Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Festékesen lemászik a létráról és homlokát megtörölve megszemléli a mai mûvét. Tetszik neki amit lát. Az égen fodrozódó, arrébb-arrébb bodorodó felhõk érzete megvan és már csak a kép fõalakja maradt hátra, de sajnos az est már elvette a teljesség örömét, így a holnapi pirkadatra kell várnia mindenkinek.*

-Na azt hiszem mára legyen elég az idilli táj, melybõl holnap, ha ismét elég fény lesz kiesik majd Joseph is. Most azt hiszem, hogy itt az ideje inni valamit és lefeküdni, hogy hamarabb jöjjön a naofelkelte.

[Abdul Al Sahred]

Marcus ismét pártfogásába vesz, amikor meghallja, hogy innál valamit.

-Fogjad, itt egy sör. Mindjárt hozzák a vacsorát is, biztos éhes vagy. Jó kis sült szalonna van újhagymával meg rozs cipóval.

Hamarosan meg is érkezik a kocsmáros tálcán egyensúlyozva az italt, meg az ételt. A szalonna még sistereg a tányéron, a kenyér is friss, összefut a nyál a szádban a sült szalonna illatára, még ha nem is szoktál hozzá a nehéz ételekhez. Amerre csak nézel vacsora közben, mindenhonnan elismerõ pillantásokat látsz, amikor épp nem a mennyezet felé tekintgetnek az emberek. Úgy tûnik festményed egy kissebbfajta ünneppé változtatta a mai napot, az egyik asztalra egy vendég valahonnan egy tekerõlantot kerített //nyenyere//, majd játszani kezd rajta. Elõször nem érted mi a furcsa a zenében, aztán rájössz, hogy a hangszer és a rajta játszott muzsika diszharmóniája az, és ekkor a helyére kattan minden, ez a párosítás pont olyan, mint a fogadó és lakói, a disszonáns, mégis eredeti. Jóllakottan a sörödet kortyolgatva hallgatod a zenét, aki játszik rajta, kétségtelenül tehetséges, van érzéke ahhoz, hogy a zenével érzéseket közvetítsen, hangulatot teremtsen. Lassan ólomként nehezedik szemhéjjad, így megindulsz a lépcsõk felé, fáradt vagy, de ez jólesõ fáradtság, és már alig várod, hogy reggel folytathasd a festményt, és feltehesd a koronát mûvedre. Már az ágyban fekszel, amikor eszedbe jut a vers az ajtón, de úgy gondolod, holnap is ott lesz, ráér. Már félálomban vagy, amikor furcsamódon a vers sorai kezdenek kavarogni fejedben, pedig csak egyszer olvastad el, valahogy mégis megragadt emlékezetedben. Lassan képek kavargó áradata is társul hozzá, az egész kezd olyan lenni, mint egy összefüggéstelen lázálom, egyszercsak minden letisztul, mély álomba merülsz...

//Ébredésig az Antissen folytatódik a játék, az Álom õrzõjének tolmácsolásában, sok sikert addig is //

[Navaratna]

(Ervai Jadrána)

A lány lepakolta az épület elé súlyos zsákját. Mestere holmija nem volt pehelysúlyú. Fejezõbárdját is letámasztotta, megtörölte a homlokát. Még ha sötét hangulatú hely is volt a negyed, végre itt volt és itt is tudott ugyan olyan meleg lenni mint másutt. Haját hátraseperte, bánta már hogy nem fogta össze. Mély levegõt vett, kulacsát meghúzta volna, de alján alig lötypölt egy kevés kis víz.
<Itt nem lelek kutat.>
Felcihelte holmiját, majd fejezõbárdjának társaságában belépett. Senkire nem nézett annyira soká, hogy azt higyjék, provokál.
-Jó...-visszanézett az ajtóra, milyen napszak is van-...napot.
Szemeivel a fogadóst kereste, vizet szeretett volna kérni.

