Szórakozónegyed - Enrawell csillaga

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

//hát az oktatás képzi nem egészen így írja//

-Arra gondoltam holnap vagy késõbb elmehetnénk valamely helyi egyetemre vagy Krad-templomba és megérdeklõdjuk mi az ára az általunk kívánt tudásnak. Habár én a betûvetés nélkül eddig is remekül megvoltam. -Jegyzem meg óvatossan-
- Ha tudjuk megteremtjük az árát az oktatásnak, addig pedig próbálkozhatunk a saját módszereinkel. De ez még a jövõ zenéje most ne foglalkozzunk komoly ügyekkel. Szeretnék egy kicsit kikapcsolódni.-Nézek körül a fogadóban

//Várjuk meg a HM-et mielõtt az asztal alól húzunk elõ egy 5.fokú oktatót aki mellesleg nyelvzseni ja és ép minket keres egy remek ajánlattal.//

[Lianna Pentangelin]

//Az UT sem szentírás Én is meg tudnék pl. egy angolt tanítani pár magyar szóra, pedig nem vagyok 5 szintû magyarul szónokló prof //

Kriaknak és Egrennek

-Fürdõ és közös szoba rendel!-vigyorgott a fogadós. Egrennek lepénybe tekert zöldséges csült sirkehúst szolgáltak fel a ser és a szõlõ mellé. A khál és az ember beszélgetésének idillje volt, akiket meghökkentett, de a beállt csendbe a törp zongorista csak vállat vont és adta tovább az alapzenét. Mikor az ember férfi körbenéz kikapcsolódás reményében, nagy begyes barna nõ kacsint rá. Bizarr!
-A barátoddal és veled kedvezményesen féláron szívesen eltöltöm az éjjelt!-szólt oda.
-Ludmilla, te a termen kívül is kavarsz? Ha ezt az õrök megtudják!-nevetett fel az egyik iszogató hapek.

[Garmacor]

elmosolyodok az ajánlat hallatán
-Nos köszönöm, de ilyesfajta szolgáltatásokat sose vettem igénybe és ezután se fogok. Talán egyszer majd a saját fajtámból választok párt magamnak. folytatom kicsit komorabban Nos ami a barátomat illeti ez már az õ dolga.
[/i]

[Lianna Pentangelin]

Kriaknak, Egrennek

Ludmilla mindentudón elmosolyodik.
-Erionban semmi sem lehetetlen-s ellöki magát a faltól, sejtelmes mosollyal eltûnik az egyik ajtó mögött.
-No, csak nem elõhívod Aranypettyet?-vonta fel szemöldökét a hapsi.
-De még mennyire hogy elõhívom! Aranypetty is macska csak nõ és marha büszke!

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

Az ajánlatot hallva a hang irányába fordulok. A szemem gyorsan végigfut a nõ alakján, pár pillanatig megpihen a mellbevágó jellemzõnél ~Hm úgy látszik a világ már csak ilyen...Érdekes hogy a pillangóból minden városban jellemzõen ugyanolyan a kínálat...Úgylátszik a romlottság virágai mégsem olyan változatossak mint azt sokan hiszik.~-Nem köszönöm én sem élnék most a lehetõséggel.Szólok a kurvához, hogy Kriak esetleg némi meglepetésnek lesz részese mosolyt csal az arcomra- Azt hiszem most kihívtad magad ellen a sorsod.-Szólok hozzá bõszen vigyorogva, majd intek a csaposnak-Még két sört!~Ennyi viszont elég is lesz mára.. fogd vissza magad!~

//Valaki felvázolná nekem hogy a gép miért csak az elsõ szót jeleníti meg a mondatból ha <> közé teszem?//

[Garmacor]

- Hm. Netán tudod ki lehet az a bizonyos Aranypety? Bár komolyan csalódnék ha valaki a népembõl így viselkedne. mondom komoran
- Ami a sört illeti azt hiszem igazad van ennyi nekem is bõven elég lesz mára. Szóval mit gondolsz, hogy juthatnánk pénzhez, hogy tanulhassunk?

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)
// a sör miatti megállj gondolat lett volna csak az ismertetett problémám van a ><jelekkel, de megoldom asszem//

-Erre most nem tudok neked válaszolni, késõn van és a várost sem ismerem, majd holnap szétnézünk. -Elnyomok egy ásítást.- Az meg rövidessen biztos kiderül, hogy ki az az Aranypetty. A szajha azt mondta hogy õ is macska, igencsak meglepõdnék ha lenne még más fajta két lábon járó macska-féle Yneven. <... Remélem legalább ebben nem csalatkozom ...>
-Miért, felétek nem élnek kurtizánok? Olyan faj nem sok van szerintem, mely ezt a szakmát kihagyta volna a fejlõdésébõl. -Vigyorodom el ismét- Ne aggódj senki nem önszántából csinálja.-Próbálom nyugtatni- Én meg asszem a serem után elmegyek, meglátogatom a fürdõt a szobában, aztán ha lessz kedvem és erõm lejövök Verinhez megvárom a beigért itallal.Hátradõlök a székemen és néha az ajtóra pillantva élvezem a ser kellemessen kesernyés izét

[Garmacor]

- Nos hogy más fajta van-e azt nem tudom, de gyanítom hogy népem több tagja él még a kontinensen.
- Nem a népem körében ismeretlen ez a hogy is mondjam szakma. Khagban nõuralom van ami a feltétlen tiszteleten alapul mivel õk adnak életet a gyermekeinknek. Népem tagjai életük folyamán egyszer választanak társat maguknak és ez egy életre szól.
-Azt hiszem majd én is megfürdök. Hm rám fér.

