Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Raziel Carpathian]

*Az utcán hömpölygõ tömeg zaja lassan kizökkenti merengésébõl.*
<Még van pár óra estig, de azt semmi kedvem itt ücsörögve egyedül töltenem.>
*Megissza bora maradékát, majd int az egyik felszolgálónak, hogy fizetne. Mikor az odaér a kezébe nyomja a pénzt és még egy-két rezet borra valónak. Lassan feláll az asztalától, fejébe húzza ezüstszürke csukjáját, majd lassan kisétáll a fogadóból.*
<Hogy mennyire útálom az ilyen tömeget!>
*A fogadó ajtajában állva még körbekémlel az utcán, a tömeg haladási írányában próbállja kiszúrni, hogy mi történhet, majd az elõ-elõkerülõ szimbólumokat veszi szemügyre. Próbálja felidézni magában milyen ünnep is lehet a mai napon, vagy mi miatt lehet a felvonulás. Minden esetre bámészkodóként csatlakozik a menethez a kikötõ felé.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevir-nek)

*Könnyedén megy a tömegbe való beolvadás, s viszonylag gyorsan rá is jössz, hogy bizony ez egy termékenységi felvonulás itt a kikötõben.
A menet egészen a fõmóló végig tart, ahol is két Tharr papot látsz egy kisebb pódiumra felállni, majd az idõsebbik belekezd a fiatalabb segítségével a tenger áldásába... A nép mind egy szálig térdre ereszkedik - csak a hátsó sorokban maradnak többen állva, akik szintén csak olyan bámészkodók mint te magad. Áhíttal telítõdött ima kezdõdik az elkövetkezendõ idõszak bõ halászatáért a háromfejûhöz, melytõl egy kicsit húzódkodsz...*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Az álló tömeg szélére húzódik, és rövid ideig onnan figyeli az eseményeket.*
<Na, ennyi elég is volt a képmutatók bámulásából, akik termékenységi szertartással áldják meg a tengert, miközben vért isznak, és embereket áldoznak.>
*Csak felidegesíti magát a háromfelyû papjain, úgyhoggy gyors hátra arcot vág, és megpróbáll keresztülvágni a tömegen, vissza a fogadó felé. Ha nem nyit neki utat a tömeg, hát hátraveti csukjáját, hogy a rang nyisson neki utat.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevir-nek)

*Mivel a tömeg szélére húzódzkodtál, így nem ütközöl különösebb problémába, amikor úgy döntessz elég volt a bámészkodásból. Nem csak te vagy ezzel így - a hátsó sorokból az emberek lassan oszladozni kezdenek, így nincs szükséged arra, hogy felfedd arcodat, önmagadat.
A Hóhérhoz a visszavezetõ út nem túl hosszú, hamar eléred a kis terecskét amin áll a fogadó.
A téren átvágva akaratlanu is fültanuja leszel két férfi beszélgetésének, akik szemlátomást igen jól ismerik egymást. Származásuk egyértelmûen látszódnak rajtuk: navorok.*
~ Komolyan mondod? Belezúgtál?
~ Igen. Mi ezen a hihetetlen. Egyszer nekem is lehet szerencsém.
~ Csak nehogy megjárd... Nem túl gyakori, hogy egy rangban felettünk álló nõ, csak úgy hoppsz és a szeretõnk lesz... Ennek lehet hátsó szándéka is.
~ Miért kell mindig arra gondolni, hogy egy nõ csak hátsó szándék miatt közelít hozzánk. Õ nem. Õ egészen más. Teljesen.
~ Neked elment az eszed teljesen. Nem gond...
~ Nem! És jobban jársz, ha nem szekálsz vele tovább. Szeret, szeretem. Mi olyan hihetetlen ezen?
~ Baj szagot érzek körülötte...
~ Hidd el nekem! Nem lesz belõle baj... Benne nem csalódom!
*Lassan megérkeztek a Horgas Hóhér fogadóhoz, a két férfi is ide igyekezett.
A józanabbik arcán látható kételkedés, de nem firtatta tovább a dolgot, inkább belépett a fogadó lengõajtaján.
Odabent a fogadós paprikás hangulatban fogadta õket.*
~ Két semmirekellõ bitang. Mi ez a lazsálás, heee? Már mikor elmentetek a csomaggal, most kell visszaérnetek? A mai napra nem kaptok fizetést, lusta disznók! Most pedig takarodjatok dolgozni!
*A két férfi csendesen tûrte lehajtott fejjel a kiosztást, majd az egyikõjük a konyha felé iramodott meg, míg a másikuk az emeletet vette célba.
A fogadó most majdnem hogy üresen áll, rajtad kívül csak két fõ tartózkodik lent egy asztalnál. Mint jóbarátok beszélgetnek halkan egy félreesõ asztalkánál.
A fogadós a "pirítás" után rád mered, már majdnem szóra nyitja a száját, amikor arcára a felismerés ül ki. Így elfordul tõlled, és a pult mögé sétál.*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Komoran és egykedvûen battyog vissza a fogadóhoz, mikor a két férfi beszélgetését elkapja, és végre érdekesnek talál valamit ebben, az egyébként szûntelen zsongó városban, ahhol mindíg történik valami, csak meg kell találni.*
<Mi a kénköves? Õnagysága kielégítetlen marad a saját portáján. Lehet, hogy erre még érdemes lenne odafigyelni.>
*Széles mosoly telepedik arcára, miközben eljátszadozik a két navor együgyûségének gondolatával, hisz õ maga sokkal számítóbb alak mint ezek az egyszerû népek.*
<Kíváncsi vagyok erre a rangban felettetek álló nõre.>*Mondja magában a két navornak.*
<De azért nem teszek rá sokat, hogy a nõ sedularok fölött állna.>
*Még mielõtt a két férfi eltûnne a szeme elõl alaposan szemügyre veszi azt, amelyik a szerelmének mondta azt a nõt, majd leül az egyik asztalhoz, és megvárja az ebédet, mielõtt járna egyet a városban.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevir-nek)