[Abdul Al Sahred]

Kissé meglepõdik néhány vendég, de látványod közel sem kelt akkora döbbenetet, mint Erion többi részén tapasztaltad. Eddig a legtöbb tekintetet a fejezõbárd vonzotta, azzal együtt fiatal megjelenésed. Itt a bárdra csak egy pillantást vetettek, téged viszont alaposabban, végigmérnek, már kezdenéd kényelmetlenül érezni magad, de jobban megfigyelve a vendégeket rájössz, hogy a kíváncsiságot látsz a tekintetekben, nem ellenséges szándékot. Az ajtóval szemben található a pult, a másik felén a kocsmáros van, kíváncsian szemlél téged, mintha arra várna, hogy leadd a rendelést.

[Navaratna]

(Jadrána)

Biccent az ivóközönség felé, s egyenesen a kocsmároshoz lép. Letámasztja a pulthoz a fejezõbárdot.
-Jó napot uram-leteszi a pultra az üres kulacsot-Megtöltené vízzel, ha kérem?
Aztán pillantása az egyik asztal lábára esik.
-Ez tökéletes!-csúszik ki a száján az áhitat, s nem képes ellenállni a késztetésnek, lehajol hozzá. Felismeri benne az akasztófát.
-Ha ilyet tudnék ácsolni, máris elõrébb lennék!

[Abdul Al Sahred]

Kissé meglepõdik a kocsmáros kijelentéseden, de látszik rajta, hogy sokkal hihetetlenebb dolgokat is tapasztalt már.

-Hát hogyne *elveszi tõled a kulacsot* bár azt nem igérem, hogy nem kapsz tõle hasmenést, tudod mi nem ivásra használjuk, a víz nem is arra való *teszi hozzá mosolyogva* Mi járatban vagy errefelé, elég fiatalnak tûnsz ahhoz, hogy egyedül csatangolj, fõleg a mi környékünkön. Biztos nyomós okod lehetett, amiért pont ide jöttél *közben visszaadja a megtöltött kulacsot, miközben válaszolsz //ha válaszolsz neki// tekintete hosszabban elidõzik a fejezõ bárdodon, látod a tekintetén, hogy nem fog szó nélkül elsiklani felette, csak nem akar a szavadba vágni*

[Navaratna]

(Jadrána)

-Még nem ihatok töményet. Majd ha inas leszek, talán. Köszönöm a vizet.
Szerettel végigsimít a fejezõbárdon:
-Hóhértanonc vagyok. A mesterem meghalt. Úgy vélem, ez a negyed tartogat nekem egy másikat, de már élve.
S Jadrána kíváncsian a kocsmárosra pillant, vár.

[Abdul Al Sahred]

Elõször látsz igazi döbbenetet a kocsmároson, gyorsan úrrá lesz rajta, [i]de érzed hogy ez nem kis teljesítmény tõled.

-Hát persze. A fiatal lányok errefelé mind hóhértanoncok, és ide jönnek továbbképezni magukat. Elég jó a humorérzékünk, de azt kell mondanom ez elég gyenge vicc volt.

közben a tekintetedet vizslatja, az az érzésed támad, mintha a bõröd alá is belátna, közben meg a bizonyosság, hogy csak szívatod, vagy bolond vagy, meginogni látszik a szemében. Egy a pultnál álló vendég rákacsint a kocsmárosra, és mosolyát a korsójába fojtja, de a kocsmáros nem hagyja annyiban, még mindíg figyelve téged:

-Nem is tudom. Ha tényleg komolyan gondolod...á de nem mégsem, fiatal vagy te még a halálhoz...vagy talán. Neeem, ezt még át kell gondolnunk. Van pénzed szobára? Ha nincs, az egyik fiú kikísér a negyed kapujáig, a többi negyed sem biztonságos éjjel, de élõhalottként nekünk lenne veled gondunki, ha itt halnál meg. Akár itt maradsz éjszakára, akár nem, reggel majd beszélhetsz valakivel, õ ilyenkor alszik, éjjel meg házon kívül lesz, szóval reggelig várnod kell. A délután viszont még elõtted van, láttam hogy tetszik az akasztófa az asztalban, nézz körül nyugodtan, örülünk, ha valaki értékeli a találékonyságot, nézz csak körül nyugodtan, van itt kalloda is, meg egyéb szép eszköz.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány nem tudja, mennyire szokatlan dolog, hogy valaki zavarba hozza a kocsmárost, érdeklõdõ marad. De szép nyugodtan elõveszi inaslevelét és elé simítja. Ha tud olvasni a másik, akkor láthatja.
-Nem hazudok. A hazudósok nyelvét ki szokták vágni. Azt már tudom hogy kell-süti le szemét. Inas még, van mire szerénynek lenni.
-Elalszom bárhol. Ha nem a Halottak Városáról lenne szó, egy kriptában is, de errefelé túlzsúfolt mind és dáridóznak. Mennyi egy fekhely? Elalszom tömegszálláson is, nem vagyok finnyás-mondja békésen.
-Egyébként magamat is nagy gonddal és garanciával fel tudnám már lógatni-s most elmosolyodott-...már ha megváltozna az állapotom, és halottként kószálnék.
A valaki említésére, még ha oly bizonytalanul is hozta szóba a kocsmáros, felfülelt, de nem csapott le rá mohón. Kivár. Türelmes fajta.
-Rendben, uram, megvárom. Ez a hely múzeum is lehetne-nézi az eszközök újfajta felhasználását.

