Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Erre a kijelentésre oldódott feszültségük, de nem múlt el nyomtalanul. Kicsit összedugták a fejüket, majd a bajszos juhász leintette õket és két karéj kenyeret meg egy kis szalonnát nyújtott át a férfi, ügyelve arra, még véletlenül se érjen össze a keze radéval. Halkan folytatták a beszélgetést, elterelõdött a szó az éji vendégrõl. A kutyák lenyughodtak, bár tisztes távolból fekete szemeiket a férfin tartották.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

Rad óvatosan nyúlt az élelemért, és egy fejbiccentéssel meg is köszönte ... Aztán neki látott, mint aki már napok óta nem evett ... Hamar legyûrte magába a finom falatokat, aztán megköszörülte torkát, hogy felkeltse a többi figyelmét ...

- Öööö ...

Kezdett bele, de nem is tudta hogyan fejezze ki magát ... Mit is keres valójában ... Aztán kezeivel ék alakot formálva, feje fölé emelte kezeit ... Aztán elmutatta, még több ilyet keres ...

- Város ... Merre ?

Kérdezgette a közös nyelvet használva ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

Hunyorogtak, majd a fiú szemében felismerés csillant, mutogatni kezdett délnyugatnak, s többször ismételgetett egy nevet: Lalin. A többiek bólogattak, s a gesztusokból ítéve az útvonalat is magyarázni kezdték, jó hangosan, mintha attól Radot megszállná a szent lélek és megtanulna shadoniul Az egyik kutya ugatni kezdett, felállt és elszaladt, sóhajtva felállt az egyik pásztor és elindult megnézni, mi lehet az oka.

[Raddaq]

- Raddaq -

[ Valahol Shadonban ... ]

- Lalin ...

Helyeselte a varázsló is, de ezzel csak tovább bíztatta a kölyköt ... Aztán a hangos vakarcs is elszéledt, s nyomában a bajuszos pásztor is ... Valami történhetett, ámbár Raddaq csak bólogatott ültében, hallgatva a shadoni nyelv kacifántos szavait, szófordulatait ...

[Lianna Pentangelin]

Raddaqnak

A fiú folytatta, míg vissza nem jött a pásztor és berzenkedve fejtegetett valamit, amire furkósbottal páran feltápászkodtak. Így Rad, a fiú, meg egy másik öreg maradt a tûznél. A fiú megpróbálta elmagyarázni, miért mennek el a többiek: alacsony, négylábú állatot mutatott, hosszú farokkal.

Az éhség csillapodott, s követte az álmosság.

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

-Nem nem esznek. Legalábbis a háború folyamán nem ettek. Mondjuk a harctéren és a táborokban nincs is gyerek. De szerintem egyébként sem esznek.

*Látszik, hogy komolyan elgondolkodott ezen a kérdésen, de eléggé biztosnak tûnik a dologban, mégha nem is száz százalékig.*

-No emberek köszönöm szépen a vendéglátást és a pihenõhöz a társaságotokat. Indulok tovább Shadon felé és utánna irány Ronna-gella.

*Ezzel felszedelõzködik. Kezetráz a szénégetõkkel és elindul a nagyváros felé, hogy megnézze magának a Székesfõváros rengetegét. Ilyen nagy településen még úgysem járt. Azt mondják akkorák a paloták és katedrálisok, hogy magukban kitesznek egész falvakat, városokat...*

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

-Maradjon itt estére! Nézze milyen alacsonyan súrolja a nap a hegyek alját! Maradjon, egyen s igyon velünk, danolászunk kicsit, aztán reggel majd tapossa azt az utat! 2 nap és Arcalóba jut, még egy és Ravrasba, oszt azon túl még egy nap és egyí fél és megcsókolhatja Domvik egyik nagy templomának szent kövét!
-Bolond vagy te. Van 4 nap is ide Arcalo. 1 és Carappoba jut, azon túl még 3 és akkor Arcalo. Már ha a nagy úton halad. Az szép széles és sima. Éteted itt sületlenségekel az urat!-morgott a másik szénégetõ, de szeme mosolygott.
Alfonzo nagyokat ásított, Butus már rég aludt a lábainál, fejét mancsaira téve.

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

-Jólvan. Végülis megvár a nagyváros. Megaztán a fiú és az eb is elfáradtak. Maradunk hát.

<Mondjuk az még nem világos mit törõdöm én ennyit azzal, hogy Alfonzó és Butus hogy vannak. Node végülis már egy napja együtt utazunk. Beadhatnám a papokhoz a gyereket, de nincs szívem a nagyvárosban hagyni. HA akar elmehet, de ha jön tovább a Felföldön megfér majd. >

*Ezekkel a gondolatokkal elvan, miközben a szénégetõk invitálására ismét velük tart, hogy együtt múlassák az idõt.*