*Viszonylag fiatal férfi a szerelmes. Úgy 28 év körüli lehet. Nem túlzottan jóképû, de nem is csúnyácska - s õ ment az emeletre.
Érdekes, hogy a Hóhér egyik dolgozójától mit akarhat egy "nemesebb" nõ... vagy tényleg ennyire kielégítetlen, vagy egyéb szándék húzódik meg a tett mögött.
A fogadós gyakran tekinget rád, majd morcosan szól hozzád a pult mögül hangosan.*
- Fogyasztani is fog valamit, vagy csak ücsörög egymagában?
*Míg várakoztál szállingóztak be emberek, hisz lassan ebédre jár az idõ, de valahogy a mai nap nincs nagy tömeg - legalább is sejted, ez most valahogy pangós idõszak, hisz az épület nagysága és híre nem ily kevés vendéget feltételez.*

[Raziel Carpathian]

*Merengésébõl a fogadós hangja zökkenti ki. Szigorú tekintettel mered egy-két pillanatig a fogadós szemébe, majd mivel semmi kedve sem vitába keveredni, sem ujjat húzni a fogadóssal, így inkább félreteszi jelenlegi rosszkedvét.*
- Igen. Ebédelni szeretnék. Valami ehetõ sülthúst zöldségekkel. Meg egy kupa bort.
*Annyira belefeledkezett gondolataiba, hogy még a csuklyáját sem vette le. Úgyhogy hátra löki incognojának e részét, majd hátra dõl a székben, és továbbra is a nõrõl meg a szolgálóról morfondírozik.*
<Mielõtt bármibe is belevágnék, meg kell tudnom ki az a fehérnép. Nem eszik olyan forrón a kását.>

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevir-nek)

- Hát akkor mondja, hogy valamit kérne. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
*Azzal betér a konyha részbe, majd pár perc múlva visszatér egy szépen megmunkált fa kupával a kezében.*
- Parancsoljon. Édes vörösbor van benne, remélem ízleni fog - egy jó barátom specialitása. Az étek nemsokára jön.
*Majd tovább is megy a többi vendéghez és visszatér a konyhába.
Nem túl hosszú idõ várakozása után egy fiatal, alig 20 év körüli "leányka" érkezik a konyha rész felõl asztalodhoz. Úgy 160 magas lehet, kissé telt alkata van, vörös haja alig a válláig ér, de a füle mögé van tûzve két csattal. Zöld szemeit le is süti mikor rádnéz, s egy tálcát helyez eléd, melyen mintha csirkehús (comb) van és párolt zöldség többféle - mint borsó, répa, kukorica, paprika.
Lesütött szemekkel teszi eléd a tálcát, majd meghajol, s lassan távozik asztalodtól.*
- Jó étvágyat kívánok Uram!