[Abdul Al Sahred]

Amint orra elé dugod az inaslevelet, elveszi, és betûrõl betûre, áttanulmányozza, de a végére érve nem adja vissza:

-Nos rendben, teszek egy szívességet neked, látom tényleg elszántad magad, bár nem tudod még hogy mit jelent huzamosabb ideig a Nekropoliszban élni, ez már nem az én gondom lesz, ha véletlenül esélyt kapsz megtapasztalni, és mégis feladod. Az illetõ akit említettem, nos reggelre visszaér, hacsak le nem vadássza valami odakint, de ez benne van a pakliban minden alkalommal. Oda fogom neki adni az inasleveled, aztán beszélhetsz vele, de semmi garancia nincs arra, hogy vállalni fogja, sõt. Már régóta visszavonult. Ami meg a szobát illeti, 15 réz egy éjszakára, mivel nincs telt ház, nem kell senkivel megosztanod. A fürdõszoba az közös, de a dézsákat lepedõk választják el egymástól, ha megalkuszunk, fel is viheted a csomagjaid a szobádba. Ha befejezted a nézelõdést, vacsorára ma babfõzelék van füstölt oldalassal, mellé csalamádé, szólj ha megéhezel, de ha tarisznyából eszel, azt is elfogyaszthatod itt nyugodtan, sosem csináltunk ebbõl gondot. Ha valami kérdésed merül fel a bútorokkal kapcsolatban, nyugodtan fordulj ahhoz a púpos alacsony férfihez *az egyik sarokban levõ asztalhoz mutat*, õ szívesen mesél róluk.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Nem olcsó a szállás-mondja ki õszintén-Legyen 9, és mellé még felmosok, elmosogatok, kiviszem a szemetet-áll elõ a maga ajánlatával. Nem fog megsértõdni, ha maradnak a 15-nél, de próbálkozni mért ne lehetne? A vadászat dolgot nem érti.
<Hóhér aki éjjel koslat? Ez a férfi összetéveszt engem egy bûnüldözõvel? Arra ott az õrség, vagy a negyed miatt Darton szolgái. Hm, majd kiderül.>
-Igen, elõfordulhat az is, hogy maradok, az is, hogy elbukok-volt tárgyilagos.
-Reggel pedig kiderül aminek ki kell derülnie.
Az étel említése neki teljességgel megfelel. Ha kenyér lett volna vízzel, annak is örült volna. Majd szeme rebben és megkérdezi:
-Hol találom a legközelebbi Darton szentélyt?
<Nekropoliszban ez egy olyan kérdés, mintha egy almásban azt kérdezném: hol van a legközelebbi almafa?>

[Abdul Al Sahred]

Ajánlatod fontolóra veszi, vagy legalábbis nem válaszol azonnal:

-Miért is ne, elkel a segítség, legyen 11 réz, és kapsz a szoba mellé reggelit, meg vacsorát, azzal, hogy akkor elvégzed a munkát amit említettél, a szobákat meg a fürdõt nem kell, itt lent kellene a padlót meg az asztalokat tisztán tartanod, ha bírni fogod az itteni légkört huzamosabb ideig, nem csak egy napot maradsz, akkor minden zárás után fel kéne mosnod a padlót, meg letörölnöd az asztalokat, mosogatni valód nem lesz sok, a vendégek száma majdhogynem állandó, nagyjából akiket majd este itt látsz. A szemetet nem kell kivinned, de a falakon a sírköveket néha leporolhatnád. Ha neked így megfelel, akkor üzletet kötöttünk. Ami meg a kérdésed illeti, épp egy Darton szentélyben vagy *teszi hozzá mosolyogva*