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

A férfiak szívesen kóstoltatják vele az est folyamán a lõréket, eltereferélnek a faszénégetõs munkáról, a faluról, ahonnan vannak, a Hattyúúrnõ legendáról, aki mindig hajnalban és alkonyatkor tûnik fel kis párás tavak partján, de nappal és éjjel hattyú képében raboskodik.
Reggel a férfiak korán kelnek, munka van. A fiú nyûgösen kel, de hasa korog de nem nyafog, megy Harass nyomában kitartóan. Inni ott van a patak, mi elébük kerül, enni meg a tanyasi aszony étke kitart. Délutánra a hegyoldalba vájt barlanglakásos falura bukkannak, itt retket, cipót, meg almát kapnak a falubeliektõl, s mondták, estére már kapuzárás elõtt elérik Arcalót.
Úgy is lett. A hegylábaknál elterülõ város egész helyesnek mutatkozott. itt is voltak lakások, mik a sziklába települtek, de itt nem a szegények élvezték a kövek hûs érintését: a gazdagok palotácskái tapadtak a fehér kövekhez, hogy dúsan benõhesse falait a repkány, borosnyán, vadszõlõ, hogy vércse vijjoghassaon s napnyugtakor a denevér röpte borzolja az asszonyok kedélyeit. Kõfejtõ mart bele egy ponton a hegybe, hisz látszott, a környék kövei adják a város alapját, falait. Alfonzo nagyokat nyelt, ahogy a falak egyre közelebb kerültek. Idegesen haladt az út szélén, még a városd felé és onnan kifelé tartó szekerek sem kötötték le figyelmét.

[Quator ar Zaraquer]

(HArass)

*Észrevéve kölyök nyugtalanságát és feszengését lelassít és vizslatón nézi utitársát.*

-Mibajod Alfonzó?!? Ne mond, hogy semmi mert még én is látom rajtad, hoyg valamiért tartasz ettõl a várostól.

*A fiú idegessége valahogy rá is ráragad. MEgigazítja a pajzsa szíját. Ránt egyet a hátiszák kantárján és a kénylemes vállravetett pozíycióból ösztönösen leengedi a glefét. Így ugyan még mindig csak egykézzel tartva tudja vinni, de a fej már elõre, lefelé mered és csak rá kell fognia baljával, hogy súlyba lendítve megakaszthasson bármit, ami rájuk leskelhet.*

<Mivanmár. Még a végén megíjedek egy éjszakától a városban. Mégis olyan érzésem van, mintha ismét az árokban várnám a kürtszót, mely az éjszakai támadás fogadására szólít. Vajon a hûséges szelindek mit érez? >

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

-Én...nos én...én még sosem voltam ilyen nagy városban...-vallja meg félelme okát. A kutya teljes nyugalomban futkorászik, izgatottan szimatol.

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

<NA mi van HArass?!?! Ennyire tropára mentek az idegeid! Ha sötétedés, akkor támadás?!? Elõsször a kölyköt csapod majdnem le egyk este, most meg elõreszegezett fegyverrel kérnél szállást! >

-Mit idegesítesz. Azt hittem valami komoly baj lesz.

*Bosszús, de igazából nem a fiúra haragszik, hanem magára. Azt meg tudja érteni, hogy a srác tart az ismeretlen "nagyvárostól". Hisz õ se érti, szereti a várost és lakóit valami nagyon. Azért a glefe maradhat a jelenlegi állásban. Ezzel magában puffogva elindul a település felé.*

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

Hiába, a katonai berögzõdés kopásának idõ kell még. A kapunál épp egy szekeret engedtek ki könnyedén, s a négy õrbõl kettõ -a város címere rikított láncingjükre húzott zubbonyukon, sötétkék alapon egy fehér torony, a torony mögött keresztbe két aranyszín kulcs- Harasshoz lépett:
-Honnan jössz, katona?
-A kölyök veled van?
Alfonzo Harass mögött áll, lábához ültetve a kutyáját várt. Az õrök nem látszottak mogorvának, kíváncsian vizsgálták a katona felszerelését szemeikkel.

[Quator ar Zaraquer]

(Harass)

-A sivatagi frontról. A fiú velem van és az eb is. Tudnak ajánlani valami szállást az éjszakára?

*Valamelyest megnyugodott már. A két egyenruhás láttán pedig ismét kezdi jóhelyen érezni magát. Letámasztja a szálfegyvert és kényelmesen rátámaszkodik.*

[Lianna Pentangelin]

Harass Montargisnak

-Komolyan onnan jöttél?-az arcukra azonnal kiül a nyílt érdeklõdés.
-Mesélj, tényleg nagyon rossz a helyzet és ide is átjönnek a kék szemû démonok?
-A gorvikiak milyenek? Kecskefeneket csókolgatnak?
Másik két társuk nyakukat nyújtogatja, de nem hagyhatják abba a dolgukat, irigykedve nézik a két õrt, aki kikérdezheti Harasst. Alfonzo a kérdéseket hallva mosolyogni kezd. A kutyája megszaglászta a férfiak lábát.
-Azért csak helyt állnak a fiaink, ugye?-kérdez újra bizakodóan a démonokat emlegetõ.
-No, kapsz mindjárt ingyen szállást a kaszárnyánkban, ha cserébe a vacsoránál mesélsz kicsit nekünk a tengeren túli helyzetrõl! Jó, a fiú is meg a kutya is jöhet.