Nem nátha, garatgyulladás, ami azért rosszabb, mint egy kis nátha, mert nekem ha náthám van, max nem kapok levegõt, de így még a torkom is kib.szottul fáj, és nyelni nem tudok, meg még a gyomrom is rossz, a sok cucctól, ami lefolyik a torkomon, merthogy este azért volt, mi lefolyjon sajna. Ma meg majd a köhögéstõl nem fogok tudni aludni. Szép kilátások^^ Így menjek holnap ballagásra (még jó, hogy nem én ballagok).
Nem én mondtam, hogy kérem, az orvos írta fel. Amúgy az öcsém immundrendszere is áll, pedig õ kb havonta "megbetegszik" (hipochonder, már a háziorvos is megmondta neki, hogy az agyában van a baj). Én évente-kétevente vagyok beteg, és akkor se súlyosan. Bár ez most elég rossz. De a legnagyobb bajom az egyszer egy kezdõdõ tüdõgyulladás volt. Na, akkor majdnem egy hónapot lógtam a suliból, de nem úgy emlékszem, mintha annyira nagyon rosszul lettem volna XD Játszottam, ugráltam, és élveztem, hogy nem kell suliba menni XD
Anyám mondta, hogy igyak meg egy liter teát... Õ meg ápolónõ. Ha meg a Sailor Moon-ra gondoltál: már csak 7 rész van vissza az elsõ évadból (a többit meg még nem töltöttem le, nincs hely a gépen :S)
kezdõdnek a ballagások, lementek a szerenádok, jövõ héten érettségi, nem kell tojni, nem kell félni!!! a napokban õszinteségi rohamok érték a Taverna italmérést, de állta a sarat a szabályzavar topicban a bárdmágia van terítéken, azaz hogy egy éj alatt hányszor tölthetik fel magukat. Minden kedves dalnokot, énekkarost, Elvist és Jimmyt kérjük, nézzen be oda. jelen pillanatban egy elbírálásra váró kari sincsen!!! (utólértük magunkat?) Miért kopogjuk le a szerencsénket?
„Mit jelent, illetve honnan ered az, amikor az ember lekopog valamit? Miért fán teszik és alulról felfelé?”
Amikor beszélgetés során valaki elmondja, hogy szerencse érte vagy elkerülte valami baj, elõfordul, hogy a kijelentéshez hozzáteszi: „lekopogom”, illetve valóban koppint is hármat az asztal lapján alulról felfelé.
A szokás igencsak elterjedt a világban, a legtöbb európai országban, Amerikában és Ázsiában is létezik megfelelõje. A kopogás nem szükségszerû, számos országban elegendõ a fa megérintése is, sõt, egyes országokban a mágikus erõt nem a fának, hanem fémeknek, elsõsorban a vasnak tulajdonítják.
A babona pontos eredete nem ismert. Egyes források szerint a kereszténység elõtti idõkbõl származik, és alapja az a hiedelem, hogy az erdõ nagy hatalmú szelleme a fákban lakozik. A pogányok ezért a fákat nagyon tisztelték, és ha valami nagy szerencse történt, vagy elkerülte õket a baj, a fából készült tárgyak megérintésével, megsimításával köszönték meg az erdõ szellemének.
Egy másik értelmezés szerint pont fordítva van a dolog: azért koppintottak a fára, hogy az erdõ szelleme ne hallja dicsekvésüket, ne irigyelhesse meg szerencséjüket.
Más források a kereszténységgel kapcsolják össze a fán kopogás babonáját: szerintük a fa a kereszt fáját szimbolizálja, és ha ezen koppintunk hármat (Szentháromság), a Gonosz nem hallja meg jószerencsénket, így nem is teheti tönkre azt.
Az alulról fölfelé kopogás oka, hogy a bútorok lapjának alsó része általában kevésbé megmunkált, közelebb áll az erdõ illetve a kereszt fájához, mint a festett, pácolt felsõ rész.
Szerintem efféle érdekességekkel foglak még titeket elárasztani... Ha már így belejöttem, itt a következõ:
Egy miszlik hány ripitya?
„Gyakran mondjuk a következõ kifejezéseket: „miszlikbe vágjuk” illetve „ripityára törik”, „ripityára veri”. Lehet valamit tudni a miszlik és a ripitya szavak eredetérõl és jelentésérõl?”
A miszlik szó eredete teljesen tisztázott. A német misling szóból ered, melynek jelentése csalamádé, illetve sûrûn vetett takarmány. A paraszti gazdálkodásban Magyarországon is mislingnek nevezték a nagyon sûrûn elvetett kukoricát, mely csövet nem hozott, azonban takarmányozásra kiváló volt. Ezt apróra vágták, és úgy adták az állatoknak.
A ripitya már keményebb dió. Az egyik lehetõség szerint a ripitya illetve rapitya hangutánzó, hangfestõ szavak, a törés, verés hangulatát idézik fel.
Egy másik okfejtés szerint azonban a kifejezés eredetileg „ripatyára törik/ver” volt, ahol a ripaty szó az ismerõsebben csengõ ripacs szinonimájaként szerepelt. A ripacs eredetileg nem pocsék színészt jelentett, hanem sima felületen, fõként bõrön megjelenõ kidudorodást illetve bemélyedést.
A ripatyára verés tehát azt jelentette, hogy az illetõt dudorosra verik, ha valami ripatyára tört, akkor apró darabkákra, dudorokra esett szét.