Szórakozónegyed - Utcák, sikátorok

[Navaratna]

(Dánica)

Csettint a nyelvével.
-Szép kerek összeg. Lehet hogy van nálam annyi, lehet hogy nincs. De ezért inkább a számmal elégítelek ki és talán másommal is, kissé elkapattad magad, nem? Adhatnál engedményt. Mégis egy panteont imádunk, öreg. S még füvet is vennék tõled, na.

[Quator ar Zaraquer]

(Dánica)

-Ám legyen. Kapsz egy adag füvet ingyé, hogy legyen mit szívni, ha túlvagyunk az "elõlegen". Ellanáéknál egy arany az árfolyam. Lásd kivel van dolgod, ha esetleg tényleg kiváltanád a fizetséget megszámítalak háromért. Biztos vagy olyan jó mint egy adag mákony. Így végül most 7 arannyal és magaddal jössz. Ha bevédtük a macskádat, akkor még tíz arany és megkapod az ingyen adagot. Ha több is kell az már másik alku tárgya lesz. Mit mondasz?

*Kemény alkusz lehet a vén uzsorás, de valahogy mégis gyengéje a kilátásba helyezett egyéb juttatás.*

[Navaratna]

(Dánica)

-17 arany. Hm, hm...szerintem tudunk még ebbõl lefaragni, öreg. Csak egy picit, pár aranyacskát. Mondjuk a másik részletnek egy részét is elintézhetnénk másképp...-kezdte el a lány saját fedetlen hasát simogatni.

[Quator ar Zaraquer]

(Dánica)

-Hm. Egy nap kétszer? Lehet, hogy belehalok és akkor meg mi értelme lenne az egésznek. De végülis ez legalább szebb halál lenne, mintha valami ellenlábasom tenne el pár év múlva az útjából. Legyenhát. Az elõlegbõl is engedek három aranyat egy menetért veled. Valamint szintén három aranyat engedek egy másik menetért a végén fizetendõbõl. Így csupán kétszer hét aranyat kell pénzben fizetned. Sõt lásd kivel van dolgod mindkét együttlét után megkapod az ingyen fûadagot. Így igazából már teljesen emgkopasztasz és mondhatni ingyen csinálom a pajzsokat.

*Az öreg most elõadja a szegény kizsákmányolt figurát, de teljesen hiehtõen. CSupán azeddigiekbõl szûröd le, hoyg valószínûleg most is a látszat kedvéért sajnáltatja magát.*

[Navaratna]

(Dánica)

A lány összefonja karjait, fejét ingatja és mosolyog.
-Hatásos. Mondom én, jól mehet neked az üzlet!
Túrkál kicsit és fájó szívvel elõvesz hét aranyat. A férfi markába rakja amaga markával együtt és a szemébe néz.
-Bizonyítsd be hogy értesz a pszíhez, öreg-lett vigyora pajzán.

[Quator ar Zaraquer]

(Dánica)

-Majd közben kiderül!

*Kacsint hamiskásan az öreg. Végre a sokéves számkivetettség után ismét rámosolygott a Szerencse. NEm siet, neki tengernyi ideje van. Viszont az biztos, hogy esetlegesen hiányos külsõ tulajdonságait a soktízéves tapasztalat jól ellensúlyozza. Itt nem csak az öreg távozik elégedetten az üzletkötésbõl....

Miután bezsebelte az elõlegét elteszi a hét aranyat is, amiket azért itt-ott keresnie kell a sok párna között. Miután összeszedelõzködött, ami nála a hálóköntös összekötésén túl kimerül abban, hogy belebújik sarujába és magáhozvesz egy posztótarisznyát elégedtt mosollyal kissé még mindig rendszertelenül véve a levegõt átadja a grátiszajándékot.*

-NA akkro lássuk a macskát. Talán a fizetési kondíciókat vele nem kéne közölni. Legalábbis, amíg én jelen vagyok.

*Ezzel ráérõsen pipára gyújt. Az illatból ítélve nem bódítószert használ, hanem egyszerû, de különleges aromájú pipadohányt.*

[Navaratna]

(Dánica)

<Kicsit csoffadt öreg volt, kicsit fonnyadt is, de tudott valamit! Nem a zsánerem az ilyen korosztály, de azért felcsillan a régi idõk lepedõje >
Dánica átveszi a sodrott anyagot és rágyújt, mélyet szippant belõle.
-Eszem ágába sincs beavatni a khált...még féltékeny lenne..Hopp, na igen, ismerem már ruha nélkül...-sóhajtott. Arca még piros volt, õ csak szoknyáját hajtotta vissza-nem hord alsónemût, így az öregnek nem volt sok dolga- és megigazította kurta felsõrészét.
-Elõször benézünk az arénába, harcol-e. Ha nem, megkeressük a fogadónkban, ahol elszállásoltuk magunkat.