[Lianna Pentangelin]

Kriaknak és Egrennek

A khál éles füleivel már jóval azelõtt meghallotta a szóváltást, mint mondjuk ember cimborája:
-Figyelj, Aranypetty. Azt akarod, hogy az a szemét levágja a farkad?
Valaki nagyon dühösen mordult egyet. Nem emberi torokból jön ilyen hang. Sokkal inkább kháléból!
-Eddig is megcsináltad a hasznot. Tulajdon képpen lemartad annak a dzsadnak a fél arcát a mancsoddal! Jó, mi csajok élveztük, mert egy beteg f*sz volt, de utána nem hiszem, hogy élvezted a korbácsot...
Még mélyebb torkú morranás.
-Oké, oké. Én sügér vagyok, mert csak a szívedre akarok beszélni. Ez az ipse olyan mint te. Azaz szõrös. Nagyon az. Még farka is van. Emlékszel mit mondott Nyikhaj? Azt, hogy vagy meghajlítod a derekad, vagy eltöri.
S nyílt az ajtó. Aki a fogadót jobban ismerte, az tudta, hogy a kupi részleg felõl jöttek a hölgyek...vagy a hölgy és az állata...vagy...eh Egy szépen foltozott khál nõstény követte csillogó hajsörénnyel, komor tekintettel a csecses nõt. A nõstény nyakában vaskarika volt. Nem dísznek. Amint észrevette Kriakot, falremegtetõt morgott, szemében egyszerre volt ott a megalázottság és a mély szégyen meg aztán a harag, kieresztette jobb mancsa körmeit, végigszántotta vele a falat és sarkonfordult.
-Aranypetty! A jókurvaéletbe!-morogta a nõ. Ez a khál nõstény fogoly volt. Még kebleit sem fedte semmi. Kriakba elemi harag kezdett el beleszivárogni.
-Ludmilla, te nem vagy normális-csapott a pultra a csapos.

[Garmacor]

Felpattanok a székem és haragosan felmordulok és khál nyelven folytatom [i]
- Mi a neved? Hogy tudlak kiszabadítani? Higgadj le nem akarok olyasmit amit ez a némber akar tõled.
[i]Majd Verin felé fordulok és közös nyelvre váltok
- Megmagyaráznád ezt nekem? És Lehetõleg gyorsan. Gondolom nem kell sokat magyaráznom mit jelent egy khál harcos dühe.
- Kurva! Hol van annak a vaskarikának a kulcsa?
- Verin mi a szabadságának az ára?

és elindulok Aranypety után, és már egy ragadozó megy tovább kieresztett karmokkal.[i]

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

- Hogy nállatok a nõk uralkodnak?-Szélesedik a vigyor a képemen-Már megbocsáss de ha te ekkora nagy.....Észreveszem a nõstényt majd szinte szemmel láthatóvá vállnak Kriakon az indulatok. A sör kellemes zsibasztása pillanatok alatt foszlik semmivé mihelyst tudatosul bennem a közeljövõ réme<Basszus... ha tényleg a nõstények a vezetõk...ezt meg szolgasorban tartják...kurva nagy szarban vagyok,vagyunk...hogy a búsba ússzuk meg ezt...mindjárt szétszedi a helyet... Villan át agyamon. Elé állok,(fegyvertelenül)és megpróbálom feltartóztatni közben :
-Nyugi... csak nyugi... nem kell a balhé...próbálj uralkodni magadon-segélykérõn nézek Verinre<Ha más nem lessz le kell fognom...????...nekem elment az eszem... hogy a francba fogom én le ezt a közel 2,5 mázsát... ráadásul... nem... talán...esetleg a lábait...igen...ha nincs más akkor kapszkodok...el kell kapnom mindkét lábát...>Egyfolytában próbálom szavakal nyugtatni, ha esetleg valaki támadólag lépne fel fegyverrel azt azért próbálom megakadályozni. Ha nem sikerül a lábánál fogva megállítanom akkor megpróbálom markolattal leütni. Majd késõbb kimagyarázom, csak ezt ússza meg.

[Garmacor]

egy pillanatra lelassítok
- Nem bántok senkit ha nem muszály, de a lányt még ma kihozom onnan. A szabadsága árát majd megfizetem utólag Verinnek, de ezt egy percel sem tûröm tovább. Ha segítesz megköszönöm, ha nem azt is elfogadom, de ne próbálj meg megállítani barátom.
[/i]majd Verinnek kiabálok
- Verin dönts, de gyorsan az árat te szabod, de meg se próbáljatok megállítani!

[Herold Bardelot]

(Egren cwa Trimelion)

-Gyerünk Verin a kulcsokat!-Kiáltok a fogadósra. Megnyugtat hogy nem kapta el a harci düh a bárdot, és még viszonylag világos fejjel gondolkodik A saját érdeked, ne totojázz már ember!!-Eközben magamhoz veszem a fegyvereim a legroszabbra készülve<Kell nekem hülyeségeket kívánnom... még hogy nem önszántukból... ma nagyon vicces kedvükben vannak az Istenek... hogy az ég roggyna rájuk... meg minden pereputtyukra...nesze nekem béke és nyugalom ...éjszakázhatok a dutyiban.>Folyamatossan figyelem, és ha tudom kisérem Kriakot

[Garmacor]

- Köszönöm barátom. Örülök hogy így döntöttél.

[Lianna Pentangelin]

Kriaknak és Egrennek

Verin leizzadt.
-Ember a vízben, nem én vezetem a kupirészt! Ez a nõstény ha egy hete van itt? A kulcs Nyikhajnál van!
Ludmilla zavartan, akadozva bólintott:
-Ja...úgy van...Nyikhajnál van...nem tudom mennyibe kerül Aranypetty, de ötért vette! Öt arany!-nyögte a nõ. Aranypetty visszavonult, valamit szétcsapott az ajtón túl.