ez térül magának elõleg vissza?
Pónit nézni már, de egyedül nem tudni mely állat jó, bírni út hosszan. Tudni segíteni ebben nekem, vásárolni?
*A sakál említésére felvonom a szemöldököm. Vele kellene "társulni", messze menni mint "csapat", egy feladatért, célért? Huhhh...*
- Sakál lenni az ki bekísérni engem ide. - *kijelentés volt mint kérdezés.* - Õ lenni velem szemben fura, kisérni engem hosszan ide, de tûnni nekem körbe-körbe. Talán õ nem szívlelni törpe nép.

[A Dorcha]

(Ayana)

- Nem, nem beszélem a nyelved... Hogy Arel? No milyen munka is kéne? Harcolni szeretnél? Már vannak harcosaim. Mihez értessz még?

[A Dorcha]

(Kirdo Farmine)

- Ne aggódj miatta, ez a megszokott eljárás. Általában nem veszik észre, így fogalmuk sincsen hol van az épületben az iroda ahová vezetik õket. Maga viszont egybõl kiszúrta a dolgot, ami újabb bizonyíték arról, hogy valószínüleg el fog boldogulni a barlangokban is. De még nem biztos hogy a sakált küldöm magával. Elõtte még körbenézek... A pónit meg még lessz ideje megvenni! Ha kell majd adok maga mellé valakit.

[Ayana]

(Ayana)

Lemondóan sóhajtok.
<Hát ez nem az én napom. Maradtam volna Ilanorban, ott legalább mindenkit értek és engem is ért mindenki.>
- Biztos te harcos nem olyan jó, mint én - próbálom gyõzködni. - Segít fohász és én vakmerõ, nem fél, nem ijed sok elõl se - fényezem magam egy kicsit. - Van ló, elmegy messzire gyors, elhoz valami, vagy megvéd. Szeret kaland, az élet. Ért sebkötés is, ha valaki sebesül, de én nem szok sebesül. Esetleg el is tud lop valami. De test nem árul, mint ilyenek - nézek a nõkre vigyorogva.

[Yvett de Crei]

(Kirdo Farmine)

<Magáz - tegez - magáz... Túl fiatal vagyok, de mégis tök idegen és nem tudja eldönteni mi is lenne a megfelelõ. Végül is engem nem zavar, azért én megtartom a magázási formulát, hisz így a helyes egy tiszttel.>

- Érteni így már tett neki. Köszönni felvilágosítás részemre.
Pénz lenni komoly, hogy akkor adni nekem elõre ide? Ha lenni komoly, akkor lenni holnap piac, és venni olyan póni mi elbír - de venném igénybe segítség mit mondott cseréhez.
Indulás mikor lenne? Vagy üzenni fogadóba részemre, amikor kell szükség rám?

[A Dorcha]

(Ayana)

- Szóval ért a sebekhez is? Rendben. Egy próbát megér. Nemsokára indulnak az embereim egy körútra ahol bizonyíthatja a képességeit, és ha szükséges, a sérülteket is elláthatja! Ha bizonyít, akkor tárgyalhatunk a továbbiakról.

[A Dorcha]

(Kirdo Farmine)

- Igen komoly. Ha el akarna tûnni vele, úgyis megtalálnánk. Igen menjen vissza nyugodtan a fogadóba, ott majd megtaláljuk a szükség van magára. A póni miatt meg jöjjön vissza holnap. Majd szólok hogy adjanak maga mellé valakit aki segít kiválasztani a megfelelõ állatot.

[Ayana]

(Ayana)

Elégedett mosoly ül az arcomon.
<Na ugye, megmondtam, hogy jó vagyok!>
- Nem választ rossz és nem fog csalód énben. Mikor indul?

[A Dorcha]

(Ayana)

- Úgy egy óra múlva. Addig egyen valamit. Ha itt az ideje szólunk.

[Ayana]

(Ayana)

- Jó - bólintok rá, aztán a söntés felé fordítom félig a fejem. - Hé! - kiáltok oda a kocsmárosnak. - Hozz étel és sör!
Úgy vélem, egy ilyen helyen nem szükséges, hogy felálljak és odamenjek és szépen kérjek - amit máshol se biztos, hogy megtennék -, így addig bájvigyorgok, míg valaki ki nem hozza, amit kértem.

[Quator ar Zaraquer]

(Joffer)

*A minap futott be a Vizirigó nevû szkúner a régi kikötõbe. Sajnos Joffer legénysége még abban a fertályórában szitkozódva elszéledt az alacsony fizetésre hivatkozva. Így, ha remélhetõleg nem is sokra, de egy idõre szárazra kényszerült az ifjú kapitány. Valahogy az ökölrázogatások után úgy döntött, hoyg némi pénzmaggal szavatolja a hajója biztonságát a helyi félhivatalos, illetve teljesen illegális kikötõõrségnél. Ezek után pedig kivételesen a rosszhírû késdobálók helyett egy viszonylag rendesebb fogadót keresett magának. Így most épp a városi sétájából megtérve kér egy korsó sört és valami hozzáillõ rágcsálnivalót. Majd háttal a pultra támaszkodva felméri, hogy ki(k) azo(ok), aki(k) esetleg rászedhetõnek vagy pénzesnek tûnnek. Egyenlõre szûkös anyagi kereteit ismerve akár még a "tisztességes" megbízatások sem rettentik el. Persze dolgozni azért nem fog. *

[Navaratna]

(Dánica)

-Part!...-nyögi. Az út végét végighányta. Az elejét még ficánkolt, elcsábította Maunót, de a khált sem hagyta parlagon, meg mintha valami másik ürgével is kavart volna? Ki tudja már! Aztán jött az álomkór. Sebaj, kidöglötte magát, úgy is uncsi volt a 2. nap után a kevés tér és a csupa-csupa víz mindenfelé.
A korláthoz lépett, nyújogatta a nyakát.
-Szerintetek tényleg ki van végva az itteniek szeme? Mert vágottszemûek is laknak itt! Meg betegek? Fertõzõ lehet a sárga bõr?
Remélte, a rosszullétek elmúlnak a partra lépve, mert már unta és nem tudott jóízûen reggel enni.
Az út északi résszét végigdideregte. Nagyon fázott. Örült is, hogy elébb az aluszékonyság, másrészt a szédelgés kabinban tartotta. Befagyott volna a feneke.
Viszont legalább fel tudta tölteni magát istennõje erejével, így az idegen földre mozgó gyomorral és erõvel telve léphet.

[Alauron]

(Mauno)

Hála Dellának a tengeribetegség nem kínozta sokáig a fiatal félvért, s a hosszú út alatt akadt öröme bõven. Lerajzolt néhány skiccet a tengerrõl, és a partokról, a városokról amelyek mellett elhaladtak, Dánicáról mesztelenül, kit könnyûszerrel elcsábított, noés persze Grokht sem maradt ki a modellek sorából. Maunót izgatta a bujkálás, a kisded játék hogy Dánica és õ titokban találkozgattak a hajó eldugottabb zugaiban, hogy a khál meg ne tudja. A baráti viszonyuk sokszor nagy jókedvbe csapott át, egyszer még jól be is rúgtak, s el kell ismerni a lány nemcsak a testével tudott egész ügyesen játszani, hanem a pohár fenekét is meg tudta nézni anélkül, hogy a drága italt pocsékolta volna.

- Ugyan már Nica, az itteniek nem betegek, Erionban is akad közülük nem egy. Sok szépséges, szemet kápráztató, orrot birizgáló, lelket melengetõ portékájuk van ám. Gyertek nézzünk körül!