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

- Biztosan. *Válaszol a fogadósnak, majd hanyagul kezébe veszi a kupát, szájához emeli, és kicsit kortyolva megízleli a bort. Nem is iszik belõle többet, inkább majd az ebédet öblíti le vele. A rövid várakozással teli idõ alatt inkább kedvenc idõtöltésének hódol, és az embereket figyeli. Mozdulataikból, hangsúlyukból, el-elkapott mondandójukból próbálja levonni ki milyen jellemmel bírhat. Persze most mind ezt inkább kedvtelésbõl, minthogy elõnyt akarna kovácsolni belõle. Az érkezõ felszolgáló lányt egy kézmozdulat kíséretében útjára küldi.* - Köszönöm lányom.
*Fecsérel egy kicsit több szót a lányra, mint amennyit egy rangban felette álló fecsérelne rá, majd hozzálát a kissé kétes eredetû madárhoz. Igyekszik minnél kevésbé összekenni magát az étellel, amit majd a kupa borral öblít le.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevir-nek)

*Az elsõ korty bor íze édes harmóniában árad szét a szádban, gyenge fahéjas fûszeretettséggel. Érdekes íz egy bornak, de tagadhatatlanul finom.
A vendégek megfigyelése alkalmával többnyire dolgos, szorgos munkásembereket látol magad körül, ám azért akad köztük nagyotmondó, képmutató is. Akcentusos illetõbõl is van egy jópár már - fõképpen asziszi nyelvjárást hallasz ki a beszélgetésekbõl, s leszûrhetõ, hogy a többség ismerik egymást, egy hajón szolgálnak.
A fiatal leányzó hamar otthagy alázatosan, így figyelmedet teljesen a sültnek szentelheted. Amilyen kétes eredetûnek néz ki a sült, olyannyira meglep az íze. Friss, telt sülhús - tényleg csirke íze van - teteje ropogósra, aranybarnára van sütve. A zöldséges köret hozzá kissé sótlan, de az biztos, hogy a sülthús zaftjában forgatták meg.
Hogy ne kend magad össze nagyon, gondoskodtak egy textilszalvétáról - az evõeszközök (kés, villa) alatt megtalálod.
Erre a húsra igazán jólesik a fûszerezett borocska - és elmondhatod: igen jól laktál...
Az étekezés végeztével ejtõzöl picikét, figyelve az embereket. Nem csak számodra volt finom az ebéd, többen jóllakottan, elégedetten nyúlnak el a széken, s gördítik le a bort vagy sört, vagy mást - attól függõen, hogy kinek mi van a kupájában.
Talán félig lehet a fogadó mire végzel - van aki marad ebéd után, van aki távozik dolgára.*
Ahogy figyelgetsz két katona szerû alak lép be a fogadóba, a tulaj rögtön elébük siet amint meglátja õket.
- Jó napot Uraim!
- Magának is! - *mondja az idõsebb, kicsit nyúlánkabb katona.* - Con Wyemar küldött bennünket, hogy kiderített-e már valamit az üggyel kapcsolatban?
*A fogadós rögtön lelombozódott ennek hallatán.*
- Óhh... Sajnálom Uraim, de érdemlegeset még nem sikerült kiderítenünk tegnap óta. Vagyis az biztos, hogy nem az alkalmazottak közül volt valaki.
- Ez esetben személyesen átkutatnánk a vendégek szobáit is.
- De kérem Uraim! Egy vendégemrõl sem feltételezhetnek ilyet...
- Természetesen a szobák lakóinak jelenlétében ... Vagy esetleg ha úgy gondolja szólhatunk a városõrségnek is...
- Háát... - *a fogadós homloka gyöngyözni kezdett, keze kissé remegett.*
- Nos? Nekikezdhetünk, vagy induljunk a vársoõröket értesíteni.
- Nem... nem ... nincs rájuk szükség. - *a fogadósról lesírt, hogy félti az üzletét, jó hírét. Valami nagy trutyiról lehet szó, melyben érdekelt az a Wyemar... Erõt vesz magán a fogadós, majd hangosan, hogy mindenki jól hallja folytatja tovább.* - Szeretnék minden kedves vendégemtõl elnézést kérni, de megkérném, hogy aki szállást is vett ki nállam, az fáradjon a szobájába. Ígérem önöknek, hogy csak pár perces feltartásról van szó, s a kellemetlenségért már most bocsánatot is kérnék.
*Pár szem csodálkozóan tekint rá, de azért páran - úgy 10 fõ - legurítva utolsó kortyjaikat felindulnak az emeletre. Közben megy a diskurzus, hogy vajon mirõl lehet szó.*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Gondosan megtörli kezét miután elfogyasztja az ízletes szárnyast, hiszen az embernek gyakran szügsége van a kezére is néhány rakoncátlanabb esetében. Közben néha néha jót nevet magában egy-egy nagyotmondón vagy képmutatón, de aztán a katona féle alakokra és a fogadósra terelõdik a figyelme. Érdeklõdve figyeli azok párbeszédét, és sajnos hamar be kell fejeznie a különleges bor élevezetét, ezért egy kicsit szitkozódik is magában, de az események kárpótolják. Persze úgy érzi ebbe sem ártana beleütnie az orrát.*
<Ki a csoda az a Con Wyemar? Talán az õ fennhatósága alatt áll a kerület, vagy a városrész? És kik ezez a katonák, ha nem városõrök? Persze Wyemar emberei. Mitöbb, az is lehet, hogy az egyik tolvaj céh emberei. Na mindegy, ezen ráérek töprengeni, és a fogadóstól vagy akár egy szolgálótól úgyis többet is megtudhatok.>
*Azzal megissza borát, és lassan feláll asztalától. Õ is az emelet felé indul mint a többiek, de közben figyeli a fogadóst, hogy az a katonákkal tart-e.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevirnek)