[Navaratna]

(Jadrána)

-Legyen. Megcsinálom, amit kér. És szeretnék imádkozni-körbenéz, hol tehetné ezt itt meg, ha ez egy szentély. S nem igazán érti, ha ez egy szentély, hol vannak Darton szolgái?

[Abdul Al Sahred]

Tanácstalanságod látva, mosolyra fakad a kocsmáros:

-Most azon gondolkodsz ugye, hogy ez miként lehet egy Darton szentély, igaz? Nos elárulom, hogy mi Darton egyházának nem az unalmas, megszokott ágához tartozunk, hanem az újító szellemû, igaz oldalához. Ezért lehetséges az, hogy itt lehetsz velünk a begysavanyodott ágnak egy katedrális-erõdítménye van a negyedben, mégse engednének be téged, egyszerûen nem illesz a világképükbe, nagyon konzervatívak, zárkózottak, és *itt köp egyet a kövezetre* ostobák. Mi sokkal megértõbbek vagyunk, ezért kapsz lehetõséget, hogy valaki egyáltalán meghallgassa óhajod. Darton szívesen fogadja el az imádat bármilyen helyen, ha azt neki ajánlották, a mi fogadónk egy ilyen hely. Itt ne keress gránit oltárt, angyalainak szobrát, noha mindezek szépek, nem feltétlenül szükségesek. Szakrális hely az egész épület, és ha idegenkedsz, hogy egy kalloda támlájú padnál térdelve imádkozz, menj fel nyugodtan szobád magányába, és ott imádkozhatsz. Ha Darton felkentjeit keresed, hát tudnod kell, hogy egész életedben nem láttál még annyit belõlük, mint ebben az épületben, ha lelki tanácsra van szükséged, megmutathatom kihez fordulj, magam is állok egyébként a rendelkezésedre, de most sok dolgom van mint kocsmáros, lassan vacsora idõ van, szóval esetleg kereshetnél egy helyet, ahol majd egyezsségünk értelmében elköltöd a tiédet, azután egy kis pihenõ után mindjárt neki is láthatsz a feladatodnak a mosogatásnál. Zárás csak késõbb lesz, amikor a felmosásra és asztaltörlésre kell sort kerítened, utána nyugovóra térhetsz, sõt javaslom hogy ne maradj fent sokáig, reggel korán kell beszélned a férfivel, akit említettem.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány szemének fénye mutatta: megértette a kocsmárost és megnyugodott, elégedett.
<Így már mindjárt más! Ostoba pór vagyok, hogy nem vettem észre hamarább! Eh, nincs nekem jó szemem az istenek felkentjeihez!>
Megcsókolta a pult lapját, s mikor fejét felemelte, már tudta, hol fog imádkozni.
-Itt a pultnál is elfogyaszhatom a vacsorám, ha azzal nem zavarok senkit.
Ezután körbenézett. Végigfutatta pillantását a falakat díszítõ vagy falban díszelgõ sírköveken, a kivégzési tárgyak második életén, majd attól függetlenül, sokan ülnek-e kiválasztott helyénél vagy sem, õ bizony szégyenérzet nélkül bemászott az egyik asztal alá. Lehetõleg olyan alá, aminek lábát vagy lábait bitófából készítették. Felhúzta tárdeit, étölelte karjaival, s lehunyta szemét a teljes elégedettség arckifejezésével. Imáját pedig gondolatban suttogta el.
<Köszönöm Neked, hogy élve eljutottam Nekropoliszba. Remélem sokáig így is maradok, meg nem hátrálok és mestert találva földi elégtételadód lehetek... Vesd néha szemed húgomra, ki máshol jár, s ne ragadd el idõ elõtt!>
Kurta ima volt, de Jadrána még imában sem volt szószátyár. Teljes nyugalommal kuporgott az asztal alatt.