[Quator ar Zaraquer]

(Dánica)

*Az öreg bodros füstkarikát eregetve biccent és elindul kissé csámpázva egyik kezét zsebredugva, másikkal a pipát tartva. Eközben azért furcsa köhögõroham jön rá, mikor említed, hogy a khál esetleg féltékeny lehet rá. A sokéves helyismeret ismét meghozza gyümölcsét. Olyan útvonalon vezet, hogy még többedmagaddal is megggondolnád az elindulást. NEm a veszélyek miatt. Csupán a tudat miatt, hogy ha ezekben a szûk zugokban, beugrókban úgy eltévedhet a nem idevalósi, hogy többé nem talál ki.*

//Folytatása az arénában.//

[Quator ar Zaraquer]

(Dánica)

*A vén sárkányfûárus csendesen pipázgat az úton, de látszik rajta már fejben otthon jár. Nem is tellik sok idõbe az utcalabirintuson át visszaérni a "boltba". Bent leteszi utisaruját és tarisznyáját, majd lecsüccsen a párnák halmára kicsit pihenni. Valószínûleg nem szokott hozzá a huzamosabb sétákhoz, szabadlevegõn léthez.*

-Na aranyom azt hiszem mostmár boldog lehet a macsek. Akkor elérkeztünk lassan az utolsó részletig. Elõsször lássuk a hét aranyat. HA véletlenül elpatkolok legalább tudjam, hogy nem akartál átverni és tényleg kifizeted az anyagi részt is.

[Navaratna]

(Dánica)

A lány is ledobta holmijait, nyújtózott egyet.
-A halálodra készülsz, öreg? Hm, majd lelked Darton kegyeibe ajánlom, vagy mifene, elintézem, nyugi.
S Dánica szép lassan vetkõzni kezdett. Hadd gúvadjon az öreg szeme. Majd pucéran adta át a 7 aranyat...

[Quator ar Zaraquer]

(Dánica)

*Az öreg szemei el is kerekedtek. Tetszhetett neki a látvány és a hét aranynak is örült, de gyorsan beleszórta õket a tarisznyába, melyaz egyik polcon lógott. Nem szólt semmit csak szétnyitotta köntösét. Aztán ahogy épp elhelyezkedik a nõ valami fura fény csillan a pap szemében és a sarokból elõkapja az egyik égõ gyertyát. Hogy mit akarhatvele, illetve a kövér cseppekben legördülõ forró viasszal az kisvártatva kiderül Dánica számára is...*

[Navaratna]

(Dánica)

-Megégeti a bõröm ha lecseppen és azt én nem szeretem. Égve meg nem dugom magamba, nem vagyok töklámba,hogy aztán úgy virítsak-sóhajt és csípõre teszi a kezét-Szóval vagy kibököd, mit akarsz, vagy a te fenekedbe kerül.

[Quator ar Zaraquer]

(Dánica)

*Az öreg meghökken. Az eddigi viselkedése alapján nem a nyíltság viseli emg a lelkét, hanem pont az elzárkózás, de azért gyorsan vált a vigyorba.*

-Hoppá. Elszámítottam volna magam?! Azt hittem a Vakmerõség Istenének papnõi ennél bevállalósabbak. Mármint a csöpögtetésre. Nem akartam kioltani benned a gyertyát. Akkor mivel világítanék? Nem kell félned nem éget a gyertyaviasz... annyira. Még élvezni is fogod.

*Egyenlõre azért megállt és várja a reakciódat, emrt nem szeretné ha verésre kerülne a sor. Miután valószínû, hogy ezesetben te vernéd meg õt és nem túl pajkosan, ha felidegel.*

[Navaratna]

(Dánica)

-Ravasz kis dög vagy, tudod?-öltött nyelvet Dánica és büszkén kiegyenesíti a hátát-Na ide azokkal a kis mikusznyi faggyúcseppekkel! Mi az nekem! Ide ni, a két mellem közé, de hamar!

[Quator ar Zaraquer]

(Dánica)

*A tata gonoszan elvigyorodik és valami olyasmit mormolhat, hogy "gondoltam". Majd szép lassan bevezet a gyertya iyletén felhasználásának rejtelmeibe. Ugyan kicsit fáj még az elején a hirtelen csöppenõ forró visza, de ez a vén uzsorás a gyönyörrel is jól megtanult kufárkodni. Amikor már érzi, hoyg a nõ kezd kifáradni a kéjes kínlódásban csak akkor aktivizálja igazán magát. Így mivel az "elõjáték mindkét felet eléggé felcsigázta a gyors betetõzés nem viseli meg igazán és ugyan eléggé rossz bõrben van, de csak egy kiadós pihenésnek látja szükségét és nem az utolsó kenetnek.*