*Amint a vendégek felfelé indultak a fogadós a pulthoz lépett. Lehajolt, majd kis idõ múlva egy merev papírszerûséget felemelve indul kedvtelenül az emeletre - a két katona pedig ezt szépen megvárják, majd követik fel. Az elsõ emelettel kezdik, így mire a szobádhoz érnek tán még egy óra is el fog telni. Mikor felérsz a második emeletre a szerelmes alkalmazottat pillantod meg, ahogy a harmadikra szándékozik felmenni, kezében tiszta ágynemût látsz. Halkan fütyörészve áll meg egy ajtó elõtt, ami történetesen a tied mellett van (307) - majd a zsebébõl kulcsot halász elõ és bemegy a 305-ös szobába. Ezen az emeleten úgy látszik nincs más ittlévõ vendég, ki a földszintrõl jött volna fel rajtad kívül.*

[Raziel Carpathian]

(Cyrian Zevir)

*Felkelti az érdeklõdését a szolgáló, bár lehet, hogy alaptalanul, mert csak a munkáját végzi.*
<Miért pont most akar ágyruhát cserélni?>
*Lassan oda sétáll a 305-ös szoba ajtajához, és a folyosón állva, beles a szobába. Próbálja kikémlelni mit tesz szerelmesünk.*
<Ki tudja, hátha látok valami érdekeset.>
*Persze valószínû csak ágynemût cserél, de kitudja. Próbáll észrevétlen maradni, miközben a folyosó felõl érkezõ hangokat is figyeli, nehogy meglepje valaki.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Cyrian Zevirnek)

*Bár az ajtó nincs teljesen becsukva, de azért tárva nyitva sem áll. Éppen hogy csak az ágy elejét látod, meg a mellette lévõ kicsi szekrényféleséget, amin nincs semmit... Néha be-bevillan a szolga keze, lába, feje - bizonyára serénykedik az ágynemûcserével. Viszonylag sokat szöszmötöl odabenn, el nem tudod képzelni mit mûvelhet - hisz egy ágyhuzatcsere nem tart ennyi ideig. Pár lépés zaja után mintha az ablakot csukta volna be, majd az ajtóhoz közelítenek lépések.
A folyosó csendes, nyugodt.*

[Raziel Carpathian]

*Megpróbáll haragos kifejezést varázsolni arcára, majd dobbant egyet lábával, mintha csak most lépett volna az ajtó elé, majd belöki û a félig nyitott ajtót. Gyorsan körbekémlel a szobában, majd egyetlen intéssel a szolgába folytja a szót, és sarkon fordul.*
- Eggyel arrébb. *Veti oda félvállról, majd oda sétáll a saját szobájához. Kinyitja az ajtót és belép a szobájába. Felméri, hogy változott-e esetleg valami a szobában.*